Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 293.

Mi vagyunk Szíria barátai

Rólam nem lehet azt mondani, hogy nem vagyok Szíria barátja. Az elmúlt években sokszor jártam abban a Szíriában, amelyet a Baat Arab Szocialista Párt, és szövetségeseik, többek között a kommunisták irányítanak. A mai elnök, Bashar Aszad édesapjával nem találkoztam, de köztudott volt, hogy Hafez Aszad emelte ki az országot az elnyomott, félgyarmati sorsból, és teremtett egy fejlődő, demokratikus országot. Fiával viszont háromszor is volt módom hosszan beszélgetni, és higgyék el, nála műveltebb, felvilágosultabb ember nem nagyon van a világpolitikában. Bashar Aszad „bűne", hogy nem akar Amerika és Izrael bábja lenni. Persze, másé sem. Szerencsétlenségére Szíria stratégiai helyen fekszik. Innen nem csak az olaj sorsára lehet hatni, de másra is, ami talán lassan fontosabb lesz, mint maga az olaj: a vízére.
Én Szíria barátja vagyok. Nem úgy, mint azok, akik minap Szíria barátai néven Párizsban összejöttek. Közel száz nyugati és arab országot szervezett oda Hillary Clinton, aki mint az öreg madam a nyilvános házban, celebrálta az összejövetelt. Szíriában - eltérően Líbiától - nem volt lényeges ellenzék. Ha nincs, hát csinálunk, ez volt az USA és az EU politikája az elmúlt hónapokban. Aztán fegyvert adtak az ellenzék kezébe, melléjük adtak néhány harcedzett szervezőt, és beküldték őket az országba, hogy lőjjenek, akire csak tudnak. A lényeg az volt, hogy a kormány visszalőjön.
Ha Izraelbe küldene bárki ilyeneket, akkor ők lennének a világellenség, a terroristák. De Szíriában vagyunk, ezért ők az USA rokonai, barátai és üzletfelei által ünnepelt ellenzéki hősök. Valójában terroristák, gyilkosok.
Az USA elismertette a műellenzéket, és most igyekszik Kínát és Oroszországot rávenni, hogy adják beleegyezésüket Aszad megbuktatásába. Az ellenzék egyedül erre nem képes. A NATO örömmel rohanna, de a világ szemében szebbnek tűnne, ha az ENSZ papirt adna arról, hogy az agresszió az emberiség haladását szolgálja. De mivel nem erről van szó, a kínaiak és az oroszok ellenzik. Az USA és az EU nem tudja, hogy mi történne akkor, ha az oroszok és a kínaiak ellenzése ellenére, ENSZ-flepni nélkül vonulnának be Szíriába. A szocializmus idején ezt nem lehetett megtenni, mert akkor a szocialista világ - élén a Szovjetunióval - visszalőtt volna. De most nem vagyunk a szocializmusban, talán most lehet. A nyugati fél fokozza a szituációt, igyekszik úgy beállítani, hogy nincs más megoldás, csak a háború, és ha ez nem következik be, akkor Oroszország és Kína a felelős. Putyin szorult helyzetben van. Ha lép, Amerika haragszik meg rá, ha hagyja Szíriát elbukni, akkor nem nagyon fogja öt komolyan venni az egyébként is sok kínnal küzdő orosz nép.
Mi, munkáspártiak Szíria barátai vagyunk. De milyen alapon mondja ezt a magyar kormány, amely csatlakozott a párizsi bulihoz? Nagyon sok ország nem kompromittálta magát azzal. hogy elmegy a nyilvánvalóan átlátszó összejövetelre, de Martonyi úr, a magyar diplomácia „nyugati arca" elment.
Az arab népek sokáig fognak majd emlékezni arra, hogy a magyar kormány az USA mellé állt ebben az ügyben. Az eljövendő magyar kormányok csak álmodozhatnak arról, hogy az arab népek barátaiként bekapcsolódhatnak az arab világ nagy projektjeibe. Apropó, mennyi gazdasági haszna van Magyarországnak a líbiai, afganisztáni, iraki szereplésből? Mennyi pénzt kaptunk a nagy nyugati gyűjtésekből? Gyanítom, hogy semmit. Azt a nagyok kapják.
És még egy apró, utolsó megjegyzés. Tudom, hogy a mai világban már nem számít az erkölcs, a hit, a tisztesség. Ne is keressük ezeket a tőkések külpolitikájában! De azért van egy történelmi tapasztalat, amit kár elfelejteni. Egy nép soha sem lehet szabad, ha részt vesz mások elnyomásában. Még akkor sem, ha váltig azt állítja, hogy ő Szíria barátja.

Magyar tehetségek Kínában

Ötven magyar fiatal utazott Kínába „tényfeltáró" körútra a kínai miniszterelnök meghívásának eleget téve. Jó dolog! Ha ezek a fiatalok nem ragadnak meg a közhelyeknél, ha a kínai civilizáció felfogásából valamit hazahoznak, már nyert ügyünk van. Mondjuk, ha megértik, hogy a tudás fontosabb érték, mint a pénz. Vagy például azt a konfuciuszi tanítást, hogy az állam azért állhat az emberek felett, mert magasabb erkölcsi értékeket képvisel, s ha ez nem így van, akkor az embereknek joguk van elmozdítani a hatalmat. Arról nem is beszélve, hogy a családnak, a társadalomnak megtisztelő kötelessége gondoskodnia az idősekről. Én nem attól félek, hogy a fiatalok nem veszik észre ezeket az értékeket, inkább attól rettegek, hogy ezek a mai tőkés Magyarországon senkinek sem kellenek. Mit is mondott Konfuciusz a hatalomról?