Jászkun Munkás, 2009. november

Válság van, igazságosabb elosztást akarunk!

Pluszpénz

A kormány a magyar néptől áldozatvállalást kér, miközben egyes minisztériumok ajándékutalványt, étkezési jegyet, üdülési csekket osztogattak a válság kirobbanása óta. Országos szinten ehhez párosulnak a vérlázító végkielégítések több tízmilliós összegben, a többmilliós havi fizetések, a több százezer forintos nyelvpótlékok, a kocsihasználat és ki tudja, hogy még mit adnak béren kívüli juttatásként.

A Külügyminisztériumban tavaly 369,1 millió forint értékben osztottak szét béren kívüli juttatásokat, egy főre 209 ezer forint jutott. Az Egészségügyi Minisztériumban 36,8 millió forintot osztottak szét, egy főre 180 ezer forint jutott. A Gazdasági Minisztériumban 107 millió forintot osztottak szét, egy főre 283 ezer forint jutott. A Pénzügyminisztériumban 496 főnek adtak személyenként 100 ezer forintot. A legtöbbet az Önkormányzati Minisztériumban osztottak szét, személyenként 320 ezer forintot.

A többi minisztériumból nincs nyilvános adat. Most láthatjuk, hogy a kizsákmányolásra épülő profitcentrikus és embertelen társadalom a kisjövedelmű emberekkel fizetteti meg az általa okozott válság terheit.

A kialakult helyzetért a rendszerváltók és a parlamenti pártok a felelősek. Ha a magyar nép pozitív változást akar, akkor a Magyar Kommunista Munkáspártot bejuttatja a parlamentbe, mert nekünk van erkölcsi alapunk a számonkérésre.

Horváth Sándor

A válságért annak okozói fizessenek!

A Munkáspárt programjából

1. Luxusadót vetünk ki a százmilliomosokra és a milliárdosokra!

2. A személyi jövedelemadót progresszívvá tesszük. A kisjövedelműek adóterheit csökkentjük, a nagyjövedelműeket jobban megadóztatjuk.

3. Elbocsátási moratóriumot vezetünk be a válság idejére.

4. Lakbérkedvezményeket vezetünk be a munkanélküliek és a fiatalok számára.

5. Megtiltjuk, hogy a kölcsönök önhibán kívüli nemfizetése miatt bárkit is az utcára tegyenek.

Jász-Nagykun-Szolnok megye munkásmozgalma (VIII. rész)

A szolnoki baloldal 1925 júniusában létrehozta a Magyarországi Munkáspártot (MSZMP), mely valójában a KMP legális fedőszerve volt. Ezzel a rendőrség tisztában lévén, nem engedélyezte az új szervezet működését. A város nyugalma megbolygatásával indokolta a kérelem megtagadását. Tisza Antal vezetésével azonban illegálisan létrehozták az MSZMP-t Jászárokszálláson, de Solymosi Ignácnak sikerült szervezeteket létrehozni Jánoshidán, Jászapátiban, Jászberényben, Jászladányban, Fegyverneken, Mezőtúron és Karcagon is. A szervezet 1926-ban közzétett jó agrárpolitikája (a száz holdon felüli birtokok ingyen történő felosztása) érthetően vonzotta a szegényparasztságot.

A KMP 1925. augusztusi I. kongresszusának határozatai alapján megélénkült a pártmunka Szolnok megyében is. Ezt a hatóságok nem tűrhették szó nélkül. A rendőrség üldözte, a jobboldali szociáldemokraták elszigetelni igyekeztek a baloldaliak forradalmi mozgalmát. Az SZDP-ből mindennek ellenére többen átmentek az MSZMP-be, a legelszántabbak pedig a KMP-be.

Mindent elkövettek, hogy lehetetlenné tegyék a megyei irányítókat. Peyerék 1925-ös kongresszusára nem engedték be Tisza Antalt, az 511 tagú földmunkáscsoport képviselőjét. A szociáldemokrata vezetés alatt álló Országos Földmunkásszövetség baloldali magatartása okán kizárta Tiszát a földmunkás szakszervezetből. Válaszul a megerősödött földmunkások kommunista vezetés alatt önálló csoportot hoztak létre.

1926-ban Bethlenék kiírták a parlamenti választásokat. Szolnokon az MSZMP indítványa alapján Tisza Antalt jelölték képviselőnek. Noha összegyűjtötték az előírt 1000 aláírást, a hatóságok ezt megsemmisítették. Így Tisza nem indulhatott a választásokon. Az agitátorokat a rendőrség elfogta, megkínozta. Tisza Antalt is letartóztatták. A „kudarc” ellenére megnőtt az MSZMP tekintélye a munkásság körében.

A KMP és a KIMSZ munkája Szolnokon is erősen összefonódott. Az aktív fiatalok számát 30–35-re becsülték, akik az MSZMP megbízásából újságokat, röplapokat terjesztettek, részt vettek az 1926-os választási agitációban (Gaál Gyula, Molnár Miklós, Farkas György és még sokan mások). 1928–1929-re megérett a helyzet arra, hogy a szolnoki baloldali ifjúság önálló KIMSZ-sejtet hozzon létre. Ebben vezető szerepet Zsemlye Ferenc, Dikó Balázs és Keskeny János játszott.

1926-ban a hatóságok megkezdték az MSZMP szolnoki szervezetének fokozottabb üldözését, 1927-re lehetetlenné vált a párt további működése. A budapesti központi üldözéssel csaknem egy időben tartóztatták le Szolnokon Ragó Antalt, Tisza Antalt, Gaál Gyulát, majd Solymosi Ignácot. Ő a bírósági tárgyaláson kijelentette: „Osztálybíróság előtt állok, nem vagyok hajlandó tanúvallomást tenni.”

A terror ellenére a szolnoki kommunista mozgalom is kezdett magához térni. Kapcsolat létesült a megyeszékhely és a kisebb-nagyobb városok, községek között. Az MSZMP kiesése után a mozgalmi munka fő területei a szakszervezetek lettek.

Tisza Antal és Solymosi Ignác szabadulásuk után ismét bekapcsolódtak a kommunista mozgalomba. Solymosi Jászárokszálláson fejtett ki tevékenységet, míg a megyei sejtek zöme Tiszával került kapcsolatba. Ahol nem tudtak KMP-szervezeteket létrehozni, ott az SZDP-n belül működött forradalmi csoport. Bakó Kálmán, Turbacs Mihály, Szentpéteri Balázs, Földi István szervezte a kommunista sejteket. A párt rendezvényeit még a pártonkívüliek is szép számmal látogatták. A rendőrség több esetben csapott le a szervezőkre.

Mezőtúron is a kezdeményezők nagyobb része országot megjárt kubikosok voltak (Kötél Imre, Csuka Lajos, Magda Árpád, Búsi Vince, Juhász Imre). Itt volt Szolnok után a legerősebb kommunista mozgalom. A KMP országos vezetői nagy súlyt helyeztek a kommunista lapok terjesztésére.

A megyébe is eljutott a „100 %”, a „Kommunista” és az „Ifjú Proletár”. Szolnokon a KMP-nek a rendőri hatóságok elől jól elrejtett könyvtára volt, és a vezetőség nagy súlyt helyezett arra, hogy a tagság, valamint a pártba belépni kívánók megismerkedjenek a marxista irodalommal.

1929–1930 között a szolnoki szervezet annyira megerősödött, hogy szolnoki, mezőtúri és endrődi kerületeket hoztak létre az irányítás megjavítása érdekében. Olyan nagy befolyással rendelkeztek helyenként a kommunisták, hogy kisajátították a szociáldemokrata Földmunkásszövetség helyi csoportját Mezőtúron. 1930 nyarára a három kerületnek már 12 községben működtek alapszervezetei. A párttagságnak széles pártonkívüli udvara volt, mely aktívan vett részt a párt különböző rendezvényein: a Vörös Segély gyűjtési akcióban, sztrájkokban, tüntetéseken. Sokan közülük később párttagok lettek.

Az 1930 februárjában ülésező KMP II. (aprelevkai) kongresszusán két küldött képviselte Szolnok megyét: a székhelyt Tisza Antal, Mezőtúrt pedig Maki József. A kongresszus a KMP Központi Bizottságába Tisza Antalt is beválasztotta. Csaknem ezzel egy időben tartotta meg a KIMSZ II. kongresszusát, mely a szervezet Központi Bizottságába választotta Zsemlye Ferencet.

Dr. Hegedűs Sándor

Búcsúzunk! Gáspár István (1929–2009)

A Magyar Kommunista Munkáspárt megyei és városi elnöksége mély fájdalommal tudatja a megye párttagságával és a közvéleménnyel, hogy

GÁSPÁR ISTVÁN

elvtárs, a párt városi elnökhelyettese, a párt szeretett és tisztelt vezetőségi tagja októberben eltávozott közülünk.

Gáspár István elvtárs, mint felsőfokú végzettségű geológus, a Geofizikai Intézetnél, majd a Szolnoki Tervező Vállalatnál hasznosította tudását és magas fokú politikai képzettségét. Már fiatal korában részt vett a KISZ munkájában, katonai szolgálata alatt az ezred KISZ-bizottságának tagja, ekkor vált tudatos, elkötelezett kommunistává. 1962-ben leszerelése után a szolnoki Tervező Vállalathoz került, és itt alapszervezeti titkárnak választották. Ezt a párttisztséget az MSZMP felbomlásáig húsz éven át elkötelezetten, mély meggyőződéssel látta el. 2000-ben, nyugdíjba vonulása után, látva a kialakult helyzetet, belépett a Munkáspártba, és újra aktívan, elkötelezetten küzdött az elnyomottak mellett, az igazságosabb emberi életért. Sokat segített a Jászkun Munkás újság mellett megjelenő havi híradó megírásával.

Gáspár István elvtárs egy magas műveltségű, melegszívű, mélyen elkötelezett ember volt. Halálával nagy veszteség érte a munkásmozgalmat, valamennyi barátját, társát.

A megye kommunistái, barátai, a baloldali érzelmű emberek egy igaz barátot, egy tiszta szívű, mélyen elkötelezett embert gyászolnak, aki élete folyamán tiszteletet, megbecsülést és szeretetet váltott ki az emberek körében.

Mély fájdalom tölti el szívünket, hogy örökre távozott, de felejthetetlen emléke itt él szívünkben örökké.

Munkáspárt megyei és városi elnöksége

Csiger Sándor (1925–2009)

A Magyar Kommunista Munkáspárt megyei és városi elnöksége mély fájdalommal tudatja a megye párttagságával és a közvéleménnyel, hogy

CSIGER SÁNDOR

elvtárs, nyugalmazott katonatiszt eltávozott közülünk.

Temetése november 3-án katonai szertartás szerint megtörtént.

Hivatásos katonaként élt és dolgozott, egyetemet végzett politikai felkészültségéhez elvégezte a megfelelő pártiskolákat.

A Magyar Néphadseregben a katonai kiképzésen túl, kiemelten a politikai képzéseket vezette, tanította a hadsereg katonai állományát.

Ennek érdekében az ország több kaszárnyájába vezényelték, de végül is a szolnoki alakulattól ment nyugdíjba. Felnőtt életében elkötelezett kommunista volt, fegyelmezett, elméletileg tájékozott. Véleményének kifejtésekor tanácsokkal látta el párttagságunkat.

Az utolsó években pártbizalmiként vett aktívan részt a szervezetünk munkájában. Szívesen jelent meg a közösségi rendezvényeken, az Együtt Egymásért és a Nyugdíjasok Szakszervezetének programjain.

Csiger elvtársat méltán illette valamennyiünk tisztelete, szeretete. Megrendítő tudat, hogy már soha többé nem ül közöttünk rendezvényeinken, nem hallhatjuk aggódó szavait, miközben optimizmusával hite, hogy ezen a társadalmon egyszer túllép az emberiség.

Sokáig fogunk emlékezni rá, miközben szomorúan hajtjuk le fejünket ravatala előtt, s kísérjük utolsó útjára.

Munkáspárt megyei és városi elnöksége

Ars moriendi (Halottak napjára)

Temetőben szomorú az ember, s mint

Az élet hordozója el is nehezül:

Nem a csend sűrűsége nyomasztja őt,

Hanem a sírözön, mely szemére vetül.

Nem kívánt tények, bizarr történetek,

Sorsok és elvesztett értékek hallgatnak,

Hétköznapok monoton forgásában

Örökre az élők terhei maradnak.

Mennyi nagy, vagy csak neve maradt ember

Szelleme igyekszik valamit mondani,

Kedves megbékélt suttogásaival

Továbbélésre, tettre bátorítani.

Biztatás ez olyan kételyekre,

Mely vénülő élőben gyakran felmerül:

Marad-e életének érték-nyoma,

Mely jelzi, hogy helytállt a Földön emberül.

Alkotott-e, formált-e menet közben,

S milyen haszna volt belőle a világnak,

Üzent-e valamit a maradóknak,

A jövőnek, vagy az agyongyötört mának...

Temetői fák alatt ballagva

Hallgatom a néma csendben mesélőket:

Majd ha magam is közibük távozom,

Sírbéli testvéremül fogadom őket.

Südi Bertalan

A múlt figyelmeztet!

2009 szeptemberében olvastam el a Forradalom után – kiegyezés előtt című könyvet. Ez a könyv nagyon tanulságos, mert az idő múlásával egyre tisztábban látható, felismerhető az akkori eseményekben a burzsoák érdekeinek, akaratának máig ható érvényesülése. Szinte az élet minden területén, ma ismét újraéled az akkori életmód.

Az urak sokat adnak magukra és maguknak. A liberálisok sokat tettek Ferenc Jóska és az akkori burzsoák érdekeinek érvényesüléséért. Igaz, hogy részt kaptak a hatalom különböző szintű gyakorlásából. Mégis hogyan fejlődött ott ki a zsidó emberek iránti gyűlölet? Horthy nem tudta, hogy milyen sokat tettek a liberálisok a kapitalizmusért?

A német és a magyar urak megengedték, hogy a fasiszták azt tegyék, amit tettek. És most a hatalmon lévők szeme előtt megtehetik, hogy vitézeket, csendőröket avatnak. Hogy van ez? Mit remélnek az urak a jövőtől? Hát nem látják, hogy megbocsáthatatlan bűnt követnek el a nép ellen? Miért nézik ezt tétlenül a hatalmon lévők? Ez csak arra jó, hogy lejárassák a magyar népet. Vagy ez a céljuk? Ők ezt nagyon jól tudják, hogy az EU nem tűrné, hogy a fasiszták túlzottan megerősödjenek. Ha a nép ostoba módon támogatja őket, akkor valóban lejáratják hazánkat a sárga földig.

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet – hiszen ez hasznos lehet. Ezt azért bátorkodtam ajánlani, mert szerintem az 1849-től 1867-ig megtörtént eseményekről túl keveset hallani.

Dudás György, Budapest

Rövid hírek

November 8-án Thürmer Gyula, pártunk országos elnöke felkereste Abádszalók, Tiszafüred és Karcag városokat, vagyis a megye 8-as számú választókerületét. Sajtótájékoztatót tartott a karcagi TV-ben.

November 28-án, szombaton az országos elnökség kihelyezett elnökségi ülést tart városunkban a Nagy Imre körúti párthelyiségben. Utána párttagjaink és szimpatizánsaink részére, majd a városi TV-nek tájékoztatást tart a jövő évi választás előkészületeiről. Az elsikkasztott ország című könyvét a piacnál 8 és 9 óra között dedikálja. Találkozzunk a helyszínen, minél többen.

Nem ismerem ki magam!

A mostani zűrzavaros helyzetben nem ismerem ki magam. Orbán Viktor egypártrendszert szeretne, már Lakiteleken képezi magának a kádereit. Úgy veszem észre, hogy a Fidesz-tagok között különböző gondolkodású emberek vannak. Amikor a köztársasági elnökválasztás volt, az utcán valaki Glatz Ferenc mellett tette le a voksát, és akkor azt próbálták bebeszélni az embereknek, hogy az zsidó!

Itt tart ma Magyarország!

Szerencse, hogy a mi városi vezetőink sokkal józanabbak. A jelenlegi, Szalay Ferenc, sem ilyen gondolkodású. Régebben Botka Lajosné is mondott méltató beszédet, és a Munkáspárt megyei vezetője, Bencsik Mihály is többször részt vett a szolnoki zsinagógában, és itt a polgármesterek a maguk idejében megtisztelték azokat a személyeket, akik átélték a holokausztot, és hazatérhettek. Sajnos elég kevesen maradtak meg.

Tisztelni és szeretni kellene egymást az embereknek, mert senki nem tehet róla, hogy minek született – de úgy látszik, ez újra központi kérdés lett. Szerintem a Fidesz egy gyűjtőpárt, mindenféle gondolkodású embert magukhoz csábítanak a hatalom elnyerése érdekében.

Garamszögi Jánosné

Jászkun Munkás, 2009. június

A nép szolgálatában

A közelmúltban a Blikk egyik számában olvastam, hogy a miniszterek milyen jövedelemhez jutnak. Számomra felháborítóak voltak a számok, mert nem látok mögötte olyan munkavégzést, amivel akár a jelenlegi jövedelem 50-60 százalékát is megérdemelnék.

A miniszterek jövedelme a következőkből tevődik össze: a fizetés, a 13. havi előleg, a képviselői díj, a deviza napidíj, üdülési csekk, ruházati költség, étkezési hozzájárulás, természetbeni juttatás, ajándékcsekk, különjuttatás. Mindezt nem mindenki kapja meg, mégis a havi jövedelem eléri a két és fél millió forintot, vagy többet.

Ha belegondolunk abba, hogy a fenti jövedelem csak borravalónak tűnik, ha a magyar menedzsmenti fizetéshez hasonlítjuk... Például egy 100 főt foglalkoztató cég vezetőjének havi jövedelme elérheti az ötmillió forint bruttót. De ez is csak aprópénz ahhoz képest, hogy 2006-ban egy magyar bank vezérigazgatójának havi 17 millió körüli jövedelme volt.

Indokolt, hogy a másik oldalt is bemutassuk: a nyugdíjasok egyharmadának a nyugdíja nem éri el a havi 50 ezer forintot. Minden ötödik gyerek éhezik. Egy-egy télen több mint 100 fő felett van a fagyhalált elszenvedők száma. Sok család nyomorban él. Sokan nem tudják fizetni a közüzemi számlákat. A hajléktalanok száma nő. A többség fél a jövőtől. Üdülésre sokan nem is gondolhatnak. A használtruha-piacon öltözködnek az emberek.

A munkanélküliek száma nő. Ez a kapitalizmus áldása. Valószínűleg nem erre gondolt a magyar nép, amikor mámorosan ünnepelte a szocializmus megdöntését. Ha az igazságtalanságok ellen tenni akar, szavazzon a Magyar Kommunista Munkáspártra, mert mi a nép szolgálatában önöket képviseljük, akiket a kapitalizmus haszonélvezői kizsákmányolnak és megaláznak.

Horváth Sándor

Látogatás Szolnokon – még egyszer

a júniusi választásról

Az Európa Parlamenti választások június 7-ei napját megelőzően pártunk elnöke, Thürmer Gyula erős kampánykörúton ismét Szolnokra látogatott. Június 2-án egésznapos médiaprogramra érkezik a megyébe. Akkor sajtónyilatkozatot ad Törökszentmiklós, Karcag, Túrkeve, Mezőtúr és Szolnok újságíróinak. Addig is az országos TV-csatornákon azonos időben, azonos sorrendben hallgathatunk tőle a Munkáspárt programjáról. Ott kell lennünk az Európai Parlamentben.

Bennünket egyetlen párt sem képvisel, most ők a kapitalizmus szépítésén fáradoznak, mi pedig alapvető társadalmi változásoknak vagyunk a hívei. Nem akarunk mindent mi megfizetni, amit a rendszerváltó pártok húsz év alatt elrontottak.

Megyei Elnökség

Jász-Nagykun-Szolnok megye munkásmozgalma (III. rész)

1919. március 21-én létrejött a Magyarországi Tanácsköztársaság. Szolnokon az egyesült párt tagságának többségét a radikális elemek alkották, akik magukévá tették a KMP forradalmi kitűzéseit. Nagy előnye volt a magyar munkáshatalomnak, hogy viszonylag békés úton győzött, s ezzel (átmenetileg) elfogadhatóvá tette még a kispolgárság számára is. A proletárdiktatúra további sorsa intézkedésein és a nemzetközi helyzet alakulásán múlott.

Szolnok megyében (mint az országban másutt) a munkás-katona és a paraszttanácsok kezébe került a hatalom. A szolnoki direktórium élére F. Bede Lászlót, Pálfy Jánost és Szabó Károlyt választották a munkások. Ők gyakorolták a végrehajtó hatalmat.

Így történt ez a megye más városaiban, községeiben is. Azonnal létrehozták a Forradalmi Törvényszéket és a Vörös Őrséget. Hoksári János lett a Forradalmi Törvényszék vezetője. A Vörös Őrséget a Szovjet-Oroszországból hazatért hadifoglyok szervezték, a legmegbízhatóbb munkás-paraszt elemekből. Később a szervezet felhígult, a munkáshatalom ellenségeinek behatolása által.

Sor került hamarosan a Vörös Hadsereg szervezésére is. A szolnoki munkáshatalomnak ugyancsak erőfeszítéseket kellett tennie a siralmas élelmezési helyzet megjavítására, munkaalkalmak teremtésére. A megjelölt feladatok teljesítése érdekében az élelmi- és közszükségleti cikkek biztosítására bevezették a jegyrendszert, maximálták az árakat. Szigorú büntetés alá vonták a spekulációt.

Szolnok megye helyzetét nehezítette, hogy a főváros és a hadsereg ellátásához is hozzá kellett járulnia. Nem kisebb feladatot jelentett a rend és a fegyelem megszilárdítása, a zavart keltők akcióinak leszerelése. A fosztogató bandák vezetőit halálra ítélték (Jászárokszállás).

A kemény szankciók alkalmazása azonban nem tartotta vissza a munkáshatalmat a politikai szabadságjogok bevezetésétől. A demokratikus úton megválasztott községi, városi, járási és megyei tanácsok előtt hatalmas feladatok vártak megvalósításra. A megyei tanács öt küldöttet választott a Tanácsok Országos Gyűlésébe. Kiépült tehát az az apparátus, mely alkalmas volt a közügyek intézésére. Az államosított üzemekben ellenőrző tanácsot választottak a közösségi tulajdon védelmére és a termelés zavartalanságának biztosítására.

A megye agrárjellege miatt a parasztságot közvetlenül érintette a kormány mezőgazdasági politikája. A jelentős és földéhes agrárproletárok földosztást vártak volna, de Kun Béláék más megoldást választottak: államosították a 100 holdon felüli nagybirtokot, és azt szövetkezeti kezelésre adták a nincstelen parasztságnak. Ez csalódást okozott, hiszen még nem jutottak el a közösségi földtulajdon igenléséig. Ők saját földre vágytak. Amit akkor szövetkezetnek neveztek, valójában állami gazdaság volt.

Ez a kielégítetlenség az új rendszerhez való viszonyt negatívan befolyásolta, és szerepet játszott a népi hatalom társadalmi bázisának szűküléséhez, következésképpen a Tanácsköztársaság gyengüléséhez. Mindez akkor is igaz, ha a kormányzótanács földrendelete felszámolta a feudális eredetű nagybirtokot és agrárpolitikájuk ellentmondásait, ezért, megkésve ugyan, de hozzájárultak a földek egy részének kiosztásához. Ennek végrehajtására azonban már nem jutott idő. Mindazonáltal javult a nincstelen parasztság helyzete, hiszen központilag szabályozták a munkaidőt és a munkabéreket.

Dr. Hegedűs Sándor

Hétköznapi történetek 1919-ből

1919. március 21-én eldőlt a hatalom és a tulajdon kérdése. Forradalmi úton megszűnt az uralkodó osztályok évszázados monopóliuma az élet minden területén. A haza védelmére pár nap alatt felállt a Vörös Hadsereg, a belső rend biztosítására pedig a Vörös Őrség. A nemzetiségek már 1918-ban döntöttek az elszakadásról. A román burzsoá kormány nem elégedett meg Erdély megszerzésével (1918. december 1.), a Tiszántúlt is követelve átlépte a demarkációs vonalat.

Clemenceau június 13-án táviratban megismételte korábbi ajánlatát: ha a Vörös Hadsereg visszavonul az antant által kijelölt demarkációs vonal mögé, az intervenciós román csapatokat is visszavonják, és meghívják a tanácskormányt a békekonferenciára.

Kun Béláék elfogadták az ajánlatot, és június 24-én megkezdték a visszavonulást. A románok azonban hitszegő módon továbbra is a Tiszántúlon maradtak, sőt július 30-án átkeltek a Tiszán, és megkezdték előrenyomulásukat Budapest irányába. Ezért augusztus elsejével a tanácskormány a lemondás mellett döntött. Az eseményeket a történelmi olvasókönyvekből ismerjük, de családi körben is nagyon sok történetet hallottunk az öregektől.

Első történet:

Báró Végessy Árpád jó mulatós ember hírében állt Gyendán és környékén. Nosza, gondoltak egyet a település új vezetői: majd megtáncoltatjuk mi a bárót. Beidézték a községházára, egyik lábára bakancsot, a másikra csizmát adtak, és táncra kényszerítették, nem kis mulatságra. A Tanácsköztársaság bukása után megaláztatásának megbosszulására biztatták a bárót, aki megbocsátóan csak annyit mondott: „Amit cselekedtek, tudatlanságból tették.”

Másik történet:

Az eset április 29-én Túrkevén történt. A direktórium vezetői, Ábrahám István és Stefanovics Lajos a város hizlaldájában lévő 200 darab sertés elrejtésén munkálkodott a románok elől. Az ellenforradalmárok elfogták őket, és felkísérték a városházára. Átadták a román parancsnoknak, aki meghallgatás nélkül mindkettőjüket a helyszínen agyonlövette. Nevüket s négy mártírtársuk nevét 1979 óta emléktábla őrzi a volt Munkáskaszinó falán, melyet a mai ellenforradalmárok festékkel leöntöttek.

(Folyt. köv.)

Sipos Sándor, Túrkeve

A parlamenti stílusról

Az emberek joggal hihetnék, hogy a parlament az idolok gyűjtőhelye. Olyanokat választanak, akik politikájuk képviselete mellett emberi magatartásukkal, kulturált fellépésükkel példát mutatnak választóiknak.

Ám azt kell tapasztalnunk, hogy a honatyák egy része (mind nagyobb része) minősíthetetlen modorban lép fel ellenfeleivel szemben. Ezt a stílust a Fidesz vezette be. Már 1990-ben Orbán Viktor hazugsággal vádolta meg Antall József miniszterelnököt, egy nézeteltérésük során. Sajnálatos, hogy akkor a kormányfő nem tiltakozott a modortalanság ellen. Ha ezt teszi, talán elejét vehette volna a nemkívánatos folyamatnak. Ma már mindennaposak lettek a „hazudik”, „pofátlanság”, „lógni fogsz”, „korrupt” kitételek. A Ház elnöke csak nagy ritkán utasítja rendre a neveletlen titánt.

Ott még nem tartunk, mint Törökországban vagy Japánban, ahol nemcsak átkokat és trágár szavakat, de székeket is vagdosnak egymás fejéhez. Ha így haladunk, ha a Fidesz és csatolt részei sokáig maradnak hatalmon kívül. Ebben is lekörözik őket.

A Horthy-rendszer képviselőházában a házelnök rögvest figyelmeztetésben részesítette azt, aki illetlenül viselkedett vitapartnerével szemben. A dualizmusban pedig hamar pengeváltásra került sor, amennyiben valaki megsértette képviselőtársát. Ott „úr” volt mindenki, még akkor is, midőn nézetei sátáni eszméket képviselt.

Nálunk manapság Molotov-koktéllal veszi célba politikai ellenfele házát, de ha nincs kéznél ilyen fegyver, legalább kővel veri be riválisa ablakát. A kriminális magatartás áthatja a társadalmat, „begyűrűzik” a parlamentbe is. A bosszú becsületbeli ügy lett. De jó lenne, ha legalább a T. Ház mutatná meg az utat a jó modor felé. (Tévedés azt hinni, hogy a vidéki önkormányzatoknál más a helyzet.) Lélektanilag érthető, hogy a hatalmából (privilégiumaiból) kiszorított politikus elveszítette türelmét, és verbálisan torolja meg ellenlábasának létezését, vagy becsületét sértő gorombaságait.

Üdvös lenne, ha a képviselőjelöltet megválasztása előtt tesztelnék, vizsgálat tárgyává téve alkalmasságát a honatyai teendőkre, és megértetnék a tapasztalatlan, de ambiciózus ifjúval, hogy a parlament nem homokozó, hanem az a hely, ahol az ország sorsa dől el. Így talán kevesebb bunkócska rontaná a levegőt Steindl Imre neogótikus palotájában. Ezzel bizonyára több idő maradna az országépítő munkára.

Hegedűs Sándor

Turpisságok

A megvesztegetés és megvesztegethetőség olyan arányokat öltött a hazai politikai, gazdasági, közigazgatási és pénzügyi szférában, hogy már-már a közéletiség általános romlottságának képét idézi fel.

Szinte alig múlik el nap, hogy a médiumok ne röppentenének fel hírt arról, hogy melyik hazai prominens személyiségre vetült árnyék, mert jogilag elítélendő módon s nemtelen eszközökkel igyekezett a saját vagy a közvetlen környezete anyagi gyarapodását elősegíteni. Kizsákmányolástól terhelt társadalmunkban a szerzési mánia, a ki kit győz le szellemében folytatott kíméletlen küzdelem általános gyakorlattá változtatta a hatályos jogszabályok kijátszását, a különféle tisztségek adta előnyök elvtelen kihasználását. A „kéz kezet mos”, a „mindenki a piacról él”, a kölcsönös szekértolás, a vesztegetési pénzek osztogatása, elfogadása jegyében szerzik-adják az anyagi előnyöket. Az pedig felháborító, hogy az efféle – bűncselekményeket megvalósító – visszaélések szinte következmények nélkül folytathatók.

Van ugyan megfelelő jogszabály a közjavak herdálói, hűtlen kezelői, tehát szándékos megrövidítői, kézen-közön happolói szankcionálására, csakhogy a törvény előtti egyenlőség elve rendszeresen megbicsaklik a panamázgatók sarzsijának függvényében. Olybá tűnik, minél többet szerez magának valaki törvénybe ütköző módon, s minél föntebb foglal helyet a társadalmi ranglétrán, annál nagyobb esélye van a törvény szigorának elkerülésére. Valamilyen sajátos diszpenzió (fölmentvény) jóvoltából mindössze erkölcsileg válik kifogásolhatóvá a többévnyi kóterral fenyegetett bűncselekménye.

Laikusnak is szemet szúr, ha évekig nyomozgatnak a milliárdok sikkasztóinak ügyében, s gyakran félre is értik az ilyen peres ügyek elhúzódó voltát. Ha annak ellenére nem nevezik meg a felelősöket, hogy ismerik, kik hány milliárd forinttal rövidítették meg az állami büdzsét. Az is megfigyelhető, hogy a hatalmon lévő társak milyen tüsténkedve összpontosítanak arra, nehogy ismertté váljanak a körükből olyanok, akik a sikkasztásban, síbolásban érintettek lehetnek. Mert szerintük a látszatra is adni kell. Az egyik szocialista politikustól tudjuk ezt. Ő hangoztatta fennen: „Nem elegendő becsületesnek lenni, annak is kell látszani.” Okfejtése azért tűnik blődlinek, mert a becsületes ember nem látszik bűnözőnek.

A politika tükre egyébként sem szokott torzítani. Ha pedig torz képet mutat, nem a látszat csal, hanem a valóság dolgaival vannak gondok. Ezért fölösleges a népet látszatra történő hivatkozással kábítani. A zsenánt ügyek elhallgatására törekvés pedig régi eredetű. A politikusok és más prominens személyiségek „balhés” ügyeit mindig igyekeztek „suba alatt” kezelni. Arcpirulás nélkül mondogatták: „Minden botrányos ügy csak akkora, amekkorát csinálnak belőle. Ha hallgatnak róla, az illető becsülete makulátlan maradhat.”

Napjainkban e rendezőelv érvényesül, most is ezt a megoldást követnék legszívesebben az elvárható elhatárolódás vagy az operatív intézkedés kezdeményezése helyett. Vagyis bagatellizálnák a közjavak megrövidítőinek viselt dolgait, nehogy hasonszőrűként kompromittálódjanak.

A politikatudományok egyik klasszikusától származik a tőkés társadalmi rendszerre érvényes és gyakorlati tapasztalatok széles körű általánosításán alapuló következő megállapítás:

„Ha kenyeret lopsz, becsuknak; ha vonatszerelvény sérelmére teszed ugyanezt, szenátor leszel.” A teoretikus százötven évvel ezelőtti megállapítása sosem volt időszerűbb napjainknál.

Südi Bertalan

Mire lehetne büszke a mi népünk?

Arra, ha a választásokon az eddigi részvétel átlagánál többen mennének el szavazni. De legfőképpen akkor, ha szavazatát tiszta lelkiismerettel hazánkhoz és népünk történelméhez hűen a legigazságosabb módon, előre átgondoltan adnánk le a szavazófülkében. Erre azért van szükség, mert legalább tíz pártból kell kiválasztani azt, akikbe megbízhat.

A parlamenti pártokat mindenki ismeri. Ráadásul már mindegyik volt hatalmon. Az eredményt jól ismeri a nép. Ezt az ellenséges magatartást, ami itt kialakult, nem szabad folytatni. Mert nemcsak Európa fogja elítélni népünket, hanem a világ is. A nép kezében van a lehetőség, hogy saját sorsát alakíthassa.

Büszke lenne-e arra, hogyha a parlamentben tovább folyna az, ami eddig volt? Vagy arra, ha Habsburg Györgyöt beszavaznák az EU parlamentjébe? És arra, ha a Jobbik is ott lenne? De nemcsak ott, hanem 2010-ben is, hogy az önkormányzati választásról már ne is szóljak. Vagyis ha a nép nem gondolja át a fentieket, akkor könnyen lehet, hogy a magyar parlamentben képviselete lesz az összes szélsőjobboldali és egyéb szektáknak is. Akkor aztán nemcsak a Gárda fog itt masírozni, hanem a náci, a nyilas, a csendőr stb.

Amikor O. V. le lett váltva, kapott egy irodát a parlamentben, és a parlamenti munka helyett kezdte megszervezni a polgári köröket, és ezt évekig sikeresen végezte úgy, hogy a fizetést mint képviselő kapta. Máig azon csodálkozom, hogy a koalíció soha nem kifogásolta, hogy a nagy erővel végzett munkájának milyen mellékhozadékai lesznek.

Évek során a gyűlölettől túlfűtött beszédeivel túl sok ember lelkét fertőzte meg. Az eredményt mindenki láthatja, vannak már polgári körök, Gárda, nácik, nyilasok, csendőrök és a Magyarok Nyilai stb. Mindenki téved, ha azt hiszi, hogy az európaiak ismét imádkozni fognak, hogy a magyarok nyilaitól, ments meg, uram, minket! O. V. pedig ígérgeti az elszámolást, miközben a jelenlegi állapotért az összes eddigi kormányok a felelősek.

Mindezek miatt a népnek kell rendet teremteni úgy, hogy dominált helyzetbe kerüljenek azok a pártok, amelyekben még eddig nem csalódtak. Vagyis a szavazataik erejével juttassák be a parlamentbe a Munkáspártot és az MCF-et. Minden roma ember szavazzon a saját népére. Kerüljenek be azok az emberek is, akiket a nép arra érdemesnek tart. Csak így teremthető meg, hogy hazánk békében fejlődhessen, hogy népünk büszke lehessen, az új értékeket teremtő lehetséges polgáraira, a kultúránkra, az eddigi és a jövőbeni eredményeinkre. Mindent meg kell tenni azért, hogy legyen munkája mindenkinek, és ne legyenek éhező emberek, főleg nem gyerekek. Nemcsak a mi hazánkban, hanem sehol a világon.

Legyen a mi hazánk biztos pont a turisták szemében is. Az eddigi gyakorlatot ki kell törölni az életünkből. De arra a jelenlegi parlamenti pártok képtelenek, mert a gyűlölet olyan mélyen van bennük, hogy az már az ország számára is elviselhetetlen. El kell érni, hogy egy harmonikus társadalmi rendszer jöjjön létre hazánkban.

Szavazzon a Kommunista Munkáspártra, és mindazokra szavazzon, akik a szegények érdekeinek a képviseletét vállalják. Magyarország, gondolkodj, mielőtt az X-et bejegyzed.

Dudás György, Budapest

A Győzelem Napjára emlékeztünk

64 éve volt, hogy elhallgattak a II. világháború fegyverei. Új nemzedékek léptek azok helyébe, akik végigharcolták és végigszenvedték a háborús időszakot.

Ezt a szörnyű tragédiát nem lehet, nem szabad elfelejteni. Megszámlálhatatlanul sok áldozat volt a harcmezőkön, fájdalom és szenvedés a polgári lakosság körében.

Emlékezetünkben és szívünkben megőriztük a II. világháború áldozatainak emlékét, és május első napjaiban virággal borítjuk el az emlékművet, és tisztelgünk bátorságuk, áldozatkészségük előtt.

Megfogadtuk, hogy életünk során azért küzdünk, hogy az eljövendő nemzedéket megóvjuk a háborútól. Ma a béke megőrzése az egész emberiség kötelessége. A békés jövő záloga pedig az, hogy örökké emlékezni fogunk a hősökre, az áldozatokra, a vértanúkra és a felszabadítókra. Ezzel az elkötelezettséggel és a hittel a szívünkben raktuk le virágainkat, koszorúinkat a hősi emlékművek előtt május 9-én a MEASZ vezetésével és képviseletével együtt.

Sinka Lajosné

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 226.

Orbán-EU kiegyezés

Ügyes fiú a miniszterelnökünk! Kiegye­zett az EU-val. Szocialista körökben már ujjongtak, hogy minden európai fórum beolvas Orbán Viktornak a médiatörvény miatt. Szerintem egyes szocik már a kö­zelgő kormányváltásra spekuláltak, ja, és arra, hogy korábbi szép, jól fizető állása­ikat gyorsan visszakaphatják. Nos, nem jött be! Az Európai Unió vezető erőinek nem érdeke az Orbán-kormány gyengítése, hiszen a Fidesz-kormány ma a piacgaz­daság, magyarul a kapitalizmus fenntar­tásának garanciája. Az EU éppen azért engedte ki kegyeiből a szocialistákat, mert veszélybe sodorták Magyarorszá­gon a kapitalizmust. Az MSZP már nem volt képes kézben tartani a folyamato­kat, a Fidesz viszont képes rá. Nos, ezért lehet az, hogy a Fidesz-kormány egy ki­csit módosítja a törvényt, az EU pedig rábólint. De van itt más is! Az eddigi médiatörvény lényegében a parlamenti nagy pártok egymás közötti paktuma volt. Minden­kinek nagyjából egyformán jutott. E mö­gött az a tény állt, hogy az elmúlt 20 év­ben a konzervatív és a szocialista-liberá­lis blokk között erőegyensúly volt. Hol az egyik győzött a választásokon, hol a má­sik, de soha sem abszolút többséggel. Most a helyzet a változott, mivel a Fidesz két­harmadot szerzett a választásokon, és így minden területről kiszorítja ellenfeleit. A szocialista-liberális oldalnak ez nyil­ván nem tetszik. De miért nem emeli fel szavát az MSZP, amikor a Munkáspártot kiszorítják ki a médiából? Miért nem ag­gódik az MSZP a demokráciáért, amikor egy lapra helyezik a kommunizmust és a fasizmust, és törvényben szabályozzák, hogy mit szabad gondolni és mit nem? 

Európa gondban

Őszre kellett halasztani az Európai Unió keleti partnerségi politikájáról tartandó csúcstalálkozót, az esemény áthelyezése későbbi időpontra lehetővé teszi, hogy azt már az uniós szomszédsági politika felülvizsgálatának az ismeretében ren­dezzék meg - fejtette ki a múlt héten az MTI-nek Németh Zsolt külügyi állam­titkár. Szocialista körökben többen eufóri­kusán dörzsölik a tenyerüket: lám, meg­mondtuk, nem kell a mostani kormány senkinek! Nos, nem erről van szó! Az EU gondban van. Nagyban. Tavaly az egész világ azt várta, hogy az EU elő­rukkol a Kínához fűződő kapcsolatok új koncepciójával. Nem történt meg. Pedig Európának kell Kína. Nagyon is! Az európai válság leküzdéséhez ugyanis kevés az európai pénz. Több kellene. Amerika nem ad, nincs is neki. Kíná­nak van, talán be is szállna. De vannak feltételek. Hajlandó-e az EU Kínát ténylegesen egyenlő partnernek tekinteni? Ha igen, kész-e abbahagyni Kína fo­lyamatos bírálgatását Tibet, az emberi jo­gok, meg más kedvenc nyugati témák mi­att? Kész-e az EU visszavonni az 1989 óta érvényben lévő fegyverszállítási embar­gót, aminek - a kínai fejlesztések fényé­ben - ma már inkább csak erkölcsi jelentő­sége van? Hajlandó-e az EU belenyugod­ni abba, hogy előbb vagy utóbb Tajvan is visszakerül Kínához, mint Hong Kong és Makaó? Sok EU-állam már hajlandó lenne mindenre. Vannak, akik még nem, mert még mindig azt hiszik, hogy a világ sorsa Európában dől el. És sajnos, sokan vannak olyanok, akik az EU és az USA viszonyát sokkal fontosabbnak tartják, mint az EU korszerű viszonyát Kínához vagy Orosz­országhoz. Vagy éppenséggel Belaruszhoz, Uk­rajnához és más keleti szomszédokhoz. Belarusz ügyében az EU most beke­ményített. Ezt akarták az amerikaiak, megkapták. De a józanabb európai körök tudják, hogy a szankciók és az erőszak útja zsákutca. Jobb lenne tudomásul ven­ni, hogy Oroszország és az EU-birodalom között csak akkor lehet hosszú távú béke és együttműködés, ha az EU tudomásul veszi, hogy sem Belarusz, sem Ukrajna nem lehet az EU vagy a NATO gyarma­ta. Ha nem az amerikai súgásra hallgat­nak az európai kormányok, hanem a saját nemzeti érdekeikre. Ez százszorosan igaz egy olyan kis or­szágra, mint amilyenek mi vagyunk, 

Feri bácsi elment

Kádár János tíz években mérte a nem­zedékeket. Egyszer egy moszkvai úton a moszkvai nagykövet, Szűrös Mátyás mondta neki, hogy három nemzedék is jelen van az asztalnál. Szűrös 1933-as, az akkori fiatal diplomata, szerény sze­mélyem, 1953-as, a Kormányőrség akko­ri parancsnoka, Sebestyén Ferenc pedig 1923-as. Feri bácsi most elment. Most hagyott itt bennünket, de valójában már 1989- ben megszűnt élni. 1989-ben, amikor el­hunyt Kádár János, akit a Kormányőr­ség parancsnokaként 1958-tól hűséggel védelmezett. 1989-ben, amikor megdön­tötték a munkás-paraszthatalmat, amely­re életét tette fel. A mai világ már nem az övé volt, nem értette, nem fogadta el, nem tudta elfogadni, de ellene sem tudott tenni. Becsületes ember volt, a tűz körül volt, de nem lett milliomos. Katona volt, kommunista, ember.

Az ORFK megalakította az állatvédőrséget

Az ORFK az állatvédő szervezetekkel közösen állapodott meg az állatrendőrség felállításáról, a képzett állatvédőröknek hatósági jogkörük nem lesz, de az ORFK partnerként kezeli majd őket.

tv1, MTV Híradó, 2011. február 26. 19:52

Állatrendőrség, egészen pontosan állatvédőrség felállításáról állapodott meg az Országos Rendőr-főkapitányság állatvédő szervezetekkel. Az állatvédőrök képzésen vesznek majd részt, és feladataik közé tartozik majd, hogy segítsék a rendőrség munkáját a bűncselekmények, elsősorban az állatkínzások felderítésében. A tervek szerint a rendőrökkel együtt nyomoznak majd, de segítenek a megkínzott állatok gondozásában is - hangzott el a Híradóban. 

Onix, 10 hónapos keverék kutya két hónapja került az állatvédőkhöz, mert gazdája annyira megrugdosta, hogy gerincsérülése miatt hátsó lábai lebénultak. De életben maradt. Nem úgy, mint néhány hónapja Kecskeméten azok a kutyakölykök, akiket zacskóban agyonverve találtak meg.
Az állatvédők ezeknek a bántalmazásoknak a számát szeretnék csökkenteni. Ezért fogtak össze az ORFK-val, hogy állatvédőröket képezzenek ki.
Joó István a szervezet elnöke azt mondta: a  XXI. században az állatkínzókat is büntetni kell, mert aki az állatokat bántja, az a gyerekkel is megteszi, és ennek még idejében elébe kell menni, és azokat az embereket felelőségre kell vonni, aki ezeket a bűncselekményeket elkövetik – mondta a Híradóban.
A védőörök pár hónapos képzésen vesznek majd részt.
Czerny Róbert, civil állatvédelmi ombudsman hozzátette: a vizsgázott állatvédő kap egy állatvédő igazolványt, amelynek a felmutatásával - ezt egyébként az ORFK belső utasításban fogja rendezni - bármely városi rendőrkapitányságon jelentkezhet az állatkínzás, a természetkárosítás vagy egyéb más az élővilággal összefüggő bűncselekmény elkövetésének felderítésében.
A képzett állatvédőröknek hatósági jogkörük nem lesz, de az ORFK partnerként kezeli majd őket. Így a tervek szerint magánterületre is bemehetnek majd a rendőrökkel, hogy segítsék a munkájukat.

http://www.hirado.hu/Hirek/2011/02/26/19/Megalakult_az_allatvedorseg.aspx

Thürmer a miskolci polgármesternek: a Munkáspárt nemzeti elkötelezettségű baloldali párt

A múlt héten a miskolci Kocsonyafesztiválon járt Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Ebből az alkalomból látogatást tett dr. Kriza Ákosnál, Miskolc polgármesterénél. A szívélyes hangulatú találkozón a város vezetője tájékoztatást adott a város életéről, a rend, a közösségi élet megteremtését szolgáló intézkedésekről. A Munkáspárt elnöke szólt arról, hogy a Munkáspárt nemzeti elkötelezettségű baloldali pártként az ország felemelkedéséért, a dolgozók életkörülményeinek javításáért dolgozik.

Harc a tőkések ellen: amit elloptak, visszaszerezhetjük tőlük

Az alábbi interjút egy fiatal nemzeti kommunista adta internetes hálószemünknek, aki az interneten Ardarik néven fut, és a Magyar Kommunista Munkáspárt törekvéseit fogadja el a magyar kommunista ideológiájú pártok közül. Teljes nevét elsősorban biztonsági okokból nem kívánta megmondani. A megnyilvánulásra szerinte azért volt szükség, hogy népszerűsítse a mozgalmat, illetve hogy bemutassa a kapitalizmus elleni megoldásokat az efféle dolgok iránt érdeklődőknek.
• Vázoljuk fel néhány szóval, hogy mi történik a mai Magyarországon alapvetően azokkal az emberekkel, akik arra kényszerülnek, hogy munkaerejüket eladják a munkaerőpiacon.
• A dolgozó emberek totális lezüllesztése történik.
• A lezüllés erkölcsi vagy anyagi értelemben fontos?
• Mind a kettő elég keményen megy.
• Kinek az érdeke, hogy ilyen állapotba kerüljenek a munkások?
• A burzsujoké, a tőkéseké, természetesen. Nem akarják, hogy gondolkodjon a munkás, mert az a hatalmuk végét jelenti.
•  Pontosítsunk: ki tekinthető ideológiai értelemben burzsujnak, illetve tőkésnek? A munkaadó vagy rajta kívül az is, aki kényelmes polgári jólétben él, és nem dolgoztat senkit?
• Inkább a munkaadó, de idetartozónak vélem a hazai politikai elitet is.
• Mi történne akkor, ha a munkás elkezdene gondolkodni?
• Rájönne arra, hogy minden problémájáért a tőkés a felelős.
• Milyen eszközeik, lehetőségeik vannak arra, hogy elérjék céljukat, vagyis azt, hogy a munkás elkezdjen gondolkozni?
• A média és az oktatás lezüllesztése. Főleg a médiáé.
• Na de hát csak a médiából tudja meg, hogy mi történik a világban? Más forrása nincs?
• A munkás mindent megtudhat a médiából, nem ezt érzem gondnak, csak szinte bizonyos, hogy nem úgy tálalják neki, hogy valóban értse azt. Amikor a polgári demokrácia elleni tüntetésekről van szó, akkor igyekeznek úgy beállítani a dolgokat, hogy a munkás számára a tüntető valami ellenszenves figura legyen.
• A polgár számára egy tüntetés a gyár előtt valamiféle forradalmi helyzetet takar, és ő nem szereti az ilyesmit. Úgy érzi, hogy a forradalomból mindig csak a baj van: miért nem ülnek otthon ezek a tüntetők, miközben a tévét nézik, úgy, mint én? Valami ilyesmit éreznek…
• A polgárok tévedésben élnek. Az nyilvánvaló, hogy egy elhibázott forradalom valóban baj, de egy jól kivitelezett forradalommal még ő, a polgár is nyerhet.
• Mit?
• Burzsuj-, azaz tőkésmentes világot.
• De a polgárnak jó a polgári demokrácia, ő jól meg- és elvan benne.
• Lehet, de a burzsujnak köszönhetően a polgár is fokozatosan lemegy a munkás szintjére.
• Akkor nemsokára együtt forradalmárkodhatnak? A munkás a polgárral a tőkés ellen?
• Elviekben igen.
• Azt azért ne felejtsük el, hogy a polgár számára a munkás, pontosabban a proli valami aljanép, söpredék, alkoholista disznó véglény.
• A munkás számára pedig a polgár a semmirevaló KMK-st, a közveszélyes munkakerülőt testesíti meg.
• Ebben van valami, sőt nemcsak valami. De akkor ez irigység is egyben? Hogy én, a melós, aki egész életemben hajtok, soha az életben nem jutok el a polgári szintre?
• Részben igen. Bár tegyük hozzá, hogy a proletár még nem tudja, miért történik ez vele; illetve hogy mi az akadálya annak, hogy ő is tisztes polgári jómódban éljen. És tudatlanságából fakadóan a polgárt teszi felelőssé ezért. A polgár meg a proletárt hibáztatja azért, hogy képtelen felemelkedni az ő életnívójára.
• Ezért lenne szükség a burzsujtakarításra? És van-e szükség polgártakarításra annak érdekében, hogy az említett akadály megszűnjön?
• A tőkés mindenképp akadályozza a proletárt célja elérésében. A polgárt azonban át lehetne nevelni, no nem sztálinista módszerekkel.
• Sztálinék hogyan neveltek?
• Tizennyolc év gulággal. Kolimán vagy Vorkután.
• Ezzel ellentétben a nem sztálinista nevelés nyilván értelmi, és nem indulati alapú.
• Pontosan. Meg lehet győzni az embereket arról, hogy mi a jó. A tőkéseket leszámítva.
• És a proletár ideológiai nevelése? Rá is a fentiek vonatkoznak?
• Igen. Ők viszont eleve fogékonyabbak erre.
• Jó, de ha elvont marxizálást kapnak ideológiai nevelés címén, felérhetik-e ésszel?
• Ha értelmesen magyarázzák el neki, miről van szó, miért él rosszabbul, mint amire számított akkor, amikor elkezdett dolgozni, akkor nem lehet gond. Amit ön említ, az viszont igen nagy baj. Úgy kell csinálni ezt az egészet, hogy a munkás is értse a dolgokat. Mondok egy példát: Kádár elvtárs érthetően beszélt.
• Ha már szóba került Kádár János: ha ő most ellenzékben lenne, mit kellene csinálnia?
• Milíciát.
• Afféle munkásgárdaféleséget?
• Olyasmit.
• De nem munkásőrséget.
• Nem, mivel az a hatalomra kerülés után volt. Teljesen más lenne ennek a milíciának a feladatköre, mint akkor.
• Tehát ha megy az átnevelés, és vége egy napnak, akkor megoldódott minden? Azaz szellemileg töltekeztem, és most megyek haza a tévé elé?
• Dehogy. Ez sajnos nem egy napig tart. De minden egyes nappal közelebb kerülünk a végső győzelemhez.
• És ha befejeződik?
• Akkor elviekben érteni fogja a munkás, hogy mi a helyzet.
• A burzsujokat ugyanis az még nem zavarja, ha a munkás békésen tanulgat, csak ne tegyen mást, és maradjon a polgári demokrácia.
• De nem csak „békés” tanulás lesz.
• Na, ez viszont már zavarja.
• Apróság.
• Tehát van egy szellemileg felfegyverzett munkás, és van egy átnevelt polgár. Mi történik ezután?
• Amennyiben mindenki tudja, mi a feladata, akkor életbe lép a proletárforradalom. Mert a szellemi fegyverrel párhuzamosan valódi fegyver is kell. Bár kétségtelen, hogy egy munkásnak fegyvere nem igazán van.
• Ki fegyverzi fel őt? Vagy marad az ásó, kapa, kasza?
• Tökéletesek azok is. De egy igazán kreatív ember bármiből tud fegyvert csinálni. Ha pedig lőfegyvert akarunk, akkor házilag kell gyártani, vagy importból beszerezni.
• Önmagától a munkás tudja-e, hogy most aztán forradalom és fegyveres? És mit szól mindehhez a polgár?
• A munkás akkor tudja meg, amikor közöljük vele, hogy harc van. A polgár pedig, ha nem veszélyeztetjük, nem reklamál.
• De a polgár azt mondja, hogy jó, nincs ez így jól, még nem tudok minden héten a bahamákra menni, de nem lehetne ezt polgári demokratikus eszközökkel, választás útján? Mondják meg, kire kell szavazni, és akkor én változtatok.
• Tegyük fel, hogy a burzsuj nem fojtja meg a kommunistát, és és azt is, hogy utóbbi hatalomra kerül. A burzsuj abban a pillanatban rohan az USA-hoz, Izarelhez és az EU-hoz. És megöli a kommunista államot.
• És mi van akkor, ha a burzsuj ügyel arra, hogy viszonylag elfogadható módon éljen a munkás, hogy ne jusson eszébe, hogy őt éppen kizsákmányolják? Lesz-e akkor forradalmi helyzet?
• Magyarországon ilyen? Ááá… esélytelen. A tőkeszerzési vágy mindig erősebb, mint a józan ész.
• És Svájcban?
• Svájcból nem lehet forradakmt indítani. Soha nem a legerősebb országból, hanem ellenkezőleg: a leggyengébből indul a forradalom. Ahogy Oroszország a leggyengébb láncszem volt a kapitalizmusban, ugyanúgy most Közép-Európa az.
• De ha Kelet-Európából elindul, átterjedhet-e Svájcra is?
• Biztosan át fog, ugyanis ez már világforradalom, a Ragnarökből meg senki nem marad ki. Tehát az ottani proletariátus a burzsujaik ellen fordul, vagy csatlós lesz, és ellenséggé válnak.
• De nem mondja majd azt, hogy én itt Svájcban viszonylag elfogadható módon élek, minek nekem forradalom? Legrosszabb esetben sztrájkolok egyet…
• Nem, mert ha a gyarmatokat elvesztik a főburzsujok, akkor muszáj lesz az otthoniakat nyúzni. Tehát svájci barátunk veszi át a mi helyünket.
• No most: egy polgárt rettenetesen irritál, hogy egy forradalomban nemcsak a forradalmár lő, hanem őt is érheti találat, hogy lehet ezt lekontrázni neki?  Volt egy ökölvívó, aki az első menet után visszavonult, mert azt nem mondta neki senki, hogy nemcsak ő üthet, hanem őt is megcsépelik…
• A kapitalizmusban is érheti találat. Kirabolhatják a nyílt utcán, vagy megkéselhetik. Sok ember csak ebből tud majd megélni.
• Ez igaz, de ezt megértve akkor feladja a polgári kényelmét, és megy az utcára lőni? Hátha elkerülik a fentiek, és szépen otthon megvárja a forradalom végét…
• Ez már egyénfüggő. Bár nagyobb esélye van a túlélésre ha az egyik vagy a másik oldalhoz csatlakozik. Mert ellenkező esetben mind a két oldal ellenségnek tekintheti.
• Egy győztes forradalom hogyan viszonyul azokhoz a polgárokhoz, akik mindennek ellenre otthon kuksolnak, és a győzelem után előmerészkedve részt kérnek a forradalmi vívmányokból?
• Be lehet fogadni őket a társadalomba, mert lehet, hogy nem jó harcosok, de máshoz azért még érthetnek. Tehát nem szükséges őket kiirtani.
• És ha azt mondják, hogy jó, vége a forradalomnak, mostantól játsszunk ismét polgári demokráciát, tehát választások legyenek, mi meg majd hatalomra kerülve uralkodunk a prolikon? Hiszen ők már úgyis megszokták korábban, hogy őket kizsákmányolják…
• Most a polgárokról van szó. A proli ezt nem fogja hagyni, mert akkor értelmét veszti a forradalom.
• Tulajdonképpen mihez ért egy polgár? Mit tud tenni egy forradalom után? Mi lesz vele?
• A polgárok legjava értelmiségi munkakörben van, és rájuk is szükség lesz.
• De nem fog morogni a munkás, hogy a forradalom után is a polgár jobban fog élni, mint ő, aki az utcán az életét kockáztatta?
• Ha csak kicsit él jobban, akkor nem, különösen akkor, ha az ő megélhetése sincs veszélyben.
• És ha veszélybe kerül?
• A szocializmusban ez nem kerülhet veszélybe, mert mindenki az elvégzett munkája szerint részesül a megtermelt javakból – tehát jól dolgozik, és neki is jó, vagy még jobb lesz, mint addig.
• Tehát ott tartunk, hogy forradalmi helyzet van. Mit jelent ez a gyakorlatban elsőre?
• A tömegek elfoglalják az utcákat, és a forradalmi elit átveszi a hatalmat.
• Kikből állhat ez az elit?
• A kommunistákból, mivel ők a legöntudatosabbak. Ők irányítanak, mégpedig a nép javára.
• Tehát polgár nem lehet.
• Nem, mivel bennük nincs olyan erőteljes osztályöntudat, vagy esetleg semmilyen sincsen.
• Nem lesznek féltékenyek? Hogy kérem, mi forradalmárkodtunk, aztán a buta prolik átvették a hatalmat?
• Belőlük is lehet kommunista. Az egész csak öntudat kérdése.
• De ők forradalmat se akartak, hát még hogy kommunistákká is váljanak.
• No most: ők is a nép tagjai. Ha nem akartak forradalmat, tehát nem akarták azt, hogy jobb legyen a népnek, akkor minket, kommunistákat sem fog érdekelni velük kapcsolatban az, hogy ők féltékenyek vagy sem.
• És hogy lehet őket kordában tartani –vagyis hogy ne féltékenykedjenek a prolikra?
• Két megoldás van:     ha nagyon randalíroznak, akkor büntetni kell. Persze az igazi megoldás az lenne, hogy megszüntetjük a polgár és a proli között a határokat. Hogy eggyé váljanak. Hogy beolvadjanak a proletariátusba. Hogy megszűnjenek a polgári kiváltságok.
• Elvárható-e a proliktól, hogy pontosan tudják, mikor van forradalmi helyzet, vagy jelezni kell nekik?
• Jelezni kell nekik. Ehhez kell egy elit forradalmi csoport. Ők kezdik meg a forradalmat, a többi kommunista pedig, aki nem harcol, terjeszti a hírt a nép tagjai között.
• Ha megvan a forradalmi helyzet, hogyan lehet a forradalmi hevületet átvinni a prolikra?
• A megfelelő minőségű propaganda csodákra képes.
• Mert lehet, hogy éppen a retekklubot nézi, és semmi kedve forradalmárkodni, mert úgy érzi, hogy a vágóhídra akarják terelni a forradalmárok.
• Minden a propagandán múlik. Gondoljunk bele: a Jobbik cigányellenes propagandája hatásos, miközben csak némi valóságalapja van. A burzsuj ellenes propaganda ugyanúgy hatásos lehet. Csak annak több a valóságalapja.
• Igen, de még sincs cigányellenes pogrom az országban.
• Mert a Jobbik beolvadt a parlamenti közösségbe, és hát nem is ők vannak hatalmon, és semmiféle elitjük nincs.
• Térjünk rá a radikálisabb megoldásokra.
• Pontosan. A Magyar Kommunista Munkáspárt ezt elhatározta, remélem, lesz belőle valami.
• Mit jelent a radikalizmus mozgalmi szinten?
• A burzsujok ingatlanjainak elfoglalása, a gyáraik elfoglalása, letartóztatások, ellenállás esetén az érintett tőkések megverése.
• És miben különbözik ez a fajta radikalizmus a politikai szélsőségességtől?
• Körülbelül annyiban, hogy ez a nép érdekében van, nem egy szűk csoportéban. A mélymagyarkodás például semmiképpen nem lehet a nép érdeke.
• A radikalizmus egyes erőteljesebb elemei tekinthetőek-e szélsőségességnek?
• Igen, mert a polgári sajtó ezeket egybemossa. Számukra elég nagy baj egy kis sztrájk is, nemhogy egy forradalom.
• Azért a szélsőségességnek is vannak negatív jelentéstartalmai.
• Melyek azok?
• Hogy az valami snassz dolog, hogy verik a tőkést, mert az nem egy elegáns dolog. Tessék bejutni a parlamentbe, és parlamentáris úton átvenni a hatalmat, nem pedig verekedéssel és forradalmárkodással. Ezt az üzenetet terjesztik, ha a munkáspártról van szó, holott holott más a radikalizmus, més más a szélsőség.
• Bár ez szépen hangzik, azt azért tegyük hozzá, hogy az említett parlamentáris út a tőke törvényei szerint van. Ha most azt feltételezzük, hogy a kommunista bejut a parlamentbe, mi több, jelentős többséggel, pláne ha még kormányt is alakíthat, vajon ki vagy mi fogja megakadályozni a burzsujokat, hogy ne rohanjanak a NATO-hoz beavatkozást kérve a tagországoktól?
• Semmi és senki, máris rohannak.
• Na ugye. Ezért kell tőlük megszabadítni a társadalmat.
• De szerintük ez még belefér az elegáns megoldásokba.
• Szerintem ha a hazaárulás elegáns, a burzsujirtás is az.
• De az egyik csak árulás, a másik pedig gyilkosság, ezért írnak szélsőségről.
• A forradalom nem mehet békésen véve. Ezt egy kínai úriember is megírta. És egy argentin is. Nekik minden szélsőség, ami nem a tőkések előtti hajlongásról és az ő kiszolgálásukról szól. Hadd vessem közbe: örülnék, ha ezen szavaim bennmaradnának az interjúban, és nem cenzúrázná ki senki sem.
• Rendben van. Tehát akkor a proletár kénytelen szélsőséges módon rendet rakni?
• Nos tehát: a legjobb az volna, ha nem kéne ilyen módszerekkel élni senkinek, de ha nincs más megoldás, akkor ez is belefér, mert már csak az ilyenekkel lehet célt érni.
• És ezért teljesen közömbös, ha a polgári sajtó szélsőségről rikoltozik?
• Igen.
• Ha a kettőből egy lesz, ez a proletár polgárosodását, vagy a polgár prolisodását jelenti?
• A proletár életszínvonalát kell természetesen a polgár szintjére felhozni, de ezzel együtt a polgár munkásságát, munkavégzésének mennyiségét a proletár szintjére kell emelni. Tehát a lusta polgárok dolgozzanak.
• Merthogy eddig a polgár nem igazán szakadt meg a munkában.
• Most sem kell majd neki, de dolgoznia viszont muszáj lesz. Vagyis a burzsujbérencségből nem élhet meg, mivel a burzsuj mint társadalmi osztály megszűnik, és nem alkalmazhatja nemhogy jó fizetésért, de sehogyan sem.
• És ha nem akar dolgozni? Éhenhal?
• Lesz majd neki való munka, mivel nem csak fizikai létezik.
• De ő eleve hozzászokott ahhoz, hogy nem dolgozik, vagy csak annyit, amennyit ő akar.
• Tehát KMK-t akar?
• Inkább mondjuk úgy, hogy csak azt csinálná, amit ő is akar, azt nem szereti, ha előírják neki, mit tegyen.
• Azt nem írnám elő neki, hogy mit dolgozzon, csak azt, hogy dolgozzon.
• Akkor válogathat?
• Természetesen. Ezt azonban a proletár is megteheti: képességeinek megfelelően választhat munkát.
• És mi lesz azokkal a munkákkal, amelyeket sem a polgár, sem a proletár nem akar elvállalni?
• Az azoké lesz, akik nem értenek semmihez. Akiknek mondjuk a nyolc általános 14 évig tartott. De odaadható a közveszélyes munkakerülőknek is.
• És mi van akkor, ha az el nem vállalt munkák között van olyan is, amihez azért némi szakértelem is kellene?
• Lehet magasabb fizetéssel is motiválni.
• Értem, de az előbb arról volt szó, hogy az el nem vállalt munkákat kiosztják azoknak, akik nem értenek semmihez. Hogy csinálja meg, ha nem ért semmihez, közben kellene a munkához a szakértelem?
• Lehet képezni; megtanítani neki az adott szakmát.
• De ha nem akarja a képzést a polgár, és helyette más munkát végezne? Arra hivatkozik, hogy nincs neki való, tehát nem tud segíteni, széttárja a kezét, és megy haza heverészni és falat  bámulni.
• Mindenkinek van munka. Ha meg KMK-zik inkább, akkor büntetést kell kiszabni: a pénzbírságtól a kényszermunkáig széles a skála.
• A forradalommal kezdtük – de közben a szocializmusig jutottunk el? Mármint annak alapelveihez?
• Igen.
• Most mi van a tőkéssel, akinek pénze van a kizsákmányoláshoz? Merthogy arról volt szó, hogy azt meg kell szüntetni. Mi lesz vele – azon kívül, hogy nem lesz tőkéje, amivel kizsákmányolhat?
• Ha politikus tőkés volt, akkor kötél vagy golyó. Ott más eset nincs. Ha a politikust pénzelő imperialista típusú tőkés volt, akkor kötél vagy golyó vagy kényszermunka – de az utóbbi legalább tíz év. Ha pedig közönséges tőkés volt, akkor legfeljebb öt év kényszermunka – amennyiben korábban normálisan bánt a saját munkásával. A lényeg az, hogy a tőkéje megszűnik ugyan, de a vállalat vezetőjének megmaradhat  – feltéve, ha ért a menedzseléshez, vállaltirányításhoz.
• Most nézzük meg azokat a polgári engedetlenségi mozgalmakat és hasonlókat, amelyekre képezni kell az erre vállalkozókat. Milyen típusúak ezek, alapvetően milyen célt szolgálnak? Kezdjük az alapoknál.
• Az alap az, hogy a proletár tudja, hogy ő mi, és hogy ki az ellensége. Utána azt kell tudni, hogy hogyan harcolhat ellene. Először a közvetlen ellenséggel való csatára kell felkészíteni őket, ilyenek lehetnek: sztrájk a burzsuj korrupciója ellen.
• Az persze nem várható el, hogy minden egyes proletár beszüntesse a munkát egyszerre.
• A nem sztrájkolóknak viszont tudniuk kell, hogy a sztrájkoló nem ellenség.
• Melyek a konkrétabb és veszélyesebb hadműveletek?
• A következő szint az otthonvédelem lenne. Ez jelenleg nagyon aktuális dolog, hiszen itt a különféle nyilatkozatok kevésnek bizonyultak. Attól ugyanis, hogy nyilatkozgatunk és elemezzük a kialakult helyzetet,  honfitársainkat még könnyedén kilakoltathatják. Ezután következnének a kisebb tüntetések.
• És mi van akkor, ha valóban azért kell kilakoltatni, mert nem fizetett – tehát polgárjogi szempontból jogosan?
• Tehát volt pénze, csak eljátékgépezte, elitta vagy hasonló?
• Ez is érdekel, de nem erre gondoltam, hanem arra, hogy eleve nem hajlandó fizetni, mert úgy gondolja, hogy úgyse merik kilakoltatni.
• Ha önhibáján kívül kerül bajba, őt meg kell védeni, mert nem tehet róla, hogy lehetetlen élethelyzetbe került. Ha viszont tróger volt és azért nem fizetett, akkor nem kár érte. Ilyenkor persze ezt fontos kideríteni.
• Ki dönti el, hogy melyik az adott eset?
• Ki kell deríteni, hogy melyik eset áll fenn. Esetleg úgy is, hogy a szomszédoktól vagy egyéb ismerőseitől szerzünk információkat.
• És ha a tőkés arra hivatkozik, hogy nem azért dobta ki a cégétől, hogy most eltávolítsák a lakásából, hanem azért, mert munkája gazdaságtalan volt? Ő nem köteles ingyenélőket tartani…
• Egy multinacionális tőkés esetén ez a hivatkozás nem fogadható el. De egyébként a burzsujoknak amúgysem szabad hinni. Ezért érdemesebb a kilakoltatás előtt álló ismerőseit kikérdezni.
• De hát azok honnan tudják, hogy érdemes volt-e tartani őt a gyárban? Nem dolgoztak vele együtt…
• De tudják, hogy alkoholista-e vagy nem - illetve hasonló dolgokat. Mert ha tudatmódosító szerekkel él, akkor a munkahelyén vagy másnapos vagy holtrészeg volt.
• Talán a gyárfoglalás lehet még érdekes, illetve ezzel kapcsolatban a tőkések vagyonának elkobzása, különös tekintettel mondjuk a kastélyaikra.
• A gyárfoglalást az ott dolgozóknak kell végrehajtani, hasonlóan, mint Venezuelában. Az egyéb vagyontárgyak: a villa, a jacht és egyebek elkobzása meg a milicisták feladata lenne. Ezek a nagy értékű holmik az államhoz vándorolnának, és a közösség hasznára lennének fordítva. Például a villákból szakszervezeti nyaralót lehetne csinálni.
• Erre már volt példa.
• De nem a pártfunkcionáriusok kapnák meg!
• Eddig pedig nagyobbrészt ez volt a gyakorlat.
• Jelen esetben nem, mert ha így lenne, akkor a pártfunkcionárius könnyen burzsujjá lehet.
• Hm… ez a lehetőség a gyakorlatban magukat baloldalinak tartó magyar politikusok esetében sokszor megvalósult. De lépjünk tovább. Amennyiben a tőkés meg a polgár azt mondja, hogy jó, hát emeljük fel a prolit is, de ne a mi kárunkra, erre mit lehet mondani? Tehát ne az legyen, hogy a mi tulajdonunkat veszik el, mert az lopás a mi szemszögünkből.
•  A közösség érdeke előrébb való, mint az egyéné. Tehát a burzsuj összelopott vagyonát nyugodtan „visszalophatjuk”.
• Akkor viszont ez ellen védekezni fogunk, szól vissza a tőkés. Akár úgy is, hogy betiltjuk az erőszakos hatalomátvételre uszítókat stb.
• Ha kellően nagy a támogatottság, akkor soha nem megy a betiltás. Ha külföldit hoznak be saját védelmükre, mindenki ellenük fordul. A hadsereg pedig nem fog hazaáruló módon saját honfitársaira lőni.
• Az effajta eszmékkel való rokonszenvezés mértéke kulcskérdés, tehát mi van akkor, ha a többség elutasítja, köztük a munkás is? Hogy ő inkább ellesz a piacgazdaságban, aztán majd látjuk…
• Nem lesz el, mivel a végén annyira gyalázatos élethelyzetbe kerül, hogy nem lesz mit vesztenie.
• Igen, de a rendőrség már megtette 2006-ban (mármint azt, hogy saját honfitársaira támadt), tehát elvileg a hadsereg is megteheti, ha ilyen parancsot kap.
• Marx is azt mondta: meg lehet győzni a katonát is arról, hogy ki az ellensége. De amennyiben a hadsereg ellenünk fordul, annak polgárháború lesz a vége. Ha pedig azt itthoni erőkkel leverik, akkor öt-tíz éven belül jön a folytatás. Ha külföldiekkel, azt meg a többi kommunista ország nem nézné jó szemmel. Ha mondjuk az USA beavatkozik, Kína lerohanja Tajvant.
• Mi lenne a célja ennek az interjúnak?
• A legfontosabb, hogy érződjön: nem vagyok libsi.
• Remélem, sikerült.

Bencsik Mihály ismét megyei elnök, Horváth Sándor pedig általános megyei alelnök

Miután a Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezeténél a megyei vezetés megbízatása lejárt, 2011. február 19-én Szolnokon zárt ülésen döntött a párt arról, kikből álljon az új vezetés.
A tisztújításon az országos elnökséget Fogarasi Zsuzsanna országos alelnök, budapesti elnök képviselte, akit az ülés résztvevői névnapja alkalmából külön köszöntöttek. Fogarasi Zsuzsanna javaslatot tett az új megyei elnök személyére, Bencsik Mihály leköszönő elnökre, az országos elnökség tagjára. A jelenlévők egyhangúan álltak ki Bencsik Mihály személye mellett, és egyhangú szavazással megerősítették megyei elnöki tisztségében.
A régi-új megyei elnök ezután a szervezeti szabályzat szerint javaslatot tett közvetlen munkatársainak személyére, az elnökség tagjaira.  Általános megyei alelnöknek Horváth Sándort jelölte, megyei alelnöknek Szilágyi Andrást, az elnökség tagjainak pedig Gulyás Lászlót, Herczegh Klárát, Biró Imrét és Sipos Sándort. További javaslata a pénzügyi és ellenőrző, valamint az etikai  bizottság vezetőségére vonatkozott. Előbbinél Szarvas Géza elnököt, Póta Lászlóné és Tóth Antal tagokat, utóbbinál Csajbók Ferenc elnököt, illetve Dikó Miklóst és Donkó Jolánt jelölte.
A tagság egyhangúan támogatta és elfogadta a javaslatot, a jelöltek megválasztását. Mandátumuk négy esztendőre szól, a 2014. évi önkormányzati választásokig tart.
A megyei pártszervezet új vezetése tehát a következő személyekből áll:
Bencsik Mihály megyei elnök (Szolnok).
Horváth Sándor általános megyei alelnök (Karcag).
Szilágyi András megyei alelnök (Törökszentmiklós).
A megyei elnökség tagjai:
Gulyás László (Szolnok), Herczegh Klára (Szolnok), Biró Imre (Mezőtúr), Sipos Sándor (Túrkeve)
A pénzügyi és ellenőrző bizottság megyei elnöke: Szarvas Géza (Szolnok), tagjai: Póta Lászlóné (Nagykörű) és Tóth Antal (Szolnok).
Az etikai bizottság megyei elnöke: Csajbók Ferenc (Túrkeve), tagjai: Dikó Miklós (Szolnok) és Donkó Jolán (Szolnok).
Internetes hálószemünk gratulál valamennyi megválasztott tisztségviselőnek, egyben sikeres és eredményes munkát kíván nekik.