2011. február 9., szerda

2010. márciusi hírlevél

Hírlevél a Nemzetközi Nőnap alkalmából
"Te vagy a nap,
Millió színben színpompázva szórod a sugarad.
S mint tengernyi csillag az égen,
kering körülötted a férfihad."
(Erdei)
Tisztelettel köszönti ÖNT a Munkáspárt városi szervezete
Tovább a pártért, a szocializmusért!
Húsz esztendeje, 1989. december 17-én született újjá a Magyar Kommunista Munkáspárt. Sok ezer tisztességes kommunista, becsületes, egyszerű ember vállalta, hogy nemet mond a kapitalizmusra, kitart a szocializmus mellett.
Sokan voltak, sokan voltunk. Munkások, bányászok, akik számára munkát, életet, kiszámítható jövőt biztosított a szocialista nagyipar. Jöttek termelőszövetkezeti parasztok, tsz-elnökök és agrárértelmiségiek, akik nem akarták veszni hagyni a magyar mezőgazdaságot. Csatlakoztak tanárok, tanítók, mérnökök más értelmiségiek, mert érezték, hogy nem akarják a rendszerváltást. Jöttek egykori munkásőrök, rendőr- és állambiztonsági tisztek, katonák, tanácsi alkalmazottak, pártmunkások, szakszervezeti funkcionáriusok, akik a néphatalom védelmére, a dolgozó nép szolgálatára esküdtek fel. A Munkáspárt újjászületése az ő történelmi érdemük. Nagyszerű tettük emlékét megőrizzük, és erőt merítünk belőle mai harcunkhoz.
Mit értünk el húsz év alatt?
A tőke és a szocializmust eláruló erők minden támadásával szemben megvédtük a pártot. Más pártok eltűntek, a Munkáspárt viszont él és küzd. A kapitalizmus ellen lázadó és harcolni akaró dolgozó embereknek van kire támaszkodniuk.
Megvédtük a párt kommunista marxista-leninista arculatát. Nem adtuk fel a küzdelmet a kapitalizmus ellen, nem lettünk megalkuvók, nem kértünk a tőkések kegyeiből, ahogyan ezt tették mások. Nem lettünk egyetlen tőkés párt szövetségese sem. Megtanultunk harcolni a tőkés társadalom viszonyai között, tudjuk, hogy kell az embereket meggyőzni, hogy kell részt venni a polgári demokratikus választásokon, hogy kell gyűléseket rendezni az utcán, a piacokon, a gyárkapuk előtt.
Megteremtettük a párt aktivista gárdáját, helyi és országos vezetőit, akik hosszú évek óta tisztességgel és becsülettel irányítják a párt életét. Következetes politikánkkal, a dolgozók melletti kiállással elértük, hogy az emberek becsüljenek bennünket. Ez nagy eredmény, óriási erkölcsi tőke, amelyre bizton építhetünk. Tekintélyt és megbecsülést szereztünk a nemzetközi
kommunista és munkásmozgalomban.
Becsülik kitartásunkat, ragaszkodásunkat a proletár internacionalizmushoz. Biztosítjuk barátainkat, hogy a jövőben is számíthatnak ránk. 
Mit nem értünk el húsz év alatt?
Nem tudtuk visszafordítani a kapitalizmust, bár szerettük volna. Küzdöttünk a privatizáció ellen. Háborút hirdettünk a NATO ellen. Elmondtuk fenntartásainkat az Európai Unióval szemben. Igen, nem tudtuk megállítani a tőke előrenyomulását. Idehaza nem voltak hozzá szövetségesek. A munkásosztály harci szervezeteit, a szakszervezeteket legyengítették, megfosztották jogi és politikai fegyvereik javától. A tőkés világ meghatározó erői pedig mielőbb szilárd kapitalizmust akartak Magyarországon, és erre nem sajnálták a pénzt.
Nem jutottunk be a parlamentbe, s elveszítettük pozíciónkat az önkormányzatokban. Az elkövetett hibákra, a szervezetlenségre, a tehetetlenségünkre, a munkát akadályozó személyes konfliktusokra nem keresünk mentségeket. Nem magyarázkodunk azzal sem, hogy túl sok mindent kellett legyőzni szemléletünkben a múltból, bár ez igaz. De nem eshetünk kétségbe, hiszen tudjuk: a tőke a megszerzett hatalmát védi velünk szemben olyan hatalmas fegyverekkel, mint a média, a pénz, a választási rendszer. Tovább kell küzdeni, megértetve a dolgozó emberekkel, hogy csak akkor számíthatnak jobb életre, ha bejuttatják a Munkáspártot a parlamentbe. Nem váltunk tömegpárttá, de esélyünk sem volt erre. A dolgozó embereket becsaptak, manipuláltak. Elhitettek velük, hogy a szocializmus rossz volt, a kapitalizmus meg jó. Elhitették azt is, hogy továbbvisszük mindazt, ami jó volt a szocializmusban, és hoz/átesszük azt. ami jónak tűnik a kapitalizmusban. Sokan hitték el. hogy ez így lesz.
Nem így lett! Nem tudtuk magunkkal vinni gyermekeinket. Voltak, vannak és lesznek kivételek, azok a tagjaink, akik példamutatásukkal hozták családjaikat sorainkba, de sajnos ez a kisebbség. Féltettük gyermekeinket a kapitalizmus következményeitől, távol tartottuk őket a konfliktusoktól.
De valami itt is elindult. Megjelentek az unokák, akik számára a szocializmus már történelem, de ma szembesülnek a kapitalizmus megannyi problémájával, a tandíjjal, a munkanélküliséggel. Értékeket keresnek, és a mi kötelességünk, hogy értékeket adjunk.
Változik a világ
A világ változik. A tőkés világ válságban van. Következményeit valamennyien látjuk. Egyre többen vagyunk, aki elveszíti állását. Egyre többünk lakását árverezik el, mert nem tudjuk fizetni a ránk erőszakolt hiteleket.
A kapitalizmus beteg és nem gyógyítható. Nem gyógyítható, mert a tőke önzése, kapzsisága, uralkodási vágya a kapitalizmus lényegét jelenti. A tőke mindent maga alá gyűr, az országokat, az embereket, a természetet. A tőke számára csak egy dolog a fontos: a haszon, a profit, a minél több pénz. Bármi áron!
A dolgozó emberek most kezdik igazán érteni, mi is a kapitalizmus. Most, amikor a munkanélküliség, az áremelkedés nyomorba taszít milliókat. Most, amikor már tudjuk, hogy sem a tőkés rendszerváltás, sem az ország csatlakozása az Európai Unióhoz, nem hozott jobb életet, sőt rosszabbul élünk, mint húsz esztendeje. Most, amikor sokan ismerik fel a Munkáspárt igazságát.
A kapitalizmus nem hal el önmagától, sem a világban, sem Magyarországon. Harcolni kell ellene. A tőkés rendszerben csak az a miénk, amit kiküzdünk magunknak. A húsz éve kezdett küzdelmünket nem adhatjuk fel, és nem adjuk fel! A kapitalizmus bajait csak a kapitalizmus felszámolásával, a forradalom útján lehet megoldani. Magyarország ma olyan helyzetben van, az emberek nyomora és elkeseredettsége olyan mértéket ölt, hogy bármi megtörténhet. A Munkáspártnak készen kell lennie a forradalmi harcra.
A tőke minden áron el akarja kerülni a szocializmus erőinek megerősödését. Beveti becstelen fegyverét, a szélsőjobboldali erőket, amelyek álkapitalista, zsidó- és cigányellenességükkel soviniszta, gyűlölködő magatartásukkal igyekeznek megnyerni az elkeseredett embereket. Ha mi erősebbek leszünk, van esélyünk megfékezni a szélsőjobboldalt.
Tegyük hát!
Fizessen elő "A Szabadság" munkáspárti hetilapra a helyi alapszervezetnél!
Fizessen elő a Jászkun Munkás havi lapra a helyi alapszervezetnél!
Keresse a kapcsolatot a helyi szervezettel, cselekedjünk közösen a magyar munkavállalókért!
Kiadja a Karcagi Munkáspárt Alapszervezete

***
(A www.munkas.eoldal.hu hálószemen 2010. március 7. és 2011. február 9. között 129-en tekintették meg ezt az anyagot.)

Nincsenek megjegyzések: