Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 233.

Rosszul kezdődött a miniszterelnök nap­ja. Mindjárt reggel fejtörést okozott, hogy milyen színű nyakkendőt vegyen fel. A franc egye meg, ez a Szijjártó rábeszélt, hogy fogadjam a szakszervezeti főnökö­ket. Na jó, ő tudja, ő a sajtófőnök. Szóval, szakszervezeti vezetők jönnek vendégségbe, ki tudja, milyen szín a jó. A magyarokkal nincs gond, mert azo­kon nemigen látni nyakkendőt. Ok az Evitán nőttek fel, tudod, amikor Peron a munkásokkal beszél, és ledobja magáról a zakót, mondván, hogy én is munkás va­gyok. Nem az volt, de bejött neki. Ő lett az argentin elnök. Evitáról nem is beszél­ve, imádjuk a Madonnát. Na, de az európai szakszervezeti főnök, aki mellékállásban angol lord is, az még­is csak más. Lehetne a nyakkendőm narancssárga, de az olyan egyenruhás, s még valaki megszólna bennünket Európából, hogy uniformizálni akarjuk a magyar tár­sadalmat. Pedig dehogy is! Eszünkbe sem jut, hogy mindenkinek egyformán kellene gondolkodnia, illetve mindenkinek egy­formán kell gondolkodnia, de hát ők akar­ták, végül is megadták a kétharmadot a ta­valyi választásokon. Tehetünk mi erről? Ugye, hogy nem? Tesszük azt, amit a többség akar. Illetve, az tavaly volt. Most Szijjártó mondja meg, hogy mit akar a többség. Ők úgyis sokan vannak, nem kérdezhet meg mindenki mindenkit, majd mi megmondjuk.
Legyen vörös? Végül is, tavaly telerak­tuk a programunkat munkáspárti jelsza­vakkal, megemelt minimálbér, teljes fog­lalkoztatás, meg ilyesmi, de azért ne es­sünk túlzásokba! De tényleg, milyen színű lehet a lord nyakkendője? Vörös nem lehet, mert azért ez egy rendes fiú. Nem egy bányász-típus, nem munkás, na de mi is? Ja, igen, emlékszem, még a suliban dumáltak valamilyen munkásarisztokratákról.
Hol az átmenet?
Stimmel, ez az! Szerintem valamilyen ele­gáns bordót vesz fel, tudod, az nem vörös, de nem is fekete, és főleg nem rózsaszínű, mert még félreértenék. Na jó, akkor én ma­radok a kék nyakkendőnél! Nálunk az olyan szolidaritás-színű, már-már szakszervezeti. Ez nagyon jó! Majd azt mondom a lordnak, hogy imádjuk a szakszervezeteket. O úgy sem tudja, hogy az elmúlt nyolc évben soha sem álltunk egyetlen szakszervezet mellé sem. Ez az izgága Ligás-hapsi ugyan na­gyon akarta, de mi nem. Most gondolj bele, mit keresne egy vasutasember a mi nem­zeti-polgári kormányunkban? A lordnak majd azt fogom mondani, hogy támogat­juk az európai szakszervezetek kiállását a megszorítások politikája ellen. Igen, ez így is van! Nálunk nincs semmiféle megszorí­tás. Nálunk a nép belátta, hogy nem ehe­tünk többet, mint amit megtermelünk. És egyébként is, láttad te valaha, hogy a ma­gyar szakszervezetek az Andrássy úton til­takoztak volna a megszorítások ellen? Má­jus elsején is csak a munkáspártiak vonul­nak fel, a szakszervezeti főnökség kint majálisozik a ligetben. Tehát nálunk nincs megszorítás, nincs sztrájk, nincs tüntetés, nincs osztályharc. Fuj, de csúnya szó! Majd azt is mondom, hogy a szakszer­vezetek a legjobb barátaim. Nálunk nin­csenek olyan alpári viták, mint a görö­göknél vagy a portugáloknál. Persze, ott nincs nemzeti együttműködés, mint ná­lunk. Ah, azok séhol sincsenek hozzánk képest!
Mit mondasz? Hogy a lord megkérdez­heti, hogy az új alkotmányban miért nincs szó a szakszervezetekről? Ugyan már! Először is, egy lord nem kérdez ilyeneket. Másodszor pedig, nem kellenek ide szak­szervezetek, tudjuk mi nélkülük is, hogy mit kell tenni. Például elmondhatom, hogy nálunk már közteherviselés van. Nálunk mindenki egyaránt 16 százalék adót fizet. Nem úgy, mint a rothadó görögöknél, meg portugáloknál, ahol progresszív adóztatás van. Meg is nézhetik magukat!
Kék a menő
Szóval, kék nyakkendőt veszek, szolidá­ris leszek, és elmondom, hogy az eladó­sodás és megszorítások politikája minden­ütt megbukott, újra és újra visszatérő vál­ságokhoz vezetett az egész világon, ergo, azt kell csinálni, amit nálunk. Én nem is írtam alá múltkor az új európai tervet, pe­dig Frau Merkel nagyon erőltette. Mit, hogy később úgy is csatlako­zunk? Persze, de ezt nem kell mindenki orrára kötni. Mindent a maga idejében. Szóval, jól megdicsérem a lordot, sok sikert kívánok az európai szakszerve­zeteknek a megszorítások politikájával szembeni bátor kiállásukhoz, csak így to­vább, fiúk, hajrá Magyarország! Ja, nem, azt majd később! A magyar főnököknek meg megmondom, hogy nézzenek egy ki­csit körül a saját házuk táján. Mert tudod, az én kétharmadomban az ő híveik is ben­ne vannak. Egyébként nincs baj ezekkel a fiúkkal sem. A tüntetésen lesz mozgó WC, a vörös zászlókat meg eleve kitiltották. Most tüntetnek egy jót, egy időre ki­bulizzák magukat, lesz sikerélményük. Gond egy szál se! Végül is, az idegenfor­galomnak is jó egy ilyen tüntetés. Pin­tér Sanyi mondja, hogy tucatszámra je­lentettek be külföldi buszokat a tüntetés­re. Jó ez, tudod, egy kis tüntetés, egy kis „gulásch, palinka", jön a turisztikai bevé­tel, úgyhogy nincs gond. Mit mondasz? Hogy a vörös zászlókat nem lehet örökre betiltani? Nem a nyakkendő teszi az embert? Érdekes gondolat.