***
Jó napot kívánok. Igyekszem röviden beszélni azért, hogy önöknek módot adhassak rá, hogy vitatkozzanak velünk. Az én álláspontomat már kifejtettem a nyilvánosság előtt. Ez két helyen is megjelent. Az egyik a Dialektikában: egy rövid kis cikk, amelyben leszögeztem az álláspontomat. A másikat a Mész című sajtóban akartam közölni, de nem jelent meg, ezért a Rednews honlapján olvasható. Az a címe, hogy… önironikus címe, hogy Hosszú séta egy rövid mólón. Az álláspontom lényege a következő, éppen ezért nem kell nagyon részletesen kifejtenem, viszonylag ismert, amit gondolok erről.
Ugye a baloldaliaknak, a valódi baloldaliaknak, az elmúlt húsz esztendőben általában az volt a taktikájuk, amikor egy részük nem szavazott a Munkáspárt valamilyen elődeire, vagy mostani variánsaira valamilyen módon, az volt az elképzelésük, hogy a kisebbik rosszra szavaznak. Ugye ez a kisebbik rossz általában a Magyar Szocialista Pártot jelentette ebben az esetben. Ezzel kapcsolatban az embernek már hosszú ideje erőteljes kételyei vannak. Én is a kisebbik rosszra szavaztam legutóbb, 2006-ban. Már akkor is megbántam egyébként, nagyon gyorsan. Úgy értem, hetek alatt megbántam, és az akkori kormánypártokra szavaztam, és a mostaniakra is egyben. És úgy hiszem, hogy ezúttal ezt a hibát nem szabad elkövetni.
Miért nem?
Tehát úgy gondolom – igen, bocsánat –, úgy gondolom, hogy nem szabad a Magyar Szocialista Pártra szavazni, és egyáltalán nem szabad semmilyen polgári pártra szavazni ebben a konjunktúrában. De mivel itt általában nem tevődik föl az a kérdés a jelenlévők számára, hogy esetleg szavazzanak a mit tudom én, kicsodára, Bokros Lajosra, vagy kicsodára, ezért én a mondanivalómat a Magyar Szocialista Pártra fogom korlátozni. Egyébként vannak olyan… de nem ebből a nemzedékből, amely itt legerősebben reprezentálva van – vannak olyan fiatal baloldaliak, például akik az LMP-re kívánnak szavazni, őket is lebeszélném, de ezt is most mellőzöm itt.
Miért nem szabad, magyarán szólva tehát, a Magyar Szocialista Pártra szavazni 2010-ben? Elsősorban a jövő miatt nem szabad a Magyar Szocialista Pártra szavazni. Ugyanis amennyiben – ez a leglényegesebb argumentum – ugyanis amennyiben nem lesz világos a közvélemény előtt, hogy a magyarországi marxisták, radikális baloldaliak, szocialisták, antikapitalisták, nevezzük őket, ahogy akarjuk – nem másképpen baloldaliak, mint a baloldalinak tekintett Magyar Szocialista Párt, akkor egy valódi baloldalnak többé Magyarországon nem lesz esélye. Ez a legutolsó. Nincs több. Isten tudja, hogy mikor, meddig, hogyan fog majd a hangunk hallatszani sokkal rosszabb, az eddigieknél sokkal rosszabb politikai körülmények között.
A Magyar Szocialista Párt bebizonyította, hogy a kisebbik rossz kritériumának a kormányzásával nem tesz eleget. A Magyar Szocialista Párt nem egész egyszerűen egy polgári liberális politikát folytatott, elvégre a Magyar Szocialista Párt semmi más, mint egy jobboldali polgári liberális párt volt párttagok számára. Mint ahogy vannak az országban jobboldali liberális pártok volt antikommunisták számára. Ez a programjuk és a politikájuk számára jelentőségében nyolcadlagos. Igen, tudjuk, hogy ezek volt MSZMP-káderek voltak, a Magyar Szocialista Párt jelenlegi parlamenti frakciójának többsége volt pártmunkás, még mindig. Méghozzá egészen magas, hetven százalék körüli. Namármost, és akik nem azok, azok meg fiatalabbak. Tehát másfajta emberek nem nagyon vannak. Ez egyáltalán nem zavarta őket – és ez logikus, de most nem térek ki – ez nem zavarta őket abban, hogy a legel… hogy az elképzelhető legjobboldalibb gazdasági-szociális politikát folytassák, amely magyar kormány valaha a második világháború óta megpróbálkozott. Ennek a kormánynak, a Gyurcsány–Bajnai-kormányoknak a gazdasági, szociálpolitikája jobbra áll az Antall-kormány gazdaságpolitikájától. Namármostan… nem kis teljesítmény. Jobbra áll a Horn–Kuncze-kormány gazdaságpolitikájától is. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájától nem állhat jobbra, mert az Orbán-kormánynak nem volt gazdaságpolitikája. Attól semerre sem lehet állni. Namármost… nem. Hanem jobb, magasabb életszínvonalú köz- és magántisztviselők és hasonló értelmiségiek; egyebek, kisvállalkozók, hasonlók.
Na most, ez a politika azért különösen veszedelmes a jövő szempontjából, mert tekintve azt, hogy Magyarországon más, látható baloldal nincsen, mint a Magyar Szocialista Párt, amelynek a baloldalisághoz való egyetlen jogcíme, az vezetőinek és politikusainak a genealógiai leszármazása. Hogy egykor baloldali pártból sodródtak ide. Semmiféle más elem az ő baloldaliságuk mellett nem szól. Ez pedig színtisztán históriai elem, és nincs már jelentősége – tekintve, hogy húsz év telt el, és húsz éve ennek a pártnak a régi, egypártból származó vezetői semmiféle jelét nem adták semmiféle komoly, egyenlőségpárti, igazságosságpárti, akár polgári baloldali elkötelezettségüknek is. Vannak polgári baloldali pártok, a Magyar Szocialista Párt nem ilyen. Ez egy jobboldali párt, minden lényeges tekintetben, kivéve, hogy némely történeti kérdésben az érzékenysége ugye a múltjából fakadó okokból nagyobbak, mint normálisabb volna ez egy polgári párt esetében. Persze. Ez igaz. Ezt tudjuk. De nincs jelentősége, különösebb.
Tehát amennyiben a… persze ezt nem kell ezt a célt osztani, amelyet itt meg fogok fogalmazni. Ha a célunk az, hogy Magyarországon legyen valamiféle reprezentációja, képviselete a baloldalnak, akkor a szocialista párttal való szakítást egyszer és mindenkorra, örökre való szakítást nyilvánvalóvá kell tenni. Semmiféle engedményt szerény nézetem szerint nem szabad tenni. Amennyiben egyáltalán nem bízunk a jövőben, amennyiben azt gondoljuk, hogy a baloldalnak Magyarországon amúgy sincsen esélye, akkor természetesen lehet szavazni a Magyar Szocialista Pártra, azért, hogy a jobboldal ne tegyen szert alkotmányozó többségre, amelyet egyébként túlbecsül a sajtó, de kétségkívül kellemetlen volna azért, ha bekövetkeznék. Tehát nem akarom kisebbíteni, bár ezt erőteljesen fölfújták, tekintettel arra, hogy a… bocsánatot kérek. Akkor is, hogyha a Fidesznek… tehát azt hiszem, hogy a… egy új baloldalnak a megteremtése érdekében ezt világossá kell tennünk.
Röviden kitérek arra, hogy miért nem tartom annyira fontos kérdésnek a jobboldal alkotmányozó többségének a kérdését. Tudnunk kell azt természetesen, hogy a jobboldal kormányzásának, akár van alkotmányozó többsége, akár nincsen, vannak bizonyos határai. Ezeket a határokat elsősorban a Nyugat szabja meg, hogy röviden beszéljek. Tehát a szociális, gazdasági és politikai konjunktúra, amely Európában uralkodik, továbbá megszabják a határait azok a problémák, amelyekkel a következő jobboldali kormánynak meg kell küzdenie, hiszen ez a kormány nem lesz képes egy radikálisan másfajta politikát folytatni annál, ami ezt a széleskörű, óriási elégedetlenséget kiváltotta. Ez a vele szemben mindenképpen bekövetkezendő elégedetlenség nyilvánvalóan komoly bajokba fogja sodorni a Fidesz kormányát, elsősorban a Jobbikkal, amely az igazán hatékony ellenzék lesz. Nem az MSZP lesz itt a fontos ellenzéki párt, hanem a Jobbik lesz a fontos ellenzéki párt, ami a maga radikális utcai taktikájával a legkomolyabb és a legveszedelmesebb ellenzéke lesz a Fidesz-kormánynak. Tudjuk, hogy milyen irányú, de…
Namármost, következésképpen a Fidesznek nem lesz különösebben nagy érdeke, hogy olyan alkotmányos változásokat hozzon létre, amelyek nem föltétlenül neki használnak. Ha meg tetszik gondolni, hogy az egyik, sokak számára evidensnek tűnő célja a Fidesznek, ami talán az is volt ezelőtt egy-két évvel, hogy megteremtse az elnöki rendszert. Azt tetszik gondolni, hogy Orbán Viktor egy népszavazás típusú elnökválasztáson kiáll egy ember, aki soha egyéni kerületben mandátumot nem szerzett? Sikerült megszerezni 18 ezer szavazatot a kerületében, ahol annak idején Székesfehérváron kétszer indult egyéni kerületben, ugye az első alkalommal azt hiszem, negyedik helyen végzett, a második helyen harmadik helyen végzett… a második esetben harmadik helyen végzett – hogy ő ki fog állni Morvai Krisztinával szemben? Veszítene. Na most… igen. Namármost… vagy legalábbis fönnáll a veszély. Hogy veszítene. És még isten tudja, kivel szemben, aki még fölbukkanhat. Ezek nem hazardőrök, ezek valóban hatalmat akarnak, következésképpen bizonyos tekintetben kénytelenek lesznek tekintettel lenni a realitásokra, úgyhogy én nem hiszek abban, hogy itt olyan rettenetes nagy… hogy itt különösebben olyan disznóságot tudnak elkövetni, amelyeket nem tudnak elkövetni 52 százalékos többséggel is. Úgyhogy… úgyhogy nem hiszem azt, hogy ez olyan nagy különbség. Valamelyest azért veszedelmes, mert ugye ott… a lehetőség persze ott van. Hogy már mit tudom én, megőrülnek, akkor valamit csinálnak.
Igen ám, csak most aközött kell választanunk, hogy azt mondjuk, hogy a magyarországi radikális baloldal helybenhagyja a neokonzervatív gazdaságpolitikát, az ország szegény rétegeinek a kisemmizését, az antiszociális politikát, a közszolgáltatások tönkretételét, az afganisztáni háborút, folytathatnám. Fölösleges, valamennyien ismerik, hogy mit jelentett az MSZP–SZDSZ-kormány uralma a legutóbbi négy-nyolc évben. Ugye egy olyan helyzet jött létre, amelyben mindenfajta baloldali politikának a presztízse elképesztő módon csökkent. Ezt a presztízst utoljára még… ez sem teljesen biztos… talán még meg lehet menteni legalább annak a kisebbségnek a számára, amely még egyáltalán baloldali diskurzusra odahallgat. Abban az esetben, hogyha a… a már patinássá vált kifejezést használjak, hogy a magunkfajták a Magyar Szocialista Pártra szavaznak, és helybenhagyják ezzel a radikálisan jobboldali politikáját, akkor az a remény, hogy itt lesz még egyszer a nép érdekében folytatott egyenlőségpárti, igazságos, munkásbarát, a szegények mellett kiálló antirasszista és antifasiszta politika, ennek az esélye elvész. Tessék csak abba nyugodtan belegondolni, hogyha létrejön egy új parlament, amelyben a Fidesznek jelentős többsége van, amelyben egy rendkívül jelentős Jobbik-frakció foglal helyet, egy olyan helyzetben, amikor a közigazgatás már a választási győzelem előtt átállt, egy olyan helyzetben, amikor az értelmiség egy része átáll, a másik része pedig az egész közvéleménnyel megegyezően különféle szociális faktorok hatására jobbra tolódott – ezek nem mind megvásárolható vagy korrupt emberek, hanem van egy kortendencia, amely jobbra mutat Magyarországon – nem mindenütt, de Magyarországon igen – na most egy ilyen helyzetben ugyan mit ér az, hogy esetleg három-négy szocialista képviselővel több lesz – Veres János-féle népszerű és elismert képviselővel, vagy éppen Mesterházy Attila-féle gigantikus napóleoni nagyságú államférfival, ugye, több lesz a parlamentben. Ennek semmi jelentősége nincs. Az az igazság. Bent lesznek a szocialisták mindenképp a parlamentben. Nekünk nem az a dolgunk, hogy még egy vagy két szocialista képviselőt bejuttassunk, ha vagyunk annyian radikális baloldaliak, hogy egyáltalán annyi szavazatunk legyen, hogy számítson akár egy mandátum megszerzésében, azért ne legyünk túl optimisták – de tegyük föl, hogy annyian azért vagyunk, hát úgy összességében. Ez az egy mandátum vagy két mandátum, ez nem éri meg a baloldal becsületének az elvesztését örökre.
Tessék belegondolni abba, hogy hány esztendő kellett ahhoz, hogy az 1914. augusztusi árulást, vagy a sztálinizmust kiheverje a baloldal. Na most ez nem ehhez hasonlítható méretű dolog, de azért kétségkívül nem csekélység. Kétségkívül nem csekélység, és teljes mértékben evidens, hogy ma Magyarországon – hát tudom tapasztalatból, én beszélek emberekkel, meg hát olvasom a legkülönfélébb ugye website-okat meg újságokat – mit jelent ma a legtöbb ember számára Magyarországon – nem a jelenlévők számára, hanem mások számára –, mit jelent ma a baloldaliság? Ma a baloldaliság Amerika-barátságot jelent, NATO-barátságot jelent, EU-barátságot jelent, hiperkapitalizmust jelent, a harmadik világgal szembeni gyűlöletet jelent, a szegények megvetését jelenti, a nyugdíjasok kisemmizését jelenti, az egészségügyi és szociális rendszer tönkretételét jelenti. Ezt jelenti. Hát valaki azt mondta nekem pár nappal ezelőtt, hogy maga baloldali létére ellenzi a mi NATO-tagságunkat? Mondom, igen – a a rövidség kedvéért. Na most, úgyhogy ez egy tragikus helyzet, amelyből… amelyből ki kell keveredni, és egyáltalán nem lesz egyszerű. Hogyha valaki legalább egy vékony egérkehangon cincogva – mert körülbelül ennyire vagyunk képesek – nem mondja ki azt, hogy itt komoly különbségek vannak, és ugye a Magyar Szocialista Párttal kapcsolatban két dolgot lehet mondanunk szerintem. Az egyik az, hogy a politikáját – nem én szoktam mondani – százhárom százalékban elutasítjuk. A másik pedig az, hogy állampolgári szolidaritásunkat nyilvánítjuk azokkal a szocialistákkal szemben, akiket üldöznek és üldözni fognak. Ugye mert az természetes, az tűrhetetlen, hogy itt mi készül, az igazságtétel alatt. Ugye most nem arra célzok, nem arra célzok természetesen, hogy lefognak különféle enyveskezű szocialista államférfiakat és államnőket és menedzsereket, mert enyveskezű embereket időnként lefognak. Hanem ugye látjuk a… hogy mondjam… a sikkasztó személyek kiválasztásának, hát egyoldalúságát, ugye megfigyelhetjük, hanem arról van szó, természetesen, hogy mindenféle enyves kéz nélkül is a szocialista párthoz közelálló különféle embereknek a szoiális helyzete, előmenetele, állása komoly veszélybe került, egy komoly bosszúhadjáratról van szó, és egy komoly őrségváltást terveznek. De ebben természetesen nekünk is állampolgári szolidaritásunkat kell nyilvánítanunk, mint ahogy állampolgári szolidaritást kell nyilvánítani mindenféle igazságtalanul üldözött vagy háttérbe szorított vagy hátrányos helyzetbe hozott emberrel szemben. Ez természetes. Különösen, hogy ha… hát az ember nem is gyűlöli, én nem gyűlölöm a magyar szocialistákat. Rosszul politizáltak, bukjanak meg, de kétségtelenül nem kívánom azt, hogy elveszítsék az állásukat, vagy ne kapjanak nyugdíjat. Mit tudom én.
Nomármost a… tehát ezt viszont nem szabad összetéveszteni a… mondjuk a részvétünket a nagyot bukó szocialista figurákkal szemben, esetleges részvétünket, bár ez se lesz meg, azt is megértem. Nem szabad összekeverni a politikai szolidaritással. Hogy állampolgári szolidaritás igen, politikai szolidaritás nem. Ezt a politikát el kell utasítani, úgy, ahogy van. Namármost a… még egy szó. És be is fejeztem.
Mit jelent az egységfront? Az egységfront nem azt jelenti, hogy az ember fuzionál az ellenfeleivel. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekben, időnként akár fontos kérdésekben, összefog olyanokkal, akik közel állnak hozzá. Én ezt elmondtam szocialista politikusoknak. Egy ízben találkoztam szocialista politikusokkal a közelmúltban, és elmondtam, hogy a velük szembeni állampolgári szolidaritáson túl, amiben nekünk rájuk nincs szükségünk, ez becsületi kérdés, és ezt akkor is meg tudjuk tenni, ha ők velünk nem kezesek – egy közösség van, ez természetesen az antifasizmus ügye, nyilvánvalóan. De hát természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy az antifasizmus ügyében mások is, nemcsak a szocialisták, szintén aktívak. Tehát ilyen értelemben létezhetik egységfront, szocialistákkal, álszocialistákkal, mindegy, álszocialistákkal, liberálisokkal, sőt, a konzervatívok egy részével. Azt is észre kell vennünk például, hogy a katolikus püspöki kar – ez nem jelent minden püspököt, mert a püspökök egy része szélsőjobboldali hangokat hallat –, de hát ez nyilván ez a hercegprímás, hogy hívják, izé… az esztergomi érseknek a munkája, ugye aki egy civilizált, konzervatív férfiú – tehát akik ugye fölléptek legalábbis a fasiszta mákonynak bizonyos fajtái, az újpogány szertartás és egyebek ellen. Ez viszont a Jobbikkal szembeni föllépés, ugye, amely ilyen.
Na most, tehát azért vannak nagyon komoly, konzervatív, liberális és egyéb tagjai egy potenciális antifasiszta egységfrontnak. Ebből nem következik, hogy rájuk kell szavazni. Ebből nem következik, hogy a szocialistákra kell szavazni. Természetesen van a valódi baloldalnak egy saját identitása, amelyet ezért nem kell föladni. Ugye még annak idején, amikor a kevéssé sikerült egységfrontokat alakították, akkor sem arról volt szó, hogy fuzionáltak volna a kommunisták a szociáldemokratákkal, vagy Franciaországban a radikálisokkal, vagy a Centrumpárt Németországban. Őrültség, erről szó sem volt, nem szavaztak egymás pártjaira, majdnem megbolondultak; hát nyilván hogy nem. Természetesen… természetesen ráadásul – ráadásul –, ugye a radikális baloldal Magyarországon olyan kicsi, hogy mint mondom, a gyakorlati kimenetel tekintetében olyan különösebb szerepet azért nem játszik, pláne ráadásul nem is egységes, ugye mint azt rögtön látni fogjuk, és másrészt pedig… másrészt pedig azt mondom, hogy a saját identitását éppen most teremti meg.
Az, hogy a Zöld Baloldal, amelynek én jelöltje voltam, és most is támogatója vagyok, milyen esélyekkel indul, meg hogy hogyan tudja összeszedni a kopogtatócéduláit, ezt egész egyszerűen nem tudom világosan, mert a mostani operatív kampánymunkában eddig nem vettem részt. De én azt mondom, hogyha a Zöld Baloldal elindul, ez egy lehetőség arra, hogy… senkit nem óhajtok én most ilyen kortesbeszédekkel rávenni semmire, de kétségkívül ez egy esély arra, hogy ez az identitás kifejeződjék. Egyebekre valószínűleg nem jó. Erre alkalmas lehet, mint a múltkor is, az európai választáson akartak elindulni, hogy fölmutassa… hát egyszerűen fölmutassa a zászlót. Showing the flame. Ez egy angol kifejezés, fölmutassa a zászlót, hogy itt vagyunk, azért létezünk, azért van ilyen. Egyelőre többre nem vagyunk képesek, ami nagyon szomorú, helytelen, de ez a helyzet.
Namármost pláne, hogy ráadásul megint csak fölmerül az a kérdés, amit mindig el szoktunk felejteni, hogy van itt egy párt, ami ráadásul Kommunista Munkáspártnak nevezi magát, és ami a jobboldal támogatásával indul a választásokon, és ráadásul ugye az egy második számú jelölt az álbaloldalra, második számú… gyengébb, sokkal gyengébb jelölt arra, hogy megtévessze az embereket. A mai napig a magyar sajtó képtelen megkülönböztetni a két Munkáspártot. Egyszerűen képtelen. Képtelenség. A Munkáspárt, írják, kész. Tehát következésképpen a Munkáspárt 2006 erőfeszítése, és lényegében beleszaladnak a Thürmernek a propagandájába, mert egyszerűen többek között a magyar sajtó elég alacsony színvonalú, másrészt pedig a Munkáspárt 2006 volt olyan őrült, hogy megtartotta ezt a nevet, amit ugye én értem, hogy érzelmileg ragaszkodnak a régi nevükhöz, de hogy mibe kerül a magyar baloldalnak, azt el nem tudom önöknek mondani. De mindegy. Ez van. Ezért is jó, hogy van a Zöld Baloldal, mert legalább másképp hívják, másképp hívják, és ezért, mondom, hát valamiféle szimbolikus jeladás.
Én tudom, hogy amit mondtam, az nem lelkesítő. Nem is szánom annak. Én se vagyok lelkes. Ezek a perspektívák egytől egyig elég rosszak. Az, hogy én azt gondolom, hogy most már itt az álbaloldali, mérsékelt kollégákat védeni egyszerűen bűn, az annak az igen szomorú véleményemnek a következménye, amelyet alkottam az elmúlt négy-, illetve nyolcéves kormányzásukról. És ezért mindenkit szeretettel arra kérek, hogy eszébe ne jusson a Magyar Szocialista Pártra szavazni, mert ezzel a legrosszabbat teszi a magyar baloldal jövőjének. És hogyha hiszünk a baloldali eszmékben, akkor azt kell mondanom, hogy kárt okozunk vele az országnak. Köszönöm szépen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése