„Gyevit ne tessék keresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira Szegedhez" - írja Móra Ferenc bájos írásában. „Gyeviben az a törvény, hogy a bírót mindenből ki kell venni." Manapság a nemzetközi jog azt jelenti, hogy a gyevi bíró, azaz az USA kihirdet szabályokat, amelyek mindenkire érvényesek, kivéve a gyevi bírót. Nem volt ez mindig így! Amíg létezett a Szovjetunió, léteztek az európai szocialista országok, az USA nem volt kcpes saját akaratát mindenben átverni, egyezkednie kellett a szocialista világgal, mert ha nem, számíthatott a Szovjetunió politikai, sőt katonai retorziójára. Ez volt az erőegyensúly kora, amikor én sejtettem, hogy neked mid van, te sejtetted, hogy nekem mim van, és ez nagyjából egyenlő volt. A nemzetközi jog ettől, ha nem is vált igazságossá, de legalább elviselhető volt. Nem lehetett a gyengébbe következmények nélkül belerúgni, nem lehetett független államokat büntetlenül gyarmatosítani, sőt akkoriban szabadultak fel a régi gyarmatok. Aztán jött Hruscsov, Gorbacsov, akik már úgy ültek le kártyázni a NATO-val, hogy kiterítették a lapjaikat, sőt előre odaadták a jó lapjaikat. Megszűnt az erőegyensúly, az ENSZ-beli szovjet, majd később orosz vétó ugyan formálisan még megvolt, de nem állt mögötte semmi. Innen tovább Amerika diktált. Zavar bennünket az egységes Jugoszlávia? Akkor uszítsuk egymásnak az ott élőket! Mondjuk azt, hogy a horvátok eleve jók, a szerbek meg eleve rosszak. Miért? Nos, miért is? Mondjuk azért, mert a horvátok katolikusok, a szerbek meg görög-keletiek, de főleg azért, mert a horvátok lefekszenek nekünk, a szerbek meg nem. Innentől - mint egykor a középkorban - törvényen kívül helyezték a szerb vezetőket, sőt idővel a szerb népet is.
A gyevi bírót meg lehetett leckéztetni. A mesében Mátyás király minden földi jót ad a parasztoknak, ami mindenkinek jár, kivéve a gyevi bírót. A mostani gyevi bíró megleckéztetéséhez egy kicsit több kell, de mintha már erősödne Kína, Oroszország, India, Brazília szava. Mintha a ködben Mátyás közeledne.
Ki üljön Hágában a vádlottak padjára?
A napokban elfogták Ratko Mladic tábornokot. Mladic a Balkán akkori legnagyobb hadseregének, a Jugoszláv Néphadsereg egykori alezredese. Tehetséges katona, akire valószínűleg szép és nyugodt karrier várt volna, ha Jugoszláviában marad a szocializmus. A történelem azonban más szerepet szánt neki. Mladic egy rövid pillanatra, a jugoszláviai háború idején a boszniai szerb erők parancsnoka lett, és ebben a kivételes pillanatban megtestesítette mindazt, amit a szerb nép a szabadságról, a honvédelemről, a hazafiságról és hősiességről valaha is gondolt, a rigómezei csatától a második világháború partizánháborújáig. Hágában bíróság elé állítják, s — ha megéli - nem kétséges, mi lesz az ítélet. Könnyen lehet, hogy őt is megölik, mint Milosevic egykori szerb elnököt, akire soha nem tudták volna rábizonyítani, hogy háborts bűnös. Sőt, félő volt, hogy ő bizonyítja majd ország-világ előtt, hogy a Jugoszlávia feldarabolására indított háborút az Egyesült Államok, Németország első számú vezetői tervezték, engedélyezték, sőt nem kis szerepet játszott a Vatikán, élén a most boldoggá avatott II. János Pállal. Milosevicet ezért megölték a hágai börtönben. Egy rendes bírósági tárgyaláson még arra is fény derülhetne, hogy milyen szerepet játszottak a szerbek legyilko- lásában azok a magyar fegyverek, amelyeket az Antall-kormány szállított a horvátoknak, úgy, hogy nekünk, a népnek egy szót sem szóltak róla. Ez volt az Antall-kormány egyik legnagyobb hazugsága. Nyilván sokakban felmerül: ők nem kerülnek a vádlottak padjára? Megnyugtatok mindenkit, ők nem fognak a vádlottak padján ülni, mint ahogyan Bush sem, Clinton sem, és más NATO-vezetők sem. Miért nem? Nos, azért, mert az a bíróság, amely előtt most Mladic áll, nem a népek, nem az emberiség közös akaratát kifejező bíróság, mint egykor a fasiszták felett ítélkező nürnbergi törvényszék, hanem a NATO kivégző osztaga. Igaz, 1993-ban az ENSZ felhatalmazásával jött létre, de ez az ENSZ akkor már nem volt más, mint az USA kiszolgálója. Ekkor már nem volt a Szovjetunió, mely megvétózhatta volna a becstelen döntést, Oroszország pedig gyenge volt. A hágai bíróság dokumentumát szinte kizárólag a NATO országai iktatták törvénybe, köztük természetesen az USA iránt mindig szolgalelkű magyar kormányok egyike. Mondhatnánk közönyösen: mi közünk nekünk a szerbekhez? Sőt, csatlakozzunk azokhoz, akikben él a lincshangulat! Vagy dőljünk hátra nyugodtan, sóhajtsunk fel, az igazság a mi oldalunk van, hiszen mi már a győztesekhez tartozunk, az EU-hoz, a NATO-hoz! De vajon így van-e?
Nem önmagunkat csaptuk be, amikor elhittük Amerikának, hogy Koszovó tele van tömegsírokkal? Amikor a NATO bevonult, kiderült, hogy nem így van. Amikor elhittük, hogy Irakot azért kell lerohanni, mert ott tömegpusztító fegyverek vannak? S sorolhatnám tovább. Mladic elítélése felett lehet örvendezni, de tudnunk kell: cinkosok vagyunk, cinkosok a hazugságban, a bűnben, sőt, ami rosszabb: önmagunkat csapjuk be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése