Ne essünk csöbörből vödörbe: az igazi kiút a munkáspárti vörös

Nobel-díjasok az alapjövedelemért

Feltétel nélküli alapjövedelem: gondolatok egy konferencia nyomán

A Basel melletti Dornachban kétnapos konferenciát tartottak abból az alkalomból, hogy a kezdeményező svájci emberek, Ursula Piffaretti és Enno Schmidt, és a hozzájuk csatlakozott számos csoport és magánember kezdeményezése a népszavazásra és az ehhez kapcsolódó aláírásgyűjtésre elérte a 75 ezres aláírásszámot. Az akció 2011. áprilisában indult el, a svájci hivatalos közlönyben való kihirdetéssel, és 2012. októberében fejeződik be. Így a kérdés ma már nem az, hogy sikerül-e a 100 ezer aláírás összegyűjtése, hanem az, hogy mennyivel lesz több aláírás, mint a kötelező mennyiség.

A 100 ezer aláírást egyébként azért kívánják összegyűjteni, hogy a svájci alkotmány módosítását a parlamentnek kötelező legyen végrehajtani. A népszavazásra bocsátott szöveg ugyanis úgy szól, hogy a parlamentnek az alkotmányt ki kell egészítenie egy új, a 110-es paragrafussal, melynek a szövege a következő:

110. §. Feltétel nélküli alapjövedelem

1. A szövetség gondoskodik a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetéséről.

2. Az alapjövedelem lehetővé teszi az állampolgárok emberhez méltó életét és a
közösségi életben való részvételét.

3. Egy törvény szabályozza az alapjövedelem finanszírozásának és nagyságának
kérdéseit.

A kezdeményezők abból a már ismert alapelvből indultak ki, amit az amerikai alapító atyák mondtak ki elsőként, hogy az emberi jogok az ember létezésének és egzisztenciájának biztosítása nélkül, csak üres szavak. Persze ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az embernek pénzt kell adni, hiszen ennivalóra és megfelelő lakásra van szüksége, de ez a mai világban csak pénzzel biztosítható. 

Ezért aztán az alapjövedelem, amit ezzel a kezdeményezéssel miden svájci állampolgárnak biztosítani szeretnének az egy a törvény által meghatározott összegű pénz lesz. De nem többlet pénz, amit az emberek az eddigi jövedelmeiken felül kapnak majd meg, hanem egy olyan alap, amit mindenki megkap és a korábbi jövedelmeinek nagyságától függően erre jöhetnek még rá az azt kiegészítő újabb jövedelmek.

Vagyis az alapjövedelem, az egy alap, amire a jogosultságtól és a munkavégzés minőségétől függően még újabb és más jövedelmek épülhetnek rá, adódhatnak hozzá. Lényege azonban, hogy ez nem egy szociális juttatás, nem egy segély, hanem egy emberi jog! Egy emberi alapjog.
Ha ez megvalósul, akkor számos változás és átalakulás következik majd be az szociális ellátó rendszerben, valamint a segélyezésben! 

Ez a rendszer ugyanis ma – még Svácjban is – a hatalomra, a jutalmazás és büntetés elvére épül. 
Ez számos jogtalansághoz, igazságtalansághoz vezet (ezt egy svájci polgár mondja!!). Miközben számos káros következménye van az emberre nézve, mert miután tönkreteszi még a lehetőségét is annak, hogy az ember a létezés és küldetés kérdéseivel foglalkozhasson, ma emberek milliói élnek értelmetlenül és céltalanul a világban. Pedig az ember, egy motivációval és küldetéssel rendelkező lény, aki az ezekből adódó feladatit itt a Földön élve akarja megvalósítani. A kezdeményezők úgy vélik, hogy ennek az értelmetlen és céltalan életnek az ideje lejárt, a XXI. századi embernek joga van arra, hogy az életét saját felismert küldetése szerint alakítsa és képességeit a másik ember szolgálatába állítsa.

A feltétel nélküli alapjövedelem persze erre a problémára nem egy csodaszer és a kezdeményezők sem gondolják, hogy ezzel egyetlen csapásra minden szociális és gazdasági problémát megoldanak, de a cél az, hogy ha már nem létezik átfogó és mindenre kiterjedő megoldás, akkor legalább részmegoldásokkal, és kis lépésekkel és az egyes részterületek megreformálásával lehessen egy emberibb jövő felé haladni.

A feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése egy ilyen részmegoldás lehet, ami már azáltal is gyógyító hatású, hogy az emberek beszélnek róla és elkezdenek gondolkodni azon, hogy bevezetésének milyen következményei lehetnek. Ugyanakkor egy igen jó kihívás a modern és tudatos emberek számára, mert a szabadság eszméjéről és a szabadsággal való élés képességére vonatkozóan is valami újat kell általa megtanulnunk. Ezen túlmenően erősen hat a közösség és az egyén kapcsolatára is. Várhatóan tehát sok újat és változást hoz majd, ha bevezetik Svájcban, olyanokat, melyek mind egy egészségesebb és emberibb társadalom és közösségi élet irányába mutatnak. Ezért a feltétel nélküli alapjövedelem a társadalmi megújulás egyik eszköze lehet, ugyan csak egy részterületre vonatkozóan, de mégis elindít valamit. 

Sok konvencionális dolog, megszokás tűnik majd el az emberek életéből, az egyik ilyen a ma teljesen természetesnek tekintett munkavégzési kényszer.
Ez a kezdeményezés konkrétan érinti a munka és a munkabér szétválasztásának kérdését. Eddig egy svájci ember, miként a világban ma minden ember, csak a munkájáért kapott pénzt, és csak akkor, ha munkaerejét sikerrel el tudta adni a munkaerő-piacion. Vagyis a ma érvényes társadalmi alapelv az, hogy jövedelmed csak akkor van, ha dolgozol. Dolgozz, hogy élhess. A kezdeményezés ezt a régi dogmát támadja és egy olyan új helyzet kialakítását igyekszik elérni, ami az újfajta a emberképből fakad. Ugyanis az alapjövedelem bevezetése után azért kapsz pénzt, hogy dolgozhass. Ez az elképzelés egy újfajta emberi motivációra épül, egy olyan belső motivációra, ami az emberben belül élő küldetéséből fakad. Abban, hogy az ember célja az önmegvalósítás, a tévedést már sokan felismerték és a jövőben már csak egy beteg gondolkodás számára tűnhet igaznak, mert ez még a régi, egoisztikus, despotikus gondolkodás maradványa, és ennek mára, ha szépen lassan is, de vége van. A mai ember számára már csak az ad értelmet, a tevékenysége számára csak az ad motivációt, ha a közössége, a többi ember számára tud tenni valamit.

Itt álljunk meg egy pillanatra és nézzük annak a kérdésnek utána, hogy miért is kell a munkát és a munkabért egymástól elválasztani? A ma érvényes dogmákkal szemben ugyanis egy egészséges gazdaságban nem azért jár az embernek jövedelem, mert valahol, valamit dolgozott, hanem azért, hogy dolgozni tudjon. Egy emberi közösségnek azért kell egy megfelelő mértékű jövedelmet a tagjai számára biztosítani, hogy azok képesek legyenek a szellemi képességeiket a közösség szolgálatába állítani és a közösség érdekében dolgozni. Ez az új szellemiség már számos kis közösségben megvalósul, és tőlünk nyugatra már vannak olyan cégek, ahol az emberek a havi jövedelmüket nem a hónap végén, az elvégzett munkáért kapják meg, hanem a hónap elején, azért hogy egész hónapban képességeik és alkotó erejük teljében tudjanak dolgozni. A feltétel nélküli alapjövedelem ezt az elvet terjeszti ki egy egész ország teljes lakosságára.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a jelenlegi beteg elképzelések pontosan ehhez hasonlóan és hibásan gondolkodnak az árképzés területén is. Egy termék árát egy egészségesen működő rendszerben ugyanis úgy kell kikalkulálni, hogy az, aki azt legyártotta, képes legyen egy újabb hasonló termék legyártására, és nem úgy, hogy a már korábban kifizetett költségeket próbáljuk ismét fedezni vele.
A munka és munkabér kérdéseinek tisztázása mellett a társadalmi megújulás egy másik igen fontos területe a tulajdonjogok jelenleg érvényes rendszerének újragondolása lenne! A termőföld és a termelőeszközök jelenleg beteg tulajdonlási és öröklési formái ugyanis szintén nagymértékben okozói a mai társadalmi és gazdasági válságnak.

De ki fog akkor dolgozni, ha mindenkinek lesz egy alapjövedelme, amit feltétel nélkül meg is kap? Azaz, mit hoz a feltétel nélküli alapjövedelem? Nos, az biztos, hogy ez a kezdeményezés a ma még széles körben elterjedt egoizmus ellen hat és egy újfajta közösségi gondolkodás irányába mutat. Azt a felismerést lesz képes az emberekben a felszínre hozni, hogy a képességeimet azért kaptam, hogy azokat a közösségem szolgálatába állítsam és nem saját magamért, hanem az embertársaimért kell dolgoznom. Ezt számomra Hamvas Béla fogalmazza meg csodálatosan igaz módon.

Hamvas Béla - A Zarándok búcsúja

A boldogságot csak az bírja el - aki elosztja,
a Fény csak abban válik áldássá - aki másnak is ad belőle.
Mert amikor elküldtek bennünket, az Útrabocsájtó Hatalom így szólt:

„Rád bízok minden embert külön - külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a Tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja. De jaj neked - ha magadnak tartod. Elbocsátlak Téged is, mint mindenkit, de ne feledd: felelős vagy minden emberért, aki Veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a Tiéd."


A tudatosságukban magasabb szintre jutott emberek már most is felismerték, hogy egy munkamegosztáson alapuló gazdaságban nem lehet egoisztikusan dolgozni. Hiszen minden, amit az egyén kap, azt a közösségtől kapja, és így aztán egyértelmű, hogy minden, amit az egyén csinál, annak a közösség javát kell szolgálnia. Amikor a természeti gazdálkodást felváltotta a pénz alapú gazdaság, ez egy gazdasági alaptétellé vált, még akkor is, ha a mai közgazdasági dogmák ennek éppen az ellenkezőjét próbálják az emberek fejébe beleverni. De hiába, az emberek számára ma már egyértelmű, hogy egy olyan gazdaságban, ahol munkamegosztás uralkodik, az ember nem tud többé magának dolgozni, hanem csakis a közösségének, csakis a többi embernek.

Ha pedig ez ellen lázadunk, azaz erre a tőlünk függetlenül létező alapra egy ezzel ellentétes felépítményt kívánunk felépíteni, és megpróbáljuk a munkánk gyümölcsét, aminek a közösséghez kellene befolynia, egoisztikusan magunknak megtartani, akkor nem teszünk mást, mint egy hazugsággal töltjük meg a világot. Egy olyan hazugsággal, ami a felszín alatt beteggé teszi az egész gazdasági és társadalmi rendszert, és okozza mindazt, ami ma a világban velünk és körülöttünk történik.

Ezek az emberek pedig tudják és érzik, hogy az embernek nem csak jogai vannak, hanem kötelezettségei is. Különösen akkor, ha az ember kap valamit a közösségétől, akkor ezzel egy időben fel kell ismernie kötelezettségeit, felelősségeit is. Ennek a felismerésének a feltétel nélküli alapjövedelem esetében az az alapja, hogy erre a jövedelemre a lehetőséget a másik ember, a közösség munkájának eredménye adja. Ezt felismerve az ember elkezd felelőséget érezni arra, hogy azt a munkát, amit a másiktól kapott, valamilyen formában visszaadja, visszadolgozza. Ennek hatására megváltozik az emberekben a jelenlegi még lanyha egymás iránti érdeklődés, és kifejlődik az az érzés, hogy adósa vagyok annak a közösségnek, annak az országnak, amiben élek. Bármennyire is furcsának tűnik, de el fogunk jutni oda, hogy az ember bűnnek tekintse azt, ha valaki úgy élvez valamit, hogy annak ellenértékét valamilyen formában, persze amilyenben erre képes, nem adja vissza a közösségnek. Ez a tudati változás lesz a kezdete egy egészséges gazdasági működésnek.

Ezzel összefügg az a kérdés is, hogy az alapjövedelem egy későbbi törvényben meghatározott mértéke egyenes arányban van az adott közösség, ország, jelen esetben Svájc gazdasági teljesítményével. Mert jövedelem csak gazdasági teljesítmény nyomán jöhet létre. Vagyis ha ezt a példát más országokban is követik majd, akkor az egyes országokban mindig a gazdasági teljesítménytől függő nagyságú – azaz mindig különböző – lesz a feltétel nélküli alapjövedelem összege. Sok kritikus éppen ebben a pontban látja a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésének fő problémáját. Az nem kapcsolódik közvetlenül gazdasági teljesítményhez, ha a jogalkotó dönti el annak mértékét, mert ezt helyesen megtenni csak a bevezetése után és a mindenkori gazdasági teljesítmény alapján lehetne.

Azt persze minden kezdeményező tudja, hogy olyan esetekben, amikor egy az emberi gondolkodásba ilyen mélyen és erősen beépült dogmát akarunk megváltoztatni, akkor komoly ellenállásra is lehet számítani és számos ember értetlenséggel fogadja majd a kezdeményezést, de ez nem lehet akadálya egy olyan új dolog bevezetésének, amely szociális gyógyulást képes hozni a világba.

Azok, akik csak kritizálni tudnak vagy a másik emberek kezdeményezéseit ócsárolni, ezt azért teszik, mert nagy valószínűséggel vagy még nem értik az egészet, vagy pedig már most felismerték, hogy esetleges bevezetése esetén valamilyen érdeküket sérteni fogja. Amikor pedig jobban megnézzük a kezdeményezést kritizáló embereket és szervezeteket, és megvizsgáljuk az általuk hangoztatott véleményeket, akkor azt vesszük észre, hogy ezekben nem is a feltétel nélküli alapjövedelemről van szó, hanem a véleményét hangoztató emberről és/vagy a szervezetről önmagáról. Ugyanis ezekben a megnyilatkozásokban a világról alkotott beteg képek, az emberről és az ember feladatáról hozott téves ítéletek, az újhoz és ismeretlenhez való viszonyulás különféle formái mutatkoznak meg, egy jelentős részüket pedig egészen egyszerűen csak a hatalmi pozíció és a húsos fazékhoz legközelebb eső hely elvesztésének félelme motiválja őket. Így aztán valójában csak azt lehet belőlük megismerni, hogy a megnyilatkozó milyen ember és hogyan gondolkodik a világról, az emberről és a közösségekről, miközben semmivel sem lehet többet megtudni a feltétel nélküli alapjövedelemről, ill. annak bevezetésével kapcsolatos valódi problémákról és kérdésekről.

Erre a legjobb példa a svéd szakszervezetek esete, akik az EU-ban indult hasonló célú aláírásgyűjtést azonnal elkezdték ellenezni, mert rádöbbentek arra, hogy egy esetleges siker esetében az ő jelenlegi nagy hatalmuk és befolyásuk hirtelen lecsökken és a szakszervezetek bértárgyalásainak a súlya szinte a nullával lesz egyenlő.

A legtöbben azonban jogos és a téma iránti érdeklődésből fakadó kérdéseket tesznek fel. Ami az embereket a legjobban érdekli az többnyire az, hogy milyen módon lehet ezt a feltétel nélküli alapjövedelem dolgot magvalósítani, honnan lesz rá pénz, mennyit kaphatnak az emberek és ki dolgozik majd akkor, ha ezt a pénzt megkapja? A jó az egészben az, és a svájci kezdeményezők is ezzel válaszolnak ezekre a kérdésekre, hogy úgy, ahogyan az emberek azt akarják. A feltétel nélküli alapjövedelem az egy olyan elképzelés, ami ugyan néhány évtizednyi történelemre már visszatekinthet, de nincsen olyan kidolgozott feltételrendszere, hogy azt milyen módon kell vagy lehet jól megcsinálni. Ebben megjelenik a szabadság és az ember szabad döntésének lehetősége, mert így minden közösség olyan módon szabályozza ezt a kérdést, ahogyan azt a közösség tagjai jónak látják. Ez aztán persze magában hordozza azt a lehetőséget, hogy az egyes országokban, ha ez megvalósul, más és más rendszerben fog működni.

Az a pénz, ami a feltétel nélküli alapjövedelem kifizetéséhez szükséges, természetesen az adókból származik majd. De ez nem jelenti azt, hogy az állam egy újabb adó bevezetésével növeli az eddig is igen magas adóterhet. Nem, mert a feltétel nélküli alapjövedelem fedezete azáltal jelenik meg, hogy attól a pillanattól, hogy ezt minden ember megkapja, a vállalatok, vállalkozók bérterhe azonnal lecsökken! Ugyanis ettől a naptól kezdődően csak abban az esetben kell nekik bért fizetni, ha valamely alkalmazott
jövedelme a feltétel nélküli alapjövedelem szintje felett van. Egyéb esetben a bérteher megszűnik. Ezt a megtakarítást kompenzálja, ezt gyűjti be közösségi célokra az az új forgalmi jellegű adó, ami az Áfá-ba kerül majd beépítésre. Vagyis azonos árak mellett a bérekkel egyenlő mértékű adó folyik be a Kincstárba.

Az egy külön kérdés, hogy ezzel a pénzzel azután mi is történik. Ugyanis azok, akik ma a társadalmi megújulás nyugati élharcosai, semmi esetre sem szeretnék, hogy a feltétel nélküli alapjövedelmet az állam fizesse ki az embereknek. Az, hogy az állam, mint egy jó nagybácsi ezt a pénzt is kegyesen oda adja az embereknek, csak a régi gondolkodás szerint lenne elképzelhető. Abban az új világban, ami most közeledik felénk, egy poszt- patriarchális világban, az alapjövedelem már nem egy állami kegy, hanem az ember vele született joga, és ezért az államot – amennyire lehet – mindenki szeretné kikapcsolni a folyamatból. Számos megoldási javaslat látott napvilágot, és pl. Németországban azt tervezik, hogy amennyiben az EU aláírásgyűjtés sikeres lesz, akkor egy olyan rendszer bevezetéséért harcolnak majd, melyben egy demokratikus közösségi bankba (amely valamennyi német állampolgár közös tulajdona) kerül a pénz és ez utalja ki a jogosultaknak a feltétel nélküli alapjövedelmét. 

Vannak akik olyan rendszerekben gondolkodnak, hogy a pénzek kifizetése valamilyen módon az embereket alkalmazó vállalkozásokban történjen majd, de ennek a konkrét formái még nincsenek kidolgozva.
Vagyis a pénz arra, hogy minden ember megkapja a maga feltétel nélküli alapjövedelmét, már most is megvan. Hiszen pl. Magyarországon is minden ember, aki él, az valamiből él. Ha nem dolgozik, akkor segélyt kap, vagy lop magának, de megszerzi azt, amire az élethez szüksége van. Ez a jelenlegi rendszer egy óriási apparátust igényel, mert nem csak országos kiterjedésű szociális ellátórendszert működtet, kifizető helyekkel és ellenőrző apparátussal, hanem a rendőrség és a bíróságok is nagy részben az ezzel kapcsolatos ügyekkel vannak elfoglalva, persze akkor, amikor lopnom kell ahhoz, hogy az életemhez szükséges javakat megszerezzem magamnak. 

Ezeknek csak a működtetése is hatalmas összegekbe kerül, nem beszélve az embereknek kiutalt segélyekről. Most pedig egy csapásra megszűnik az egész adminisztráció és bürokrácia, nem kell a rendőrség, sem a bíróság, hiszen a feltétel nélküli alapjövedelemmel többé nincsen szükség szociális segélyre. Nem kellenek többé az ellátó rendszerek, a munkanélküli központok és az ellenőrzések. Az összes eddig az ablakon kidobott pénzt, az alapjövedelembe lehet forgatni. Kidobott pénznek nevezem azokat a pénzeket, melyeket a mai beteg rendszerben a szociális és életszínvonal javító programokra költöttünk és költünk el, mert ezek a programok a szociális élet problémáinak megoldására teljesen alkalmatlanok és többségükben soha nem érik el a kitűzött céljaikat. A beteg szociális élet minden igyekezet ellenére továbbra is beteg marad, mert a betegség okát sem a segélyezés, sem pedig a bíróságok soha nem tudják megszüntetni.

Remélem, hogy az eddigi és a sokrétű kérdést csak részben érintő gondolatokból is jól látható, hogy egy első pillanatra szinte jelentéktelennek tűnő feltétel nélküli alapjövedelem kezdeményezés is milyen mély és sok területre is kiható változást lett képes generálni már eddig is és bevezetése után még ennél is jóval többre lesz képes. Leegyszerűesítve azt lehet mondani, hogy a kulturális kreatív gondolkodású emberek elkezdték saját kezükbe venni saját soruk irányítását és olyan területeken is megjelennek, ahol korábban minden alulról jövő változás és megújulás még elképzelhetetlen lett volna.

Ha ezzel a szemlélettel széttekintünk a világban és megnézzük, hogy ezek az emberek milyen kezdeményezéseket indítanak és tartanak fenn, akkor azt kell mondanom, hogy ma a világ tele van „archimédeszi pontokkal”. Olyanokkal, melyek látszólag csak kis pontocskák egy bonyolult rendszerben, de közben mégis alkalmasak arra, hogy ezt a beteg és szenvedésekkel teli világot, mely most éppen abba az irányba halad, hogy csupa kis „ÉN Zrt”-ből álljon, kifordítsák a sarkaiból.
Ezzel pedig az emberek egy olyan új világ alapjait teremtik meg, melyben az ember többé már nem a régi dogmák nyomán keletkezett beteg gondolatait csűri-csavarja, hanem új világot teremt, melyben, miután felismerte kapcsolatát embertársaival és közösségével, a mai dogmák helyére a valódi és egészséges társadalom és gazdaság összefüggéseit helyezi, ezzel megteremtve egy emberi és embert szolgáló „Új Fénykor” alapjait.

A tőkés Amerika háborút akar a szocialista Korea ellen

A szocialista Korea nem akarja megtámadni a tőkés Egyesült Államokat, de a tőkés Egyesült Államok meg akarja fojtani a szocialista Koreát. Normális ésszel aligha gondolhatja bárki is, hogy a 25 millió lakosú KNDK neki megy a 315 milliós USA-nak. A KNDK kénytelen sokat költeni fegyveres erőinek fenntartására, de az USA többet költ katonai kiadásokra, mint a NATO összes országa együttvéve, és hatszor-hétszer többet, mint Kína és tízszer annyit, mint Oroszország. Akkor hát ki is az agresszor?

A szocialista Korea soha sem akart háborút folytatni az USA ellen. Nincsenek észak-koreai csapatok az USA közelében. Az USA ellenben 1945 óta folyamatosan támadja a KNDK-t, példának okáért 60 éve ért véget a koreai háború, amely a világkapitalizmus nagy kísérlete volt, hogy visszaszorítsák a szocialista országokat. Az USA ma is legalább 30 ezer amerikai katonát tart Dél Koreában.

Az USA látja, hogy a KNDK új vezetése, élén Kim Dzsongun első titkárral megszilárdította a KNDK helyzetét, és a koreai nép is örül a szocializmus sikereinek. A háborús feszültség szitása tehát azért kell az USA-nak, hogy megleckéztesse Koreát, megtörje a szocializmus építését. A háborús feszültség kísérlet Kína felé is: meddig hajlandó Kína tűrni az USA ázsiai terjeszkedését és arcátlan támadásait.

A KNDK népének joga van megvédenie önmagát, ha kell fegyverrel is. A KNDK nem akar háborút, de kész megvédeni országát és a szocializmust. Ez derül ki a KDNK legfelsőbb katonai vezetésének nyilatkozataiból.

“Nem adom a házamat!” – kibontakozó népi ellenállás

Mivel a kormány sehogyan sem akarja meghallani a kilakoltatás előtt álló családok segélykiáltásait, – ezért egy család úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a sorsát, – és önmaga fog küzdeni, az otthona elvesztése ellen.

- Az egész család küzd az otthonért! -

Legelső lépésként, kitűzték a házuk homlokzatára a fenti képen látható szöveget, – hogy lássa ország világ, nem fogják odaadni az otthonukat a banknak! – Annál is inkább, mert a bank tartozik nekik!

Majd létrehoztak egy Facebook oldalt, melyet így mutatnak be:

“Egy oldal azoknak, akik kinyilvánítják, hogy nem adják a házukat. Ha úgy gondolod, hogy az átverés miatt mindent megteszel azért, hogy ne vehessék el a házadat, csatlakozz!Tedd ki a házadra, hogy: NEM ADOM A HÁZAMAT!”

Ez az oldal itt érhető el: Nem adom a házamat >>

Majd egy amatőr videót is készített a  család, melyen az édesapa, az édesanya, és a két gyermek is szerepel! Mindegyikük egybehangzóan jelenti ki: Nem hagyják, hogy elvegyék a házukat!

Részletek a videóból:

“Elég volt! Elég volt abból, hogy a média elhallgatja az igazságot a devizahitelek körül. Emberek ezrei nincsenek tisztában azzal, hogy a szomszédjuk is ugyanabban a helyzetben van mint Ő. Mi megmutatjuk mindenkinek, hogy mit gondolunk az átverésről.”

Részlet egy kommentből:

…”A hitelesektől csalással kifacsart pénzek ellenére, a nyomorba és kilátástalanságba döntött tömegek ellenére, – a kormányok a bankokat segítik meg, az én pénzemből, a mi pénzünkből, hiszen a költségvetés a mi adóforintjainkból áll. A bankok nem a hiteleseket, hanem az egész országot döntötték nyomorba, ez is volt a céljuk. Ha ezt tűrjük, akkor nem is érdemeljük meg, hogy legyen hazánk.”

***

Íme, itt van tehát egy bátor család, mely nyíltan kimondja, hogy nem hagyja, hogy a bank rátegye kezét a házukra, – és ellenállnak, ha el akarják venni otthonukat, s ki akarják lakoltatni őket!

Ebbéli szándékuk tiszteletre méltó, – támogassuk őket minél többen!

És egyúttal egészítsük is ki a szlogenjüket, a lassan most már valóban körvonalazódó Népi ellenállás jelmondatává:

“Nem adom a házamat, nem adom a Hazámat!”

Fort András – Szabad Riport Tudósító Iroda

Szovjet himnusz szólt Cipő sírjánál

KISTARCSA – Kétszer búcsúztatták el Cipőt (†47), hogy teljesíthessék a legendás énekes végakaratát.

Hiába kísérte ugyanis többezres tömeg péntek délután Bódi Lászlót végső nyughelyére a kistarcsai temetőben megindító ceremónia keretében, a Republic frontembere nem így akart búcsúzni. A Blikk megtudta, Cipő pontosan megtervezte a saját temetését, a búcsúztató szervezői azonban nem vették figyelembe, hogyan képzelte el ő. Éppen ezért, miután a gyászoló tömeg szétszéledt, a temető pedig elcsendesült, a családtagjai és legközelebbi barátai visszamentek a sírhoz, és teljesítették az énekes utolsó kívánságát.

- Cipő élete utolsó időszakában folyamatosan arról beszélt, hogy kommunista hangulatú temetést szeretne magának. Azt kérte, ne pap búcsúztassa, ne is vegyen részt a ceremóniában egyházi személy – értesült a Blikk cáfolhatatlan családi forrásból, akitől azt is megtudtuk, az énekes-szövegíró többek között kikötötte, miközben a földbe helyezik, a volt szovjet himnusz szóljon.

- Nem akart egyházi liturgiát. Bár a katonaság után megkeresztelkedett, sőt egy évig, kíváncsiságból még teológiát is tanult, végeredményben erősen ateista ember volt. Ráadásul nem is baloldalinak, hanem kommunistának vallotta magát. Ez nem szélsőséges nézeteket jelentett nála, hanem azt, hogy ha neki vannak javai, akkor másnak is legyenek – mondta el Cipő egyik barátja. A zenész a róla szóló könyvben így fogalmazta meg politikai beállítottságát: Kommunista vagyok, a szó jézusi, és legnemesebb értelmében.
Ismerve Cipő elkötelezettségét, pénteken este a családtagok és barátok a nyilvános temetés után ott maradtak a közelben, majd amikor besötétedett, visszamentek a sírhoz. Gyertyát gyújtottak és lejátszották a szovjet himnuszt.
- Ugyanolyan hideg és csípős szél, mint a temetés alatt, de úgy éreztük, teljesítenünk kell a végakaratát – tette hozzá az informátor, akinek szavait egy családtag is megerősítette.

- Valóban visszamentünk a sírhoz. Megvártuk, amíg a tömeg eloszlik és elmennek az emberek, aztán elbúcsúztunk tőle úgy is, ahogyan ő szerette volna. Körülbelül tízen lehettünk, körbeálltuk a sírt, és betettük a nagypapája CD-jét, amelyről a volt szovjet himnusz szólt. Mindenki tudta, ez fontos számára, ugyanis 15 éves koráig szovjet állampolgár volt, és ezt büszkén vállalta. Úgy akartuk elbúcsúztatni, ahogyan ő szerette volna – erősítette meg Musa Ábel, Cipő testvérének fia.
(Blikk-információ)

"Te komcsizol minket, Kövér elvtárs, aki rólunk irkálgattál hangulatjelentéseket a nyolcvanas években?"

Értelmiségi apukák vetkőztek ki magukból Kövér legújabb komcsizása miatt a Facebookon. Van itt minden, mint egy jól sikerült lagziban: bajszos tahó, tróger, bajusz mögé rejtőző szar, kapanyélre húzott darabnyi sertésbél, debil karrierpatkány, kis barna folt a történelemkönyvben, sőt, még a dílerkedés és a tudatmódosító szerek is előkerülnek. 

Kövér László legfrissebb komcsizása így hangzott:

"Nem lehet büntetlenül megsérteni a törvényt, ezt azoknak a fiataloknak is tudniuk kell, akik székházat foglalnak, hidakat torlaszolnak el, hiába 18-19 éves, és nem tudja felmérni esetleg a
cselekedete súlyát. Majd felméri, ha megkapja róla a büntetésről szóló csekket. A mai tüntető fiatalok apukája valószínűleg olyan kommunista vezető volt, akik ellen a rendszerváltás idején ők tüntettek."

Krasztev Péter erre, aki a cink.hu szerint irodalomtörténész, kultúrantropológus, újságíró és politológus, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet egykori igazgatója, a Nemzetközi Humorakadémia tagja, a Körmöcbányai Nemzetközi Humorfesztivál zsűritagja, és akit
Kövér apai mivoltában bántott meg a komcsizással, ezt írta:

"Te mocskos, bajszos tahó te, most egy kicsit tényleg messzire rúgtad a pöttyöst: nem hogy kommunista vezető nem volt az apuka, hanem a ti nemzedéketekhez tartozik, a ti tróger csapatotokkal volt együtt katona (most nevezték ki épp az egyik ilyet miniszternek); együtt buliztunk és szívtunk (igen, bazmeg, ti is szívtatok, még amikor eszeteknél voltatok, kár volt a hatalmi tudatmódosítóra áttérnetek), és miközben ti a kollégiumban okoskodtatok, az apuka szamizdattal dílerkedett kicsiben a bölcsészkaron, szóval kurvára nem kommunista volt. A nagyapám (a gyerek dédije, vágod?), az igen, komcsi volt, de a háború alatt, és épp a magadfajták ellen szerencsétlenkedett az antifasiszta ellenállásban. Szóval, volt mit tanulnia a gyereknek, és baromira örülök, hogy a papírra, amit a rendőrautóban tartott az állt, hogy "Ne áruljátok el fiatalkori önmagatokat!", mert én se tudtam volna mást mondani nektek. (ez el tudná valaki küldeni neki?)"

Konok Péter pedig, szintén apuka, akiről szintén a cink.hu tudja úgy, hogy a Politikatörténeti Intézet radikálisbaloldal-kutatója, ezt írta:

"Drága Laci, te nagy rakás, birkapörköltszagú bajusz mögé rejtőző szar, ha nem veszed rossz néven tőlem ezt az apró eufemizmust, sikerült feldühítened, de tényleg, pedig többnyire csak röhögök rajtatok. Ma lett 18 éves a lányom, és szokott tüntetni ellenetek. Fel tudja mérni a súlyotokat. Baromi könnyűnek találtattatok az ő szemében is. És ne legyenek illúzióid, te is fel fogod mérni a tetteid súlyát, te kapanyélre húzott darabnyi sertésbél, ha megkapod majd a számlát. Meg fogod kapni. Amúgy: tüntető gyerek apja vagyok; engem hetedikben kirúgtak az úttörőktől (nem volt ebben semmi politika), KISZ-tag pedig nem lettem soha. Nem volt kötelező ugyanis, én meg úgy voltam vele, hogy ne legyen egy olyan tagkönyvem, amiben EZEK (köztük te) elvtársnak neveznek. Akkoriban te KISZ-titkár voltál, majd az MSZMP Központi Bizottsága Ifjúságkutató Intézetének munkatársaként írtad rólunk a hangulatjelentéseket, onnan pedig 1986-ban - én éppen gimibe jártam - az MSZMP KB Társadalompolitikai Intézetéhez igazoltál. Már leérettségiztem, amikor 1988-ban te a MISZOT alelnöke lettél. A másik alelnök egy bizonyos Gyurcsány Ferenc volt. Szóval miről beszélsz, te debil karrierpatkány? Ja, a másik lányom öt éves. Tüntetni még nem jár. Azt hiszem, hogy mire ő 18 éves lesz, ti már csak rasnya, borzongató kis barna folt leszteka történelemkönyvekben. És havi egy látogatás lesz engedélyezve."

Orbán: nincs megoldás az önkényuralmi jelképek tiltására

A kormányoldal nem tudja megoldani, hogy április 30-áig minden szempontnak eleget tevő megoldást találjon az önkényuralmi jelképek tiltására - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában, utalva arra, hogy az Alkotmánybíróság április végével helyezte hatályon kívül az önkényuralmi jelképek használatát tiltó büntető törvénykönyvi rendelkezést.

A kormányfő szerint emberiesség kérdése, hogy egy ilyen történelmű országban, mint Magyarország, az áldozatokra való tekintettel nem megengedhető bizonyos szimbólumok szabad viselete. Ebben a kérdésben azonban a magyar felfogás összeütközésbe került a nemzetközi gyakorlattal, és ezt a problémát meg kell oldani, alaposan meg kell vitatni, tehát "semmilyen további alkotmánymódosításra vagy gyors megoldásra sem szükség, sem lehetőség nincs" - mondta Orbán Viktor, jelezve, hogy európai megoldást kell találni, ezért kérte a Külügyminisztériumot, szervezzen ennek érdekében ezzel foglalkozó konferenciákat.
Rámutatott ugyanakkor, nem tudják megoldani, hogy április 30-áig ebben a nehéz kérdésben minden szempontnak eleget tevő megoldást találjanak, így lesz egy olyan időszak, amikor már hatályos az Ab döntése, de még nincs megoldva a probléma.

A múlt hétfőn elfogadott negyedik alkotmánymódosítást érő bírálatokra reagálva Orbán Viktor kijelentette: a kormány mindenkit meghallgat, de a magyar nemzeti szuverenitást nem fogja feladni. Magyarország nem fogadja el azt a helyzetet, hogy már egy hónapja zajlik egy vita a parlamentben, és "egy nappal a szavazás előtt idetelefonáljanak nekem Brüsszelből - hívják akárhogy is azt az embert - vagy valamelyik nagy európai állam fővárosából, és azt mondják, állítsam le a törvényalkotás folyamatát, és ne szavazzon a magyar parlament" - nyomatékosította, közölve, hogy ehhez senkinek nincs joga, és amíg ő a miniszterelnök, ilyen nem is fog megtörténni.

Kitért a magyar kormányzatot bíráló német rajzfilmre is, és azt mondta, sajnálja a német gyermekeket, Magyarországon elképzelhetetlen lenne, hogy "hazugságokat és valótlan tényeket gyermekműsorrá alakítsanak. Ha ez előfordulna a Magyar Televízióban, itt mindenki repülne egyetlen perc alatt, ugyanis a gyermekek nem arra valók, hogy mindenfajta politikai agymosásnak vessük őket alá".

A hajléktalanság alkotmányos szabályozásával kapcsolatban úgy fogalmazott: azzal minden normális ember egyetért Magyarországon, hogy a helyi önkormányzatoknak és a központi államnak rendelkezniük kell olyan eszközökkel, amelyekkel megakadályozhatnak a többi embernek hátrányos, veszélyes magatartásokat. Hozzátette, az állam és az önkormányzatok több szálláshelyet tartanak fenn, mint amennyi a hajléktalanok száma.

A család fogalmának új szabályozását érintve - vagyis hogy a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony - a miniszterelnök úgy fogalt állást, hogy ez a családdefiníció szélesebb, mint a ma még hatályban lévő polgári törvénykönyv meghatározása. "Nem szűkülésről van szó, hanem tágításról" - tette egyértelművé.

Orbán Viktor szólt arról is, hogy az európai alkotmányossághoz való fontos hozzájárulásnak tartja azt az új alaptörvényi passzust, amely szerint a véleményszabadság gyakorlása nem sértheti más emberek, a magyar nemzet, valamint nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságát, az említett közösségekhez tartozóknak pedig joguk van a méltóságuk megsértése miatti igényüket bíróság előtt érvényesíteni.

A kormányfő elmondta azt is, hogy a kabinet jövő heti ülésén már tárgyalja azokat a törvényjavaslatokat, amelyek az elfogadott alkotmánymódosítás alapján születnek majd meg, az indítványokat pedig haladéktalanul be fogják nyújtani az Országgyűlésnek.

Kérdésre megjegyezte, ezeket a szabályokat vizsgálhatja majd az Ab, a testületnek ugyanis az a hivatása, hogy megvédje az alkotmány szövegét.

A rezsicsökkentés és az alkotmánymódosítás körüli nemzetközi bírálatok közötti esetleges összefüggést firtató felvetésre a miniszterelnök azt mondta: a kabinet nem tudja ezt bizonyítani, de "van fogalmunk arról, hogyan működik az élet".
 

Kegyetlen jövő vár az esélytelenekre: ott hagyják őket az árokban

A teteje elszállt, a közepe leszakad, az alja még lejjebb csúszik – Ferge Zsuzsa képe a mai magyar társadalomról.

Iszonyatos szakadék tátong a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, a jövedelemkülönbségek ráadásul egyre nagyobbak – erről Ferge Zsuzsa szociológus beszélt a társadalmi egyenlőtlenségekről és annak politikai veszélyeiről tartott előadásában, a Politikatörténeti Intézetben.

A nyertes mindent visz

Az elmúlt két-három évtizedben világszerte erősen növekszik a létbizonytalanság, még a jóléti államokban is. A jövedelmi egyenlőtlenségek a Thatcher–Reagan-korszak óta erősödnek, Kelet-Európában "iszonyú növekedést" mutat az ENSZ humán fejlődési indexe. A középosztály mindenütt lecsúszik és zsugorodik, a szegények tovább szegényednek, a leggazdagabb réteg pedig "elszállt": a statisztikák azt mutatják, hogy a nyertes még válságban is "mindent visz". A szociológus a világ összvagyonának eloszlását mutató piramissal illusztrálta az üvöltő különbségeket: a világ népességének felső 5 százalékánál összpontosul a vagyon 80 százaléka, miközben az alsó 70 százaléknak – 3 milliárd embernek – csak a vagyon 4 százaléka jut. A jövedelmi olló nyílását pedig egy legalább ennyire sokkoló adattal támasztotta alá: a válság előtt 500 dollármilliárdos volt a világon, most pedig 1200.

Alakul a prekariátus

A munkabiztonság globális megrendüléséből már számos kutató azt a következtetést vonja le, hogy alakulófélben van egy új osztály, a biztonsághiányban szenvedők "prekariátusa". Ferge Zsuzsa félelmetesnek írta le a folyamatot, mivel a létbiztonság megrendülése, az egyenlőtlenségek növekedése a szélsőségek felé húzza, ezáltal veszélyezteti a társadalmakat.

Uram-bátyám világ

Magyarországon az elmúlt évszázad több korszakra bontható az egyenlőtlenségek alakulása szempontjából. Egészen 1945-ig – Európában példátlanul hosszú ideig – megmaradtak a feudális különbségek, a hierarchikus távolságtartás, de utána a társadalom nagyon gyorsan elfogadta, hogy megszűnt a "tekintetes urak" rendi világa, ami arra utal, hogy megérett a helyzet a rangok elsöprésére. A társadalmi viszonyok az államszocializmus alatt horizontálisabbá váltak, a rendszerváltást követően viszont már ellentmondásos folyamatok indultak be. "Azt gondoltam, 1990 után sem jön vissza a korábbihoz hasonló, hierarchikus távolságtartás, és egyelőre valóban nincsenek méltóságos uraink, de nagyon jó úton haladunk efelé" – fogalmazott Ferge Zsuzsa.

Nyílt szegényellenesség

A jövedelmi egyenlőtlenségek már a nyolcvanas években is lassan növekedtek, 1990–2000 között viszont ugrásszerűen növekedett, "széthasadt", majd a 2000–2007 közötti enyhe csökkenés után ismét tovább erősödtek az egyenlőtlenségek. Az elmúlt két évben pedig "nagyon jelentősen" nőtt a szegénységben, illetve mélyszegénységben élők aránya (a KSH adatai szerint 4 millióan élnek létminimum alatt), amihez a politikai intézkedések is hozzájárultak. Ferge Zsuzsa a közpolitikai intézkedéseket, szegénységpolitikákat vizsgálva arra jutott, hogy Magyarországon 2008-tól még "csak" nyíltan-óvatosan, 2010-től viszont már kimondottan szegényellenes politika jellemző.

Rátettek egy lapáttal

A kutató kitért a cigányság "végtelenül ellentmondásos" helyzetére is: miközben az 1990 utáni közpolitikákban – felzárkóztatási programok révén – kiemelten előnyösnek mondható a helyzetük, a munkanélküliség, az elszegényedés, a szegregáció ellen nemhogy nem tettek a kormányok, hanem ha lehet, még rá is erősítettek a tendenciára. "A 600-700 ezresre tehető s gyarapodó cigányság igen nagy részét borzalmasan marginális helyzetbe hozták".

Bűnbak-világ

– Világtrend, hogy amikor növekszik a szegények száma, bűnbakká válnak – tette hozzá Ferge Zsuzsa –, Magyarországon most ezt éljük.Véleménye szerint kegyetlen jövő vár az esélytelenekre, amit egy "kormányközeli tudós" nyilatkozatával illusztrált: Bogár László közgazdász a Heti Válasznak adott interjújában beszélt arról, hogy Magyarország még legalább 15 évig végzetes csapdában vergődik; a társadalomnak legalább harmada végképp elveszett, "már semmiféle eszközzel nem lehet visszahozni őket a végső nyomorúságból, (...) társadalmi szinten gyakorlatilag leírhatjuk őket. Bogár szerint Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet őszintén a valóságról – "nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni".

Jegyzőkönyvezik a diákok nézeteit Almádiban

Jegyzőkönyvezik a diákok nézeteit Almádiban

Tájékozódnak a végzős középiskolások sztrájkkal és keretszámokkal kapcsolatos nézeteiről, és jegyzőkönyvezik az általuk elmondottakat egy tanintézményben - tudta meg a hvg.hu.2012. december 18., 19:02

Egymás után hívták be a balatonalmádi Magyar-Angol Kéttannyelvű Gimnázium végzős diákjait, és tanáraikat az igazgatói irodába és faggatták ki arról, hogy beszélnek-e meghirdetett sztrájkról, a tanárok buzdítják-e őket arra, illetve a keretszámok szóba kerülnek-e közöttük. Mindezt felháborodott szülők osztották meg a hvg.hu-val.
Közölték, gyerekeiket behívták az igazgatónőhöz, aki a beszélgetésekről jegyzőkönyvet készített, amelyeket szerdán el kell küldenie a Veszprém Megyei Kormányhivatalba. Hogy ott mihez kezdenek a rögzített beszélgetésekkel, nem tudták megmondani. Hozzátették, be akarnak menni az igazgatónőhöz, hogy megtudják, miért volt szükség a diákok kikérdezésére, és ezzel együtt ki akarják fejezni a történtek miatti tiltakozásukat.
Gránásiné Bácsi Tünde a gimnázium vezetője a hvg.hu kérdéseit hallva nem cáfolta, hogy lezajlottak a beszélgetések és készültek jegyzőkönyvek, de azt kérte, a hvg küldje el megkeresését, és a fenntartóval, a Veszprém Megyei Kormányhivatallal egyeztetve választ ad.

hvg.hu /

A megoldás: a közösségi társadalom

Lázár János vizsgálni akarja a bankok díjemeléseit. A Fidesz kormánya ígéretet tett arra, hogy a bankok nem hárítják át a banki terheket a lakosságra. Dehogynem! Ahogy a mobil szolgáltatók is azonnal áthárították, így a bankok is megteszik. Ezt persze jól tudta a kormányzat is. A bankok képviselője egyértelműen kijelentette, áthárítják a bankok a terheket, ezen nincs mit gondolkodni.
A pék is áthárítja a villany és üzemanyag árának emelését - mert nincs más lehetősége, ha fenn akarja tartani a vállalkozását. A bankok, a biztosítók, a multik, és a telefonszolgáltató cégek is azonnal tovább hárítják a terheket - mert ők viszont megtehetik. Ez ugyanis nem
"jótékonysági intézmény". Igen, ez nem szociális államrend. A szociális államvezetés és a kapitalista rendszer kizárja egymást. Főleg egy olyan kapitalista rendszer, melynek célja a lakosság rabszolgasorba kényszerítése, és a magyar fiatalság külföldre üldözése.
A bankadóról az első pillanattól kezdve tudni lehet, hogy csak egy újabb lakosságot terhelő adó bevezetése. A kormányt egyáltalán nem érdekli, hogy a folyamatos költségvetési kiigazítások során a legkülönfélébb címeken kivetett adókat ki fizeti ki. Egy a lényeg, hogy befolyjanak a pénzek. A többi nem számít. Lázár szerint nem szabad engedni, hogy a bankok becsapják az embereket. A Fidesz elolvadt szavazói számát nézve nem csak a bankok csapják be az embereket. Felelősök pedig nincsenek. A liberális demokrácia
legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nincsenek felelősök. Csak egy nagy szürke massza van, amely olyan, mint egy százkarú polip, csak csápjai vannak, de az igazi arcát nem mutatja meg soha. A karok a látható politikusok, akik feltűnnek, majd tovatűnnek, de a háttérből irányító vezetés láthatatlan. Ennek a láthatatlan közegnek pedig egyetlen lényeges dolog létezik, ez a profit. A jelenlegi kormánynál csak egy analfabétább társaság van a politikai palettán, ez az MSZP. De valójában a többpárti egypárt rendszer miatt teljesen mindegy, hogy ezen kapitalista liberális szellemiségű pártokraták közül ki van fent, mert egy politikai osztályhoz tartozik mindegyik. Semmi egyebek, mint a polip egy-egy karja, legyen bármilyen színűre festve éppen.
Ennek az állandóan adóemelő, újabb és újabb terheket kirovó helyzetnek egyetlen megoldása van, a valódi rendszerváltás. Egy közösségi társadalom. A közösségi társadalomban nem a profit az elsődleges, hanem a közösség érdeke, a közjó. Nem a nép van alávetve a haszonszerzési érdeknek, hanem a társadalmi igazságosság szellemében
történő újraelosztásnak kell a munkástársadalom javát szolgálnia. Nem a bankok uralják az embereket, hanem a bankok teljesítik azt a funkciót, amit a közösségi érdek megkövetel tőlük. A bankok célja nem az, hogy egyes pénzcsoportok érdekeinek megfelelően extraprofitot termeljenek, hanem az, hogy lehetőséget biztosítsanak olyan befektetésekre, melyek másképpen nem megvalósíthatóak, és ezért egy államilag meghatározott hasznot kaphassanak, melyet a pénz értékének megőrzésébe, és az állam hasznára (a közjó érdekében) fordítsanak vissza. Ez a mai egoista profit alapú gondolkodással összeegyeztethetetlen. Persze szövegelni lehet, meg átvágni az embereket, de a valódi mögöttes cél a jelen helyzetben jól látható. Óvni, menteni kiszolgálni a jelenleg működő öncélú bankokat.
Annak a társadalomnak és annak az államvezetésnek, amelyért küzdünk, ez lesz az egyik feladata, hogy ezt a kérdést a társadalom érdeke szerint rendbe tegye.
ifj. Győrkös István

Nemzeti konzultáció és kérdőív Orbán Viktor részére

TISZTELT MAGYAR ORBÁN!
Azért fordulunk Önhöz, mert ismét jelentős döntések előtt állunk. Talán még emlékszik, mi, magyarok, tehát törökök, tatárok, tótok, románok, örmények, zsidók, svábok, szerbek, tudja: akik "kavarognak e szívben", akik "lelkes eggyé így (vagy úgy, de) szaporodnak", szóval "Mi" két éve úgy határoztunk, minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt a 2014-es választásig jutunk, hogy valóban jó döntést hozzunk.
Ön együtt határozott az ország új alaptörvényéről, azt a látszatot keltve, mintha kíváncsi lett volna a véleményünkre, és ugyanígy egy kamu kérdőívvel keltette azt a látszatot, mintha konzultációra invitált volna bennünket a szociális biztonságról és a nyugdíjasok helyzetének javításáról.
Az eddigi nemzeti konzultációk eredményeként bevezette a védett miniszterelnök intézményét, bebetonozta az összes Önhöz közel engedett emberét, és cserébe a szolgalelkűségükért jól fizető munkahelyekkel jutalmazta mindazokat, akik nemzeti konzultációk nélkül is azt teszik, amit Ön elvár tőlük.
Közös munkájának eredményeként nem maradt egyetlen olyan állami intézmény, amely a valódi demokrácia szellemében működne, az ellensúlyokat pedig úgy tüntette el, hogy nyomuk sem maradt.
Most mi is fontos kérdésekre keressük a válaszát.
Kell-e továbbra is Ön, illetve kellenek-e az Ön legfőbb tanácsadói, azaz Ön? Elfogadható-e, hogy sorban és kizárólagosan nyerik meg az állami beruházások irányított versenytárgyalásait az Ön oligarchái? Megengedhető-e egy jól működő demokráciában, hogy egy Közgép nevet viselő cég magángéppé váljon, és hogy a közmédia önmédiaként alázza meg a jobb sorsra érdemes politikai műsorvezetőit? Megtörténhet-e egy demokratikusnak tudott országban, hogy lehetetlenné tegyék egy normális ellenzéki szerepet vállaló rádióadó működését, ezzel is korlátozva a sajtószabadság intézményét?
Többek között ezekre a kérdésekre is keressük az Ön válaszát a most induló, legújabb nemzeti konzultációnkkal.
Tisztelettel kérjük, lépjen velünk kapcsolatba, mondja el nekünk is, de őszintén, ne úgy, ahogy az önmédiában szokta, hogy mit gondol a föltett kérdéseinkről, aztán töltse ki és küldje vissza a kérdőívet. A véleményére számítunk, de arra, hogy visszaküldi, nem számítunk.
Üdvözlettel:
török, tatár, tót, román, örmény, zsidó, sváb, szerb magyarok
***
Ön mit gondol? Töltse ki a kérdőívet!
1. Vannak, akik azt javasolják, hogy a miniszterelnök legyen teljhatalmú vezetője az országnak, mert így egy személyben vállalhat felelősséget a demokratikus jogrend fenntartásáért. Mások szerint nincs szükség sem demokratikus jogrendre, sem miniszterekre, csak miniszterelnökre. Ön mit gondol?
1. Szerintem, ha én vagyok, nincs szükség senki másra.
2. Ha van demokratikus jogrend, akkor nincs szükség rám.
3. Nem tudom megítélni a kérdést, de el kell dönteni: vagy én, vagy a demokratikus jogrend.
2. Vannak, akik szerint a hatalomvágy és a pénz utáni vágy egyazon tőről fakadó politikusi tulajdonság. Mások szerint a hazafiúi érzés képes mindkettőt legyőzni. Van, aki azt állítja, a gazember utolsó mentsvára a hazafiság. Ön mit gondol?
1. Bennem nincs hatalomvágy, és ha van, annak írmagját is kiirtom, ha még néhány választási ciklusban választást nyerek Isten segítségével.
2. Bennem nincs pénz utáni vágy, két évtizede mindent ingyen megkapok.
3. Nemzetgazdasági miniszterem nélkül nem tudom megítélni a kérdést.
3. Vannak, akik szerint szükség van a szabadságharcra, mert ki kell szabadulnunk az adósrabszolgaságból. Vannak, akik adósként is szabadnak gondolják magukat. Mások úgy vélik, a harcnál értelmesebb törleszteni, mert jobb a békesség. Ön mit gondol?
1. Fülkeforradalom, védekezés a gonoszokkal szemben, csaták az EU-val, szabadságharc, kard ki kard, koki, saller, tockos - mein Kampf.
2. Békességnél jobb a jobb.
3. Nyolc év hányattatás után törlesztünk is, ami a csövön kifér.
4. Vannak, akik szerint nem a Horthy-korszak restaurálásával kellene foglalkoznunk, hanem új arculatot kellene adni az országnak. Mások szerint is. Mások ugyancsak ellenzik. Ön mit gondol?
1. Akkor mondjanak ilyet, ha fehér lovon vonulok be a Parlamentbe, de ez sincs messze.
2. Az ország arca és arculata meg az állam én vagyok.
3. A másokra meg lesz gondom.
5. Vannak, akik szerint megengedhetetlen, hogy különféle néven masíroznak a nyilas időket idéző különféle fasiszta gárdák. Mások szerint a gárdisták kedves, szelíd és béketűrő emberek, és meglenni sem tudnak nélkülük. Megint mások kifogásolják, hogy cigányok és zsidók nem lehetnek gárdisták. Ön mit gondol?
1. Amíg a gárdisták csak masíroznak, nem kell komolyan venni őket, amikor meg már nemcsak masíroznak, úgyis elkéstem.
2. Én betiltottam a gárdát, ettől kezdve saját felelősségükre masíroznak.
3. Minden hozzám tartozik, de a gárda humánerőforrásának ügye nem.
6. Vannak, akik szerint az évtizedek óta gyöngélkedő labdarúgás támogatása fölösleges. Mások szerint a labdarúgás támogatása és a stadionok építése nem több, mint pénzmosás. Megint mások szerint jobb, ha egy miniszterelnök nem szeret focizni. Ön mit gondol?
1. Mindegy, mi a logikus, akkor is lesz stadion, ha nem lesz foci.
2. Lehet választani: vagy én és a foci.
3. Vagy a foci. (És én.)
7. Vannak, akik szerint nem lenne erőszak a családokban, ha az asszonyok önszántukból akarnának 4-5 gyereket szülni. Mások szerint nem lenne 4-5 gyerek családonként, ha néha a férjek nem követnének el erőszakot. Van, aki azt mondja, előbb hozz egy szál rózsát, aztán szónokolj. Ön mit gondol?
1. Az én otthonomban nincs erőszakoskodás, a házunk elől és az utcánkból meg mindenki ki van tiltva.
2. Asszonynak kötelesség szülni, férjnek dicsőség.
3. Mindenki szüljön még két embert.
8. Vannak, akik azt mondják, nem kellett volna kiadni Azerbajdzsánnak Safarovot, a baltás gyilkost. Másoknak az a véleménye, hogy Safarovot nem kellett volna kiadni. Olyanok is vannak, akik szerint Safarov kiadása bűn volt. Ön mit gondol?
1. Safarov kiadása is része a szabadságharcprojektemnek.
2. Litvánia szabad, Safarov szabad, nekem bármit szabad.
3. Azért adtam ki, mert szükség volt a Közgépnek egy azeri üzletkötőre.
9. Vannak, akik szerint tárgyalni kellene az IMF-fel. Mások azt állítják, meg kell állapodni a Nemzetközi Valutaalappal. Megint másoknak az a véleménye, hogy ki kell paterolni az IMF képviselőit. Ön mit gondol?
1. Ha itthon mondok véleményt, akkor menjenek a francba.
2. Ha határon kívül vagyok, akkor kimondom, hogy készek vagyunk a megegyezésre, és szeretettel várjuk az IMF delegációját.
3. Hogy mit gondolok? Ide a pénzt, és húzzanak el!
10. Vannak, akik szerint segíteni kellene a kőbányászok életét. Mások szerint nem kő. Van, aki azt mondja, nem mindet kő. Ön mit gondol?
1. Ha nem segítem, kő kövön marad.
2. Kő.
3. Nem tudom megítélni a kérdést, inkább megkérdem apámat.
11. Vannak, akik szerint csak az a magyar, aki imába foglalja a kedves vezető nevét, meg az, aki a "hajrá, magyarok!" jelszó üzenetét úgy érti, mint aki mondja. Mások szerint az a magyar, aki ideszületett, kifogástalanul beszéli a magyar nyelvet, és sehol másutt nem tudja
elképzelni az életét, csakis itt. Megint mások szerint az a magyar, aki magyar. Ön mit gondol?
1. Igaz magyar csak én vagyok, így tehát hogy ki magyar még rajtam kívül, azt én mondom meg.
2. Magyar az, akinek az anyja magyar.
3. Magyar az, aki a választásokon a Fidesz-KDNP-re voksol.
12. Vannak, akik szerint nyilvánossá kellene tenni a Gripen-ügyben titkosított iratokat. Másoknak az a véleménye, hogy ehhez semmi közük a választópolgároknak. Vannak, akik azt mondják, úgy könnyű tisztának látszani, hogy kesztyűt húzunk a koszos kezünkre. Ön mit gondol?
1. Eddig csak titokminiszter létezett, mostantól lesz titok-miniszterelnök, oszt jó napot.
2. A választópolgároknak mindenhez van közük, amiről én azt mondom, hogy közük van hozzá.
3. Aki a koszos kézről mer beszélni, azt meg kell tanítani kesztyűbe dudálni.

Nagy Bandó András, 168 Óra

Kovács István: Megszűnhet a jobb- és baloldal, és kezdődhet az osztályharc

A kettős keresztet Dávid-csillag helyettesíti a Jobbik címerében, alatta héberül is a felirat: Szebb jövőt! A grafika a Jovonk.info hungarista portálon jelent meg, és arra utal, hogy a „zsidó cirkusz” folytatódik, a szélsőjobboldali pártot a háttérből „cionista érdekcsoport” irányítja. Czene Gábor| Népszabadság| 2012. november 24. |
Hiába, na. Csurka István, a Fidesz-kormány által nagy becsben tartott néhai MIÉP-es politikus már évekkel ezelőtt megmondta, hogy a Jobbik „a magyar zsidóság új rejtekpártja”, amelyre „a zsidó uralom és megszállás érdekében” van szükség. Várható volt, hogy a Szegedi Csanád származása és kizárása körüli botrány újabb lökést ad azoknak, akik mindenért a zsidókat okolják. Szegedi családfáját a legrégebbi magyarországi hungarista szervezet, a Magyar Nemzeti Arcvonal – annak is az úgynevezett tényfeltáró munkacsoportja – kutatta fel és hozta nyilvánosságra, időt, pénzt, energiát nem kímélve. Az arcvonalat (eredetileg Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoport néven) Győrkös István alapította a nyolcvanas évek végén. Fia, ifjabb Győrkös István pár hete nem csupán részt vett, hanem Thürmer Gyulával, a Munkáspárt elnökével az oldalán beszédet is mondott egy érdi demonstráción, ahol a Munkáspárt elnökségi tagja, Kovács István kilakoltatása ellen tiltakoztak. Önmagában is érdekes, hogy közös fellépésre vállalkozik egy megrögzött antiszemita (hungarista) és egy elvileg antirasszista (kommunista) szervezet képviselője. Még meghökkentőbb, hogy nem előzmények nélküli és nem pusztán egyszeri eseményről van szó. A hungaristák és kommunisták egyes csoportjai között sajátos együttműködés látszik kibontakozni, amelynek kifutása akár egy új, meglehetősen extrém szövetség létrehozása is lehet. Ehhez a Magyar Nemzeti Arcvonalnak először a saját háza táján kellene rendet tennie. Az egyik név nélkül nyilatkozó hungarista szerint a kemény magot az a néhány száz ember alkotja, aki tagdíjat fizetett a Győr-Moson-Sopron megyei Bőnyben lévő központnak. Több százan vannak azok is, akik az arcvonalhoz lazábban kötődő „népi akciócsoportokban” katonai jellegű kiképzést kaptak. De a szervezet a közelmúltban „súlyos erkölcsi és vezetési hibák miatt” menesztette vezetőjét, Győrkös Istvánt és ifjabb Győrköst. Ők az általuk szakadásként értékelt események után próbálják újraépíteni a szervezetet. A „szakadárok” azt állítják, valójában ők alkotják a többséget: egy kis létszámú csapattól eltekintve, mindenki hátat fordított Győrköséknek. Így most két Magyar Nemzeti Arcvonal működik, két honlappal. Előzőleg – az akkor még egységes – arcvonal hónapokon át szervezett egy találkozót, amelyet Szilvásváradon rendeztek meg szeptemberben. A tanácskozás célja az volt, hogy volt MIÉP-esek és jobbikosok, polgármesterek, szélsőjobboldali mozgalmak, hungaristákkal együttműködő szakszervezetek és civil otthonvédő szerveződések képviselőinek részvételével új (párt)formáció jöjjön létre, a Magyar Remény Közösség. Az eseményre „titkos megfigyelőként” meghívást kapott a Munkáspárt elnökségi tagja is. A Magyar Nemzeti Arcvonal régebb óta kacsingat a nemzetinek minősített kommunisták felé, mondván, a kapitalizmus és a „cionista világrend” elleni harc, valamint a küszöbön álló „globális összeomlás” felülírja a jobb- és baloldal hagyományos szembenállását. A szervezeten belül nem is erről, hanem a stratégiáról folyt mindinkább elmérgesedő vita. A Győrkös-csoport szerinti „szakadárok” korainak tartották, hogy a szilvásváradi találkozón megalapozzák a hungaristák és a kommunisták szövetségét: úgy vélték, előbb mindkét tábort megfelelően fel kell készíteni, ami évekig is eltarthat. Győrkösék viszont siettetni szerették volna a dolgot, a „szakadárok” szerint akár azon az áron is, hogy – amennyiben a Munkáspárt nem mutat kellő együttműködési hajlandóságot – „saját kommunista pártot” alapítanak. Bár a Magyar Remény Közösség végül megalakult, a szilvásváradi találkozó összességében kudarcba fulladt. Az arcvonal belső feszültségeit a Győrkösékkel szemben megfogalmazott anyagi vádak súlyosbították. A konfliktusról szóló hírek a találkozó előtt kiszivárogtak. Győrkösék a rendezvény ellen fordultak. A meghívottak nagy része, közöttük a Munkáspárt képviselője is, távol maradt. Aztán következett az érdi tüntetés: Thürmer és ifjabb Győrkös közös fellépése sokfelé kiverte a biztosítékot. A részt vevő hungaristák is magyarázkodásra kényszerültek. Az interneten közölt álláspontjuk szerint a Munkáspárttal nem koalíció, hanem „akcióegység” jött létre. Vajnai Attila, a Thürmer-féle pártból kivált Munkáspárt 2006 vezetője elhatárolódott „volt elvtársaitól”: hangsúlyozta, „a kommunisták nem közösködnek a szélsőjobbal”. Thürmerék állásfoglalásban válaszoltak. Kitértek rá, hogy amikor Barátunk, Szíria címmel a Munkáspárt fotókiállítást rendezett, meghívták Csurka Istvánt is. Néhány éve a Hősök terén a Munkáspárt jobbikos gárdisták társaságában demonstrált az arab népek mellett. A Munkáspárt feladatának tartja a szélsőjobboldali eszmék leleplezését, de „a felvilágosításhoz, a meggyőzéshez nem elég azt mondani, hogy nem állok veled szóba”. Thürmer Gyula pártelnök kissé ingerülten fogadta a hungaristákkal való együttműködést firtató kérdésünket. Közölte, nem tart elképzelhetőnek sem laza, sem szoros szövetséget szélsőjobboldali szervezetekkel. Kevésbé kategorikusan fogalmazott Kovács István elnökségi tag. A hungaristák szervezésében tartott szilvásváradi találkozóra „fegyelmezett pártkatonaként” azért nem ment el, mert nem kapott felhatalmazást, hogy részt vegyen rajta. A Munkáspárt és a Magyar Nemzeti Arcvonal képviselői között hivatalos egyeztetések eddig nem voltak, most sincsenek. Kovács véleménye szerint ugyanakkor léteznek közös ügyek, ilyen például a kilakoltatások elleni fellépés, amikor nem számít a világnézet vagy a párthoz való tartozás. Egyébként is: ki tudja, mit hoz a jövő? Előfordulhat – jelentette ki a Munkáspárt elnökségi tagja –, hogy tíz év múlva „a kizsákmányoló kapitalizmus összemossa a perifériákat, megszűnik a jobb- és a baloldal, helyette kialakul az osztályharc, aminek a jelei már kezdenek megmutatkozni.” A Győrkös-féle hungarista csoport újabban békülékenynek mutatkozik a korábban ellenségként kezelt Jobbik iránt. Győrkösék kérik a Jobbik vezetőségét és tagságát, ne azonosítsa a Magyar Nemzeti Arcvonallal az onnan eltávozott „szakadár társaság” Jobbik-ellenes tevékenységét. „Szegedi Csanád ügye sem a vezetőség beleegyezésével került nyilvánosságra, annak ellenére, hogy szerintünk sem volt helyes őt ilyen pozícióba helyezni” – áll közleményükben. (Egy e-mail ellenben arról tanúskodik, hogy Szegedi ügyét idősebb Győrkös tudtával és jóváhagyásával robbantották ki.) A Magyar Nemzeti Arcvonal belső válságából leginkább a hungarista konkurencia, a Pax Hungarica Mozgalom profitálhat. Ennek vezetője a jogerős bírósági döntéssel feloszlatott Vér és Becsület egyesületből ismert Domokos Endre János. A Pax Hungarica október 23. alkalmából rendezett Corvin közi gyűlése több száz náci-nyilas résztvevőt vonzott. A cigány- és zsidóellenes beszédekkel tűzdelt eseményen felszólalt Tyirityán Zsolt, a Betyársereg szóvivője is. Arról értekezett, hogy ötvenhat antiszemita forradalom volt. Ugyanakkor a "millás" demonstráción neonáci ellentüntetők bántalmazták az Index munkatársát. A Jobbik ifjúsági tagozata által meghirdetett fáklyás felvonuláson izraeli zászlót égettek. A Pax Hungarica Mozgalom zokon vette, hogy a Jobbik mindkét eseménytől elhatárolódott. Pedig – olvasható – az izraeli zászló felgyújtása az idei jobbikos rendezvény „egyetlen felemelő pillanata” volt. A mozgalom most azon mesterkedik, hogy magához csábítsa azt a „nem kevés” hungaristát és nemzetiszocialistát (nácit), aki még kitart a Jobbik mellett. (Cz. G.)

Bajnaiék aláírásokat gyűjtenek az egész országban – segítenek az egri volt vajnaisták is

Támogatók aláírását gyűjti országszerte az Együtt 2014 mozgalom. Egerben is az Orbán-kormány leváltásáért, ellenzéki együttműködésért standoltak, ám a Fidesz-ellenes erők barátsága - ahogy az országban másutt - itt is ingatag, mintha még, vagy egyáltalán nem akarnának összefogni egymással. PUNGOR ANDRÁS riportja a 168 Órában
- Könnyekig meg vagyok hatódva - bolondozik bemutatkozáskor Császár Zoltán. Az exfideszes, ma független egri városatya véletlenül botlott belénk, dolga van errefelé. Épp a Szolidaritás helyi szervezőjével és az MSZP városi elnökével álldogálunk a hevesi város piaca előtt. A szocialista Pál György szerint az eszkimók ilyenkor vetkőznek ingujjra, mosolygunk is a tréfán meg nem is, kutya hideg van. Méhkas most a piac. Darab ideig egy kéregető kerülgetett minket, karjával hadonászott a krumplik, diók, mézek fölött, aztán keresett magának jobb kuncsaftot.
Császár csatlakozik hozzánk. Az időjáráson kívül más témánk is akad, a politikai standolókról beszélgetünk, hiszen az Együtt 2014-nek gyűjtenek a kofák mellett aláírásokat. A papiros szerint "széles összefogásra" van szükség az Orbán-kormány leváltására.
Tőlünk pár lépésre Bartus Gyuláné Szolidaritás-mezben fogadja az aláírókat. Mosolyog, lapoz, tollat ad, segít. A 42 éves aktivista három éve nem talál munkát. Korábban egy szállodában dolgozott szobaasszonyként, most takarításból meg alkalmi munkákból él. Három felnőtt gyereke van. Akad, aki segítsen rajta, ha baj van. Szerinte Kádár idején jobban élt a magyar. Ne csodálkozzunk a nosztalgián, Bartusné tagja volt a Munkáspárt 2006-nak is. A Szolidaritásban az asszony mellett ex-szocialista, MSZP-s, Jobbik- szimpatizáns is dolgozik. Bár hallani, hogy a radikálisok Bajnai miatt vették a kalapjukat és kiléptek a mozgalomból.
Pál György egri MSZP-elnök nem az aláírásgyűjtés miatt, csak nyilatkozni jött a piac elé. Piros dzseki, kockás ing, fiatalember. Informatikus, webszerkesztéssel foglalkozik. Felesége ügykezelő, két kislányuk van.
- Nem írja alá az íveket? - kérdezem.
- Azt se tudom, mihez gyűjtenek aláírást - mosolyog.
- Ha megtenné, akkor pártja nevében írná alá. Még nincs a szocialistáknál hivatalos álláspont - menti ki Gócza Attila, a Szolidaritás helyi szervezője.
Gócza ötvenéves, ex-rendőr. Baseballsapka, farmer, kék pulcsi, Szolidaritás-jelvény a szíve fölött. Ő is baloldalinak vallja magát, de most nem tud olyan pártot, amely mellé teljes szívvel oda állna. Az "ántivilágban" elvárás volt az MSZMP-tagság, aztán rövid ideig MSZP-s
volt, de '90-ben kilépett a pártból. Néhány éve még a szervezett bűnözés elleni osztályt vezette a megyei rendőr-főkapitányságon, 2008-ban ment korkedvezményes nyugdíjba. Az átszervezés során olyan helyzetet teremtettek, hogy aki 25 éves szolgálati viszonnyal
rendelkezett, elmenjen nyugdíjba.
Gócza a Bohócforradalom idején állt fel a fotelből és csatlakozott a később megalakuló Szolidaritáshoz. Elvették tőle a szolgálati nyugdíját, pontosabban járadéknak nevezték át és megadóztatták, így már sokkal kevesebbet kap havonta. Szolidaritás-aktivistaként tüntetéseket szervez helyi ügyekben, és az Orbán-kormány ellen küzd. Barátaival az elmúlt három nap alatt 350 aláírást gyűjtött össze.
- Én is aláírtam - veti közbe Császár.
- Hogy-hogy? - lepődünk meg.
- Elfogadhatatlan az, ami itt zajlik. Ez a Fidesz már nem az a párt, amibe korábban beléptem.
- És Bajnai nem zavarja?
- Csendes, konszolidált volt a kormányzása. Nincs okom pálcát törni felette.

Az MSZF puszta jelenlétével ismét megakadályozott egy árverést

Előállítás és hatósági eljárás a terhes asszony védelmében kiállók ellen
Budapest, 2012. november 15. csütörtök
A hatóságok előállítottak egy személyt, és eljárást indítottak egy másik ellen azok közül, akik csütörtök délelőtt békés tüntetés keretében álltak ki a nyolc hónapos terhes asszony mellett, és sikerült elhárítaniuk a kilakoltatás közvetlen veszélyét a várandós asszony feje fölül - számolt be a történtekről a Magyar Szociális Fórum (MSZF).
Simó Endrét, az MSZF alapító szervezőjét a helyszínen rendőrök igazoltatták. Közölték vele, eljárást indítanak ellene, mert be nem jelentett tüntetést szervezett a Berki és Társai árverező cég Budapest, IV. kerületi irodája előtt, tudvalévően azzal a céllal, hogy megakadályozzák, nehogy elvehessék a fedelet annak a 33 éves áldott állapotú asszony, és 14 éves kisfiát egyedül nevelő 43 éves nővérének a feje fölül. Egy másik tüntetőt azért állított elő a rendőrség, mert trikóján népköztársasági címerrel jelent meg a helyszínen, benne a címer részét képező közismert vörös csillaggal.
Az eljárást kezdeményező rendőrrel folytatott beszélgetésén Simó Endre fotóriporterek és TV kamerák jelenlétében higgadt stílusban megkérdezte az intézkedő rendőrtől, tisztában van-e azzal, miért vannak itt. A rendőr kitérő válaszára Simó az eljáró hatósági személy szemébe mondta a következőket: "Azért vagyunk itt, mert meg akarjuk védeni a kilakoltatástól az itt jelen lévő terhes asszonyt és nővérét, akinek van egy 14 éves kisfia. Az utcára akarják tenni őket télvíz idején. Emberi kötelességünk, hogy kiálljunk mellette, és ne hagyjuk, hogy a jog nevében az utcára kerüljenek. Azt mondták nekünk, hogy senkit sem hagynak az út szélén. Nos, íme, egy terhes nőt akarnak ott hagyni. Önök a velem szembeni eljárásukkal azokat veszik a védelmükbe, akik ki akarják lakoltatni őket, viszont azokat üldözik, akik meg akarják védeni az anyákat. Önnek, rendőr úr, tudnia kell, hogy a Magyar Szociális Fórum senkinek a kedvéért, és semmiféle szabály érdekében nem fog lemondani arról, hogy megvédjen egy anyát és leendő gyermekét a kilakoltatástól. Tovább fog harcolni az élethez való legalapvetőbb emberi jog érvényre juttatásáért Magyarországon".
A Magyar Szociális Fórum megdöbbenésének adott hangot a túlkapás miatt, hiszen az intézkedés arra utal, mintha Magyarországon csak hatósági engedéllyel szabadna megvédeni a kilakoltatástól egy terhes nőt, és egy 14 éves gyereket. Semmiféle európai uniós norma nem írja elő, hogy ne lehessen békés tiltakozó demonstrációt tartani egy olyan helyzetben, amely az életet közvetlenül fenyegető veszély elhárítására irányul, ráadásul az érintett személy is igényli - írják.
Az EU strasbourgi bírósága hónapokkal ezelőtt arról is ítéletet hirdetett, hogy nem üldözhető, aki munkásmozgalmi jelképet visel. (A magyar hatóságok nem hajtották végre az ezzel kapcsolatos törvénymódosítást.) A hírösszefoglaló időpontjában Fodor Istvánt még nem engedték szabadon a rendőrségről.
Pontban 11 órakor a demonstrálók benyomultak a Kemény Gusztáv u. 6. sz. épület első emeletére, és jelenlétükkel meghiúsították az árverezést, hiszen egyetlen érdeklődő sem jelezte vételi szándékát, és tette le a 9 millió körülire becsült jelzálog ingatlan értékének egytizedét: kb. 900 ezer Forintot. Az árverező ugyanakkor tudatta, hogy érdeklődő akad, de nem kívánja megnevezni. Berki árverező elzárkózott a nyilvános szerepléstől, és úgy viselkedett, mintha jogában állna kiutasítani a jelenlévőket az épület folyosójáról, ahol az árverést tartotta. Felszólította az egyik tüntető nőt, hogy azonnal távozzon, de az illető nem távozott, hanem ott maradt. Az árverező nem adott választ arra a kérdésre, miért zárkózik el a nyilvánosság elől egy nyilvános aukción.
A tüntetésen jelen volt a terhességének nyolcadik hónapjába lépett Judit asszony, aki karácsony előtt várja gyermekét. Az asszony köszönetet mondott a társadalmi kiállásért mellettük, és tudatta, nem volna hová menniük, ha elvennék tőlük a lakást.
A Magyar Szociális Fórum nagyra értékeli a szolidaritás megnyilvánulását a testvérpár és gyermekeik lakhatásáért, és példának állítja azok elé, akik félelmükben még mindig inkább otthon maradnak, semmint bátran kiállnának önmagukért és egymásért. Simó bejelentette, hogy figyelemmel fogják kísérni az ügy fejleményeit, és mindent elkövetnek azért, hogy az asszonyok és gyermekeik akkor se kerülhessenek az utcára, ha az embertelenség mégsem ismerne határokat, és gyermekestül az utcára tennék őket.
A Magyar Szociális Fórum szolidaritási akciója vagy harminc rendőr jelenlétében zajlott le, és dél körül ért véget.