Szegény osztrákok
Hallgatva az augusztus 20-i rendezvények fennkölt szónoklatait, az jutott eszembe, hogy milyen rossz osztráknak lenni. Igaz, hogy az osztrák átlagjövedelem az idén 2113 euró, ami legalább 587 ezer forint, de hát, barátaim, a pénz nem minden! Nem irigylem az osztrákokat. Szegényeknek van egy halom ünnepük, de semmi történelmi magasztosság, semmi ünnepélyes sírás-rívás, mellveregetés. Megünneplik a lehető legtöbb egyházi ünnepet, amelyekről az átlag magyar csak akkor tud meg valamit, ha éppen akkor megy bevásárolni, és hoppon marad, mert a bécsi üzletek zárva vannak. Egy állami ünnep van Ausztriában. Fogadjunk, hogy nem találod ki, melyik! Ausztria történelméről nem lehet azt mondani, hogy szegény, és nincsenek dicsőséges emléknapok. Vannak, lenne miből választani. A Habsburg-dinasztia sok tagja viselte a német-római császári címet, ami azért nem akármi. És akkor még nem beszéltünk az Osztrák Császárságról, amely Európa egyik vezető hatalma volt. Nos, az osztrákok nemzeti ünnepüket nem a dicsőséges, de már réges-régen elmúlt múltból választották, hanem a jelenre is hatással lévő közel múltból. Ausztria nemzeti ünnepe október 26-a. Arra emlékeztet, hogy az Osztrák Köztársaság 1955. október 26-án örök semlegességet fogadott. Úgy egyébként az osztrákok imádják a monarchikus szokásokat. Az „udvari szállító” kiírással minden patinás üzletben lehet találkozni, pedig már nincs udvar, legalább is császári. Az osztrák állami tisztségek, a tanácsosok meg egyebek egy része is a monarchikus időkre emlékeztet, melengetve mai viselőik szívét. Ja, és persze, Sissi, a szépséges császárné, akit Romy Schneider alakjában imádnak ma is. De csupán ennyi! Az osztrákok belenyugodtak, hogy köztársaságban élnek. Az ünnepen sportversenyeket rendeznek, és az érdeklődök bemehetnek a szövetségi kancellár irodájába, meg az összes közintézménybe. A császári korona nem a parlamentben van. Az alkotmányban a korona szó egyetlen egyszer szerepel, a címer leírásakor, de ennek sincs köze a monarchikus múlthoz. A címerükben lévő sas fején van egy kis koronácska, de a markában tudod mit tart: sarlót és kalapácsot! Szegény osztrákok!
„A hazáért mindhalálig!”
Hende Csaba nyilván nagyon készült a mostani Szent István napra. Előkotorták a múltból a kardrántás ceremóniáját, és még a kardokat is legyártották hozzá. „A magyar tiszt most kizárólag a magyar hazát, a magyar nemzeti érdeket szolgálja – nem valamely birodalomét, ideológiáét, vagy üzleti csoportét.” – hirdette meg ünnepi beszédében. Aranyos volt mindazok után, hogy az ünnepségen szépen lekezeltek az amerikai nagykövet asszonnyal, akit legutóbb még Afganisztánba is magával cipelt, hogy együtt nézzék meg a „kizárólag a magyar hazát” szolgáló magyar katonákat. Miniszter úr mondott megnyugtató dolgokat is, például: „Újjá fogjuk építeni a Magyar Honvédséget.” A kormányprogramban ugyan szó sincs erről, de se baj, sok minden másról sincs szó, de csapataink harcban állnak, a kormány helyén van. Bocs, ezt valaki más mondta. Miniszter úr nyári beszédeiből azért valamit mégis csak megtudunk arról, hogy mit is jelent az „újjáépítés”. Mindjárt kezdték a „hadsereg depolitizálásával”. Szerintem minden hadsereg politikai célokat szolgál, de lehet, hogy ez túlhaladott marxista vélemény. Azt azonban nehéz megérteni, hogy a hadsereg miért lenne jobb attól, hogy a tisztek nem lehetnek, mondjuk, önkormányzati képviselők. Az árvízi védekezésnél kiderül, hogy hol a baj. Például az, hogy kicsi a magyar hadsereg, cirka 20 ezer fő. A 11 milliós Görögország hadseregében 177 ezer katona szolgál. A nálunk kisebb Ausztriának is 35 ezer katonája van. Szóval, picik vagyunk. Aztán kiderült, hogy nincsenek tartalékosok. Mindjárt ráfogták a szocikra, hogy kidobálták a tartalékosok papírjait. Kitalálták, hogy legyen egy négy-ötezer fős önkéntes tartalékos állomány. Szerintem, miniszter úr, a gond nem itt van. A nagy önkéntes hadseregeket azok az országok engedhetik meg maguknak, ahol sok a pénz. Magyarország csóró. Hiba volt eltörölni a hadkötelezettséget. Ha Önök most visszaállítanák, nem követnének el szentségsértést, hiszen az EU országai közül Finnországban, Észtországban, Dániában, Ausztriában, Görögországban, Németországban és Cipruson ma is van kötelező katonai szolgálat. Ahol ilyen van, ott nem gond a tartalékállomány képzése. Nálunk a sok tornából felmentett, fegyelmet nem ismerő fiatalból hogy akar tartalékot képezni? „Legfontosabb célunk az új életpályamodell bevezetése.” –mondta a miniszter mostani beszédében, s állítólag mind a 69 végzős kap munkát. Az persze más kérdés, hogy tiszti beosztást kap-e vagy csak úgy általában munkát. Én elgondolkodnék azon is, amit az egyik fiatal mondott: arra várok, hogy békemisszióba mehessek. A hazáért? Mindhalálig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése