Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 235.

William Hague, brit külügyminiszter be­jelentette, hogy a franciákkal együtt húsz katonai tanácsadót küldenek Líbiába az Átmeneti Nemzeti Tanács megsegítésé­re. Húsz katona nem sok, de nem a szám a lényeg. Hányszor hallottuk már nagy tőkés országoktól, hogy ők bizony nem avatkoznak bele más országok belügyeibe, csak éppen tanácsadókat küldenek. Eisenhower amerikai elnök egykor 600 katonai tanácsadót küldött Dél-Vietnamba. Utódjának, Kennedy elnöknek már félmillió katonával kellett a vietnami őserdőkben harcolni. Mostanság Líbiába küldenek tanácsadókat. Egyelőre húszat. Az ENSZ határozatában erről szó sem volt, a határozat „csak" repülési tilalmat állapított meg. Líbia esete mutat vala­mit, amit már régen tudni lehet: politikai rendszereket nem lehet repülőkről meg­dönteni. Amerika és barátai úgy szeret­nek háborúzni, mint a számítógépes já­tékokban: elég a gombokat nyomkodni, nem kell saját katonákat áldozni. Úgy tűnik, hogy a líbiai kalandot nem ússzák meg szárazföldi háború nélkül. Ennek az a szépséghibája, hogy az arabok visszalőnek. Ott már nem számít annyira az amerikaiak technikai fölénye. Fontosabb a hit, a hazaszeretet, az elkötelezettség.
Így kell ezt csinálni!
Nem irigylem a rendvédelmi dolgozók képviselőit. Április 19-én meghívták őket, hogy vegyenek részt a parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottsá­gának rendkívüli ülésén. Ez már azért valami! Manapság nem mehet akárki a parlamentbe. A rendvédelmi szakszerve­zetek képviselői még felszólalási jogot is kaptak, ami aztán végképp a demokrácia netovábbja. A szakszervezeti vezetők célja világos volt: megőrizni a szolgálati nyugdíjat, és melleslég megelőzni a hiva­tásos állomány elvándorlását. Nem csak mondanivalójuk volt, de politikai hátte­rük is. Elvégre is egy hete 15 ezer embert vittek az utcára, ami komoly teljesítmény. A rendvédelmiek elmentek a parlamenti bizottság ülésére, pedig nyilván sejtet­ték, hogy a dolgok nem ott dőlnek el. A kormánypárti képviselők nyilván semmi olyat nem döntenek, ami ne tetszene a kormánynak, mert ugye, ki is akarna a miniszterelnök lábára lépni. A bizottság Fideszes tagjai sem akartak. A szakszer­vezetek jól kibeszélték magukat, aztán ránéztek az órájukra, és megkérdezték: van-e elképzelése a tisztelt bizottságnak arról, hogy miként tovább? Nem volt! A szakszervezetek is válaszoltak: május 6-án újabb tüntetés! így kell ezt csinálni!
Kína jobb, mint Amerika vagy Európa
A múltkoriban felkeresett egy magyar üzletember. Kínáról beszélgettünk. Ő nem segítséget kért a kínai piacra való bejutáshoz, mint sokan mások teszik. Ő már bent van. Gyanítom, hogy a közös gondolkodáshoz és cselekvéshez keres partnereket, mert látja, hogy a mostani utunk sehova nem vezet. Illetve, dehogyisnem: az eltűnéshez. Hasonló magyar üzletemberrel eddig nem igen találkoz­tam. Ő megértette, hogy nem saját logi­kánkat kell a kínaiakra erőltetni, mert az amúgy sem megy. Ha sikert akarunk, meg kell érteni a kínai fejlődés logiká­ját, és hasznossá tenni magunkat azon az úton, amelyen a kínaiak haladnak. Nehogy azt hidd, hogy ezzel lefekszünk nekik. Nem! Azt kell megérteni, hogy a legjobb magyar ötleteknek, projekteknek sincs jövőjük, ha a világfejlődést megha­tározó tényezők sávjába nem illeszkedik. A világfejlődést ma nem az USA, nem az EU határozza meg, hanem Kína. Igenis megtalálhatjuk helyünket ezen az úton, ha önállóak vagyunk gondolkodásunk­ban és cselekvésünkben, ha van bennünk készség a kreativitásra, ha azonnal képe­sek vagyunk váltani. Kreatívak, újítók pedig csak akkor lehetünk, ha nem va­gyunk rabszolgák sem gazdasági, sem politikai, de főleg nem szellemi értelem­ben.
A kínai gazdasági csoda titka nem az olcsó munkaerő. Náluk működik a terv­gazdaság látható keze és a piac láthatat­lan keze. Becsülik a pénzt, de a tudást, a tanulást tartják a legfontosabbnak. Tu­datosak, de nem türelmetlenek. Tudnak változtatni, de nem kapkodnak. Törté­nelmük számukra ötezer éves egységet alkot, és nem hiszik, hogy rendszervál­tásokkal új időszámítás kezdődik. Van hitük, de a világot nem azon keresztül szemlélik. Ott is mindenkinek megvan a saját érdeke, de nagy dolgokban képesek egységesen cselekedni. Mindezt össze­kapcsolja egy sokszínű politikai rend­szer, amelynek közepén a Kommunista Párt áll, és e rendszer képes jelentős, bonyolult és hatékony döntéseket hozni. Jobbakat, korszerűbbeket, kreatívabba­kat, mint az USA vagy az EU. Üzletem­ber vendégem ezt ismerte fel, s kicsiben megtalálta önálló helyét a kínaiak által is előnyösnek talált úton. Nem egyszer, nem kétszer, sokszor elment Kínába. És kicsiben sikerül neki. Az ország mai ve­zetői középkorúak, egyetemet végeztek, többségük világot látott. Lehet, hogy egy másik világot kellene látni, a kínait. Lát­ni, és megérteni. És akkor talán nagyban is menne. Ránk férne.