Bárhogyan is igyekezett annak idején Antall József és Horn Gyula, kicsiny hazánk nem nyert azonnal bebocsátást a NATO-ba. Pedig rendesen hajtottak. Kirúgtak minden tisztet, aki valamire vitte a Néphadseregben. Akinek orosz felesége volt, azt pláne. Vadul elkezdtek angolul, pontosabban amerikaiul tanulni. Magyar területen képezték ki Milosevic és az önálló jugoszláv rendszer ellenzékét, nem törődve azzal, hogy ezért pont a szerbek nem lesznek hálásak. De minden hiába volt. Egészen addig, amíg a NATO 1999-ben rászánta magát arra, hogy fegyverrel számol le Jugoszláviával. 1945 óta nem volt háború Európában, de az ilyen érzelmi érvek már nem számítottak. A NATO elindult, mi meg velük. Repülőink nem kellettek, azok csak zavarták volna a sokkal jobban képzett amerikai pilótákat. A területünk kellett, reptereink, vasútaink, útjaink. És akkor a NATO befogadott bennünket. A magyar közvéleményt nem nagyon érdekelte, az értelmiség zöme még tapsolt is. Ugyan, miféle semlegesség? A NATO-ban gazdagabbak leszünk, és a biztonságot is olcsóbban kapjuk. Csapjunk oda a szerbeknek! Miért is ne? Aztán jött az, amire nem nagyon gondoltak Magyarországon. Bosznia és Koszovó még magyarázható volt. Közel van, lehet valamicske nemzeti érdek. Irak már nehezebb ügy volt. Miért is kell magyar katonát Irakba küldeni? A magyar kormány, akkor éppen Medgyessy Péterrel az élen, nem tudott jobbat, mint együtt hazudni. Tonny Blairrel és George Bush-sal. Utólag ők bevallották, hogy nem volt tömegpusztító fegyver Irakban, de akkor már ott voltunk. Ja, Medgyessy még nem nyilatkozott. Aztán jött Afganisztán, ahova, ahogy mondják hivatalosan, együtt mentünk be és együtt jövünk ki. Arról már nem is beszélve, hogy a magyar hadsereget felszámolták. Kisebb hadseregünk van, mint Trianon után. Az állambiztonsági szervek felett az amerikaiak vették át az ellenőrzést, az ország tele van a CIA, az FBI és minden féle speciális amerikai szerv embereivel. A NATO-tagság ügyét egyetlen parlamenti párt sem meri felvetni, nem is akarják. A NATO nélkül nem éreznék magukat ilyen jól saját országukban. Hogy ezért az ország függetlenségével fizetnek? Ugyan, kit érdekel? Bennünket! És egyre több honfitársunkat. Van kiút? Van. Leváltani az idegen érdekek kiszolgálóit, és kilépni a NATO-ból. Semlegesség? Igen! Miért is ne?
Hamis kürtszó
Az MSZP elnöke a múlt héten megfújta a kürtöt: nincs több türelem! A stratégiai váltás, már amennyiben itt bármiféle váltásról van szó, abból az értékelésből fakad, hogy „az országnak elege van Orbán Viktorból." Ha így van, és Mesterházy szerint így van, akkor össze kell fogni Orbán ellen, le kell váltani a kormányt. Valami hasonlót hallottam múltkoriban az egyik megye néhány .MSZP-s személyiségétől, akik amellett kardoskodtak, hogy nincs fontosabb feladat, mint összefogni, és a következő választáson leváltani a kormányt. Nos, nézzünk egy kicsit a dolgok mélyére! Ugyanis, ha rosszul ítéljük meg a helyzetet, rosszak lehetnek a következtetések is. Vajon elege van-e az országnak a Fidesz-kormányból? A kormány intézkedései rengeteg ember érdekét sértik, de nem mindenkiét egyformán, és főleg, nem mindenki ismerte még fel. Tömegek vannak az utcán? Nincsenek! Lesznek tömegek az utcán? Meggyőződésem, hogy lesznek, ha így mennek a dolgok, de egyelőre nincsenek. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Mesterházy szerint a kormány leváltása a „legfontosabb küzdelem". Ha az így lenne, akkor a Fidesz-kormány távozásával a magyar tőkés rendszer minden válságeleme megszűnne, a munkanélküliek, a deviza¬adósok és a hárommillió létminimum alatt élő feje felett kisütne a nap, vagy legalább is a napocska. Csakhogy ez nem így van! Nagyon is nem így van! Nem csupán azért, mert az MSZP egy év alatt az égvilágon semmit sem tett azért, hogy valóban olyan erőt lássunk benne, amely képes a válságot kezelni. Nem látszik egy markáns program, és nem látszanak új vezetők sem. De ez a dolognak csak a kisebb része. A nagyobbik kérdés az, hogy a mostani válságot már nem lehet csupán a kapitalizmus hagyományos módszereivel megoldani. Fizessenek a gazdagok! Vegyük el a pénzt a gazdagoktól! Korlátozzuk a tőkét! Igen, ez megoldás lehetne, de ehhez túl kell lépni a tőke hagyományos megoldásain. A kormányok váltása semmit sem javít a tömegek helyzetén. A kapitalista rendszert kell megváltoztatni. Ezt azonban Mesterházy sem akarja. A Fidesz kapitalista programja jó kapitalista program. Ezt nem lehet egy másik kapitalista programmal überelni. A dolgozó tömegek érdekeit kell érvényesíteni. Fel kell nyitni a szemüket. Harcra kell mozgósítani őket. Be kell juttatni őket a parlamentbe, hogy beleszólhassanak az ország sorsának eldöntésébe. Az MSZP erre nem képes. Hamis a kürtszó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése