Ne ijedj meg azonnal! Semmi politika! Rendszer-visszaállításnak nevezik a Windows egyik nagyon fontos szolgáltatását. Ennek lényege, hogy elmenti a rendszerünk aktuális állapotát, s ha elrontunk valamit, vagy egészen egyszerűen nem tetszik a dolgok állása, visszaállhatunk egy korábbi állapotra. Mondom, semmi politika! A politika ott kezdődik, ha azt gondoljuk, hogy a világ olyan, mint a számítógép. Sokan vannak, akik így gondolják, de ettől még nem olyan. Nyilván észrevetted az elmúlt hónapok fejleményeit. A Margit hidat nem akárhogyan rekonstruálták, hanem az 1937-es állapotában állították helyre. A Kossuth teret is rendezik, és a rendszer itt is az 1945 előtti időkre áll vissza. A Fidesz vezetői már a számítógépes játékok korában nőttek fel, és nyilván azt hiszik, hogy a történelem is olyan, mint a játék: akárhányszor újra lehet játszani, amíg a végén a németek nyerik meg a második világháborút. Nos, szeretném Miniszterelnök urat és kollégáit kiábrándítani. A második világháborút nem a németek nyerték meg. A rendszert sem lehet évtizedekkel ezelőtti állapotba visszaállítani. Meg lehet kísérelni. A Moszkva tér átnevezése csúcs volt ebben a kategóriában. Nem elég, hogy az oroszok nem értik, mi a fenének bosszantjuk őket, amikor kicsiny országunk nem tud meglenni az ő gázuk nélkül, még az ide látogató külföldi is bajba kerül. Mire rájön, hogy mi az a Széli Kálmán tér, elmegy a villamos. Szóval, a történelem előre megy és nem hátra. Tehát, Miniszterelnök úr, 2011 után nem 1937 következik, hanem 2012, amikor az európai tőkés válság a jelek szerint még nagyobb lesz. 2012 után sem 1956jön, hanem 2013, amikor a válság közepette egyre komolyabban és egyre több helyen fog felmerülni a kérdés: érdemes-e ezt a rendszert, vagyis a kapitalizmust fenntartani. A számítástechnikában sem segít mindig a rendszer-visszaállítás. Van, amikor ki kell dobni a számítógépet. Szerintem dobjuk ki a mostanit, és csináljunk egy jobbat, amelyben az óra nem hátrafelé jár, hanem előre.
Vörös csillag
Adynak bizonyára igaza van, hogy hulló csillag sohasem vörös, hanem „rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt", ahogyan ő mondja. És amennyiben a felmenő, a jövőt igérő csillag vörös, úgy igaz lehet az is, hogy „mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye". Nehéz megmondani, hogy miért is lett a vörös csillag a munkásmozgalom egyik jelképe. Az lett, bár messze nem az egyetlen. Az a fura, hogy a csillagot nem a kapitalizmus tüntette el. Én még emlékszem, hogy valahol az 1960-as évekig a vörös csillag ott volt minden gyár kapuján. A katonák sapkarózsáján is látható volt. Aztán eltűnt. A gyárakról is, a sapkarózsáról is. A vörös csillag megmaradt az MSZMP tagsági könyvein, egy kifejezetten katonáknak szánt kitüntetés formájában, és nem utolsó sorban a rendőrség sapkarózsáján. A szocialista Magyarország késői nemzedékei úgy nőttek fel, hogy a vörös csillag inkább történelem, a „csillagosok, katonák" szép idézete, de nem a mindennapok valósága. Talán ez az oka annak, hogy 1993-ban, amikor betiltatták a vörös csillag nyilvános használatát, népünk nem tett semmit ellene, még csak meg sem szólalt. A Munkáspárt 1989-ben hivatalos címerének részévé tette a vörös csillagot, a nemzeti színekkel egyetemben. Egyik sem hozott sikert. A vörös csillag keveseket mozgatott meg a dolgozó emberek közül, akiknek voltaképpen szólt. A Munkáspárt nemzeti jellegének erősödését jó néven vette a nemzeti jobboldal, de nem nagyon érdekelte a dolgozó embereket. A Munkáspárt jól döntött, amikor a mai társadalmi valóság problémáira helyezte a hangúlyt, legyen az NATO-tagság elutasítása, a kórházak privatizációja elleni fellépés, vagy éppenséggel a kapitalizmus mai bűnei elleni harc. Ez a küzdelem tovább viszi azt, ami a leginkább közös, a leginkább nemzetközi; a vörös színt, és megszüli a mozgalom új jelképeit, például a kezével előre mutató munkásember alakját. A múlt értékeinek őrzése erősíti tartásunkat, gerincünket, de a siker attól függ, hogy a kapitalizmusssal szemben más választási lehetőséget mutassunk fel.
A világforradalom ünnepén
November 7-e a mi ünnepünk! És minden évben el kell mondanunk, hogy 1917- ben, ezen a napon győzött a világ első szocialista forradalma. Lenin orosz volt, és az első forradalom Oroszországban győzött, de nem ez a lényeg. A lényeg, amit Lenin is hirdetett, a világforradalom. Jó, hogy a Nagy Októbert az idén több helyütt a második világháborús szovjet emlékműveknél ünnepeltük. Erősítsük meg minden évben hitünket a világforradalom nagy eszméje iránt, de a jövőben tegyük ezt ott is, ahol a mához szólunk: a világkapitalizmust kifejező bankok, az IMF-képviseletek előtt, vagy manapság, mondjuk, a görög nagykövetségek előtt. A Nagy Október tíz napja, ahogyan John Reed írta, megrengette a világot. Ma a görög munkásságra tekintünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése