Szociális Fórum: vezessék be a feltétel nélküli alapjövedelmet

2013. május 10. péntek, 09:08 |

Magyar civil szervezetek és társadalmi mozgalmak pénteken felhívással fordultak minden magyar állampolgárhoz, hogy aláírásával fejezze ki arra irányuló akaratát, hogy az Európai Unióban, így Magyarországon bevezessék a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet (FNA), s  mindenkinek biztosítsák az emberhez méltó megélhetéshez szükséges alapjövedelmet – tudatta a Magyar Szociális Fórum, a felhívás egyik aláírója.

Az Első Magyar Egyesület a Feltétel Nélküli Alapjövedelemért, Az Életért, a Földért, az Egészségért Alapítvány (emberiseg.hu), a Magyar Szociális Fórum, az Arany Liliom Alapítvány, és az Emberközpontú Országért Mozgalom szerint „nem nézhetjük többé tétlenül, hogy sok embertársunk megalázott életkörülmények között éljen, ne biztosítsák nekik a puszta fizikai létezéshez, s a megélhetéshez nélkülözhetetlen jövedelmet.”
Meg vagyunk győződve arról, hogy a világméretű műszaki fejlődés elérte azt a szintet, amelyen biztosítani lehet minden ember alapszükségleteinek kielégítését. Meggyőződésünk, hogy változtatni kell a jelenlegi pénzügyi, gazdasági, politikai szerkezeten ahhoz, hogy az ember meg tudjon élni – áll a közös felhívásban.
A nevezett magyar civilszervezetek és társadalmi mozgalmak arra kérik az embereket, hogy csatlakozzanak az Európai Unió 27 országában megkezdődött aláírásgyűjtéshez, s egy millió aláírás európai méretű közös összegyűjtésével érjék el, hogy az Európai Parlament napirendre tűzze a kezdeményezést, és választ adjon rá. Mi ehhez a kezdeményezéshez nem csak a nevünket adjuk, hanem mozgósítunk is arra, hogy siker koronázza. El akarjuk érni a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA) bevezetését hazánkban és Európában – írják a felhívásban.
Az aláírásgyűjtés internetes honlapokon folyik: a http://basicincome2013.eu/ubi/signup-page/, a http://alapjovedelem.hu/ és a http://alapjovedelem.org/ oldalakon. Részletes tájékoztatást nyújt az http://basicincome2013.eu/ubi/hu/kezdemenyezes/ oldal.
A magyar civilek felhívásának teljes szövege megtalálható itt alább.+++

Felhívás

Mi, alulírott magyar civil szervezetek és társadalmi mozgalmak, felhívással fordulunk minden magyar állampolgárhoz, hogy aláírásával fejezze ki arra irányuló akaratát, hogy az Európai Unióban, így Magyarországon vezessék be a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet, és ezzel  mindenkinek biztosítsák az emberhez méltó megélhetéshez szükséges alapjövedelmet.

Mi, demokratikus jogállamok polgárai nem nézhetjük többé tétlenül, hogy sok embertársunk megalázott életkörülmények között éljen, ne biztosítsák nekik a puszta fizikai létezéshez, s a megélhetéshez nélkülözhetetlen jövedelmet.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a világméretű műszaki fejlődés elérte azt a szintet, amelyen biztosítani lehet minden ember alapszükségleteinek kielégítését. Meggyőződésünk, hogy változtatni kell a jelenlegi pénzügyi, gazdasági, politikai szerkezeten ahhoz, hogy az ember meg tudjon élni.

A változtatás érdekében 17 országban kezdeményeztek civil szervezetek aláírásgyűjtést. Mi ehhez a kezdeményezéshez nem csak a nevünket adjuk, hanem mozgósítunk is arra, hogy siker koronázza. El akarjuk érni a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA) bevezetését hazánkban és Európában. 27 uniós országban, köztük hazánkban is gyűlnek már a támogató aláírások. Csatlakozz hozzá Te is!

„Az EU minden egyes állampolgára, minden egyén feltétel nélkül jogosult legyen a méltóságteljes élethez elengedhetetlen alapvető szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen  ALAPJÖVEDELEM-re! Ezt nem csak a megélhetésért, hanem a társadalomban való szerepvállalás érdekében is feltétel nélkül biztosítani kell számára”!

A kezdeményezés lényege tehát az, hogy minden embert megillet alanyi jogon egy feltételekhez nem kötött alapjövedelem, amelyből biztosítani tudja létfenntartását, emberi méltóságának megőrzését. Amint összegyűlik 1.000.000 (Egy millió) aláírás, az Európai Parlamentnek kötelezően napirendre kell tűznie a civil polgári kezdeményezést.

A honlap, melyen magyar állampolgárok támogathatják a kezdeményezést: http://basicincome2013.eu/ubi/signup-page/

Részletek a központi uniós honlapon kívül még két hazai honlapon találhatók: http://alapjovedelem.hu/

http://alapjovedelem.org/

A kezdeményezés európai központi honlapja: http://basicincome2013.eu/ubi/hu/kezdemenyezes/

Budapest, 2013.05.10. Első Magyar Egyesület a Feltétel Nélküli Alapjövedelemért

Az Életért, a Földért, az Egészségért Alapítvány (emberiseg.hu)

Magyar Szociális Fórum (mszfszk.hu)

Arany Liliom Alapítvány

Emberközpontú Országért Mozgalom

Európai mozgalom a garantált alapjárandóság bevezetéséért! - Egyetemes alapjövedelem https://www.facebook.com/Alapveto.Jovedelem

Thürmer: "A rohadt kapitalisták miatt kellett kivenni a kommunista szót a Munkáspárt nevéből"

A 25. Rendkívüli Kongresszus a tagság akaratával összhangban megváltoztatja a párt nevét. A párt módosított neve: Magyar Munkáspárt. A párt rövidített neve változatlanul Munkáspárt. A 25. Rendkívüli Kongresszus a Szervezeti Szabályzatban átvezeti a párt módosított nevét - ezt a határozatot fogadta el a Magyar Kommunista Munkáspárt (illetve május 11-e óta Magyar Munkáspárt 173 küldöttje a párt budapesti székházában 2013. május 11-én. Thürmer Gyula elnök a rohadt kapitalistákra hivatkozott, akik a parlamentben olyan törvényt fogadtattak el, amelynek lényege: politikai párt nevében nem szerepelhet az önkényuralmi rendszerre utaló szó. Így a "kommunista" szó, amely nyolcadik éve volt ott a párt nevében, most kikerült onnan.

A névváltoztatási határozat elfogadása előtt a kongresszuson átadták a Munkáspárt Vörös Lobogója kitüntetést is. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Szilágyi Sándor szolnoki párttag vehette ezt át négy másik elvtárssal együtt.

Thürmer Gyula beszéde a Munkáspárt 25. kongresszusán, 2013. május 11.

Elvtársak! Barátaim! Harcostársaim! Jó reggelt mindenkinek! Üdvözlet, vörös inges, elvtársi, forradalmi üdvözlet a Munkáspárt 25. Rendkívüli Kongresszusa minden küldöttjének és vendégének.

Sokan kérdezitek: miért tartunk rendkívüli kongresszust? Nos, megmondom. Azért, mert a sok rohadt kapitalistának nincs más dolga, mint a múltat rugdosni, a szocializmust ócsárolni. Az embereknek nincs munkájuk. Négymillió ember él alig 60 ezer forintból. Százezrek lakását veszik el pillanatokon belül. S akkor ők, a nagyokosok, odafent ráérnek törvényeket farigcsálni. Nekik most az a fontos, hogy kiről lehet utcát elnevezni, és kiről nem. Rábízták a Tudományos Akadémiára, hogy politikai kérdésekben legyen döntőbíró. Sajnálom Pálinkás elnök urat és munkatársait. A tudományos világ egyszer még szégyelleni fogja ezt a missziót.

Barátaim! Micsoda buta, fejetetejére állított világ ez! Itt az ideje, hogy helyet cseréljünk! Mi jobban tudnánk irányítani az országot, mint bárki más a parlamenti pártok közül.

Lehet, hogy nem vagyunk okosabbak, mint a parlamentiek. De egyet biztosan jobban tudunk. Jobban tudjuk, hogy mi fáj az embereknek, mi kell a dolgozóknak. És ez a döntő!

A magyarországi válságot megoldani csak úgy lehet, ha a tőke hatalmát korlátozzuk, és 24 év után végre adunk a dolgozó embereknek. Vagy megértik ezt a kormányok, és cselekednek, vagy a népharag fogja kikényszeríteni.

Mi partnerek vagyunk minden olyan intézkedéshez, ami elvesz a tőkésektől és segíti a dolgozókat. De nem vagyunk partnerek semmihez, ami becsapja, kijátssza, megrövidíti a dolgozókat.

Elítéljük az Európai Unió Magyarország elleni támadásait. Lehet vitatkozni a magyar alkotmányról idehaza, de elfogadhatatlan, hogy az EU lépten-nyomon beleszóljon Magyarország életébe. Ma az EU brüsszeli urai a népek felett vannak, és egyre inkább uralkodnak felettünk. Talán éppen ezért nem képes az EU a válságot leküzdeni, munkát és tisztességes megélhetést adni mindenkinek.

Ma már a napnál világosabban látható, hogy az EU így nekünk nem jó. Itt az ideje, hogy társadalmi vita induljon Magyarország EU-tagságáról!

Elvtársak! A parlament törvényt hozott: nem lehetünk kommunisták. Nos, elvtársaim, mit válaszolunk erre? A válaszunk csak egy lehet. Nekünk nem tetszik az a rendszer, ahol a bankok a kormány tudtával átverhetik az embereket. Nem tetszik az a rendszer, ahol milliók sorsa a létminimum, a szegénységi küszöb, néhány százezeré pedig a sokmilliós jövedelmek.

Mi meg akarjuk változtatni ezt a világot. Mi kommunisták voltunk, kommunisták vagyunk és azok is maradunk. A lényeg azonban nem a név. A párt neve nem örök fogalom, alkalmazkodnia kell az adott korszak feladataihoz.

1989-ben az MSZMP név mellett döntöttünk, mert akkor azt kellett mondani az embereknek, hogy ragaszkodjanak a szocializmushoz.

1993-ban Munkáspárt lettünk, mert akkor mindenki demokrata, magyar, független, meg a jó isten tudja, hogy mi akart lenni. Csak munkás nem akart lenni senki. Mi viszont vállaltuk a munkást és vállaljuk ma is.

2005-ben felvettük a kommunista nevet. Hiba volt? Nem, elvtársak! 2005-ben annyi újbaloldali, zöldbaloldali, baloldali zöld, meg minden féle álbaloldali szemét volt ebben az országban, hogy világosan meg kellett az embereknek mondani: mi mások vagyunk.

Ha ma élni akarunk, és mi élni, küzdeni akarunk, módosítanunk kell a párt nevét. Tagságunk véleménye egységes: a párt nevéből hagyjuk ki a kommunista szót, és a párt módosított neve Magyar Munkáspárt legyen! A bíróság döntése után határozzunk a további teendőkről. A fentiek alapján megvan a lehetősége annak, hogy a bíróság bejegyzi a párt módosított nevét. Ha gond lenne, folytatjuk a kongresszus második szakaszában, és közösen döntünk a tennivalókról.

A Munkáspárt marxista-leninista lényegét nem adjuk fel. Lenin képét ma ismét megnyitottuk: hadd lássa mindenki! Hadd lássa mindenki: mi nem vagyunk sem a Fidesz, sem az MSZP. Nem vagyunk Együtt 2014, nem vagyunk MSZDP, nem vagyunk Szolidaritás, nem vagyunk Milla. Nem vagyunk azonosak a baloldali jelszavakkal szerveződő politikai söpredékkel.

A baloldaliság önmagában véve csak frázis, ha nem teszed mindjárt hozzá, hogy mit akarsz a dolgozókért tenni. Az MSZP-nek és a többi - magát baloldalinak kikiáltó - szervezetnek nincsenek ilyen válaszaik. Ezért rendre tőlünk lopkodják az elképzeléseinket, még a vörös színünket is. Mi Munkáspárt voltunk és maradunk a jövőben is, a munkások, a dolgozók mellett álltunk és állunk ma is.

Elvtársak! Az ember esze tényleg megáll néha. Ezerszer betilthatják az április 4-e utcákat, a Felszabadítás tereket, sőt tilos lehet Gorkij és Lukács György neve, de ettől nem lesz több munka Magyarországon, a fizetésünk sem lesz több, és a gyerekeinknek sem lesz könnyebb. Az ország vezetésének lenne ezernyi fontosabb dolga, mégsem ezt csinálják. Miért?

Nos, azért, elvtársaim, mert itt 25 éve minden kormány, minden parlamenti párt utálja a szocializmust. Ahogy az alacsony ember utálja a magasokat, a tőkés kormányok utálják a szocialista múltat.  Ha a kettőt egymás mellé állítjuk, kiderül, hogy mi vagyunk a magasabbak.

A magyar szocializmusnak rengeteg hibája volt. De minden hibája és minden gyengesége ellenére többet adott az embereknek, mint az új magyar tőkés rendszer.

Nem tudom, észrevettétek-e? Ebben az országban minden kormány küldetéstudatban szenved. Nem kormányozni akarják Magyarországot. Saját kényszerképzeteiket akarják ráerőltetni a népekre, sőt mindjárt belépni a történelembe.

Antall József számára egy dolog volt fontos: gyorsan bevezetni a kapitalizmust, nagyon gyorsan, addig, amíg a nép nem tér észhez.

Ahogyan a latin mondás tartja: Sietős kutya vak kölyköket fial. Azaz, a kapkodás bajt okoz. Így kaptunk szedett-vedett többpártrendszert, alkotmánybíróságot, ombudsmant, és egy meglehetősen költséges államrendszert.

Antallnak és persze az akkori politikai elitnek volt egy nagy bajuk.  Nem volt ellenálló múltjuk. Utólag beszerezni meg nehéz. Hofi mondogatta abban az időben: te ellenálló voltál? Nem, de már intézik.

Szóval nekik nem voltak érdemeik a szocializmus megdöntésében. Antall a szocializmus éveiben múzeumi főigazgató volt, és nem Bastille fogja, még Munka Érdemrend Aranyat is kapott.

Boross Péter sem volt mártír, ő egy vendéglátó ipari vállalat főnöke volt. Tudjátok, hány fröccsöt fizethetett ő a szocialista kor más főnökeinek?

Ezért kellettek nekik történelmi események, amelyekbe szépen belekapaszkodhatnak, s átírhatják a történelmet.

Ez volt nekik 1956. Szépen csináltak egy törvényt is, amelyben 1956-ot "forradalom és szabadságharc" szintre emelték.

Ja, és persze a Horthy-rendszer! Antall 1993-ban kijelentette: a Horthy-rendszer "alkotmányos monarchia" volt. Ezzel elindította a Horthy-rendszer rehabilitációját.  Nem a Fidesz, hanem az MDF.

Nem lehet és nem szabad visszatérni a Horthy-rendszerhez.  Ez jó lehet egyes pártoknak, de rossz és értelmetlen az ország egészének.

1990-94 között igazából nem a történelem újraértékelése izgatta őket. A személyes ellenségekkel leszámolni, a disznóságaik tanúit és a kellemetlen vetélytársakat félreállítani, nos ez volt az igazi sport.

Így született meg az Antall-kormány utolsó évében az ügynöktörvény. Aki nyilas volt, ÁVH-es volt, vagy a Kádár-rendszerben BM-jelentéseket olvasgatott az ellenzékről, nem tölthetett be köztisztséget. Vagy, ha igen, le kellett mondania. Persze, senki sem mondott le. Csurka István a legnagyobb lelki nyugalommal volt a MIÉP elnöke, vagy Horn Gyula miniszterelnök, pedig a törvény vonatkozott rájuk is.

Antallék hozták meg az első kifejezetten szocializmus ellenes törvényt. Betiltották a vörös csillag nyilvános használatát. A dologban az volt aranyos, hogy a törvényt egy konzervatív kormány találta ki, és ki írta alá? A liberális Göncz Árpád! Szó nélkül, pedig nem volt egy aláírós típus.  És mi történik később? A szocik 12 éven át uralkodtak. Mond meg, melyik szocialista kormány adta vissza a vörös csillagot? Emlékeztek valamelyikre? Egyik sem! Ennyit a szocik baloldaliságáról.

A Horn-kormány megér egy külön misét. Horn Gyulának több esze volt, mint az összes szoci utódjának. Gyula kiállt, és azt mondta: én vagyok Kádár János! 3.60 lesz a kenyér. Jó fogtok élni. Persze nem az volt, de a nép bevette.

Horn azért volt okos, mert tudott valamit. Tudta, ha a nép velünk, a Munkáspárttal azonosítja Kádárt, akkor nekik végük. Ne feledd, ’94-et irtunk! Horn csinált ellenünk még egy disznóságot.  Felemelte a parlamenti bejutási küszöböt 4-ről 5 százalékra emelték. Higgyétek el, ez a két dologgal nagyobb kárt okoztak, mint az egész vörös csillag történettel.

Aztán jött az első Orbán-kormány. Már akkor át akarták írni a történelmet, csak még nem volt elég erejük.  Ellenben elkezdtek misére meg körmenetre járni. Sőt, akkor kezdtek pénzt fizetni az egyházi iskolába járó gyerekek után.  Nézzetek körül, mi lett belőle. Tavaly 200 ezer gyerek járt egyházi iskolákba, és a papok megjelentek az állami iskolákban is.

A Medgyessy-kormány dilije a köztársasági elnevezés volt. Ma minden nemzeti, akkor minden köztársasági volt. Medgyessy imádta a franciákat. 1956 persze nekik is kellett, ezért csináltak is egy Nagy Imre Érdemrendet. De Medgyessy még a jobbak közé tartozott. Nem úgy utóda, Gyurcsány.  Nem tudom, hogy a történelemhamisításnak és a politikai szemétségnek vannak-e fokozatai.

A Gyurcsány-kormány követte el a legnagyobb gazságot a szocialista múlt ellen, sőt azok ellen, akik az országot építették a szocializmus évtizedeiben. 2007-ben valakik meggyalázták Kádár János sírját. Az MSZP-es főpolgármester-helyettes egy éjszaka alatt vissza záratta sírt. Az ügyet pár hónap elteltével lezárták, anélkül, hogy a tetteseket elkapták volna.

Miért csinálták? Azért, mert az MSZP-SZDSZ vezetés már rettegett Kádár emlékétől is. Kádár 12 év alatt virágzó országot teremtett. A szocik 12 év alatt szétlopták, lerombolták az országot.

Világosan szeretném ismét leszögezni: mi nem a régi rendszerhez akarunk visszatérni, mi új közösségi társadalmat akarunk. De Kádár János emlékét őrizzük.  Ígérem: lesz még Budapesten Kádár tér és lesz Kádár szobor is.

Tisztelt kongresszus! Sajnálattal látjuk, hogy a mostani kormány túltesz elődein a múlt elítélésében.  Az Orbán-kormánynak van sok jó tulajdonsága, de a kommunista ellenes kirohanásai fölöslegesek, károsak és zavaróak.

A Fidesz-nemzedék a szocializmus-ellenességben fogant. De ma más időket élünk. Az ország, Európa válságban van, és az emberek válaszokat várnak. A kommunista ellenes gyűlölet nem válasz.

Meg lehet érteni azt is, hogy a Fideszesek iszonyúan gyűlölik az MSZP-seket. 12 évig a szocik kormányoztak, és a Fidesz csak nagy nehezen jutott hatalomra. A kormány, amikor kommunistát mond, valójában az MSZP-re gondol.

Az MSZP és a Munkáspárt nem ugyanazt jelenti. Az MSZP a Fidesz vetélytársa, ellenfele a hatalomért folytatott harcban. A kommunisták, a Munkáspárt pedig egy más történelmi korszak hirdetői és hordozói. Az MSZP a Fidesz rövid - és középtávú ellenfele. A Munkáspárt a hosszú távú kihívást jelenti nekik.

Elvtársak! A mai helyzet különbözik az elmúlt évtizedektől. Az elmúlt évtizedekben a kapitalizmus nem volt akut válságban. Ma válságban van, olyan válságban, amelyet nem tud megoldani. Ezt tudjuk mi is, tudja a Fidesz-kormány is.

A Fidesz-kormány azt is megértette, hogy a multinacionális tőke, az EU, az IMF receptjei nem elegendőek. Mit is mondanak ők? A piac szabályozza a gazdaságot. Nem kell félni! Előbb vagy utóbb úrrá lesznek a munkanélküliségen, a szegénységen. Úgy, ahogyan ez a kapitalizmus korábbi története során gyakran volt. Az állam ne avatkozzon be a gazdasági folyamatokba, csak a keretfeltételeket biztosítsa!  Mivel a tőkés gazdaság lényege a pénz, a főszereplő pedig a bank, a bankokat kell megsegíteni.

Ezt lehet csinálni, de ennek az árát mindig a dolgozó tömegek fizetik meg. Európában ez ellen lázadtak fel az emberek. Ez nem forradalom, de az okosabb tőkés tudja, hogy itt lépnie kell.

A Fidesz lépett. Egységes akaratú állam kell! - mondták. Az államnak szerepet kell vállalni a gazdaságban. Az állam vállalja a tőke, a bankok bizonyos szabályozását, vagy ha tetszik, korlátozását. Ösztönözni kell a külföldi termelő tőkét, de korlátozni kell a spekulatív profitot. Fizetni kell a külföldi adósságokat, mert akkor a külföldi tőke megnyugszik, és valamivel nagyobb mozgástérhez jut a kormány. Bármi áron munkahelyeket kell teremteni, még akkor is, ha azokat nem maga a gazdaság gerjeszti.  Az embereknek valamivel jobb életet kell adni, mert csak így kerülhető el a szociális robbanás. Ugyanakkor társadalom mozgató erejévé egy új középosztályt kell tenni.

Valljuk be őszintén: ebben nagyon sok jó elem van.  A Fidesz azonban nem tudja megvalósítani a tőke korlátozásának politikáját. Két ok miatt. Egyrészt, mert az európai nagytőke erre még nem szánta rá magát, ezért akadályozza az Orbán-kormányt. Másrészt, azért sem tudja, mert nem tud, és nem akar túllépni a tőkés társadalom határain.

A banki különadó kivetése, a mobilhálózatok megadóztatása, a rezsi költségek kötelező csökkentése korlátozta a tőkét, de nem zárta ki annak lehetőségeit, hogy az érintettek a lakosságra hárítsák át.  Valójában úgy tűnik, hogy a nagy tőkéscsoportok profitja nem csökken, hanem nő.

A kormány hoz létre új munkahelyeket, de 500 ezer regisztrált munkanélküli van. Ugyanennyi magyar dolgozik az EU-ban, akik egy része munka nélkül lenne, ha itthon lenne. És további 500 ezer fő meg csak teng-leng, mert a kormány már régen lemondott róluk. Békésben, Nógrádban több olyan település van, ahol a munkaképes emberek 50%-nak nincs munkája.

A külföldi vállalatok csak részben segítik az ország gazdasági fejlődését. A külföldi cégek csak akkor jönnek, ha a magyar kormány garantálja az abszolút politikai rendet, nem engedélyezi a sztrájkokat, tüntetéseket, fenntartja a stabilitást. A külföldi cégek itt csalogatása nagyon sokba kerül az országnak.

Az EU-től jövő költségvetési támogatások nem alkalmasak a saját nemzeti ipar építésére. A támogatások felhasználása is úgy történik, hogy újabb külföldi cégeket kell bevonnunk.

A kis- és középvállalkozások – ahol a hazai dolgozok 85-90%-a dolgozik – nem kapnak segítséget, még várat magára a gazdaság fellendülése is, amihez esetleg a cégek fejlesztését rá lehetne építeni.

A szegények és gazdagok közötti különbség nem csökken, sőt nő. Az idén is Csányi Sándor lett a leggazdagabb magyar. 135 milliárd forintra becsült vagyonával továbbra is a ranglista élén áll. 2002-ben még 15 milliárd felett diszponált. Az első 15 milliárdos összvagyona majd 8-10 év felsőoktatási forrás igény mértékével azonos, mint ahogy az 1000-1100 milliárdjukból 1,2 millió dolgozó havi bére telik ki belőle.

Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése egyértelműen a középosztályok és a gazdagok életét tette jobbá.

A munka törvénykönyve kiszolgáltatottá tette a dolgozókat. A PolicyAgenda közvélemény-kutató felmérése szerint a választók nem tekintik munkavállaló-barát kormánynak a mostanit. Még a kormánnyal jó kapcsolatban lévő LIGA Szakszervezetek szerint is mintegy 250 olyan rendelkezés van a törvényben, amely hátrányos a munkavállalók számára.

Elvtársak! Ne csodálkozzunk, hogy a tőke erői félnek tőlünk. Nem azt mondom, hogy nem tudnak aludni miattunk, de tudnak rólunk. Hidd el, ők is látták, hogy május elsején sok ezer ember jött el a majálisunkra.

Ők is tudják, hogy felnőttek új nemzedékek, harminc-negyvenévesek, akik a szocializmussal mindent elveszítettek, de a kapitalizmussal semmit sem nyertek, és ezt ma kezdik érezni, és tudatosan vallani.

Tudják, és ezért bennünket támadnak. Elvenni a múltunkat, elvenni nevünket, megtörni gerincünket, és a végén eltiporni bennünket! Ezt akarják a tőkések erői.

Meg kell-e ijednünk ezektől a támadásoktól? Megijednünk semmiképpen sem szabad, mert ezzel pont a tőkések érnék el céljukat, megfélemlítenének bennünket.

Mit kell tennünk? Először is, módosítsuk a párt nevét! Másodszor, erősítsük meg a pártot! Harmadszor, készüljünk fel a parlamenti választásokra!

Kedves Elvtársak! Erősítsük meg a pártot a következő időszakban! Ragadjuk meg azokat az új lehetőségeket, melyek kínálkoznak, használjuk az új eszközeinket! Kérem a kongresszus küldötteit, mondják el, hogy látják a párt helyzetét, milyen új elemeket látnak saját területükön!

A Munkáspártnak van erkölcsi tekintélye, súlya, erkölcsi-politikai tőkéje a mai társadalomban. Az emberek tudják rólunk, hogy mi nem forgattunk köpönyeget, nem változtattuk politikai arculatunkat. Mi nem vagyunk sem az MSZP, sem a Fidesz. Ezt tudják rólunk, és hitelesnek tartják a politikánkat, és annak mértékében, ahogyan nőnek a nehézségek, érdeklődnek is irántunk.

Ezért az erkölcsi tőkéért sokan, nagyon sokan dolgozunk 25 éve. Ez az erkölcsi tőke nem elég forradalomhoz, nem elég ahhoz, hogy bevegyük a parlamentet, de szükséges mindkettőhöz. Becsüljük meg, és építsünk rá!

A Munkáspárt gondolataiért, erkölcsi tekintélyének erősítéséért sokat tett barátunk és harcostársunk, Bódi László Cipő. Ő megfogalmazott valamit, amit sokan éreznek manapság, csak még nem merik kimondani: nektek, a Munkáspártnak van igazatok!

A Munkáspárt több szervezetében megjelentek fiatalok. A május elsejei rendezvényünkön öröm volt látni az új és fiatal arcokat. Különösen örömteli, hogy többen jelentkeztek a pártba Budapesten. A főváros ma is a legnagyobb szervezetünk. A fiatalítás biztosan meghozná eredményét.

Láthatjuk a fiatalokat Csongrádban, Békésben, a Hajdúságban, Szolnok megyében, Győr-Moson-Sopron megyében.

Mi a tapasztalat? Türelmes munkára van szükség a fiatalokkal. Segíteni kell az ő tájékozódásukat, politikai nevelésüket. Konkrét munkát kell adni nekik, hogy lássák értelmét annak, amit csinálnak.

Bebizonyosodott, hogy az Internet szinte az egyetlen olyan eszköz, ahol áttörést tudunk elérni, kitörési pontot tudunk találni, új embereket, köztük fiatalokat tudunk megszólítani. Ma ezt a munkát Budapesten Kovács István elvtárs irányítja. Aktív segítője Petrik Tímea és Nagy István elvtárs. A párt közös érdeke az, hogy Nagy István elvtárs teljes tehetségét és energiáját erre tudja fordítani. Ehhez, elvtársak, az kell, hogy nyúljunk a zsebünkbe, biztosítsuk még egy fő állású dolgozó fizetését! Sok mindent megoldottunk már az elmúlt 24 évben. Oldjuk meg ezt is!

A párt politikai-eszmei egysége az elmúlt évek fontos vívmánya, amire vigyáznunk kell, mint szemünk fényére. Ma a tőke erői azzal gyengítik a kommunista erőket, hogy felkarolják, pénzelik az állbaloldali, opportunista, revizionista erőket. Ezek a pártok veszélyesek, mert a mi jelszavainkat használják, sokszor a mi színeinket, de a politikájuk lényege a tőkével való kiegyezés.

A közel múltban az Interneten kezdték magyarul terjeszteni a Transform! című folyóiratot, ami az Európai Baloldali Párt politikáját népszerűsíti. A magyar kiadás munkatársai között olyan értelmiségiek vannak, akik a mi pártunktól mentek el a MP2006-hoz vagy máshova.

A párt politikai-eszmei egységének ápolásában meghatározó szerepe van A Szabadság újságnak. Munkatársaink kiváló újságot írnak, a cikkek alaposan kimunkáltak, szilárd kommunista szemléletet tükröznek. A Szabadság az egyetlen eszköz, amellyel hetente eljutunk tagjainkhoz, és propagandaanyagként is terjesztjük.

A Szabadság azonban veszélyben van. A támogatók száma csökken. Különösen nagy a csökkenés Budapesten, és a vidéki emelkedés ezt nem ellensúlyozza. Erről sokat beszélünk, de nem látjuk, hogy szervezeteink napi kérdésként foglalkoznának vele.

Vannak kiemelkedően jó munkát végző megyék, köztük Fejér, Bács Kiskun, ahol a tagság zöme támogatja az újságot. Miért nem lehet ugyanezt megtenni Békésben, Borsodban, Nógrádban? Még sokáig keresgélhetjük a kifogásokat, de a támogatók növekedése nélkül nem lesz Szabadság.

A párt politikájához pénzre is szükség van.  A Munkáspárt mintegy 37 millió forintos költségvetése kínkeservesen jön össze. Bennünket nem milliárdosok pénzelnek, hanem maguk tartjuk el magunkat. Ez azt is jelzi, hogy pártunkban van erő, van elszántság, van akarat.

A párt fő kérdése ma a központ működésének biztosítása. Ha nem lenne központ, nem lenne A Szabadság, nem lenne Internet, nem lennének elnöki utazások, és még egy csomó minden.

Az elmúlt években beálltunk egy bizonyos szintre. A tagdíjak egy részéből, a Szabadság-támogatásból, az Ezres Klubból és adományokból képesek voltunk annyi pénzt beszedni, ami elég volt három ember fizetéséhez, a rendszeres igényes központi munkához.

Most a bevételek jelentősen csökkentek. Ha ezen nem változtatunk, nem lesz más választásunk, mint a feladatainkat csökkenteni, embereket elbocsátani, áttérni egy más struktúrára. Meggyőződésünk, hogy ez nagy kárt okozna a pártnak, visszavetne bennünket, nem tudnánk kihasználni azt a lehetőséget, ami most kínálkozik.

Mindenre van megoldás. Debrecenben járva, azt láttam, hogy idősebb tagjaink adták össze két fiatal kongresszusi küldött utazási költségét. Szegeden két elvtársunk is bejelentette, hogy jelentősen megemeli a tagdíját. Tagjaink sok helyütt vállalnak újabb és újabb terheket a párt üzemeltetésében. Sokan vannak a pártban, akik 3-5-10 példányt is előfizetnek, segítve ezzel a pártot.

Elvtársak! Amire megoldást kell találnunk, az A Szabadság támogatóinak növelése és az Ezres Klub erősítése. Ezek a pénzek jönnek a központba. Mondjátok el, hogy ti mit javasoltok! Mutassatok példát a párt más tagjainak! Beszéljetek otthon őszintén az anyagi problémákról. A Munkáspárt jövője a mi, a Ti kezetekben van!

Elvtársak! A párt legújabb szellemi termékei közé tartozik az Interneten megjelenő MiTi, amely Hajdu, Kovács, Karacs, Nagy elvtársak munkája, és én is részt veszek benne. Az anyag képi megjelenítése ma semmivel sem rosszabb, mint, mondjuk a BBC napi anyagai, és sokkal jobbak, mint a magyar pártok átlagos anyagai. Olvassátok, terjesszétek, osszátok meg minél több fórumon!

A párt politikai-eszmei egysége fejlesztésének fontos eszköze a Szabó Ervin Akadémia. Az idén is új és nagyon érdekes előadásokat hallattunk. Látható, hogy a párt aktívája igényli ezt a fórumot, tanul belőle és hasznosítja.

A párt erejének fontos mutatója az akcióegységünk, azaz, hogy tudjuk-e tagjainkat konkrét akciókra szervezni, mozgósítani, irányítani. Szervezeteink zöme megértette, hogy ma nincs más harci területünk, mint az utca. Az utcán kell jelen lennünk, bármilyen fárasztó és nehéz is. Sok helyütt nehezen indulnak a kitelepülések, az utcai akciók, de ha rájövünk az izére, az értelmére, rögtön könnyebben megy. Elvtársak! Menjünk az utcára, és főleg rendszeresen. Az emberek hiányolnak bennünket és a munkánk is sokkal eredményesebb lesz, ha legalább hetente egy-két órát közöttük vagyunk.

Kedves Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! 2014-ben parlamenti választások lesznek. Az igazságügyi államtitkár szerint nem zárható ki a választási eljárási törvény újabb módosítása. Enyém a labda, a többinek kuss - nagyjából ezt üzenik. Ez olyan, mintha az MTK-Ferencváros rangadó előtt csak az egyik csapat tudná a játékszabályokat, és ha a bíró tizenegyest adna, megváltoztatnák a szabályt.

Eldöntöttük, hogy lesz, ami lesz, indulunk a választásokon. Indulunk azért, mert ez komoly lehetőség politikánk képviseletére, fiatalok megnyerésére. Nem utolsó sorban az emberek is ezt várják tőlünk.

A választási indulás részben könnyebb, részben nehezebb. A kopogtató cédula eltörlése jó. Jó az is, hogy minden állampolgár több pártot is ajánlhat. Jó az is, hogy 500 érvényes ajánlás kell, a korábbi 750 kopogtató cédula helyett.

Mi a rossz? A rossz az, hogy két hét alatt kell összegyűjteni az ajánlásokat. Rossz az is, hogy több adatokat kell az ajánló íveken feltüntetni. És még van az előbb említett bizonytalansági tényező is.

A választásokon az a feladatunk, hogy legyen országos listánk. Ha van országos listánk, akkor az elégedetlen, csalódott emberek lehetőséget kapnak arra, hogy ránk szavazzanak. Az emberek döntését  - média híján  - nem tudjuk befolyásolni, de a lehetőséget meg tudjuk adni. Ez függ tőlünk.

Az országgyűlési képviselők száma 199 lesz. 106 képviselőt egyéni választókerületben, 93 képviselőt országos listán választanak.

Pártlistát az a párt állíthat, amely - legalább 9 megyében és a fővárosban - legalább 27 egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított. Ez a feladat nehéz, de nem lehetetlen.

A Központi Bizottság, az Elnökség többször is áttekintette, és mindig azt mondtuk: igen, meg lehet csinálni! Dolgozunk Budapesten, Pest megyében, Nógrádban,  Békésben, Szolnokban, Borsodban, Fejérben, Szabolcsban.  Dolgozunk továbbá Hajdú-Bihar, Csongrád, Györ-Moson-Sopron, Bács Kiskun 1-1 kerületében.

Borsodban a megyei értekezleten az elvtársak maguk javasolták, hogy több jelöltek kell állítani, mint, amit a megyei vezetés javasolt. Csongrádban is egyel több jelöltre vállalkoznak. Budapesten is azt látjuk, hogy az elvtársaink nagyon alaposan felmérik, hány emberrel, hol, mettől-meddig fognak gyűjteni.

Hol vannak a problémáink?

Jelöltjeink egy része visszakozott, amikor szembesültek a valóságban rájuk váró munkával. És még nem mindenki szembesült vele. Jelöltjeink egy része nem hajlandó tudomásul venni, hogy utcai munka, aláírásgyűjtés nélkül nem megy. Megyei vezetéseink egy része nem közös gondként kezeli a jelöltállítást, hanem továbbra is "ki van adva" a választókerületeknek.

A támogatói listák összeállítása szinte mindenütt nagyon nehezen halad. Ha nem fogjuk tudni pontosan, hogy hova is megyünk az ajánlásért, kapkodás lesz a vége, és nem kizárt, hogy sok területen minden szándék ellenére sem lesz meg a szükséges mennyiség.

A május elsejei budapesti ünnepség is azt mutatta, hogy az emberek szívesen aláírják a munkáspárti aláírásgyűjtő íveket. Ha sikerre visszük ezt az akciót, sokkal könnyebb lesz a választásokon. Ma az a legfontosabb feladat!

Elvtársak! Jövőre ünnepeljük pártunk 25. születésnapját. A magyar munkásmozgalom legnagyobb vívmánya 1990 óta a marxista kommunista párt, a Munkáspárt újjászervezése volt.

Óvjuk, védjük, gyarapítsuk pártunkat! Ez a mi kötelességünk. A Ti kötelességetek!  Ti vagytok a párt! Ha Ti nem szervezitek a választási munkát,  ha Ti nem fizettek elő A Szabadságra, ha Ti nem mentek az utcára, senki sem teszi meg helyettetek. A munkásmozgalom, a magyar dolgozók előtt Ti lesztek a felelősek.

Kire számíthatunk ebben a küzdelemben? A szocialistákra, a liberálisokra és minden folyamatosan születő fajzatukra, biztosan nem! De nem kell ezen csodálkozni elvtársak! Ők ugyanúgy tőkések, mint a konzervatívok, sőt, talán még rosszabbak, mert ők állandóan bizonyítani akarják, hogy ők nem kommunisták.

A dolgozó emberekre számíthatunk. Azokra, akik saját maguk tapasztalták meg, hogy a tőkés rendszer, a munkanélküliség, a szegénység nem jó. Ők a mi szövetségeseink, ők a mi reménységeink a választásokon is.

Számítunk a civilszervezetekre, amelyek hősiesen küzdenek azért, hogy egy-egy családot megmentsenek a kilakoltatástól. Azokra, amelyek fellépnek a szegénység, a nyomor ellen, az igazságtalanság ellen. Nem vezetni, nem irányítani, hanem segíteni akarjuk őket. Barátságunkat és együttműködésünket ajánljuk, így mindketten előbbre juthatunk.

Nem vagyunk egyedül a világban sem. Számíthatunk harcunkban sok külföldi barátunkra. Sok országban tiltakoztak a Munkáspárt elleni támadások miatt. Ilyen tiltakozások voltak és lesznek is.  Olvashattunk ilyet az angol Morning Starban, az orosz Pravdában. Nem régiben a moszkvai Lityeraturnaja Gazeta mutatott rá a múlttal való foglalkozás értelmetlenségére.

Számíthatunk osztályos társainkra, akik küzdenek a tőke ellen, Görögországban, Portugáliában, Franciaországban, Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában és másutt.

Számíthatunk orosz barátainkra, akikkel összeköt a közös múlt, és egy jövő ígérete.

Számíthatunk azokra a barátainkra és szövetségeseinkre, akik a Kínai Népköztársaságban a kínai sajátosságú szocializmusért küzdenek.

Éljen a Munkáspárt! Éljen a magyar munkás, a magyar dolgozó! Éljen az internacionalista szolidaritás! Éljenek a kommunisták!

A Baloldali Front megemlékezése a szovjet hősi emlékműnél a Vörös Hadsereg napján

Turi Kristóf beszéde a szovjet hősi emlékműnél a Vörös Hadsereg napján, 2013. február 23.

Emlékezni gyűltünk ma össze, nem pedig ünnepelni, mert sajnos a Vörös Hadsereg, aminek a napját ma ünnepelnénk, már a múlté. A huszadik század viharai és dicső pillanatai, ha nem is nyomtalanul, de elmúltak. Nem a világháború után vagyunk, és nem is a hetvenes években, mikor a Szovjetunió és hadserege ereje teljében volt, s ezt az erőt lehetett ünnepelni. Sajnos ezek az idők elmúltak, bekövetkezett az éjszaka… Azonban ahogy sötétednek az órák, úgy lehet érezni az új hajnal közeledtét.

Mert hiszem, hogy közeleg egy olyan hajnal, mint amilyen Lenin életében történt. Eljött a Forradalom, s életre hívta a Vörös Hadsereget! De milyen hadsereg volt ez! Az imperialisták „parasztokból verbuválódott csürhének” titulálták, s láss csodát, a nép egyszerű fiai arattak győzelmet a véres polgárháborúban az imperialistákon! És minő győzelem volt ez! A tisztikar jelentős részét ekkor még nem kinevezték felülről, hanem megválasztották – alulról. A későbbiekben persze visszatért a kinevezéses forma, de a régi rend, ameddig a Vörös Hadsereg fennállt, soha nem tért vissza! Nem tehetségtelen „kék vérű nemesek” irányították a hadakat, és nem az ő dilettáns döntéseiken múlott milliók sorsa, hanem a nép egyszerű fiai, a legnagyobb részben munkás és paraszti sorból származó tehetséges parancsnokok kommandírozták a Vörös Hadsereg légióit.

A mai okosok, akik történésznek mondják magukat, olyanokat hangoztatnak, hogy a szovjetek dilettáns módon fegyverkeztek, és minden pénzt a fegyverekre költöttek, és ez teljesen indokolatlan és szükségszerűtlen volt. Bár ezek a „géniuszok” nem hallanak most engem, mégis üzenném nekik, hogy a szovjetek megnyerték a polgárháborút, túlélték a nyugati agressziót, és tartottak attól, hogy a kapitalisták a társadalmuk belső válságát egy véres külföldi háborúval akarják majd megoldani – lásd a mai imperialistákat, akik ott vannak Afganisztánban, Afrikában, és sorolhatnám tovább…! Visszatérve a 20-as évekre, a szovjetek aggodalma nem volt alaptalan. Ha egy embert megpróbálnak elagyabugyálni egy sötét utcán, és netán a jövőben is arra fog járni, nyilvánvalóan lépéseket tesz annak érdekében, hogy megvédje magát. Ez logikus. Akkor egy ország miért lenne ésszerűtlen, amennyiben lépéseket tesz az önvédelemre? Én magam hosszú oldalakon át olvastam a 20-as 30-as évek szovjet katonai eseményekről Georgij Konsztantyinovics Zsukov: Emlékek, gondolatok című önéletrajzi művében. Persze, egy ilyen „jelentéktelen” embernél biztos mindenki sokkal jobban tudja, milyen is volt a valóság… Hát persze…

De akármi is legyen a véleményünk a Vörös Hadseregről, egy dolog vitán felül áll: segített egy igazságosabb világrend fenntartásában, és sohasem imperialista érdekből harcolt, hanem az elnyomottak sorsát tartotta szem előtt! A szovjetek rákényszerültek a védekezésre a polgár- és a világháborúban egyaránt, s mindkét háború szabadságot és fejlődést hozott a szovjetek által felszabadított népeknek! Gondoljunk a második világégés utáni területekre! Ez az ármádia mindig saját zászlóval állt ki a kizsákmányolókkal, a céljai világosak voltak, ideológiailag megalapozottak, segítségnyújtása a kapitalisták által elnyomott népeknek pedig példamutató volt!

Sosem szállt partra sehol az ENSZ égisze alatt, nem rágalmazott meg senkit vegyi fegyverek gyártásával, hogy megszerezhesse az adott ország olaját. Nem fegyverezett fel vaktában mindenkit, és nem vérengző zsoldos gyilkosokat uszított a következő kiszemelt célpontjára. És persze, atombombát sem vetett be sem egy, sem kettő civil város ellen! Nem a pénz motiválta, hanem a Világforradalom gyönyörű eszméje! S ez mind a döntéshozókra, mind az egyszerű katonára igaz volt. Akik abban az uniformisban haltak meg, a hazájukat szolgálták, mások szabadságáért és egy szebb világért áldozták életüket!

Gondolom, előző gondolataim alapján kitalálták, kikkel hasonlítottam össze a Vörös Hadsereg hőseit! Kik is az ő tökéletes ellentétei? Természetesen a nyugati imperialistákra, és elsősorban a főkolompos Egyesült Államokra céloztam! Rablóháborúik ma is a világ minden pontján zajlanak: Afganisztánban, Észak-Afrikában, de megpróbáltak „demokráciát” vagyis kapitalizmust vinni Vietnamba, Koreába, és számtalan egyéb helyre – sajnos, nem mindenki tudott oly hősiesen ellenállni mint a koreai vagy a vietnami elvtársaink. Azonban mindenki megpróbált ellenállni a nagy sasnak, és sokan még ma is harcolnak ellene! Ha ma létezne Vörös Hadsereg, nem itt tartanánk. De azt hiszem, szolidaritást vállalnának az elnyomottak harcával, és akár aktívan is segítenék őket, hogy megvédjék a függetlenségüket, a szuverenitásukat, amit az USA és vérebei semmibe vesznek…

Azt hiszem, az én tisztem ezen a megemlékezésen véget ért, így szeretném átadni a szót elvtársamnak, Pethő Gábornak, aki folytatja azt a témát, amit én itt az utolsó pár mondatomban elkezdtem. Szeretném megköszönni a megtisztelő figyelmet, és búcsúzóul még annyit szeretnék szólni, hogy ne hagyjuk, hogy a Vörös Hadsereg Hőseinek és hőstetteinek emléke a feledés homályába vesszen! Emlékezzünk rájuk, és várjuk azt a percet, mikor ezen a napon, a távoli jövőben megemlékezés helyett, újra ünnepelhetünk!

Köszönöm a figyelmet elvtársak!

Pethő Gábor beszéde a szovjet hősi emlékműnél a Vörös Hadsereg napján, 2013. február 23.

Kedves elvtársak!

Szeretnék én is üdvözölni minden megemlékezőt és külön köszöntöm köreinkben a MIKSZ szervezetét. Sajnos egy olyan elmúlt katonai szervezetről emlékezünk ma meg, amelyet a jelenlegi korszellem képtelen megtűrni. Az amerikai álom és a szárnyai alatt tevékenykedő liberális történészek azt üzenik nekünk a vörös hadsereg kapcsán, hogy egy az elnyomás és kilátástalanság spóráit szóró katonai erő volt, míg az ő oldalukon a demokráciát, szabadságot és biztonságot sugárzó erőszakszervezet tevékenykedett. Számunkra, masszív világképpel bíró realista fiataloknak ez az üzenet gyökereiben hibázik.

Elég rögtön csak visszagondolnunk a második világháborúra, amelynek során a vörös hadsereg elsőként sietett az imperialista álmokat kergető náci Németország ellen, hogy visszaadja az emberek egyenlőségét nemre és származásra való tekintet nélkül. Ugyanekkor az amerikai erők még javában pénzorientált, provokatív játékokat űztek és eszük ágában sem volt felvenni a harcot az egyszerű emberek érdekében. Hasznot húztak hatalmas rétegek sanyarúságából. De mondok én ezzel újat? Nem! Mind a mai napig megőrizték ezt a káros tendenciát és kizárólag ott hajlandóak "segíteni", ahol igazából nincs rá szükség, de közben a beavatkozás maga mégis gazdasági előnyt jelenthet számukra. Már évtizedek óta kifogásolhatatlan a NATO dominanciája, de mégis itt-ott felbukkanó népirtásokat, jogilag megalapozatlan kilakoltatásokat, porig rombolt közel-keleti nagyvárosokat, a földgolyó nagyját és Afrika szinte egészét sújtó éhezést és mélyszegénységet kísérhetünk figyelemmel. Ha ez lenne a demokrácia, akkor egy csontig fogyott, éhhalál szélén álló választópolgárnak vajon milyen választási lehetőséget kínál a rendszer? A válasz nálunk adott: SEMMILYET! A mindenféle balanszot nélkülöző kapitalista rendszer bizony csak addig életképes, amíg ezeknek az embereknek a szavai nem érnek semmit. Erről a média remekül gondoskodik is.

Fontos megjegyeznünk, hogy ma Magyarország zsoldos hadereje a NATO-t és minden vele járó gusztustalan akciót támogat. Szovjet időkben a katonák egy fenntarthatóság és egyenlőség jegyében kialakuló szabad világért küzdöttek. Úgy tűnik, hogy ma ez már nem erény. A diktatúra pályája ma a kizsákmányoló egyéneké és szervezeteiké, akik különböző tiltásokkal igyekszenek minket ellehetetleníteni, de végső esetben csupán a korszellem eretnekeinek, azaz terroristának bélyegeznének minket. A viszonylagos szólásszabadság egyelőre az egyetlen fegyverünk, barátaim. Az alkotmánybíróság nemrégiben ennek tükrében semmisítette meg az úgynevezett "önkényuralmi jelképeket" tiltó törvényt, amely minket komolyan érintett a munkásmozgalmi jelképeken keresztül.