Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 183.

KIKÉRJÜK MAGUNKNAK

Na, most már elég! Kikérjük magunk­nak, hogy már a szélsőbaloldal sem lehe­tünk mi. Ami sok, az sok! Megboldogult Antall József idején mi voltunk a kom­munisták, a szélsőségesek. Egyszer­re mind a kettő. Melyik szélsőség? Me­lyik, melyik? Naná, hogy a baloldali. Az­tán a Fidesz elkezdte kommunistázni az MSZP-t. Ez persze nem valami mély el­méleti elemzésre épült, csupán két alap­vető tényre. Az egyik, hogy az MSZP ve­zetőinek zöme tényleg a múltból mentet­te át magát. A másik, hogy a Fidesz szív­ből utálja a szocikat. Ha nem lenne az első ok, ez utóbbi is bőven elegendő len­ne ahhoz, hogy a Fidesz lekommunistáz­za a szocialistákat. Persze mindenki el­felejtett egy „apróságot”: nem az a kom­munista, aki a szocializmusból jön, ha­nem az, aki a szocializmusba megy, s ma­gával akarja vinni kis hazánkat. A tények ezúttal sem zavarták derék újságíróinkat, s innen tovább a szemükben már csak szélsőségként maradtunk meg, de annak legalább igen.

Erre a múlt héten a Népszabadságban az MDF miniszterelnök-jelöltje áll elő teóriájával. Az egész jelenséget annyi­ra felháborítónak és taszítónak tartom, hogy a nevét sem írom le. A Pál utcai fiúk kis betűvel írták az árulók és egyéb rossz fiúk nevét. Én a kis betűt is sajnálom. Na, de nem ez a lényeg. Azt mondja az ille­tő, hogy a Lehet Más a Politika „szélső­baloldali párt. Inkább kommunista, mint szocialista”. Szerinte ugyanis az LMP el­utasítja a piacgazdaságot, nagyon erős állami beavatkozást szeretne. Hát igen! Elképzelem Schiffer Andrást, mint ma­gyar hazánk 21. századi Che Guevará­ját, amint nekirohan a kapitalizmus bás­tyáinak, ráadásul az ő polgári családi hátterével, szociáldemokrata rokonságá­val. Nem kell izgulni! Olyan szélsőbal­oldalit még nem hordott a föld a hátán, amelyik védeni akarta a kapitalizmust. Az LMP pedig ezt teszi. Nem akarják ők felborítani a magyar tőkés rendet, legfel­jebb másként képzelik el, mint az MDF vezérei. Az LMP persze zavarja az MDF kormányfő-aspiránsát, mert tőle vesz el szavazatokat. Az igazi kommunistákat ő viszont szívből gyűlöli, mert mi azt ven­nék el tőle, amit ő és társai tőlünk vettek el: a gyárakat, a bankokat, az országot.

A PIACGAZDASÁG A CSŐD, A SZOCIALIZMUS A JÖVŐ

Az MDF miniszterelnök-jelöltje nem ér­demelné meg, hogy több időt fecsérel­jünk rá, de van itt valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Lévén tudatos félrevezetés, manipuláció, nép­butítás. Tudnék durvább szavakat is, de volt gyerekszobám. „A XX. század nem hoz példát arra, hogy bármely ország nem piaci gazdasággal, a szabad vál­lalkozás elnyomásával valaha fel tudott volna zárkózni. Ez a szegénység, a le­szakadás receptje” – olvashatjuk ugyan­abban az interjúban. Na már most, tisz­telt uram! Mondanék én magának vala­mit. A mi kis csóró Magyarországunk már akkor lemaradt Európától, amikor Árpád belovagolt ide. A tatárok, a tö­rökök se azért jöttek ide, hogy Nyugat-Európához vigyenek közelebb bennün­ket, hanem, hogy innen vigyenek el min­dent, ami mozgatható. Az Ön nagy ba­rátai, az osztrákok és a németek tovább növelték a szakadékot. A maga módján persze mindenki tett lépéseket a civili­záltabb és fejlettebb Európa felé, de az alaptendencia mit sem változott: fejletle­nebbek voltunk, mint Európa nyugati ré­sze. Illetve egy kivétel van, de ez Önnek nem tetszik.

Történelmi tény, hogy éppen a szocia­lizmus négy évtizede alatt sikerült vala­mit behozni az évszázados lemaradásból. Messze nem mindent, de sokat. Példá­nak okáért volt fejlett mezőgazdaságunk, nemzeti iparunk, jó oktatási rendszerünk, hatékony egészségügyünk. Persze, ennek ára volt. A szocializmus nem kért az Ön piacgazdaságából, ahol egyesek nagyon gazdagok, mások meg istentelenül sze­gények. A szocializmus mindenkinek el­fogadható életszínvonalat adott. Senkit sem engedett nagyon meggazdagodni, de senkit sem engedett a víz alá nyomni. Ez az, ami Önnek és elvbarátainak, az Ön polgári osztályának nem tetszett. A régi rendszer vezetői akkor követtek el nagy hibát, amikor hallgattak a maga fajta pol­gári közgazdászokra, és bevették a mesét, hogy nálunk is piacgazdaságra van szük­ség. Csináltak is piacgazdasági törvénye­ket, aztán gyorsan megszerezték hozzá a politikai hatalmat is. Hova jutottunk? A maguk piacgazdasága lerohasztotta Ma­gyarországot, az IMF, az EU, a külföldi tőke gyarmatává tette. Ne tévesszen meg senkit, hogy már nálunk is vannak nyu­gati autók, mobiltelefon és számítógép. Ezek egyszerűen a modern kor jelképei, és nem a közeledés mérői. Magyarország húsz évvel a rendszerváltás után nem kö­zelebb van Nyugat-Európához, hanem távolabb. Önök most ölik egymást, hogy parlamenti helyekhez jussanak, hogy még jobban kiszolgáltassák az országot a piacgazdaság és a polgári demokrácia szentsége nevében.

De mi tudjuk azt, amiben Ön nem hisz: ez a rendszer meg fog bukni. A jövő nem a piacgazdaságé, nem a kapita­lizmusé, hanem az értelmes emberi létet szolgáló szocializmusé.