Kim Dzsong Un alatt szabad a hamburger és a mobiltelefon, a nőknek a nadrág, fűtőszén után pedig magassarkút vesznek a legtöbben. A kapitalizmus egy kis csoki.
NOL| 2012. július 10.
Choco-pie – így hívják legalábbis azt a pillecukorral töltött csokoládés süteményt, amelyből kéz alatt becslések szerint 100-150 ezer jut be naponta Észak-Koreába. Annak a mintegy ötvenezer embernek, aki a déli határnál fekvő keszongi ipari parkban dolgozik, inkább megélhetési forrás, mint desszert: a süteményből mindenki hármat kap, a legtöbben azonban nem eszik meg az egészet, hanem egyet-kettőt hazavisznek, és jó pénzért eladják a feketepiacon.
De ami a kapitalizmus ízeit illeti, Észak-Korea hódolhat a korábban tiltott pizza és hamburger élvezetének is, és nem csak titokban, hanem a lehető legfelsőbb szintű jóváhagyással. Amióta Kim Dzsong Un, a néhai diktátor fia januárban hatalomba lépett, Észak-Koreában sorra nyílnak a gyorséttermek; Rájuk a direktíva szerint azért van szükség, hogy a városképet színesítsék. Aki elég gazdag, kezdhet ráérezni az olyan egzotikumok ízére is, amilyen az Észak-Koreában még ritka kávé. Ez a Choco-pie-hoz hasonlóan többnyire még szintén dél-koreai métely, bár a gyorséttermek után rohamtempóban nyílnak a kávézók is.
A phenjani nyitás látványosnak számít. Már csak azért is, mert amikor éppen nem évi 850 ezer dollárt tapsolt el csak Henessy konyakra, Kim Dzsong Un apja, a decemberben elhunyt Kim Dzsong Il merev, távolságtartó vezető hírében állt, aki csak egyenruhában hajlandó megjelenni a nyilvánosság előtt. Ehhez képest utódja próbálja kommunista cukormáz nélkül megnyerni a fiatalokat: a legkisebb Kim – akit a rapénekesnő után némi malíciával Lil' Kimnek keresztelt el az amerikai sajtó – nemrég baseballsapkában vidámparkba ment, és hagyta, hogy az állami televízió lencsevégre kapja, amint üdvözült mosollyal mutogat egy hullámvasútra, majd pedig odaadó figyelemmel böngészi a helyi gyorsétterem menüjét. A rezsim komolyan gondolja a szórakoztatást: Franciaország tucatnyi hullámvasutat szállított le Észak-Koreának, amelyeket egy rendelet szerint ezután éjjel-nappal üzemben tartanak, ingyen látogathatóvá tették a vidámparkokat és az állatkerteket, de megszállhatta az országot az amerikai kultúrimperializmus egyik tekintélyes ügynöke, Walt Disney is: az állami televízióban pár napja futott egy varieté, amelyen Hóferke, Miki egér és Micimackó táncolgatott a nagyérdemű közönség előtt, középpontban a tapsot vezénylő diktátorpalántával. Ideológia persze kell a boldog gyerekkorhoz is, de ez nem Kim Dzsong Iltől, hanem az államalapító nagyapától, Kim Ir Szentől származik: Észak-Korea a „gyerekek mennyországa” lesz.
És egy kicsit talán a nőké, akiknek Észak-Koreában most már szabad a fülbevaló, a magassarkú és a nadrág, amelyekből egyre többet látni a phenjani utcákon. Mindez nagy szó attól a rezsimtől, amelyik már az óvodában paranoiára és Amerika-gyűlöletre tanítja a gyerekeket, és ahol nemrég még nyilvános megszégyenítés járt azoknak a nőknek, akik merészeltek nadrágot viselni az utcákon. „Túl kapitalista” – ítéltek a közrendfelügyelők, miközben a tiltott ruhadarabot nemritkán a helyszínen szabták át szoknyává a vétkezőkön. És a kapitalizmus dühöngésre készen üvölt a kapuk előtt: tavaly Észak-Koreában a fűtőszén után platformcipőt vettek a legtöbben, és kapkodják a mobiltelefonokat is – derül ki legalábbis abból a felmérésből, amelyet dél-koreai Samsung gazdasági kutatóintézet tett közzé nemrég. „Éhes voltál, de ez nem csillapította a vágyat, hogy szépnek tűnj mások előtt – mesél az amerikai ABC televíziónak Szöulban Park Je Kjung azokról a beidegződésekről, amelyeket egy kommunista diktatúra sem tud elfojtani. – A magassarkú hosszabbít a lábadon – teszi hozzá félénken a hölgy.
A Samsung északi menekültek vallomásai alapján állította össze a felmérést. Dong Jong Szueng igazgató ennek kapcsán egyébként arról beszélt, hogy ha Észak-Koreáról van szó, a sajtó többnyire a koldusszegény vidék vagy a phenjani kiváltságosok életével foglalkozik, ami nem mindig tükrözi híven, hogy az átlagember mit akar. Mostanában főleg mobiltelefont. Az aktuális slágercikket állítólag viszik, mint a cukrot, az ország egyedüli szolgáltatója, az egyiptomi Orascom számításai szerint pedig az előfizetők száma még az idén egymillió felett lesz. Virágzik a feketekereskedelem, a Kína felé eső határvárosokban sok észak-koreainak van illegálisan vásárolt mobilja.
Kérdés persze, hogy ki akar egyáltalán kávét és mobiltelefont abban az országban, ahol milliókat sújt az éhínség, az élelmiszerboltokban üresen tátognak a polcok, és az egyébként pekingi köldökzsinóron élő rezsim márciusban gondolkodás nélkül rábólintott az ajánlatra, hogy 250 tonnányi élelmiszert kap az Egyesült Államoktól a nukleáris fegyverkezésről való lemondás fejében. (Phenjan pár héttel később észrevehető erkölcsi aggályok nélkül rúgta fel az elvi megállapodást, és vágott neki potom 850 millió dollárból egy balsikerű rakétakísérletnek, amely többre nem volt jó a nagyhatalmak haragjának kivívásánál.) Arról, hogy a nadrág, a magassarkú, a fülbevaló és a hamburger az észak-koreaiak hány százaléka számára hozzáférhető, és közülük hányan engedhetnek is meg maguknak ilyesféle luxust, nincsenek adatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése