Gyilkos politikusok
Gyilkolni nem csak pisztollyal, késsel, vagy mondjuk puszta kézzel lehet. Ezek a módszerek egyébként sem teljesen hatásosak, ráadásul így vagy úgy, de az ember az igazságszolgáltatás kezében találhatja magát. Ez utóbbi a legritkább esetben szolgáltat igazságot, sokévi kellemetlenséget viszont okozhat. De ki emlékszik olyan esetre, hogy egy politikust villamosszékbe küldtek volna, vagy egyéb diszkrétebb módszerrel szabadították volna meg rongyos életétől csak azért, mert hibás gazdasági döntéseibe milliók rokkantak bele és tízezrek haltak bele? Senki, pedig az elrettentés itt sem ártana. A mostani kormány a GDP 5 százaléka alá viszi az egészségügyi kiadásokat. Ennyi arra sem elég, hogy a túlzsúfolt kórházakat és rendelőket szinten tartsák, az új eszközökről már nem is beszélve. Arra meg végképpen kevés, hogy az orvosok ne menjenek Norvégiába, Svédországba, Angliába, meg ki tudja még, hova. Nem lesz orvos, nem lesz nővér, csak beteg lesz. Az ilyen beteg pedig meghal. Az áldozat megvan. És megvannak a tettesek is, a gyilkosok, a politikusok, akik szétrombolják Magyarország emberi tartalékait, és tízezreket küldenek az egyébként elkerülhető halálba.
A Corvin-lánc ára
Kínai barátomtól tudom, hogy az ingyen tea sincs ingyen. Egyszer mindenért fizetni kell. Bizony, barátaim, a Magyar Corvin-láncnak is ára van. A Horthy-Orbán-kitüntetés egyik friss tulajdonosa, Vizi E. Szilveszter akadémikus beszél a rádióban. Mindegy, hogy melyikben. Minden tisztességes rádiónak őt kellene sugároznia. Éjjel és nappal is! Igen, hagy tudja meg ifjúságunk, hogy mi az igazság! Sok érdekeset tudunk meg az akadémikus úrtól. Például, kérem tisztelettel, azt, hogy rabság volt ebben az országban. Szegény akadémikus úr csak azért nem ment el, mert ő igaz magyar. Igaz, a rabság keserű éveiben tanulhatott, fiatalon egyetemi tanár lehetett, publikálhatott, már 29 évesen Oxfordba mehetett, a többiről nem is beszélve, de hát a tehetségnek ez mind dukál. De ő fogoly volt, mondja a rádióban, hiszen a családja nem mehetett vele. Ők voltak a túszok. Akadémikus úr túl sok Szolzsenyicint olvasott, vagy talán abban bízik, hogy mindenki szenilis, de sajnálattal közöljük, hogy nem így volt. Akadémikus úr azt is elmondja, hogy ő bizony ellenálló volt. A kutatóintézeti vezetői állást, a minisztériumi széket is csak azért fogadta el, hogy keresztbe tegyen a kommunistáknak. De bezzeg akkor, amikor kimehetett Londonba, Párizsba, New Yorkba, ott bizony leleplezte a gulyáskommunizmust. Mindjárt megmondta a sok szájtáti nyugatinak, hogy a kommunista rendszerben több embert öltek meg Magyarországon, mint a németek, pedig a holocaust nem volt egy üdülési program. Szóval, a magyar értelmiség kiválósága törleszti a cehhet. Mibe kerül a Corvin-lánc? Túl sokba: az igazságba.
A Szolidaritás a tőkések mellett
A Szolidaritás elnevezésű és magát a kapitalizmus elleni küzdelem élharcosának tekintő mozgalom újabb kampányba kezd. Volt már D-nap, Bohócforradalom. Akkor most jöjjön a Dühös magyarok kampány! Nagyon modern, nagyon PR-es, ki van ez találva. Az nem biztos, hogy nálunk, de hogy ki van találva, az biztos. Ők is az istenadta népet akarják faggatni, hasonlóan a Fidesz nemzeti konzultációjához. Mondok én valamit! Az a párt, az a mozgalom, amely nem tudja, nem érzi az emberek véleményét, arra nincs szükség. Igen, fölöslegesek, mert nem ott élnek, ahol az emberek, és soha nem fognak úgy gondolkodni, ahogy a dolgozói többség. De nézzük, mire is kíváncsiak! A Szolidaritás csalafinta kérdéseiből egy perc alatt kiderül, hogy tulajdonképpen semmire. A válasz senkit sem érdekel. A fontos az, hogy a kérdésekkel már eleve befolyásolják azokat a szerencsétleneket, akik komolyan veszik a kérdéseket. Az egyik kérdés arra vonatkozik, hogy a Szolidaritás melyik párttal működjön együtt a választásokon. Nos, bőséges a választék: a Magyar Szocialista Párttal (Mesterházy Attilával)? A Demokratikus Koalícióval (Gyurcsány Ferenccel)? A Lehet Más a Politikával (Jávor Benedekkel)? Vagy netán a Haza és Haladás Alapítvánnyal (Bajnai Gordonnal)? A Munkáspárttal (Thürmer Gyulával) kérdés már nem fért fel a kérdőívre. S, nem véletlenül. A Szolidaritás főnökeinek eszük ágában sincs a kapitalizmus ellen 22 éve küzdő Munkáspárttal együttműködni. Ők nem akarják a kapitalizmust leváltani, az ő szemük előtt egy cél lebeg: „együttműködve a demokratikus ellenzéki erőkkel leváltanák az Orbánkormányt”. Tehát, kedves dolgozó! Váltsd le az egyik kapitalistát, ültesd helyébe egy másikat, és közben képzeld, hogy neked innen tovább már marha jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése