Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 240.

Ha hiszed, ha nem, a katolikusok és a kommunisták között rengeteg hasonlóság van. Mindketten olyasvalamiben hiszünk, amelyet egyikünk se látott. Te már láttad a mennyországot? Ugye, nem! Bevallom, én sem láttam a kommunizmust. Te sejted, hogy milyen is lehet a mennyország? Hát persze, hogy sejted, mivel már olyan so­kan lerajzolták, olyan szépen lefestették, leírták, hogy szinte már ott is érzed ma­gad. A kommunista társadalmat is sokan elénk idézték, sőt sokan mondták, hogy az, ahol most vagyunk, az már az. Nem az volt! Manapság kormánypárti körök­ben nagy divat utólag kommunizmusnak nevezni az 1989 előtti időket, pedig ők is tudják, mi is tudjuk, hogy nem az volt. Tudod, hogy mi a fura? Mindketten olyan társadalomról álmodunk, ahol nin­csenek szegények és gazdagok, nincsenek elnyomottak és elnyomók, ahol nincsenek osztályok.
Az egyház, amikor megszületett, le­döntött minden falat osztályok és nem­zetek között, ezt tegye ma is! - mondta a pápa a mostani pünkösd ünnepén. Megállt bennem a lélegzet! Lehet, hogy hiába dolgozunk már húsz éve? Mi csak tüntetgetünk, osztogatjuk a röplapokat, a katolikusok meg közben megcsinálták a saját külön bejáratú mennyországukat? Ráadásul osztályok és nemzetek nélkül! Körbenéztem, és azt láttam, hogy nincs ok pánikra. Sajnos. Messze vagyunk még a mennyországtól. Kicsiny hazánkban az osztályok közötti falak nem, hogy nem omlottak le, hanem egyre magasabbak lesznek. A multimilliárdos OTP-vezér és az OTP által kilakoltatandó adósok élethelyzetét nem lehet azonos szavak­kal leírni. Az Európai Unió gazdag és szegény nemzetei közötti különbség sem csökkent egy millimétert sem. Szóval, állnak még a paloták, sőt egyre nagyob­bak, úgyhogy van dolgunk bőven.
Bármit is mond a pápa, a katolikus egyház soha nem fogja ledönteni a falakat a társadalmi osztályok között. A katoli­kusok osztályok nélküli társadalma nem ezen a földön létezik, hanem az ő menny­országukban. Az egyház ezen túl is os­torozza majd a szegénységet, a nyomort, sőt szolidaritásra szólít fel az elesettekkel, csak a lényeget nem fogja megváltoztatni: a gyárat nem veszi el a gyárostól, és nem adja oda a munkásnak. A tőkést nem foszt­ja meg a tőkétől, és nem teszi a társadalom közös tulajdonává. Mi, kommunisták a közösségi társadalmat nem az égbe kép­zeljük, hanem ide, a Földre, nem a felbe­csülhetetlen távlatokban, hanem mielőbb. Mi a tulajdont elvesszük a gazdag keve­sektől, a tőkésektől, és a többség, a társa­dalom birtokává tesszük. A katolikusok hisznek abban, hogy Isten akaratából jobb életre számíthatnak. Mi tudjuk, hogy jobb életünk akkor lesz, ha sorsunkról nem má­sok, hanem mi magunk döntünk.
Az internet a mi fegyverünk
Az újságot nem a kommunisták találták fel, hanem a tőkések. A kommunisták mégis saját fegyverükké tették a tőke elleni harc­ban, kollektív propagandistává, agitátorrá, sőt kollektív szervezővé. A mobiltelefoift és Internetet sem a kommunisták találták fel, de most mi tehetjük kollektív propa­gandistává, agitátorrá és kollektív szerve­zővé. A saját fegyverükkel kell a tőkéseket legyőzni. Nincs más út! 1999-ben 1,1 millió mobiltelefon volt az országban, manapság 12 millió. 1999-ben alig néhány magánsze­mély fizetett elő az Internetre, mostanság 6,1 millió ember kapcsolódik a hálóra. A Facebook-ot 1,6 millió ember használja, közel egyharmaduk fiatal. Ez a valóság technikai része.
De van politikai is. A Jobbik az EP-választások előtt sehol sem volt. Fogták magukat, és elárasztották az Internetet és a mobil kommunikáció más eszközeit. Az eredmény nem maradt el, tavaly óta bent vannak a parlamentben. Mi tartal­milag többet és jobbat kínálunk, mint a Jobbik. De ezt a többet és jobbat el kell juttatnunk az emberekhez. Lenin nem ismerhette az Internetet, de zseniális stratéga volt: „Mindenki el fogja ismer­ni, hogy oktalanság, sőt bűn az olyan hadsereg magatartása, amely nem készül fel arra, hogy bánni tudjon mindazokkal a fegyverfajtákkal, harci eszközökkel és harci módszerekkel, amelyekkel az el­lenség rendelkezik, vagy rendelkezhet. S a politikára ez még nagyobb mértékben vonatkozik, mint a hadügyre."
Kádár Jánosra emlékezünk
Kádár János kikerülhetetlen alakja törté­nelmünknek, és ezt tudják a tőkés erők is. A kapitalizmus mai hibái felértékelik az egykori szocializmus értékeit. Ká­dár ott van a mi történelmi arcképcsar­nokunkban is, Dózsa, Petőfi, Kossuth, Kádár életműve egyaránt fontos része annak, amit mi a független, demokrati­kus Magyarországról, a jövő közösségi társadalmáról vallunk. Július 3-án, va­sárnap ismét kimegyünk a Fiumei úti te­metőbe. Az idén - minden szimpatizáns és érdeklődő mellett - konkrétan hívjuk a Kádár János Baráti Társaság képviselőit is, és mi is elmegyünk az ő ünnepükre. Sok minden elválaszt bennünket, de Ká­dár személye egészen biztosan összeköt bennünket. Kádár 2012. májusában lenne 100 éves. Jó alkalom lehet arra, hogy a baloldal erői közösen ünnepeljék.