Wow! - kiáltott fel Hillary Clinton, amikor tudatták vele Kadhafi halálhírét. Az angol nyelvben igazán mértékadónak számító Webster's szótár szerint ezt a szavacskát akkor használják, ha valami nagy öröm, nagy meglepetés, nagy siker ér bennünket. Az Egyesült Államok külügyminiszterét meglepetés aligha érhette, hiszen az amerikai hírszerzés hetek óta pontosan tudta, hogy merre is van az egykori líbiai vezető. A Fehér Házban, vagy ki tudja, hogy hol, arra is rábólintottak, hogy Kadhafit "ki kell iktatni". A kérdés csak az volt, hogy mindezt milyen módon tálalja a média, és ki legyen, aki kimondja a wow-t. Mit mondasz? Hogy nem volt bírósági eljárás és szabályos ítélet? Ugye, te sem gondolod komolyan... Az amerikaiak rájöttek, hogy a bíróságosdi csak az apró halaknál jó, a nagy ellenfeleknél még az is előfordulhat, hogy balul üt ki. Milosevic jugoszláv elnököt, akinek nem bocsátották meg, hogy Amerika uralmával szemben életre keltette a szerb nemzeti öntudatot, csak a hágai bíróságig vitték el, de megszólalni már nem engedték. Ezzel az egészséges, életerős emberrel úgymond a szíve végzett.
Képzeld el, mi történt volna, ha a vliág magától Oszama Bin Ladentől tudja meg, hogy az úgynevezett terrorizmushoz voltaképpen az USA adta a zöld utat? Ha a terroristavezér ország-világ előtt elmondja, hogy a nevezetes szeptember 11-én az ő emberei csak végrehajtották a támadást, de az engedélyt az "elnök emberei" adták meg? Bin Laden halálát nem lehetett lincselésnek ábrázolni, mert árulásra még csak találtak valakiket, de véres leszámolásra biztosan nem. A gyilkosság, mert ugye nem kérdéses, hogy az volt, így nemesült az amerikai különleges erők nemzeti hőstettévé.
Kadhafi esete még kacifántosabb, hiszen vele nyilvánosan is jóban volt az USA és az EU vezetőinek többsége. Kadhafi elmondhatta volna, hogy mit és mennyit kap a Nyugattól, de főleg azt, hogy líbiai olajdollárók hány "makulátlan" európai és amerikai politikus bankszámláját gyarapították. Kadhafit odalökték a lepénzelt és leitatott csőcseléknek. A biztonság kedvéért valaki még egy pisztolyt is elsütött. Tudod, sose lehet tudni! Az Egyesült Államok gyilkol, öl, megsemmisít, a legszennyesebb módszereket használja a lehető legpiszkosabb célok megvalósításához. Számukra nincsenek erkölcsök, nincsenek szabályok. Amerikai érdekek vannak. A világ józan, tisztességes többsége egyre inkább nem kér ebből többet. Az emberek már az utcán vannak, és idő kérdése, mikor söprik el azt a szennyet, amit a tőkés Amerika jelent. Wow!
Ha valaki jobbra indul el, aligha juthat balra
Gyurcsány pártot alapított. Nem egészen értem, hogy milliárdokkal a zsebében minek vágyik ilyen meglehetősen kétes babérokra, de hát önmutogatókból, őrültekből, politikai mazochistákból mindig is erősek voltunk. gyanítom azonban, hogy most nem csak Gyurcsány egyéni akciójáról van szó. Ahogy mondani szokás, helyzet van. Orbán Viktornak nemcsak azért nem akaródzott Brüsszelbe menni, mert így lemarad kedvenc október 23-i bulijáról. Meg lehet érteni. Itt ő az első, Brüsszelben egy a sok közül. De azért sem akart menni, mert tudta jól, hogy ott magyar szempontból semmi jó nem születhet. Sőt még rossz is lehet, hozzánk is átcsap a görög válság, s a most még nyugodt népek begurulnak, és véget vetnek az ezer évre szánt nép-nemzeti kormányzás álmának. Ráadásul minap az amerikai nagykövet is szóvá tette, hogy a nemzeti rendteremtés címén nem kellene percenként törvényeket hozni, és lábbal tiporni a polgári demokrácia elveit, amelyeket ugyan Amerika sem tart be, de másoktól elvárja. Ilyen helyzetben köszön be Gyurcsány: Fiúk, itt vagyok! Az MSZP romjain akar Gyurcsány "új, nyugatos, balközép" pártot csinálni. A magyar tőkésosztálybon nyilván bíztatták néhányan: csináld meg, Ferikém, jól jöhet ez még! Gyurcsánnyal most ismét próbálkozik a tőkésosztály egy része. A tőke meg akarja menteni a magyar kapitalizmust, s ehhez jól jöhet egy új párt. A pártalapítás elég szerényre sikeredett, de nincs min csodálkozni: ez még nem Gyurcsány ideje. Hogy eljön-e egyáltalán, még nem tudni. Az MSZP körül játszódó kísérleteknek van egy alapvető bajuk, és ezért kérdéses a Gyurcsány-féle kísérlet is. A mostani válság, főleg, ha átcsap a görög hatás is, elvileg más politikát követel, a tőke korlátozását. Magyarán el kell venni a gazdagoktól és odaadni a szegényeknek. És akkor talán, de csak talán, nem lesz háború a pesti utcán, nem lesz erőszak, nem fog vér folyni. Ehhez azonban baloldali fordulat kellene. Gyurcsány, de nemcsak ő, viszont jobbra megy.
Ha valaki jobbra indul el, aligha juthat balra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése