2011. március 2., szerda

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 226.

Orbán-EU kiegyezés
Ügyes fiú a miniszterelnökünk! Kiegye­zett az EU-val. Szocialista körökben már ujjongtak, hogy minden európai fórum beolvas Orbán Viktornak a médiatörvény miatt. Szerintem egyes szocik már a kö­zelgő kormányváltásra spekuláltak, ja, és arra, hogy korábbi szép, jól fizető állása­ikat gyorsan visszakaphatják. Nos, nem jött be! Az Európai Unió vezető erőinek nem érdeke az Orbán-kormány gyengítése, hiszen a Fidesz-kormány ma a piacgaz­daság, magyarul a kapitalizmus fenntar­tásának garanciája. Az EU éppen azért engedte ki kegyeiből a szocialistákat, mert veszélybe sodorták Magyarorszá­gon a kapitalizmust. Az MSZP már nem volt képes kézben tartani a folyamato­kat, a Fidesz viszont képes rá. Nos, ezért lehet az, hogy a Fidesz-kormány egy ki­csit módosítja a törvényt, az EU pedig rábólint. De van itt más is! Az eddigi médiatörvény lényegében a parlamenti nagy pártok egymás közötti paktuma volt. Minden­kinek nagyjából egyformán jutott. E mö­gött az a tény állt, hogy az elmúlt 20 év­ben a konzervatív és a szocialista-liberá­lis blokk között erőegyensúly volt. Hol az egyik győzött a választásokon, hol a má­sik, de soha sem abszolút többséggel. Most a helyzet a változott, mivel a Fidesz két­harmadot szerzett a választásokon, és így minden területről kiszorítja ellenfeleit. A szocialista-liberális oldalnak ez nyil­ván nem tetszik. De miért nem emeli fel szavát az MSZP, amikor a Munkáspártot kiszorítják ki a médiából? Miért nem ag­gódik az MSZP a demokráciáért, amikor egy lapra helyezik a kommunizmust és a fasizmust, és törvényben szabályozzák, hogy mit szabad gondolni és mit nem? 

Európa gondban

Őszre kellett halasztani az Európai Unió keleti partnerségi politikájáról tartandó csúcstalálkozót, az esemény áthelyezése későbbi időpontra lehetővé teszi, hogy azt már az uniós szomszédsági politika felülvizsgálatának az ismeretében ren­dezzék meg - fejtette ki a múlt héten az MTI-nek Németh Zsolt külügyi állam­titkár. Szocialista körökben többen eufóri­kusán dörzsölik a tenyerüket: lám, meg­mondtuk, nem kell a mostani kormány senkinek! Nos, nem erről van szó! Az EU gondban van. Nagyban. Tavaly az egész világ azt várta, hogy az EU elő­rukkol a Kínához fűződő kapcsolatok új koncepciójával. Nem történt meg. Pedig Európának kell Kína. Nagyon is! Az európai válság leküzdéséhez ugyanis kevés az európai pénz. Több kellene. Amerika nem ad, nincs is neki. Kíná­nak van, talán be is szállna. De vannak feltételek. Hajlandó-e az EU Kínát ténylegesen egyenlő partnernek tekinteni? Ha igen, kész-e abbahagyni Kína fo­lyamatos bírálgatását Tibet, az emberi jo­gok, meg más kedvenc nyugati témák mi­att? Kész-e az EU visszavonni az 1989 óta érvényben lévő fegyverszállítási embar­gót, aminek - a kínai fejlesztések fényé­ben - ma már inkább csak erkölcsi jelentő­sége van? Hajlandó-e az EU belenyugod­ni abba, hogy előbb vagy utóbb Tajvan is visszakerül Kínához, mint Hong Kong és Makaó? Sok EU-állam már hajlandó lenne mindenre. Vannak, akik még nem, mert még mindig azt hiszik, hogy a világ sorsa Európában dől el. És sajnos, sokan vannak olyanok, akik az EU és az USA viszonyát sokkal fontosabbnak tartják, mint az EU korszerű viszonyát Kínához vagy Orosz­országhoz. Vagy éppenséggel Belaruszhoz, Uk­rajnához és más keleti szomszédokhoz. Belarusz ügyében az EU most beke­ményített. Ezt akarták az amerikaiak, megkapták. De a józanabb európai körök tudják, hogy a szankciók és az erőszak útja zsákutca. Jobb lenne tudomásul ven­ni, hogy Oroszország és az EU-birodalom között csak akkor lehet hosszú távú béke és együttműködés, ha az EU tudomásul veszi, hogy sem Belarusz, sem Ukrajna nem lehet az EU vagy a NATO gyarma­ta. Ha nem az amerikai súgásra hallgat­nak az európai kormányok, hanem a saját nemzeti érdekeikre. Ez százszorosan igaz egy olyan kis or­szágra, mint amilyenek mi vagyunk, 

Feri bácsi elment

Kádár János tíz években mérte a nem­zedékeket. Egyszer egy moszkvai úton a moszkvai nagykövet, Szűrös Mátyás mondta neki, hogy három nemzedék is jelen van az asztalnál. Szűrös 1933-as, az akkori fiatal diplomata, szerény sze­mélyem, 1953-as, a Kormányőrség akko­ri parancsnoka, Sebestyén Ferenc pedig 1923-as. Feri bácsi most elment. Most hagyott itt bennünket, de valójában már 1989- ben megszűnt élni. 1989-ben, amikor el­hunyt Kádár János, akit a Kormányőr­ség parancsnokaként 1958-tól hűséggel védelmezett. 1989-ben, amikor megdön­tötték a munkás-paraszthatalmat, amely­re életét tette fel. A mai világ már nem az övé volt, nem értette, nem fogadta el, nem tudta elfogadni, de ellene sem tudott tenni. Becsületes ember volt, a tűz körül volt, de nem lett milliomos. Katona volt, kommunista, ember.

Nincsenek megjegyzések: