Gyermekkoromban imádtam homokvárakat építeni. Csongrádon nagynénémnél nem
igen kellett más, mint egy rakás homok az udvar sarkában, és elvolt a gyerek, már
mint én. A vár épült, de gyakran szétporladt. Idővel rájöttem arra, hogy érdemes a
várat kis fadarabokkal megerősíteni. Ideig-óráig jó is volt, de a meleg nyári napokon
azonban ez sem segített. A meleg kiszárította a homokot, s a vár szétcsúszott. Külső
forrásokat kellett bevonni, azaz vízzel öntözni a várat abban a reményben, hogy
estére lemegy a nap, és reggel ott folytathatom, ahol este abba hagytam. A baj
akkor következett be, amikor Irén néném rám szólt, hogy slag most már neki kell a
locsoláshoz. A homokváram összeomlott, eltűnt, mintha soha nem is lett volna. Idővel
rájöttem valamire. Ha a bástyákat, a várat szélesebb és szilárdabb alapra építem, az
építmény víz nélkül is kibírja a napot. Persze, kicsit gyengébb lesz, de nem omlik
össze.
A magyar kapitalizmus ma urainak egészen biztosan volt gyermekkoruk, de az már
messze nem biztos, hogy az udvar sarkában homokvárat építettek. Hát ugye, más
nemzedék, más szocializálódás, amibe lehet, hogy a homokvár nem fért bele. Sok
minden egyéb mellett. Lehet, hogy éppen ezért építenek ma egy óriási homokvárat,
amit a magyar kapitalizmusnak hívnak. A magyar gazdaság, vagy mondjuk úgy
inkább, hogy a magyarországi gazdaság zömét a multik adják. Az export 70 százaléka
az ő termékeiből áll, és az import zöme is olyan áru, amit ők hoznak be saját
termelésükhöz. Vásárolni lassanként nem tudsz másutt, mint a külföldi bevásárló
központokban. A pénzed külföldi bankokban van. A magyar homokvár tehát a
külföldtől, ha tetszik, külső forrásoktól függ, mint egykor az én homokváram függött
a víztől. Mondhatja-e most valaki, hogy a slag másra kell? Elzáródhatnak-e a magyar
homokvár külső forrásai? Igen, nagyon is! Könnyen lehet, hogy a német-francia
egyezkedés ellenére Európa vezetői körei nem találnak közös megoldást a válságra.
Nem kell jósnak lenni, hogy előrelássuk, mi is fog bekövetkezni. Összeomlik az euró,
minden ország a saját bőrét igyekszik majd menteni, a multik itt hagyják a kockázatos
kelet-európai területeket. Magyarország termelés és pénz nélkül marad, befagy a
kereskedelem. Nem lesz mit enni, a nyomor egy pillanat alatt általánossá válik.
A magyar homokvár szilárd alapok nélkül épült, nincs nemzeti ipar, nincs magyar
mezőgazdaság. Külső források nélkül, éltető víz nélkül a homokvár összeomlik.
Tudod, hogy mi az érdekes? Az, hogy a magyar kapitalizmus mai urai ezt tudják.
Legalább is Orbán Viktor tudja. Vagy legalább is ez hallatszik ki a beszédeiből. A
homokvár tatarozását meg is kezdték. Nap, mint nap kitalálnak valamit, hol jót, hol
rosszat. Ők is tudják, mi is tudjuk: kevés az idő! Nem tudni, hogy mikor zárják el a
vízcsapot, de nagyon is gyakorlati lehetőség az, hogy elzárják.
A csongrádi udvar sarkában rájöttem még valamire. A rossz várat nem érdemes
javítgatni. Le kell rombolni, újat kell építeni, jobbat, hatékonyabbat, erősebbet, szilárd alapokon.
Miért vagyunk Szíriával?
Minap valaki elolvasta nyilatkozatunkat, amelyben Szíria mellett állunk ki. Az illető
nem leplezte ellenvéleményét. Minek foglalkozunk mi Szíriával, amikor idehaza
is van elég bajunk? Igaz, idehaza van bajunk bőven. De vajon könnyebb lesz-e az
életünk, ha az Egyesült Államok és az EU, Izrael lelkes támogatása mellett eltiporja a
szíriai rendszert? Több lesz-e a munkahely, több lesz-e a fizetés, jobb lesz-e az élet?
Biztos, hogy nem. Szíria sorsa nem érint bennünket közvetlenül, de közvetve nagyon
is. Bashar Asszad elnök rendszere azért szúrja az amerikaiak és barátaik szemét,
mert nem akarnak úgy élni, ahogy Amerika diktálja. És nem csak az elnök akarja
ezt, hanem a szír emberek zöme is. A tömeget persze mindig lehet manipulálni, a
tüntetők közé lehet provokátorokat küldeni, lehet a szír kormányt arra kényszeríteni,
hogy saját rendszere védelmében fegyvert használjon. Az amerikaiak ezt teszik ma,
és igyekeznek az egész világgal elhitetni, hogy nincs többről szó, mint egy diktatúra
megdöntéséről. Oroszország és Kína hosszú évek óta először most együtt szavazott
az ENSZ-ben. Vétót emeltek az amerikai és EU-s tervek ellen. Nekünk is nemet kell
mondanunk a tőkés hatalmak terveire. A mi bajaink, a mi nyomorunk forrása ugyanis
a kapitalizmus. Ha a szír rendszer elesik, a kapitalizmus erősebb lesz, mi pedig
gyengébbek, és a kapitalizmus elleni harcunk feltételei nehezebbek lesznek. Ezért
vagyunk a szír nép oldalán. Ezért nem akarjuk, hogy Szíria amerikai-izraeli gyarmat
legyen. És persze, Magyarország se!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése