Fellegi miniszter úr nyilatkozott a múlt héten. Nem mondtam olyat, hogy Kína megvenné a magyar államadósságot - nyilatkozta. Lehet! Mámint az, hogy nem mondta. Kína szándékait illetően én nem mernék mérget venni. Az adósság átvállalásával de facto ugyanis, megvennék kis országunkat. Persze, azt is megérteném, ha a kínaiaknak nem kellene a magyar adósság. Minek fizessenek drága pénzt, amikor holnap sokkal kevesebbért is megkaphatnak bennünket? Vagy minek venne meg Kína éppen bennünket, amikor holnap egész Európa az övé lehet?
Jó vicc, mi? Tudod, az a vicc, hogy nem vicc. Az euró ugyanis válságban van. Az euró annak idején egy hitre épült. Az európai gazdaságok szépen fognak fejlődni, nem adósodnak el, s az euró majd átveszi a gyengülő dollár helyét.
Mint tudod, nem ez történt. Az európai gazdaságok, és velük együtt az euró is válságban van. Meg lehetne menteni, de ehhez sok pénz kell. Több annál, amit Merkel nagy kínnal válságalapként összeszedett. Az USA-nak nem érdeke, hogy Európa térdre kényszerüljön, de pénze neki sincs. Az amerikai gazdaság relatíve komoly gondokkal küzd. Kinek van pénze a világban? Mondjuk Kínának! Kína szerintem gondolkodik. Ok sohasem kapkodnak el semmit. Kérdezősködnek, elemezgetnek, gondolkodnak. Nehogy azt hidd, hogy olyan nagyon el lennének ragadtatva az európai vezető elittől! Csak mi, itt Európában gondoljuk, hogy mi vagyunk az ész. Közben Európa elitjéből kihalt a kreativitás, képtelenek új módon gondolkodni, s ezt a kínaiak tudják. Legfeljebb nem mondják. Az európai elit nem azért ilyen, mert nehéz gyerekkoruk volt. Az európai kapitalizmus vitte válságba Európát, és a bajra nincs tőkés recept. Kína gondolkodik: erősítse meg a mostani politikai garnitúrát, amelyről túl sok jót nem tud elmondani, vagy álljon azon tömegek mellé, amelyek majd kimennek az utcára, ha összeomlik az euró? Mert, hogy kimennek, az biztos. Nem tudni, ki vezeti majd ezeket a tömegeket, de akárhogy is legyen, magában hordozza Európa megújulásának lehetőségét. Kínában ezt is tudják, és mérlegelik. Őszintén megmondom: szeretem a kínaiakat, de nem akarom, hogy megvegyenek bennünket. Se ők, se mások! Oldjuk meg mi magunk! Görög, portugál, ciprusi és más barátainkkal együtt. Újítsuk meg Európát mi, együtt!
Facebook-forradalom?
Egyik-másik újság azt írja, hogy Egyiptomban a világ első Facebook-forradalma zajlott. Mivel nem minden olvasónk él naponta a korszerű technika áldásaival, elmondom: a Facebook egy olyan hely az Interneten, ahova bejelentkezhetsz, és elmondhatod, hogy szereted a macskákat, vagy történetesen nem szereted Mubarak elnököt. A program technikai hátterével pedig összekapcsol titeket. Még fizetned sem kell érte. A rendszert egy amerikai diák, Mark Zuckerberg találta ki 2003 táján, s mondanom sem kell, azóta milliárdos lett. Szóval, ha más sem kell a forradalomhoz, mintsem, hogy az Interneten összekapcsoljuk a macskákat szerető, de az elnököt utáló milliókat, máris nyert ügyünk van. Csakhogy nem így van! Nem csak azért nincs így, mert a macskákat szeretők és az elnököt utálok között lehetnek olyan százezrek is, akiknek a szexuális másságról eltérő a véleményük, és ezt annyira szentnek tartják, hogy még Mubarak ellen sem hajlandóak harcba menni az ellentétes módon gondolkodókkal.
A lényeg az, hogy emberek millióinak kell rájönniük arra, hogy nem akarnak a régi módon élni. A vezetői elitnek pedig rá kell döbbeni, hogy már nem képesek kézben tartani ezeket a milliókat. Ha mégis ragaszkodnak a hatalomhoz, ahogy Mubarak is tette, az amerikai barátaik előzékenyen felvilágosítják.
A Facebook-forradalom mítosza a kommunikációs társadalom elméletének része. E szerint mindent a kommunikáció dönt el, s nincsenek is tőkések és munkások, gazdagok és szegények. A cél a napnál világosabb: leszerelni, kiiktatni az igazi forradalmi erőket. Apropó, forradalmár! Mi is azok vagyunk. A dolgunk nem az, hogy a tőkés társadalom vívmányát, az Internetet, a Facebook-ot, a Google-t vagy a WEB-2-t szidalmazzuk. Kihasználnunk kell a tőkések által kitalált eszközöket a tőke ellen! Manuell Castells szociológus már 2007-ben könyvet irt a társadalmi forradalmak és a kommunikációs technika kapcsolatáról. Szerinte az Internettel, a mobiltelefonnal meg hasonlókkal három dolgot lehet csinálni. Gyorsan lehet reagálni az eseményekre. Nem kell várni a postásra, a falusi telefonra, megy magától. Ezt jól jegyezd meg, mert ezt már ma is használnunk kell! A másik elem a tudós szerint az, hogy az Interneten gyorsabban össze lehet szedni a hasonlóan gondolkodó embereket. Ezt már mi is elkezdtük, de sokkal jobban kell tennünk! A harmadik dolog az, hogy azok, akik az Internetet vagy más mobilkommunikációs eszközt használnak, ugyanazokat az információkat, élményeket élik meg ugyanabban az időben, ez pedig már összekapcsoló társadalmi élményt jelent. Még nem forradalmat, de a kapitalizmus közös megélését már igen. Innen pedig már nincs messze a forradalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése