Ónody-Molnár Dóra| Népszabadság| 2012. március 1.
Az azért elgondolkodtató, hogy a miniszterelnök jobbkeze még januárban is 28 500 forintot emlegetett, pedig az már csak 22 800 forint volt. Igaz, ez a húszszázalékos vágás neki nem akkora tétel, hogy meg kéne jegyeznie. Kis lépés a költségvetésnek, nagy megvonás az éhezőknek.
Vajon mi veszi rá a keresztény-szociális értékrendre oly sűrűn hivatkozó kormányzatot arra, hogy nyomorgó embereket még mélyebbre taszítson? Elvenni 5700 forintot azoktól, akiknek egyébként semmi sem jut a közszolgáltatásokból! Szemben a közhiedelemmel ugyanis az úgynevezett ingyenélőkre nagyon kevés közpénzt fordít az állam. Nem jut nekik olyan iskola, amilyen a többségnek. Nem jut nekik tisztességes egészségügyi szolgáltatás: a többségük alig jut el vizsgálatokra, és lényegesen kevesebb ellátást vesznek igénybe, mint az erre kevésbé rászorulók. Nem kerül sokba a nyugdíjuk, mert nem élik meg azt a kort, amelyben élhetnének vele. Kisgyermekkoruktól súlyos betegségekkel küszködnek, amelyek a szegénységtől, dohos lakásoktól, rosszul tápláltságtól alakulnak ki. Ha fejlődésnek indul egy település, a gettó valahogy kimarad: oda nem vezet betonozott út, nincs csatorna, nincs vezetékes víz. Ezek azok a közszolgáltatások, amelyek sokba kerülnek. A gyerekek olyan indokok miatt kénytelenek kimaradozni az iskolából, amiket a szerencsésebb helyre születettek elképzelni sem tudnak. Például: el kell intézni valamit, és hogy a városba olcsóbban jussanak be a szülők, csoportos utazási kedvezménnyel, viszik a gyerekeket is. Onnan vesz el most tehát a kormány, ahol már rég nincs pénz tejtermékre, zöldségre, gyümölcsre, zsömlére. Száraztészta és krumpli az étrend. A viskókban nincs villany, már rég leszerelték az órát. Ezek a családok már azt sem bírták elviselni, hogy a 28 500 forintos segély összeg évek óta nem nő. Az infláció, az energia- és élelmiszerárak emelkedése évről évre egyre elviselhetetlenebb terheket rótt rájuk. Most oldják meg mindezt 22 800 forintból! Orbán Viktor és pártja úgy döntött, hogy rajtuk is megspórolja annak a töredékét, amelyet felelőtlen nyilatkozatokkal, elkerülhető kamatfelárakkal kidobtak az ablakon.
Természetesen nemcsak a spórolásról van itt szó, hanem egy világnézetről, amelyben a szegénység biológiai-erkölcsi kudarcot jelent. Aki szegény, annyit is ér. A többség pedig nem tehet mást, mint elszigetel és büntet. Vegyük sorra a ciklust: segélycsökkentés, börtön a hajléktalanoknak, önkormányzati szégyenfal az „érdemtelen” szegényeknek, csak 16 éves korig kötelező iskoláztatás, a minimálbér feléért végeztetett közmunka, aránytalan szabálysértési bírságok. Mintha valakit nem egy mozdulattal végeznének ki, hanem lassú kínzással. És mi lenne, ha ez a kormány nem volna elkötelezetten keresztény?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése