Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 231.

Nem akármilyen hét van mögöttünk. Új időszámításra tértünk át. Mi a nyárira, az Európai Unió meg a németre. Nem tud­tad? Várjál, elmagyarázom! Az EU el­fogadta az „Euró Plusz Paktumot", meg ami még hozzá tartozik. A főszerep­lő Merkel német kancellár, bár ezt sehol sem olvashatod. A mostani válság ugyan­is frászt hozott az európai tőkére. Minden összeomolhat, amit 1945 óta felépítet­tek, az Unió is, az euró is, minden. Pedig mennyi pénzt hozott ez a rendszer a tőké­nek! És most minden vesszen? Na, nem! - mondták az EU vezetői tőkés országai. Na, persze, nem rögtön. Előbb minden­ki megpróbálkozott saját maga megoldást találni, aztán voltak közös, hagyományos mentőakciók, de mindez kevésnek bizo­nyult. Miután a görög munkások bevet­ték az Akropoliszt, és kitűzték a kom­munisták zászlaját, Merkel megmondta a nemzeti ambícióktól dagadó, de a való­ságban vajmi keveset felmutató partnere­inek, franciáknak, olaszoknak, angolok­nak, hogy másra, elvileg másra van szük­ség: európai gazdasági kormányzásra.
Merkel lényegében ezt mondta az eu­rópai vezetőknek: fiúk, lányok, választ­hattok: vagy összeomlik az EU, vagy holnaptól kezdve azt csináljátok, amit én, illetve Németország, a német tőke mond. Nekem sem mindegy, hogy mit mondo­tok, de ha „nem" a válaszotok, akkor vége az EU-nak. Mi, németek még vala­hogy megússzuk, de benneteket elnyel az ár. Az EU-főnökök viszonylag gyorsan megértették, hogy nincs más választá­suk. Tudomásul kell venniük, hogy már­ciustól Németország az EU vezetője, a német tőke uralja Európát. Ezzel gazda­sági és részben politikai téren megszű­nik az eddigi elv, amely szerint az EU lé­nyegében Németország és Franciaország, a német és a francia tőke kompromisszu­mát jelentette. Mostantól Németország szava a döntő. Persze, az egészet le kell önteni EU-mázzal, mert ezt jobban beve­szik a népek. Mégsem lehet azt mondani, hogy Adolf Hitler óta Angéla Merkel tett legtöbbet az európai egységért. De euró­pai gazdasági kormányzás, az egész más! Te, tényleg egészen más?
A te bőrödre megy!
Maradjunk egy kicsit a paktumnál. Ne örülj nagyon! Ne gondold, hogy ez csak a nagyfőnökök ügye, Te meg szépen megúszod. Nem, barátom, ez a paktum a Te bőrödre megy! Az euró-zónához tartozó országok szépen, bár nem túl barátságosan megegyeztek, hogy ver­senyképessé teszik az európai gazdasá­gokat. Jól hangzik, ezek olyan jó szöve­gek, amiket Te gyakran beveszel. A re­cept óriási, biztos élvezni fogod. Példá­ul „felül kell vizsgálni a bérképzés ke­reteit". Ez nagyjából azt jelenti, hogy nem engedik elszaladni a béreket, „reformokkal" visszafogják a közkiadáso­kat, csökkentik az adósságot. Aztán van ilyen is: „szükség esetén felül kell vizs­gálni az alkufolyamat centralizáltságá­nak mértékét". Vagyis, nem szabad en­gedni, hogy az európai dolgozók nemzeti szinten harcoljanak ki magunkat maga­sabb béreket, hanem meg kell osztani a dolgozókat, és külön-külön a vállalatnál vagy az ágazatnál megegyezni, szem­be állítva ezzel a dolgozókat egymással. Európai egyeztetésre ne is gondolj, mert az „ördögtől való".
Most figyelj, ha hamarosan nyugdíjba szeretnél menni! A paktum szerint az EU-országok olyan lépéseket tesznek, hogy a „tényleges nyugdíjba vonulási életkor a várható élettartamnak megfelelően alakul­jon". Magyarul emelni kell a nyugdíjkorha­tárt. Jó, mi? Várjál, nem ez a legjobb! Azt mondja a paktum: az egyes álla­mok „vállalják a Stabilitási és Növekedé­si Paktumban meghatározott uniós költ­ségvetési szabályoknak a nemzeti jogba való átültetését". Vagyis, ha az EU csök­kenti a béreket, növeli a munkaidőt, azaz növeli a kizsákmányolást, a nemzeti kor­mányok ezt szépen átmásolják. És most figyelj jól! „Annak eldöntése, hogy konk­rétan milyen nemzeti jogi eszközt hasz­nálnak fel e célra, a tagállamok hatáskör­ében marad, ugyanakkor gondoskodniuk kell, hogy a választott eszköz kellően kö­telező erővel bírjon."
Eszem a szívüket, akkor ezentúl a nemzeti kormányokra van bízva, hogy a közös cél érdekében szépen meggyőzik-e a dolgozóikat, vagy vízágyúkat vetnek be, esetleg szétlövetik a tömegeket. A lényeg, hogy a megszorítások, a bérelvoná­sok, a túlmunka, meg egyéb tőkés disz­nóság „kötelező erővel" bírjon. Vagy lövünk, nemzeti hatáskörben!
Az oroszlán szája
Biztos olvastad, amit a miniszterelnök mondott: „Magyarország egyelőre nem csatlakozik". Gondolom, nagy kő esett le a szívedről. Korai megnyugodni, ami ké­sik, nem múlik! Ad egy, Magyarország nem eurós ország, ad kettő, annyi saját bajunk van, hogy azokból az EU sem kér. Ad három, az EU a megegyezésen kívül maradt országoknak várhatóan elnéz még egy-két olyan „rendkívüli intézkedést", amelyeket belül már nem tűrne. A buli­ból a végén mi sem maradunk ki. Pedig kimaradhatnánk. De ehhez tudni kellene valamit: az oroszlántól nem akkor mene­külök meg, ha a fejemet a szájába dugom.