Óvakodjatok a politikai kereszténységtől!

Bábel Balázs kalocsai érsek soviniszta jelenségeket érzékel Szlovákiában. Ő bizony keményen szóvá tenné, ha Magyarországon bármely népcsoportot üldöznének. Fabiny Tamás evangélikus püspök ugyanakkor a politikai kereszténység veszélyeire figyelmeztetett.

Czene Gábor| Népszabadság| 2012. március 10. 

„Jogunkban áll Krisztus-követőnek lenni!” – a Keresztény Demokrata Fórum egyesület egyházi méltóságok és kormánypárti politikusok részvételével rendezett tanácskozást. Még mielőtt valaki félreértené: a címnek nincs aktuálpolitikai üzenete, és nem tartalmaz olyan rejtett állítást, hogy idehaza valamely erő megkérdőjelezné a keresztény hívek jogát Krisztus követéséhez. Ifjabb Szalma Botond, az egyesület elnökének tájékoztatása szerint a szervezők csupán a figyelmet akarták felkelteni, aktivizálni a keresztényeket. A konferenciát megnyitó beszéd azonban némiképp áthallásosra sikeredett, mintha a keresztényeket nemtelen támadások érnék Magyarországon. „Minden, amit mondunk, és azt is, amit nem, felhasználnak ellenünk” – vélekedett ifjabb Szalma.
Az első blokk a politikusoké volt. Rétvári Bence KDNP-s államtitkár annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az ateizmus soha nem fogja legyőzni a hitet. Európának nem a világnézeti semlegességgel vagy a vallásszabadság korlátozásával, hanem a keresztény gyökerek megerősítésével kell fellépnie a muzulmán térnyeréssel szemben.
A kereszténységnek az a „harcos, radikális” megélése, amely a konferencia címében tetten érhető, konfliktusokhoz vezet, és nem a megbékéléshez – jegyezte meg Ékes Ilona fideszes parlamenti képviselő. Elmondta, hogy sokat jelent számára az „imaháttér”, amely erőt ad az élet védelme érdekében, a prostitúció ellen folytatott küzdelméhez, valamint a nők, az anya- és bababarát szülészet támogatásához, vagy például ahhoz, hogy megmutathatta: „van kiút a melegbárból”.

A szintén fideszes Gulyás Gergely szerint a politikával szembeni eleve erős ellenállásnak a többszörösét váltja ki, ha valaki még kereszténységről is beszél. Javasolta: a keresztény politikusok cselekedjenek, de a lehető legritkábban hivatkozzanak a keresztény értékekre, mert a mostani közéleti viszonyok között ezek hiteltelenek.
A politikusok után egyházi vezetők következtek. A politika nem üdvözítő tudomány – állapította meg Bogárdi Szabó István református püspök. A XX. században eleget kaptunk üdvözítő politikusoktól, akik olyan programokat fogalmaztak meg, úgy gyűrtek maguk alá országokat és népeket, hogy közben üdvösséget ígértek. Megszámlálhatatlanul sok halott lett a vége. A politika – folytatta a református püspök – a gondviselés világába tartozik, arra való, hogy Isten teremtett rendjének fenntartása érdeké ben feltartóztassa a rosszat, előrébb vigye a jót. Ahol pártok, politikusok vagy mozgalmak üdvözítést ígérnek, ott „keresztény embernek nincs keresnivalója”. (A rend kedvéért: a konferencia protestáns felszólalói természetszerűleg a „keresztyén” kifejezést használták.)
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek egyike azoknak a katolikus vezetőknek, akik a közelmúltban kiálltak a kormány mellett, elítélték a „hazánk elleni támadásokat”. Felfogása szerint annak ellenére vállalni kell a médiaszereplést, hogy „roppant gyorsan kiforgatják az ember szavait”. Közéleti megnyilvánulásai szélsőséges reakciókat váltanak ki: „legújabban náci és fasiszta vagyok, mert azt mertem mondani, mi a rabtartóinknak a láncán úgy függünk, hogy adagolják a pénzt”.
A nemzeti tudat valamiképpen olyan, mint a só – fejtegette a katolikus érsek. Ha az ételben nincs só, akkor ízetlen. Ha egy országban nincs nemzettudat, akkor „tele vagyunk kozmopolita emberekkel, és attól rosszabb nincsen: akinek mindig ott van a hazája, ahol éppen jól megy a sora a kozmopolitizmusban”. Ha viszont nagyon sok só van az ételben, azaz borzasztóan sok a nemzettudat, akkor soviniszták leszünk. És akkor egy egyházat is képes megkörnyékezni az, ami például Szlovákiában látszik: „mindenben a szlovák gondolatot emelik ki”. Az érsek – feltehetően a felvidéki magyarság ügyére utalva – az ottani erőteljesebb egyházi fellépést hiányolta. „Ha Magyarországon bármely népcsoportot üldöznének, biztos, hogy szóvá tenném, keményen szóvá tenném” – közölte Bábel Balázs.
A rendszerváltáskor sokan őszinte szívvel keresték a kapcsolatot az egyházakkal, mások érdekből dörgölőztek – állapította meg Fabiny Tamás evangélikus püspök. A kompenzálási szándék és a túlbuzgalom, amely gyakran begyűrűzik a politikába, kontraproduktív a kereszténység számára. Ahogyan a politika számára is az. Pál apostol nem a győztesek, hanem a vesztesek, és nem az üldözők, hanem az üldözöttek oldalára állt – hangsúlyozta a „damaszkuszi útról” elmondott példázata kapcsán az evangélikus püspök. A keresztények helye nem a napos, hanem az árnyékos oldalon van. Együttérzést kell tanúsítaniuk az elesettekkel és bajbajutottakkal, nem pedig a hatalomban fürdőzniük.
Fabinyi Tamás felidézte, hogy a szocialisták kormányzása idején egy rádióinterjúban kijelentette: alig várja már, hogy egy konzervatív kormány kritikusa lehessen. Ezzel a mondatával – a politikai változások iránti igényén túl – a bírálat jogát is megfogalmazta. Hiszen ki mondjon kritikát egy keresztény-konzervatív színezetű kormánynak, ha nem az egyház embere?!
Európa újbóli evangelizálása lelki eszköz, sohasem járhat a politika és a vallás olyasfajta összekeverésével, amit a politikai kereszténység jelent. Az evangélikus püspök szerint a politikai és a közéleti kereszténység között óriási a különbség. A politikai kereszténységben – magyarázta – bizonyos mértékű intolerancia van, felsőbbrendűségi tudat és hódítási vágy, gyakori visszaélés a bibliai metaforákkal. Egészen a blaszfémiáig (istenkáromlásig) menően vissza lehet élni Isten nevével, az Istenre való hivatkozással.
„Ez a politikai kereszténység területe, amitől jobb óvakodni. De a közéleti kereszténység jogát senki nem veheti el az egyháztól sem, a politikusoktól sem” – mondta Fabinyi Tamás.

 

 

"Ébred a Vörös Holnap!" Thürmer Gyula előadása, 2012. március 10.

„Ébred a Vörös Holnap!” Szabó Ervin Akadémia, 5. előadás

Előadó: Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke

„Ébred a Vörös Holnap!” Az illegalitásban énekelték ezt a munkások az 1930. szeptember 1-i nagy tüntetés után. Ez a legnagyobb, s tegyük hozzá, szinte egyetlen nagy megmozdulás volt a két világháború között.

1930-ban súlyos válság, nyomor, munkanélküliség van. Akármi megtörténhet, akár forradalom is. De vajon bekövetkezik-e? Ekkor még senki sem tudhatja, hogy a világ előtt van egy nagy háború. Senki sem tudhatja, hogy eljön 1945, eljön a forradalom, eljön a vörös holnap. Hinni kell benne!

Még hátra van 18 év. Még meghal Sallai Imre és Fürst Sándor, Kun Béla és Karikás Frigyes, Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán, Hámán Kató és Ságvári Endre, Zalka Máté és Martos Flóra, Kulich Gyula és Kilián György, Martos Flóra és Bajcsy-Zsilinszky Endre és még nagyon sokan mások. De hinni kell a győzelemben, és azok, akik akkor küzdenek, hisznek benne.

Miért higgyünk ma, 2012-ben a győzelmünkben? Nos, azért, mert jó két évtizede élünk, és jó két évtizede tisztán élünk. Ez a két évtized nem egyszerűen a túlélésről szól. Ez a jövő erkölcsi tőkéjének megteremtése, a jövő alapjainak megvetése.

Higgyünk azért is, mert ma is válságban van a világ.  Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap, s főleg, nem tudhatjuk, hogy mikor következik be a holnap. De tudjuk, hogy ez a világ nem jó. Tudjuk, hogy iszonyú erők csapnak össze, s ebből a háborúból egy új világ születhetik. 

József Attila régen írta e sorokat, de mintha a máról szólna:

„Forgolódnak a tőkés birodalmak,

csattog világot szaggató foguk.”

Higgyünk azért, mert mi vagyunk a tőke igazi ellenfele! Mit gondoltok, miért támadott ránk az MSZP és a Demokratikus Koalíció ilyen iszonyú erővel a Baloldali Kerekasztal kapcsán?  Nincs jobb dolguk? De van! De tudják: ha sem a liberálisok, sem a szocdemek, sem a konzervatívok nem tudják megoldani az ország válságát, akkor jövünk mi!

Valahogyan úgy, ahogyan 1919-ben történt. Előbb a polgári Károlyi bukik meg, majd a szocdemek, és akkor, de csak akkor jön a Tanácsköztársaság.

Az MSZP tőkés vezetése pontosan tudja, hogy egy - az MSZP-től független - baloldali alternatíva létrejötte halálos csapás lenne az MSZP-re is, a Gyurcsány-féle pártra nézve is.

Tudjuk, hogy a tőkés világ urai fantasztikus erőfeszítéseket tesznek a régi rend megmentésére. Az elmúlt két évben az EU vezetői 14 válságtanácskozást tartottak. A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló minap aláirt egyezmény egy gigantikus kísérlet az euró, az Európai Unió, és ezzel együtt az európai kapitalizmus megmentésére.

De tudunk mást is. Az európai nagytőke saját gazdagodása érdekében eladósította az EU országait. Ma az EU-országok össztartozása mintegy 15 billió dollár. Az EU gazdagjainak vagyona pedig 40 billió dollár.

Bebizonyosodott, hogy a tőkés gazdasági növekedés önmagában nem oldja meg a dolgozó emberek gondjait, nem teremt sem munkahelyeket, sem szociális jólétet. Németországban például az elmúlt 15 évben a gazdaság átlagban évi 3 %-kal növekedett. A ráfordított munkaidő lényegesen csökkent, a vagyonok viszont évi 7%-kal nőttek meg.

Az Egyesült Államokban 1980-ban a társadalom leggazdagabb 5%-a birtokolta a megtermelt jövedelem 16.5%-át. 2008-ban már 21.5%-át. Ma az amerikai családok 50%-a nemzeti vagyon 2.5%-a felett rendelkezik, a családok 1, azaz 1%-a birtokolja a nemzeti vagyon 33.8%-át.

Egyre többen döbbenek rá, hogy a régi módon nem lehet élni. Ahogyan Ady írta:

„Megfojtódik Európa közepén
Egy szép népség, már álomban is pőre,
De élnek a kufárok s vett urak,
Forverc, előre.”

Igen, előre! Új életre van szükség, és ehhez az új élethez új programot kell adni.  Ezért dolgoztunk az elmúlt évben, ezért vagyunk ma itt, és ezért tűztük a 24. kongresszusunk napirendjére a Munkáspárt Új Programját.

Az új program minden eddiginél világosabban fogalmaz meg néhány alapvető tételt.

Az egyik mindjárt a múlt. Mi a 20. századi magyar szocializmust a magyar történelem egyik legértékesebb szakaszának tartjuk. 

Nem tartjuk „bűnök és hibák halmazának”, mint ahogyan a jobboldal teszi. Nem mondjuk azt, mint a szocialisták, hogy 1956 és Nagy Imre hagyományain össze kell keverni a kapitalizmussal, és akkor jó lesz. Nem tekintjük elvetendő „sztálinista államkapitalista rendszernek”, mint sokan a revizionisták közül.

De nem is idealizáljuk a 20. századi magyar szocializmust, mint ahogyan ezt még sorainkban sokan szeretnék. Egészen egyszerűen a tényeket rögzítjük:

„A 20. századi szocializmus, 1919, majd 1948-1989 időszaka nemzeti történelmünk kitörölhetetlen része. Volt benne jó, volt benne rossz. De sokkal több volt benne az, amit sikernek, eredménynek nevezhetünk. Ne dobjuk ki a szocializmus történetét az ablakon, hanem tanuljunk belőle! A rosszat, a gyengét el kell vetni, a jót hasznosítanunk kell a jövő közösségi társadalmában.”

A másik lényeges tétel a mai kapitalizmushoz való viszonyunk. Nem idealizáljuk, mint a tőkés pártok, legyen szó akármelyikükről is.  Nem gondoljuk, mint a mai konzervatív erők, hogy a nemzeti erőre való támaszkodással önmagában meg lehet oldani a tőkés rendszer válságát, és jobb életet teremteni az embereknek. Nem fogadjuk el a szocialisták és barátaik nézeteit sem az „új szociális piacgazdaságról.” Nem fogadjuk el azt sem, hogy a kapitalizmus viszonyait alapvetően meg lehet szépíteni, és olyan szervezeteket kiépíteni, ami a tömegek számára élhetővé teszi a kapitalizmust.

Mi azt mondjuk, amit az elmúlt évtizedekben tapasztaltunk.

„A dolgozók alapvető gondjait csak az új közösségi társadalom oldhatja meg. A tőkésnek nem érdeke, hogy mindenki dolgozhasson, de nekünk igen. A tőkést nem érdekli, hogy a többség hogyan él, neki elég, ha ő jól él. Nekünk érdekünk, hogy a többség, a dolgozók jól éljenek, hiszen a többség mi vagyunk.”

A harmadik lényeges, talán leglényegesebb elem, hogy világosan kimondunk három dolgot:

Az egyik:

„Az első lépés a közösségi társadalomhoz vezető úton a tőke korlátozása.  Ma és holnap még kapitalizmus van, de holnapután már talán nem.  Amíg létezik a kapitalizmus, az a dolgunk, hogy korlátozzuk a tőke uralmát, s egyre több területen érvényesítsük a dolgozók érdekeit a tőkésekéivel szemben.

A tőke korlátozása a dolgozók és szervezeteik folyamatos és tudatos küzdelme a tőke befolyásának gyengítéséért, és a dolgozók befolyásának erősítéséért a politika, a gazdaság, a szociális és szellemei élet, a külpolitika terén.”

A másik:

„A közösségi társadalom forradalom útján jön létre. A társadalmi forradalom politikai, gazdasági, szellemi átalakítások hosszú folyamatát jelenti. A tőkés rendszer nyilvánvaló hibáit nem lehet másként felszámolni, csak a tőkés termelési viszonyok, (azaz a magántőke felhalmozására és a dolgozók kizsákmányolására épülő viszonyok) felszámolásával. Aki azt állítja, hogy e nélkül is lehetséges, az félrevezeti a dolgozókat, és a tőke uralmát támogatja.”

A harmadik:

„Az új közösségi társadalom csak a dolgozók közös műve lehet.  A dolgozóknak saját élettapasztalatuk alapján kell rájönniük arra, hogy a tőkés rendszer rossz, s nincs más megoldás, mint a tőke, a pénz uralma elleni harc. E tanulási folyamat nélkül nem lehetséges az új közösségi társadalom győzelme.”

A Munkáspárt Új Programra tehát eszmei-politikai iránytű, amely világosan mutatja a fő irányunkat: a tőke korlátozása és a közösségi társadalom megteremtése a forradalom útján.

Kedves Elvtársak!

Az iránytűvel azonban két gond is van. Az egyik, hogy még a legjobb iránytű sem adja egészen pontosan az út koordinátáit. A másik, hogy egy mágnessel az iránytűt is el lehet téríteni.

Nagyon fontos, hogy világosan megkülönböztessünk egymástól négy dolgot: a polgári ideológiákat, a reformistákat, a revizionistákat és az utópistákat.

A polgári ideológiák a kapitalizmus értékeit vitathatatlannak tartják. A konfliktusokat felismerik, de azt mondják, hogy az a rendszeren belül megoldható. 

Zbigniew Brzezinski, Carter amerikai elnök egykori tanácsadója új könyvet írt Stratégiai Vízió címmel. Azt bizonygatja, hogy nem kell megijedni, Amerikának, értsd az amerikai kapitalizmusnak össze kell szednie magát, és a 21. század is az övé lesz. 1957-ben, amikor a szovjetek fellőtték az első szputnyikot, az USA megijedt, mondja Brzezinski. Az USA megijedt 1975-ben is, amikor elvesztette a vietnami háborút. De a végül is ő nyerte meg a hidegháborút. Brzezinski azt írja: „Csak egy dinamikus és stratégiailag gondolkodó Amerika képes - egy egyesülő Európával együtt – nagyobb és életképesebb Nyugatot teremteni.”[1]

Vegyük két másik példát! Putyin megnyerte az orosz elnökválasztást, mert megcsinálta a kapitalizmus sajátos reformját: rendet teremtett, erős Oroszországot akar, pénzt adott a nyugdíjasoknak, és kompromisszumot kötött a múlttal. Vagyis nincs szükség forradalomra, Zjuganovra vagy másra, mert a konzervatív rendszer maga elrendezi a problémákat.

A kapitalizmust fenyegető veszélyeket a tőke nálunk is felismerte. Ez az Orbán-jelenség lényege. Persze, mi Magyarország vagyunk, nem Oroszország, az egész vidékiesebb, porosabb, szegényesebb, de a lényeg azonos. Egy karizmatikus vezető, határozott fellépéssel, racionális intézkedésekkel, és lényegében baloldali ígéretekkel elejét veszi a szociális konfliktusok kiéleződésének, egy társadalmi forradalomnak. És az emberek ezt sok tekintetben elhiszik.

A tőke által manapság hasznát másik változat a „színes forradalmak” ügye. Ukrajnára valamennyien emlékezünk. Nagy felfordulás, nagy változások. De mi van ma Ukrajnában? Szocializmus vagy kapitalizmus? Természetesen kapitalizmus. Az emberekkel elhitették, hogy egy orosz-barát, úgymond „baloldali” Janukovics jobb, mint egy nyugat-barát, úgymond jobboldali Juscsenko.

Az arab világban megdöntötték az imperialista-barát tőkés rendszereket, hogy imperialista-barát tőkés rendszereket hozzanak létre. A néptömegek a statisztái és nem fő szereplői az eseményeknek.

Sem a polgári reformok, sem a forradalomnak álcázott reformok nem változtatják meg a kapitalizmus lényegét, nem oldják meg a dolgozó emberek alapvető problémáit.

Elvtársak!

A kapitalizmus sok évszázados története során ezért kialakultak azok a nézetek, amelyek lehetségesnek tartják, és ezért politikai célnak tekintik a kapitalizmus igen nagy mértékű átalakítását, belső reformját. Ezeket az erőket hívjuk reformistáknak. A reformizmus egyben megalkuvást is jelent a kapitalizmussal, hiszen ha a rendszer belülről megváltoztatható, akkor nincs szükség a tőke elleni harcra. A reformizmus ezért egyben opportunizmus is. 

Ha egykori kommunista erők írják át, azaz veszik revízió alá mindazt, amit Marx és Engels még A Kommunista Kiáltványban megfogalmazott a tőkések és a munkások közötti osztályharcról, úgy ezeket az erőket revizionistának nevezik.

Az utópista az, aki azt gondolja, hogy a kapitalizmusban alkalmazhatóak a tőkétől idegen megoldások, kialakítható népi kapitalizmus. Ez utóbbi már a revizionizmussal határos.

Ma Magyarországon a reformizmust számosan képviselik, így az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az MSZDP stb.

Az MSZP vágya például az „új szociális piacgazdaság”, amelynek „célja nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi fejlődés előmozdítása is. Mércéje nem pusztán a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem a társadalom harmóniájának és együttműködésének szintje, az ország fenntartható fejlődése, az egyének, családok, közösségek életminőségének javulása. A szociális piacgazdaság fejlődésének motorja a szabályozott piac és a normakövető, tisztességes verseny.”[2]

Az MSZP nem csupán elméletileg, de a gyakorlatban is félrevezeti az embereket:  „Feladatának a IV. Magyar Köztársaság közös felépítését tekinti. A IV. Magyar Köztársaság visszanyúl 1989 demokratikus hagyományaihoz és intézményrendszeréhez, de nem egyszerűen az 1989-es rendszer helyreállítására vállalkozik. Kiküszöböli 1989-nek azokat a hiányosságait amelyek miatt az sebezhetővé vált.”- hirdeti az MSZP.[3]

Mi is támogathatjuk a kapitalizmus reformjait, de eltérően a reformistáktól mi nem tekintjük célnak, csupán átmeneti engedménynek a tőke részéről. Lenin azt mondta:

„A reformok: az uralkodó osztálytól uralma fenntartása mellett kapott engedmények.”[4]

A reform az adott társadalmi rendszer belső módosítását, javítását, hatékonyságának növelését szolgáló intézkedések összessége. A reform jelentősen módosíthatja a tőkés rendszer működését, de nem változtatja meg az alapjait.

A mi programunkban nem a reform a cél, hanem a tőke korlátozása. A dolgozói osztály tőkeellenes küzdelme útján a tőkétől, illetve a tőkés hatalomtól kikényszeritett engedményeket nevezzük a tőke korlátozásának.

A tőke korlátozása a tőkés rendszeren belüli reform része, s mint ilyen soha sem változtathatja meg a rendszer lényegét, és nem teszi lehetővé, hogy a tőkés rendszer egy más társadalmi rendszerré, közösségi társadalommá alakuljon.

A tőke korlátozása nem valami ördögtől eredő dolog. A pénzügyi tranzakció adó, amelyet a francia elnök akar bevezetni, bizonyos korlátozást jelent. De ide tartozik Obama több elképzelése is.

Elvtársak!

A reformista, revizionista, utópista nézetek terjedését az emberi lélektan is segíti.  Az ő árujuk hasonlít a miénkre, de még sem az. Nagy előnye viszont, hogy könnyen megszerezhető.  A Bastille bevételének programja ugyanis nem túl népszerű. Legfeljebb később, a bevétele után.

Aki azt gondolná, hogy ezek csak elméleti viták, téved. Ezek a nézetek nagyon konkrét mai témákban jelennek meg. Vegyük például az EU kérdését!

Az EU úgy jelenik meg, mint valamilyen haladó demokratikus intézmény, és nem az európai nagytőke intézménye. A Vajnai-féle társaság például az alábbiakat mondja: „Olyan időszakban, amikor egyre erősebben lépnek fel a rasszista, idegengyűlölő, szélsőjobboldali szervezetek, gyűlöletre uszítva EU-s zászlót égetnek, fontos politikai üzenet, hogy az együttműködő baloldali szervezetek egy szociális Európában, az alapvető szociális és demokratikus jogokat garantáló Európai Unió keretei között keresik a megoldást a gazdasági válságra. Csak így lehet széleskörű baloldali összefogást szervezni, ami elengedhetetlen a jelenlegi kormány leváltásához.”

Megint mások azt mondják, hogy a jelenlegi időszakban a termelő eszközök, bankok, a tervezés feletti demokratikus és népi ellenőrzésre kell törekedni.  De vajon engedi-e a tőke, hogy az alapvető kérdést, a tulajdonviszonyokat bárki is ellenőrizze? Vajon lehet-e ilyen mértékű ellenőrzés úgy, hogy közben az államhatalom a tőke kezében van?

A válasz nyilvánvalóan az, hogy nem. A tőke ilyen mértékű változást nem enged. Ezért téves, káros, sőt bűnös dolog az embereket ebben a hitben éltetni.

Elvtársak!

S, végezetül a közösségi társadalomról.  A Munkáspárt Új Programja két fogalmat használ, szocializmus és közösségi társadalom. Szocializmusnak nevezzük azt a társadalmi rendszert, amely 1989 előtt Magyarországon és számos más szocialista országban létezett.

Közösségi társadalomnak nevezzük az a társadalmat, amelyet a jövő megoldásaként felvázolunk. A szocializmus és a közösségi társadalom alapvető osztálytartalmát tekintve azonosak. A különbség abban van, hogy a jövő közösségi társadalma hasznosítja a 20. századi szocializmus tapasztalatait, kijavítja annak hibáit és tévedéseit.

A közösségi társadalom ismérvéinek felvázolása fontos elméleti és gyakorlati kérdés. Az elmúlt évtizedekben nem egyszer mondták a svéd társadalomról, hogy ez már a szocializmus, nem is érdemes tovább menni. De vajon szocializmus-e a svéd modell? A mi megítélésünk szerint nem az. A közösségi társadalomnak három világos ismérve van.

A közösségi társadalom az emberek olyan közössége, amelyben a termelő eszközök a többség, a munkások, a dolgozók kezében vannak, ahol a dolgozó nép gyakorolja a politikai hatalmat, ahol átfogó tervgazdálkodás van, és az emberek munkájuk szerint részesednek a megtermelt javakból.

Elvtársak!

Mi a teendő? – tette fel a kérdést Lenin 1901 őszén. Az igazsághoz tartozik, hogy a kérdést először Nyikolaj Csernisevszkij tette fel 1863-ban, de ennyi plagizálást elnézhetünk Leninnek, és persze, magunknak is. A kérdés ma is ugyanez: mi a teendő? Что делать?

Alapvető feladatunk a kommunista párt megőrzése és erősítése. A magyar munkásmozgalom legnagyobb vívmánya 1990 óta a marxista kommunista párt, a Magyar Kommunista Munkáspárt újjászervezése volt. Nem véletlenül a tőkés erők ezt a pártot igyekeznek minden erővel szétzúzni. Hol betiltással fenyegetőznek és állambiztonsági zaklatással, mint a 90-es évek elején. Hol a pártot igyekeznek szétszakítani, mint az elmúlt években tették. Hol a jogi eszközökkel, bírósági perekkel igyekeznek megtörni, mint manapság.

Mi a teendő?

Türelmesen magyaráznunk kell a dolgozó embereknek, hogy a munkanélküliség, a szegénység, a bizonytalanság oka maga a tőkés rendszer. A tőkés rendszer pártjaitól nem várhatnak ajándékot, hiszen ők nem akarják megváltoztatni a kapitalizmust. Az a miénk, amiért megküzdünk.

Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy nem szabad felülni a hamis prófétáknak, a tőkés kormányokkal békét kötő szakszervezeti arisztokráciának, a Szolidaritás típusú mozgalmaknak és a szociális partnerséget hirdető más álbaloldali szervezeteknek.

Ott kell lennünk mindenütt, ahol dolgozó emberek vannak. Segítenünk kell nekik kis és nagy dolgokban. Megértetni velük, hogy számíthatnak ránk. A Munkáspártnak nincsenek a dolgozók érdekeitől eltérő érdekeik. Nekik akarunk jobb életet, és ennek csak egy útja van: a tőkésrendszer legyőzése, olyan rendszer teremtése, ahol az ember a fontos, és nem pénz.

Fel kell készülnünk politikailag, emberileg, szervezetileg arra a pillanatra, amikor a magyar dolgozók hozzánk fordulnak. Lehet, hogy ez holnap lesz, lehet, hogy holnapután, de be fog következni.

A közösségi társadalom számunkra nem ábrándkép, nem „az ígéret földje, melynek eléréséig nemcsak egy nemzedéknek kell elpusztulnia a proletárélet sivatagában”, ahogy Kun Béla  írta 1918-ban. A közösségi társadalomért való küzdelem a ma feladata.

Lenin bolsevikjai nem voltak sokan 1917-ben, de tudták, hogy mit kell tenni, amikor eljön a helyzet.

Mi sem vagyunk sokan, de tudjuk, mit kell tenni, amikor már sem a konzervatív polgári erők, sem a szociáldemokraták nem képesek választ adni a tőkés válság kérdéseire. Mi tudjuk, és cselekedni is fogunk.

---

[1] Zbigniew Brzezinski. Strategic Vision. America and the Crisis of Global Power. 4. old. Basic Books, New York, 2012.

[2] Új Iránytű. MSZP Programtanács vitairata. http://www.mszp.hu/dokumentumok

[3] U.o.

[4] V. I. Lenin. Összes Művei. 39. kötet. 109. oldal. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973.

Akadályozzuk meg a veszprémi kilakoltatást!

S O S KILAKOLTATÁSI FELHÍVÁS
A „Fehér Kéményseprők” Társadalmi Szervezetek Szövetsége akcióra hívja az otthonvédő csoportját, mert Ingatlan kiürítésre kerül sor a Korona Credit Jelzáloghitel Zrt. végrehajtást kérő alvállalkozója részére! Egyúttal birtokbaadás történik a Császti Ferenc Végrehajtói Kamara alelnök feleségének Szunics Ildikó végrehajtó közreműködésével Veszprémben
Baláca u. 26. szám alatt 2012. 03. 08. csütörtök 11. 00 órai időpontban.
Az eljárásra a végrehajtó rendőri erőt kért, valamint szükség esetén lakatos és szállítómunkások igénybevételével folytatja le!
A rendőri erő kirendeléséről hivatalból intézkedett a végrehajtó!
VÁRUNK MINDEN OTTHONVÉDŐT, DEVIZAHITELEST
Veszprémben a Baláca u. 26. szám alatt 2012. 03. 08. csütörtök egy órával előbb 10.00 órai időpontban, hogy jelenlétükkel segítsük a rablás megakadályozását.
Nagyon fontos információ:
A családdal él a két bottal közlekedő mozgássérült 82 édesanya, aki még cukorbeteg is.
Tudni kell azt is, hogy Debreczenyi János polgármesterrel közösen 2010. április 21-én a Fehér Kéményseprők szövetsége meghiúsította kilakoltatást, ahol személyesen jelent meg Horváth Zsolt, a hatos választókerület április 11-én újraválasztott Fidesz– KDNP-s országgyűlési képviselője és Debreczenyi János, Veszprém Fidesz–KDNP-s polgármestere is. Horváth azt mondta, jelenlétüket figyelmeztetésnek is szánják azoknak, akik szorult helyzetbe jutott állampolgárokat akarnak lehetetlen élethelyzetbe hozni. – Tapasztalataim szerint
pénzügyi szervezetek alakultak arra, hogy kihasználják ezeket, az állapotokat, s így gazdagodjanak meg mások rovására – közölte a képviselő.
Akkor sikerült a tulajdonosát megmenteni a kilakoltatás elől, mikor a hitelező képviselője végrehajtóval és rendőrökkel próbálta meg kilakoltatni a családot. Most is ebben bízva kérünk minden aktivistát, hogy segítsen megakadályozni a bűncselekménnyel elkövetett kilakoltatást!
Jelen pillanatban, megszámolhatatlan esetben folyik büntető eljárás a Korona Credit Jelzáloghitel Zrt. És társai ellen, akik szándékosan olyan előnytelen hitelszerződéseket kötöttek, ahol az ingatlan tulajdonszerzése volt a cél! Ennek ellenére a végrehajtó asszisztál a bűncselekményben, mert a végrehajtó a király, minden törvény felett áll!
GYERE, SEGÍTS! MERT MA Ő! HOLNAP TE LESZEL SORON!
Telefonon információ: 06-20-399-5821

Öttagú családot készülnek kilakoltatni Rákospalotán

2012. március 04. vasárnap, 06:24

Három kiskorú gyermekes családot készülnek kilakoltatni Budapest XV. kerületében, Rákospalotán – adta hírül vasárnap a Magyar Szociális Fórum az érintettek segítségkérése alapján.
Buti Ferencet, feleségét és gyermekeiket március 12-én 11.00 órakor akarják az utcára tenni Pozsony u. 17. fsz. 4. sz. alatti önkormányzati lakásukból, mert 169.500 forinttal tartoznak. A kilakoltatást ugyanaz a Palota Holding akarja végrehajtani, amely a 73 éves ugyancsak rákospalotai asszonyt lakoltatta volna ki, míg a XV. kerületi alpolgármester pénteken fel nem függesztette az eljárást, és belső vizsgálatot rendelt el.
Buti Ferencné több mint egy évig munkanélküli volt, és csak március 1-től sikerült újra elhelyezkednie. Férje szerény keresetéből tartották fenn magukat és segítenek férjének szülein is, mert őket már ki is lakoltatták a XV. kerületben.
„Kétségbe vagyunk esve, csak fenyegetőzést, lenézést, ellenszenvet tapasztalunk az önkormányzat részéről! Azt mondták, a postán olcsó a papírdoboz a költözéshez! De a legrosszabb, hogy el akarnak választani a gyermekeinktől” – írta az asszony az MSZF-nek küldött segítségkérő levelében.
Simó Endre, az MSZF szervezője vasárnap reggel e-mailes és fax-üzenetben kérte László Tamás polgármestertől (FIDESZ-KDNP), hogy – Laskáékhoz hasonlóan – a háromgyermekes Buti család kilakoltatását is vegyék le a napirendről, vagy pedig biztosítsanak nekik másik lakást. „Megint számítok az Ön humánus intézkedésére” – írta a szervező.+++

(Butiék telefonszámát az MSZF-től kérhetik az újságíró kollégák.)
A korábbi rákospalotai kilakoltatási ügy megtalálható: www.mszfszk.hu

Vajnai és társai-kerekasztal, Kapolyival és Mesterházyval súlyosbítva, leöntve uniós és NATO-mázzal: ehhez a "baloldalhoz" nincs közünk

Egy lépés balra, két lépés jobbra

Az elmúlt napokban a sajtó tele volt a Baloldali Kerekasztalról szóló hírekkel. Nyilatkozott az MSZP, hogy részt vesznek, majd gyorsan nyilatkoztak, hogy mégsem. Ugyancsak nyilatkoztak a Demokratikus Koalíció képviselői is, hogy ők sem. A Munkáspárt vitát javasolt e pártoknak, de azok nem kívánnak a Munkáspárttal egy asztalhoz ülni, mondván, hogy a Munkáspárt szélsőséges, ellenzi a kapitalizmust, a NATO-t, az EU-t, amit viszont ők szeretnek. A Munkáspárt azt javasolta: ne kapkodjunk, azt keressük, ami összeköt, és ne azt, ami elválaszt! A végén az MSZDP is és a többiek is megadták magukat az MSZP-nek. A baloldali együttműködés azelőtt ért véget, hogy elkezdődött volna. Nézzük, mi is történt!

Szülőatya az MSZDP

Az MSZDP január végén kezdeményezte, hogy az MSZDP, a Munkáspárt, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal képviselői üljenek össze egy tanácskozásra, hangsúlyozva, hogy az MSZDP „vár minden baloldali pártot és szervezetet, akik nyitottak az új megoldások és az együttműködés felé, hogy hatékonyan tudjunk együtt dolgozni egy új baloldali politika mentén.”

A Munkáspárt Elnöksége 2012. január 31-i ülésén úgy döntött, hogy a Munkáspárt vegyen részt, és Kovács István, az Elnökség tagja képviselje pártunkat. Mérlegeltük az elmúlt 20 év negatív tapasztalatait, az egyes pártok tőlünk eltérő politikáját, a Munkáspárttal szembeni fellépéseiket. Mérlegeltük azt is, hogy az MSZP vagy a Demokratikus Koalíció megjelenése ezen a fórumon problémát vethet fel, hiszen polgári pártokról van szó. Ennek ellenére azt mondtuk: próbáljuk meg!

2012. február 2-án, Budapesten sor került az első találkozóra.  Az MSZDP által készített jegyzőkönyv szerint a ”jelenlévők egyetértettek abban, hogy szükség van egy építkező jellegű baloldali párbeszédre. Ennek érdekében készek erre és kompromisszumkészségüket is kifejezték. Megegyezés jött létre a párbeszéd folytatására, és az alapelveket illetően.”

Vitáztunk, de nem álltunk fel

Az első találkozó nyomán felmerült több problémás kérdés, amit a Munkáspárt természetesnek tartott, tekintettel arra, hogy egy új folyamatról van szó.

Az egyik ilyen kérdés maga az időpont. Az első találkozón megállapodás született arról is, hogy a következő találkozóra február 13-án kerüljön sor. A Munkáspárt jelezte, hogy megítélésünk szerint az előrelépéshez időre, türelemre van szükség, ezért korainak tartottuk a februárt. Mivel a többiek ragaszkodtak hozzá, végül a Munkáspárt is tudomásul vette. Rajtunk ne múljon!

A másik ilyen probléma a napirend. A Munkáspárt 2006 számos olyan konkrét kérdést akart elfogadtatni, amelyek a saját politikájuk megjelenítését szolgálták. Ilyen ötlet volt, hogy működjünk együtt a munkatörvénykönyvével kapcsolatos népszavazásban. Utólag nézve már ez sem szolgálta az előrelépést, hiszen köztudott, hogy a Munkáspárt nem ért egyet ezzel. Javasoltuk, hogy olyan kérdésekről essék szó, amelyekben előzetesen egyetértünk. Ha ilyen egyetértés nincs, vitassunk meg mindent, amit az egyes pártok felvetnek. Az MSZDP körültekintően járt el ebben a kérdésben, és sikerült a napirendben megállapodni.

A harmadik kérdés a további részvevőket érintette. Az esetlegesen meghívandó szervezetek köréről február 2-án esett szó, de ebben nem született megállapodás. Magánszemélyek meghívásának gondolata is elhangzott, de ebben sem született megállapodás. A Munkáspárt itt is messzemenő kompromisszumra törekedett. Jeleztük: „Ha az MSZDP küldi ki a meghívásokat a saját nevében, úgy tisztelettel kérjük az előzetes tájékoztatást. Tekintettel arra, hogy eddig csupán egy találkozó volt, a Munkáspárt számára ez a megoldás elfogadható lenne. A Munkáspárt a jelenlegi szakaszban ellenzi magánszemélyek meghívását a szervezetekkel azonos minőségben.” Miért elleneztük a magánszemélyek meghívását? Nos, azon egyszerű oknál fogva, hogy mi komolyan gondoltuk a baloldali együttműködést. Készek voltunk szervezeti és anyagi erőinkkel részt venni e folyamatban. Bármennyire is fontos lehet egy-egy magánszemély, nem hasonlítható össze egy párttal vagy más szervezettel.

A második találkozóra végül is 2012. február 16-án került sor. Számunkra váratlanul megjelent az MSZP. Annál is inkább váratlanul, mert előtte, az MSZDP, mint szervező írásban közölte, hogy senki más nem lesz ott, csak azok, akik az elsőn is ott voltak. A Munkáspárt képviselője most sem állt fel, bár megtehette volna, hiszen a szervezők megszegték a megállapodást. A Munkáspárt tudomásul vette az MSZP megfigyelői jelenlétét.

Megszülettek az első megállapodások is. Döntöttünk a kerekasztal megalakulásáról. Döntöttünk a lehetséges vitapontokról, így a jövőbeli együttműködés stratégiai elméleti és politikai kérdései megvitatása, a demokratikus jogállam védelme, új szociális védőháló kiépítése, a baloldali és demokratikus pártok, nyomásgyakorló csoportok és személyek politikai fellépése (közös akciók, választási együttműködés).  A jegyzőkönyvbe bekerült egy csalóka pont is: „az integrációs folyamatok támogatása”. Ezt a Munkáspárt is el tudta fogadni, mivel nem a NATO-ról, nem az EU-ról volt kimondottan szó. Utóbb kiderült, hogy itt volt a kutya elásva.

Szocialista zsarolás

Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, aki megfigyelőként volt jelen, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy jelentést tesz az MSZP vezetésének, de elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZP valamilyen formában részt vegyen e munkában. És ekkor érdekes fordulat történt. Az MSZP vezetése, az elnöksége és a frakciója együttesen nagyon gyorsan kijelentette, hogy semmilyen baloldali fórumon nem vesz részt, ahol olyan párt van, aki nem fogadja el az EU-t és a NATO-t, és egy sor más dolgot, ami az MSZP-nek fontos. Magyarán az MSZP nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni a Munkáspárttal.

A Munkáspárt reagált az MSZP beavatkozására. Értetlenségünket fejeztük ki. Az MSZP olyan témákat kért számon, amelyek megítélésünk szerint nem tartoznak a baloldaliság fogalmához. Az EU és a NATO, az „euroatlanti értékek” elfogadása, amelyet az MSZP a Munkáspárttól kér számon, nem baloldali érték. Az „új Negyedik Köztársaság” felépítése sem általános baloldali érték, hanem egyes pártok, mondjuk az MSZP és a Vajnai-féle társaság politikai törekvése. Az MSZP beavatkozását visszautasítottuk.

Munkáspárt: ne adjuk fel!

Az MSZP zsarolását látva a Munkáspárt február 21-én levelet küldött minden pártnak, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy már is vannak jó tapasztalatok, ezek mentén kellene tovább menni, és nem az elválasztó elemeket keresni. Helyesnek bizonyult például, hogy igyekeztünk elválasztani azokat a kérdéseket, amelyekben lehetséges közös nevezőre jutni, azoktól, amelyekben a pártok sem ma, sem holnap nem fognak egyetérteni. Jelentős mértékben az MSZDP diplomáciai érzékének köszönhető az is, hogy a kapitalizmus általános elutasítása és a kormányváltás két eltérő koncepciója az első két találkozón megfért egymással.

Nem hallgattunk a negatívumokról sem. Az első két találkozón az is nyilvánvalóvá vált, hogy a viszonylag gyors ütemű munka mellett nagyon gyorsan eljutunk azokhoz a kérdésekhez, amely az elmúlt két évtizedben mindig megoldhatatlanok voltak. Ilyen kérdés az, hogy mit tekintünk baloldaliságnak. A Munkáspárt a Baloldali Kerekasztal esetében kész volt minden fél önértékelését tudomásul venni. Vagyis, ha valaki baloldalinak tekinti magát, jöjjön!  Az MSZP viszont csak azokat tekinti baloldali partnernek, akik lényegében az ő politikáját elfogadják.

A harmadik nagy kérdés, hogy létezhet-e az MSZP-től független baloldali együttműködés. A Munkáspárt meggyőződése az, hogy igen, létezhet. Ma egyre többen vannak Magyarországon olyanok, akiknek kárt és bajt okoz a kapitalizmus, és csalódtak minden parlamenti pártban, legyen az konzervatív, szocialista vagy liberális. Ezek az emberek változást akarnak. Sokan válnak a jobboldali radikalizmus követőivé, de messze nem mindenki. Az is tapasztalható, hogy sokan kezdik felismerni a jobboldali radikalizmus álságos arculatát.

A baloldali együttműködésnek nem arra kell épülnie, hogy egyik vagy másik pártot támogassa. A baloldali együttműködésnek szellemi, politikai és szervezeti kereteket kell adni mindazon erők közös fellépéséhez, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben a tőke, a pénz uralma ellen vannak.

Emlékeztettük a pártokat az elmúlt 20 év tapasztalataira. Az elmúlt 20 esztendőben az MSZP azokat tekintette baloldalinak, akik az MSZP politikáját hajlandóak voltak elfogadni, sőt, támogatni az MSZP-SZDSZ-kormányokat.  Egy koalíciós kormány politikájának támogatása messze túlmutat a baloldaliság követelményein.

Még egyszer kifejeztük készségünket a kompromisszumra. A Munkáspárt – felismerve a Baloldali Kerekasztal fontosságát –, minden fenntartását félretéve hajlandó volt tudomásul venni az MSZP jelenlétét a Baloldali Kerekasztalon. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy az MSZP részvételét olyan feltételek elfogadásához köti, amelyek nyilvánvalóan elfogadhatatlanok a Munkáspárt és sok más potenciális résztvevő számára.

Még valamire felhívtuk a pártok figyelmét. A Munkáspárt elnöke külön is találkozott ez ügyben Schmuck Andorral, az MSZDP főtitkárával. Jeleztük, hogy legyünk reálisak. A baloldali pártok, beleértve a Munkáspártot is, gyengék, és milliónyi gonddal küszködnek. A Munkáspárt azonban egy létező országos erő, amit nem mindenki mondhat el magáról. A legutóbbi választásokon a Munkáspárt egyedül ért el annyit, amennyit az összes többi baloldali szervezet együtt. Schmuck úr is jelezte, hogy tudják: a Munkáspártnak van tekintélye, erkölcsi tartása, és van szervezeti hálózata. Az MSZDP főtitkára elmondta, hogy nekik nagy terveik vannak a pártjuk bővítésére. Végül a Munkáspárt elnöke kijelentette: nekünk van világos elvi iránytűnk. A kerekasztal első találkozóinak iránya egybeesik a mi terveinkkel, s megyünk együtt mindaddig, amíg a fő irányok legalább hasonlóak. Nem engedjük magunkat zsarolni.

Felhívtuk a pártok figyelmét, hogy most az MSZP zsarolja a baloldali pártokat, kijelentve, hogy csak olyan fórumokon vesz részt, ahol nincs jelen a Munkáspárt. Ez a taktika az elmúlt 20 évben semmi jót nem hozott ezeknek a pártoknak. Az MSZP most megint a saját politikájának rendeli alá azokat a szervezeteket, amelyek ezt hajlandóak elfogadni. Ez sem fog semmi jóval kecsegtetni.

A levelünkben világosan leírtuk: „a Munkáspárt támogatta az MSZDP javaslatát a baloldali kerekasztal megteremtésére. A Munkáspárt minden előfeltétel nélkül, bárkivel kész erről tárgyalni a jövőben is. Ugyanakkor nem tárgyalunk senkivel, akik az embereket akarják félrevezetni és becsapni.”

Két lépés jobbra

Világossá vált, hogy az MSZP a tárgyalások minden rezdüléséről azonnal értesül. Az MSZP a Népszabadságon keresztül azonnal nyilvánosságra is hozta az új fejleményeket és a maga módján igyekezett az eseményeket befolyásolni.  A pártok között az MSZP szócsöve a Vajnai-féle párt volt, amely szinte szó szerint ismételgette az MSZP kijelentéseit.

A pártok abban állapodtak meg, hogy február 23-ig véglegesítik a következő találkozón aláírandó közös nyilatkozat szövegét. Az MSZDP elküldte a véglegesnek szánt tervezetet, amelyben az eredetileg csupán az integrációról szóló rész jelentősen kibővült: „Magyarország nemzetközi kötelezettség-vállalásainak tiszteletben tartása. A BAKA a szociális és demokratikus alapjogok védelmére alapozza az együttműködést, az európai integráció, a Szociális Európa híve. Nem vállal közösséget olyan szervezetekkel és személyekkel, amelyek közös céljaikkal ellentétes politikát folytat.”

Magyarul ez azt jelentette, hogy fogadjuk el az EU-t, a NATO-t, és minden mást, amit a Munkáspárt soha sem fogadott el.

A Munkáspárt Elnöksége február 23-án válaszolt: „A tervezetbe sajnálatos módon olyan elemek is kerültek, amelyek a jelenlegi helyzetben szükségtelenül élezik a vitát, és kérdőjelezhetik meg a további együttműködés lehetőségét. A Munkáspárt megítélése szerint nincs szükség arra, hogy baloldali pártok megerősítsék „nemzetközi kötelezettség-vállalásaink tiszteletben tartását.” Ez ugyanis egyaránt jelenti a NATO, az EU támogatását, sőt olyan magyar-amerikai biztonsági egyezmények „tiszteletben tartását”, amelyek éppen a demokráciát sértik.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az EU-t illetően eltérőek a véleményeink. Mi nem kérjük Önöktől, hogy fogadják el a mi álláspontunkat. Mi azt javasoljuk, hogy találjunk kompromisszumot.

Javaslatunk: hagyjuk el az első oldal utolsó bekezdését és helyére az alábbi mondat kerüljön, ami lehetővé tenné, hogy a Munkáspárt elfogadja az egész dokumentumot: A BAKA a szociális és demokratikus alapjogok védelmére alapozza az együttműködést Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt.”

Ha ez nem kompromisszum, akkor mi az? Nos, öt perc alatt kiderült, hogy sem az MSZDP, sem a Vajnai-féle társaság, sem a többiek nem akarnak megegyezést. Vajnai válaszlevele világosan tükrözte, hogy mi is érdekli őket: „Olyan időszakban, amikor egyre erősebben lépnek fel a rasszista, idegengyűlölő, szélsőjobboldali szervezetek, gyűlöletre uszítva EU-s zászlót égetnek, fontos politikai üzenet, hogy az együttműködő baloldali szervezetek egy szociális Európában, az alapvető szociális és demokratikus jogokat garantáló Európai Unió keretei között keresik a megoldást a gazdasági válságra. Csak így lehet széleskörű baloldali összefogást szervezni, ami elengedhetetlen a jelenlegi kormány leváltásához.”

A Munkáspárt Elnöksége nyilatkozatban zárta le az ügyet. „A Munkáspárt sajnálattal veszi tudomásul, hogy az említett pártok megadták magukat az MSZP-nek, és a mögötte álló tőkés köröknek. Ezzel ismét lehetetlenné tették a baloldali erők tőke-ellenes összefogását. Munkáspárt nélkül ugyanis nincs baloldali összefogás.”

Okosabbak és erősebbek lettünk. Először, az elmúlt napok megmutatták, hogy az emberek értékelik és becsülik a Munkáspárt következetes elvi politikáját. Nem azt várják, hogy mi is feküdjünk le az MSZP-nek és általában a tőkének, hanem azt, hogy küzdjünk ellenük. Másodszor, azok, akik a baloldali együttműködést sürgetik, láthatták, hogy a Munkáspárt akarta, a többiek nem akarták. Harmadszor, az MSZP és a Demokratikus Koalíció nagy erejű támadása jelezte, hogy tudják: a Munkáspárt lényeges politikai erő. Lehet, hogy nem vagyunk a parlamentben, lehet, hogy szegények vagyunk, de annak mértékében, ahogy a helyzet romlik, s sem a konzervatív, sem a szociáldemokrata-liberális pártok nem tudnak megoldást, úgy nő a Munkáspárt potenciális befolyása. Csak idő kérdése, hogy az emberek mikor bízzák a gondjaik megoldását a Munkáspártra.

Segítsenek megoldást találni: nincs miből megélnünk, lakáshitelünk megháromszorozódott

Nincs miből megélnünk - Egy édesanya levele a miniszterelnökhöz
Nagykökényes, Budapest, 2012. március 1. csütörtök
Hat év alatt háromszáz százalékkal, 25 ezer forintról 76 ezerre emelte a bank annak a nagykökényesi anyának a törlesztő részletét, aki 2006-ban vett fel házára 5.400.000 forint devizahitelt, 2011. decemberig rendre törlesztett is, de bankja még 11.760.000 forintot követel tőle, de kellő jövedelem híján ezt már nem tudja törleszteni.
Törvényes-e ez a banki eljárás, vagy inkább uzsorakamatról van szó? - fordult kérdésével Orbán Viktor miniszterelnökhöz Tóthné Ásztai Mária, de választ még nem kapott.
A Magyar Szociális Fórum - az asszony kérésének eleget téve - ezennel nyilvánosságra hozza a miniszterelnökhöz írt levelet, mert úgy látja, hogy egyéni helyzetének valósághű bemutatása társadalmi érdek, tekintettel a hasonló helyzetbe került emberek több milliós seregére: a tömeges ellehetetlenülésre, milliók tönkretételére, és az emberhez méltó élethez való joguk elvitatására. Az édesanya levelét azon a napon tárja a nyilvánosság elé, amelyen újból megnyílik a lehetőség a kilakoltatások előtt, mert a kormány nem teljesítette a Magyar Szociális Fórum kérését, hogy - a súlyosbodó megélhetési válság miatt - tartsák érvényben a tilalmat, és ne engedjék meg, hogy elvegyék az emberektől otthonukat. Hogyan történhet mindez törvényes keretek között Magyarországon, miféle jogrend teszi ezt lehetővé, miért nem lép fel a politikai vezetés jogi eszközökkel is, pl. közérdekű kereset indításával a bankokkal szemben mindazoknak a védelmében, akik Ásztai Máriáékhoz hasonló helyzetbe kerültek. A kérdésekre választ várnak az emberek, legfőképpen pedig megoldásra.
"Tisztelt Miniszterelnök úr!
Az elmúlt két hónapban én közfoglalkoztatottként dolgoztam a helyi önkormányzatnál, bruttó 42.750 Ft-ért, a párom pedig kb. ugyanennyi munkanélküli segélyt kapott nettóban. Az én munkaszerződésem 2012. február 8-án lejárt, a páromé pedig február 9-én szűnt meg, utána mindkettőnknek csak a foglalkozás helyettesítő támogatás fog járni, ami jelenleg 22.800 Ft.  Ebből a páromnak két gyermek után még gyerektartást is kellene fizetnie, és nekem is van egy nagy fiam, aki utolsó éves az iskolában. Velem élnek ebben a házban a szüleim is.  Édesapám 65 éves lesz az idén, ő nyugdíjas, gyakorlatilag ő fizeti a ház rezsijét (víz, gáz, villany), és ő 'tartja el' az édesanyámat is, akinek semmilyen jövedelme sincs.
Azért tettem idézőjelbe a szót, mert ha a kertben nem termeltük volna meg az alapvető élelmiszereket, talán már nem is lenne mit ennünk. Nekünk nincs másik házunk és olyan rokonunk sem, akihez költözhetnénk, én nem szeretném hajléktalanként látni sem a szüleimet, sem a gyermekemet. Amikor csak van lehetőségünk visszajeleznek, hogy
felvesznek dolgozni bennünket, akkor mi dolgozunk. Nem vagyunk aluliskolázottak és nem szórjuk el, nem isszuk el, vagy szórakozzuk el a pénzünket, de mégsem tudjuk már fizetni a részleteket... Idejöttünk ebbe a kis faluba hat éve, azt hittük itt majd nyugodtan élhetünk, azt a 25-30 ezer forintot biztosan tudjuk majd fizetni. Ráadásul, akkor még 107.000 Ft nettó bérem volt. Most bruttó 42.000 Ft a bérem, a törlesztő részletem pedig 76.000 Ft-nál is több...
Nem szeretném, ha utcára kerülnénk, ezért amikor decemberben már tudtam, hogy a következő hónapban nem fogok tudni törleszteni, felkerestem a bank hatvani fiókját. Ott elmondtam a már fent említett anyagi helyzetünket, az élettörténetünket mióta itt élünk
Nagykökényesen és azt is, hogy januárban már képtelen vagyok kifizetni az aktuális törlesztő részletet, mert akkor már szó szerint nem lesz miből ennünk sem. Megkérdeztem, milyen lehetőségünk van, elmondták, hogy jelen anyagi helyzetünkben nem vagyunk hitelképesek a fix törlesztéshez, vég törleszteni nem tudunk, hitelkiváltó hitelre munkaszerződések és rendszeres havi jövedelem hiányában esélyünk sincs, így aztán mást nem tudtak javasolni, csak azt, hogy ha már tényleg nincs miből élelmiszert sem vásárolni, akkor kérjem meg a munkáltatómat, hogy ne utalja a számlámra azt a kis fizetésemet, hanem adja kézbe. Én még érdeklődtem az "állami eszközkezelő" lehetőségéről is, amiről a televízió híradásaiból hallottam, de azt mondták, hogy ez a lehetőség még nem létezik, ez még csak egy "tervezet". Így aztán minden valódi eredmény nélkül tértünk haza és valóban nem tudtunk mást csinálni, mint olvasni az értesítéseket a nem teljesített törlesztésről, amiket az OTP küldött sms-ben.  Azóta kaptunk egy felszólító levelet is, amelyben felhívják a figyelmemet az elmaradt befizetésre, közlik, hogy a késedelmi kamat mértéke 8,78 % az ügyleti kamaté pedig 6,45 % évente. Ezen kívül felhívják a figyelmemet az esetleges szankciókra és a következményekre, amennyiben nem rendezem az elmaradásaimat.  (Ennek a banki levélnek a másolatát mellékelem Önnek.)...
Ma, 2012. 02. 07-én ismét elmentünk a bankba.  Már kéthavi elmaradásunk van. Elmondtuk újra, miről van szó, milyen helyzetben vagyunk. Kérdésünkre, "segítségként" a következő lehetőséget ajánlották fel nekünk; Amennyiben sikerül felvennem a kapcsolatot az adóstársammal (azaz a volt férjemmel) és van még 15.000 Forintunk a közjegyző kifizetésére, egy szerződésmódosítással kétszer 6 hónapig, vagyis egy évig törleszthetnénk havi 10.000 Ft-ot. De ennek következményeként, a különbözet miatt 5 évvel meghosszabbodna a hitel futamideje. Tehát a rákövetkező + 5 évben továbbra is csak 70.000 Ft/hóval számolva még további 4.200.000 Ft-ot kellene kifizetnem. Így tehát a ház, amire felvettem 5.400.000 Ft-ot, mire letelne a futamidő, nekem már több mint 15.000.000 Forintomba kerülne, és ebben csak a hátralévő időt számolom, de már mögöttem van három hónap híján hat év, amit rendesen törlesztettem.
Felmerül bennem a kérdés, Miniszterelnök Úr, ez a 300 %-os emelés nem számít uzsorának?
Én nem szeretném, ha ezt a házat elárvereznék, hiszen hajléktalanná válnánk, és anyagilag is nagyon rosszul jönnék ki belőle. Ez a ház nem hivatalos vélemény szerint nem ér 5.000.000 Ft-ot, de talán még 4.000.000 - t sem. A jelenlegi tartozásom 6.748.940 Ft, a mostani svájci frank árfolyamon. Tehát nem elég, hogy fedél nélkül maradnánk mind az öten, de még az árverezés után is maradna több mint 2.000.000 Ft tartozásom, amihez - amíg nem tudom törleszteni - még hozzá számítódnának a kamatok is. Márpedig fedél nélkül munkát találni és pénzt keresni még reménytelenebb, mint így. Ezen felül pedig ki tudja, milyen hosszú időre felkerülnénk az úgynevezett KHR-listára is, amivel aztán már végleg ellehetetlenedne az életünk. Úgy érzem, hogy adóstársamon sem lenne jogszerű követelni a tartozást, hiszen azon felül, hogy már nem a házastársam, ebből az ingatlanból nincs részesedése sem. Legjobb tudomásom szerint a beteg édesanyjával él, ő maga is cukorbeteg és szintén nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak...
Minket ez a tehetetlenség, a munkanélküliség, a létbizonytalanság már teljesen kikészít. Tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk mit tehetnénk, van-e még lehetőségünk, van-e ebből olyan kiút, ami által nem kerülünk még rosszabb helyzetbe, hisz már így sincs miből élnünk.
Kétségbe vagyunk esve, szükségünk van segítségre, valódi segítségre, megoldásra.
Én nem tudok például 70.000 Ft feletti törlesztő részlet mellett egy távolabbi városba menni munkát keresni, esetleg albérletet fizetni vagy egy hosszabb távot felölelő buszbérletet megfizetni. Nekünk ma már egy 12 km-es buszjegy ára is sok! A helyzetünk teljesen
kilátástalan és totálisan reménytelennek tűnik.
Tudom, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, sőt tudom, hogy nagyon sokan vagyunk. De higgye el nekem egyetlen munkanélkülit, hajléktalant vagy éhezőt sem tesz boldogabbá esetleg nyugodtabbá az a tény, hogy nincs egyedül, hogy sokan vannak, sőt egyre többen...
Kérem, gondolja végig: nincs miből megélnünk! Az alapvető dolgokra sem marad, egészségileg is teljesen tönkremegyünk. Számunkra borzasztó belegondolni, hogy van, aki ennyit keres egy hónapban, nekünk, ötünknek pedig rámegy az egész életünk. Sőt, lehet, hogy a gyermekemre mást nem hagyok majd, csak adósságot.
Kérem, segítsenek megoldást találni! Én kibírom, ha utcára kerülök, de az idős szüleimnek és az életet most kezdő fiamnak ezt nem kívánom. Bízva megértésében várom válaszát!"
Tóthné Ásztai Mária
(A nagykökényesi asszony elérhetősége az újságíró kollégák rendelkezésére áll az MSZF-nél.)
Kiadta: MSZF SZK

Lassú kínhalál: aki nyomorog, annyit is ér a szegényeket sarcoló kormány szemben

Ónody-Molnár Dóra| Népszabadság| 2012. március 1.

Az azért elgondolkodtató, hogy a miniszterelnök jobbkeze még januárban is 28 500 forintot emlegetett, pedig az már csak 22 800 forint volt. Igaz, ez a húszszázalékos vágás neki nem akkora tétel, hogy meg kéne jegyeznie. Kis lépés a költségvetésnek, nagy megvonás az éhezőknek.
Vajon mi veszi rá a keresztény-szociális értékrendre oly sűrűn hivatkozó kormányzatot arra, hogy nyomorgó embereket még mélyebbre taszítson? Elvenni 5700 forintot azoktól, akiknek egyébként semmi sem jut a közszolgáltatásokból! Szemben a közhiedelemmel ugyanis az úgynevezett ingyenélőkre nagyon kevés közpénzt fordít az állam. Nem jut nekik olyan iskola, amilyen a többségnek. Nem jut nekik tisztességes egészségügyi szolgáltatás: a többségük alig jut el vizsgálatokra, és lényegesen kevesebb ellátást vesznek igénybe, mint az erre kevésbé rászorulók. Nem kerül sokba a nyugdíjuk, mert nem élik meg azt a kort, amelyben élhetnének vele. Kisgyermekkoruktól súlyos betegségekkel küszködnek, amelyek a szegénységtől, dohos lakásoktól, rosszul tápláltságtól alakulnak ki. Ha fejlődésnek indul egy település, a gettó valahogy kimarad: oda nem vezet betonozott út, nincs csatorna, nincs vezetékes víz. Ezek azok a közszolgáltatások, amelyek sokba kerülnek. A gyerekek olyan indokok miatt kénytelenek kimaradozni az iskolából, amiket a szerencsésebb helyre születettek elképzelni sem tudnak. Például: el kell intézni valamit, és hogy a városba olcsóbban jussanak be a szülők, csoportos utazási kedvezménnyel, viszik a gyerekeket is. Onnan vesz el most tehát a kormány, ahol már rég nincs pénz tejtermékre, zöldségre, gyümölcsre, zsömlére. Száraztészta és krumpli az étrend. A viskókban nincs villany, már rég leszerelték az órát. Ezek a családok már azt sem bírták elviselni, hogy a 28 500 forintos segély összeg évek óta nem nő. Az infláció, az energia- és élelmiszerárak emelkedése évről évre egyre elviselhetetlenebb terheket rótt rájuk. Most oldják meg mindezt 22 800 forintból! Orbán Viktor és pártja úgy döntött, hogy rajtuk is megspórolja annak a töredékét, amelyet felelőtlen nyilatkozatokkal, elkerülhető kamatfelárakkal kidobtak az ablakon.
Természetesen nemcsak a spórolásról van itt szó, hanem egy világnézetről, amelyben a szegénység biológiai-erkölcsi kudarcot jelent. Aki szegény, annyit is ér. A többség pedig nem tehet mást, mint elszigetel és büntet. Vegyük sorra a ciklust: segélycsökkentés, börtön a hajléktalanoknak, önkormányzati szégyenfal az „érdemtelen” szegényeknek, csak 16 éves korig kötelező iskoláztatás, a minimálbér feléért végeztetett közmunka, aránytalan szabálysértési bírságok. Mintha valakit nem egy mozdulattal végeznének ki, hanem lassú kínzással. És mi lenne, ha ez a kormány nem volna elkötelezetten keresztény?

Sikeres embervédelmi akció: elmaradt az árverés

Mozgósító felszólítás az otthonvédőknek és mindenkinek, aki küzdeni akar a bankok és a végrehajtók kifosztó maffiája ellen:

A Fehér Kéményseprők közleménye:

“Tisztelt Barátaim!

Arra kérlek bennetek, hogy segítsünk egy IGAZ OTTHONVÉDŐNEK, aki velem együtt mentett más meg nagyon sok adóst, mert most neki van szüksége ránk!

Pontos részleteket nem ismerek csak annyit, hogy árverezése lesz, 2012. február. 22. szerda 10 óra, kezdettel a Végrehajtó Kamara Árverező Kastélyában, Budapest, 1138 Váci út. 201. A Végrehajtó: ifj. Dienes Árpád!

Kérlek bennetek, hogy mint eddig is, menjünk el és tegyünk meg mindent, hogy ez az árverés ne történhessen meg! A jogi hátteret már az ügyvédek megoldották, bíróságon van, várjuk, hogy a bíróság hivatalból is leállítsa.

Viszont, ha ez nem sikerül, ismerve a bíróságokat, ahogy anyatigrisként védik a végrehajtókat, legyünk ott és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a jogi határokon belül!

FÉL ÓRÁVAL ELŐBB LEGYÜNK OTT!

Köszönettel:
Dabasi Tamás

A Fehér Kéményseprők Társadalmi Szervezetek Szövetségének Elnöke”

***
Csatlakozás:

Az Egységes Magyarország Mozgalom otthonvédői csatlakoznak a Fehér Kéményseprők elnökének mozgósítási felhívásához. Felhívunk minden igaz otthonvédő önkéntest, hogy jelenlétével erősítse az otthonvédők pozícióját a helyszínen!

Nem engedhetjük, hogy a végrehajtó hiénák egy újabb magyar otthonra tegyék rá a kezüket! És annak bevételéből újabb luxus nyaralásukat és luxus életvitelüket fedezzék!

Legyünk ott minél többen! A cím még egyszer: Végrehajtó Kamara Árverező Kastély, Budapest, 1138. Váci út. 201. – (Ez az épület a volt indóház az Északi összekötő vasúti híd tövében. Megközelíthető autóval közvetlenül a Váci útról, tömegközlekedéssel: Metró, Városkapu megálló.) – Február 22. szerda, 9.30.

Fort András – EMM Otthonvédők
Szabad Riport Tudósító Iroda

***

2012. február 22., szerda, 9 óra 30 perc, Budapest, Angyalföld, Váci út 201. Az árverés - elmaradt...

               

A "cég" bejárata.  Érdekes az ajtóüvegre ragasztott A4-es papírra szerkesztett felirat, csak ilyen cégtáblára "futja" egy állami (?), vagy bírósági (?) cégnek... Vagy inkább bujkálnak...

Gyülekezés a bejárat előtt

Amúgy fejlett, kamerás őrzésvédelmi rendszerrel van ellátva körben az épület. A díszlámpákba építették be a kamerákat

Tíz óra után néhány perccel az ajtóból a biztonsági őr kiszólt: a tíz órára meghirdetett árverés elmarad

A "főnök" és izomagyú sofőrje a szállító képkocsijukhoz vittek egy számítógép-egységet. Közben a közelben lévő Fort András újságíró közterületen, igazolványkártyával a nyakában fotózott. Az "izomagyú" észrevette, tettlegesen megfogta az újságíró kezét, és a fényképezőgépet el akarta venni. Az újságíró segítségért kiáltott...

Természetesen odarohantunk

A "főnök" is kikászálódott az autóból. Csak nem segíteni akart?

A szállító gépkocsi "főnökkel", sofőrrel és rendszámtáblával. Kicsit még várakoztunk, aztán eljöttünk

Vajnaiék, ahogy eddig, megadták magukat a szociknak és a mögöttük álló tőkés köröknek

Az MSZDP, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal az elmúlt hetekben tettek egy lépést balra, és kettőt jobbra.
A Munkáspárt üdvözölte az MSZDP kezdeményezését Baloldali Kerekasztal összehívására, s kész volt minden előfeltétel nélkül részt venni. A tárgyalások során azokra a kérdésekre helyezte a hangsúlyt, amely valóban segítheti a magyar dolgozók életét és összekötheti a baloldali pártokat. Számos más kérdésben kész volt engedményekre.
A tárgyalásokat alapvetően megváltoztatta az MSZP beavatkozása. Az MSZP nem vállalta a részvételt olyan fórumban, amelynek a Munkáspárt is részese. Világossá tette, hogy az MSZP tőkés párt, amely nem a dolgozók, hanem a magyar és a külföldi nagytőke érdekeit szolgálja. Az MSZP nyíltan nyomást gyakorolt a pártokra, igyekezett megakadályozni, hogy az MSZP-től független baloldali csoportosulás jöjjön létre.
Az MSZDP, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal február 23-án olyan feltételt szabott az együttműködés folytatására, amely a Munkáspárt számára elfogadhatatlan. Követelték, hogy minden párt tegyen hitet Magyarország nemzetközi elkötelezettségei mellett, azaz fogadjuk el a NATO-t, fogadjuk el az Európai Unió dolgozó-ellenes intézkedéseit, a magyar belügyekbe való beavatkozását, sőt fogadjuk el a magyarországi demokráciát korlátozó biztonsági, terror-elhárítási és egyéb egyezményeket.
A Munkáspárt sajnálattal veszi tudomásul, hogy az említett pártok megadták magukat az MSZP-nek, és a mögötte álló tőkés köröknek. Ezzel ismét lehetetlenné tették a baloldali erők tőke-ellenes összefogását. Munkáspárt nélkül ugyanis nincs baloldali összefogás.
Budapest, 2012. február 24.

Munkáspárt Elnöksége

Thürmer: Gyurcsányéknak nincs közük a baloldalisághoz, és sokak szerint kár volt belépni az unióba

Magyar Hírlap, 2012. február 23.
5 perces interjú: Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke

Az MSZP és a DK nem hajlandó olyan fórumon részt venni, ahol a Munkáspárt jelen van, ami az utóbbi formáció szerint világossá teszi, hogy a szocialisták és Gyurcsányék az országban nem akarnak szemléletváltást.

A Munkáspárt elnökét, Thürmer Gyulát kérdeztük. 
– Kerekasztal alapítására szánták el magukat baloldali pártok, amelytől végül az MSZP és Gyurcsány Ferenc DK-ja is elhatárolódott a Munkáspárt miatt. Valójában ki kezdeményezte a kerekasztalt?
– A gondolat szülőatyja a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP). Első körben az MSZDP mellettünk a Munkáspárt 2006-ot és a Zöld Baloldalt hívta meg a tervezett tanácskozásra, de aztán felmerült, hogy minden politikai szervezet, amely baloldalinak tartja magát, részt vehetne a kerekasztalon. A múlt heti tanácskozáson aztán megjelent az MSZP képviselője is, amit úgymond meglepetésnek szántak a szervezők.
– Hogyan reagált volna a Munkáspárt elnökeként, ha a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció (DK) valamely politikusa is részt vesz a megbeszélésen?
– Valószínűleg ez lett volna az a pont, amikor felállunk. Azért hagytuk volna ott a kerekasztalt, mert Gyurcsány Ferencékkel az már nem baloldali lett volna.
– Ehhez képest a DK és az MSZP határolódott el a Munkáspárttal való együttműködéstől.
– Lelkük rajta. Nekünk, valódi baloldali pártoknak járnunk kell a magunk útját, és figyelni az emberek mindennapi, valóságos problémáira.
– A szocialisták és Gyurcsányék is leginkább azzal érvelnek, hogy az úgymond szélsőséges Munkáspárt megkérdőjelezi Magyarország euroatlanti integrációját. Ez utóbbi állítás egyébként igaz?
– Ma Magyarországon nagyon sokan mondják, hiába léptünk be az Európai Unióba. Ezért egy számvetést szeretnénk látni, hogy mi szól az unióban maradásunk mellett és ellen, aztán erről véleményt mondhatnának az emberek. A NATO-tagságról pedig úgy gondoljuk, az egyértelműen rossz a számunkra.
– Keddi közleményükben azt írják, ugyan nem védik a jelenlegi kormányt, de biztosak benne, hogy csupán egy új kabinettől nem lesz jobb a dolgozó embernek. Az adórendszerben viszont fordulatot sürgetnek, hogy – mint fogalmaznak – több jusson munkahelyteremtésre, közösségi közlekedésre, egészségügyre, oktatásra, a dolgozók életkörülményeinek javítására.
– Egyszeri vagyonadót mindenképpen kivetnénk, utána pedig progresszív jövedelemadót vezetnénk be. A gazdag embereké mellett a multik adóját szintén jelentősen növelnénk. Minderről, ahogyan más kérdésekről is, bárkivel hajlandók vagyunk tárgyalni, aki akar a dolgozókért tenni, de aki a bőrükre játszik, azzal minden együttműködést elutasítunk. Úgy is fogalmazhatunk, a magyar dolgozók érdekei nem eladók.

Zsebők Csaba

Barabás György: A baloldali kerekasztalnál ott lenne a helye a munkáspártoknak is

Klubrádió, Beszéljük meg! Bolgár György műsora, 2012. február 21., kedd, 16:55–17:05

***

Barabás György: Halló, jó napot kívánok, Bolgár úr, Barabás György vagyok.

Bolgár György: Jó napot kívánok.

Barabás György: Örülök, hogy ma már végre sikerült adásba kerülnöm, mert tegnap sajnos nem jött be. Én a Thürmer-féle Munkáspárthoz szeretnék hozzászólni.

Bolgár György: Igen.

Barabás György: Azt kérdezném öntől, hogy nem érzi úgy, hogy kicsikét túlzás, amit ön a Munkáspárttal kapcsolatosan állít?

Bolgár György: Mit állítok?

Barabás György: Hát azt, hogy szélsőséges, meg azt, hogy nincsen támogatottsága…

Bolgár György: Hát nézze, a támogatottságot könnyen lehet igazolni: nincs. Praktikusan nincs. Hogy szélsőséges, azon nyilván lehet vitatkozni. Szerintem aki azt mondja, hogy ezt a mostani rendszert meg akarja – nem változtatni, hanem lényegében ki akarja cserélni egy állami típusú szocializmusra – az legalábbis…

Barabás György: Nézze, a Munkáspárt húsz éve ugyanazt mondja. El kell olvasni a programját. Teljesen demokratikus. A társadalom többségének az érdekeiért kíván fellépni.

Bolgár György: Jó. Ez eddig nem demokratikus. Mindenki azt mondja, hogy a társadalom többségének érdekeit akarom képviselni. A kérdés az, hogy hogyan? Milyen rendszerben? Milyen rendszerben?

Barabás György: Jó. Jelenleg teljesen demokratikus körülmények között, parlamenti választás útján.

Bolgár György: Na de az rendben van – jelenleg a Jobbik is így csinálja.

Barabás György: Igen, de egyébként önöknek is ebben nagy felelőssége van, tehát a médiának. Ezt úgy értem, hogy nem jut megfelelő szereplési lehetőséghez. Na most, hogyha nem jut megfelelő szereplési lehetőséghez, nem tudja elmondani a véleményét, programját. Így az emberek nem ismerik meg.

Bolgár György: De ezek szerint ön jól ismeri, talán ennek a pártnak tagja is, mintha azt venném ki, nem?

Barabás György: Nem. Nem vagyok tagja, szimpatizánsa vagyok, illetve voltam tagja.

Bolgár György: Na jó. Akkor elmondhatja nekünk, hogy mi az, amit ez a párt képvisel, mitől demokratikus ez, és miért kellene, hogy minél többször megszólaljanak. Én hallgatom.

Barabás György: Hát nézze. A kapitalizmus ellen való fellépés, az önmagában nem bűn.

Bolgár György: Nem. Ez önmagában nem bűn. Csak a dolgok összefüggnek.

Barabás György: És én azt gondolom, hogy ha már szélsőjobb vagy szélsőbal között kell választani – egyébként nem szélsőbalos –, de ha már a kettő közül, akkor már inkább a szélsőbal. Egyébként figyelmébe ajánlom a Szabadság újságot is.

Bolgár György: Igen, de szeretnék nem választani. Igen. Szeretnék nem választani, de azért annyiban hajlamos vagyok ennyiben legalább elvileg igazat adni, hogy amikor szélsőjobbról rasszista, származási, születési alapról osztályoznak ki embereket, az kicsikét rosszabbul és kíméletlenebbül hangzik, mint hogyha valaki azt mondja, hogy én a kapitalista rendszert akarom kicserélni egy másikra, mert a magántulajdonban nem hiszek.

Barabás György: Azonkívül mostanság szokás a kommunizmust összemosni a fasizmussal.

Bolgár György: Már micsodát, a kommunizmust? Azt szokás, igen.

Barabás György: A kommunizmust és a fasizmust szokás összemosni. Holott deklaráltan kommunizmus egyetlen országban sem volt. Kubában sincs. Jelenleg ennek építése folyik, ezen az úton haladnak.

Bolgár György: Ez igaz. De ez a kommunista cél mégiscsak benne van, és ráadásul ezt a kommunista célt úgy akarják elérni, hogy a demokráciát kizárják. Egy párt uralma, és ők mondják meg, hogy mit szabad és mit nem, hogy kell elérni ezt a kommunista utat. Ebből következően diktatúra van Kubában is, és az volt a ’17-es forradalom után a Szovjetunióban is, és később számos szocialista országban is. Ez a probléma, ezen az alapon lehet összemosni a fasizmussal és nácizmussal. Sok szempontból persze alaptalanul, mert a kettő nem ugyanaz. Attól…

Barabás György: A másik, hogy nemzetközileg el van ítélve a fasizmus, ugye. Tehát a fasizmus nemzetközileg elítélt…

Bolgár György: Igen. Hát azért elítélik a kommunista diktatúrákat is, nem is alaptalanul, hiszen ezek egyike-másika nagyon súlyosan, hatalmas tömegeket gyilkolt meg. Tehát egy gyilkos diktatúra volt, voltak egészen kirívó…

Barabás György: Hát, azért a Kádár-rendszert nem venném annak, jó?…

Bolgár György: A Kádár-rendszerben is ’56 után sajnos voltak törvénytelen…

Barabás György: Hát megtorlások voltak, de azért vegyük már figyelembe azt is, hogy az elmúlt húsz évben hányan fagytak meg az utcán…hányan haltak éhen… gyakorlatilag a mai politikai rendszernek az urai… azok is tömeggyilkosságot követtek el. Ilyen értelemben.

Bolgár György: De hát ilyen értelemben…

Barabás György: Ha ezt nézem… csak ez enyhébb formája, úgymond.

Bolgár György: Igen. Mondjuk ez gondatlanságból elkövetett dolog. Ez az egyik, a másik… de az, hogy a diktatúrákban hány vétlen és nem számontartott egyéb áldozat volt, nem csak az, akiket a bíróság végeztetett ki… azt pedig nem tartották számon. Hogyha akkoriban is megfagytak emberek – márpedig nyilvánvalóan megfagytak –, arról nem írt az újság, nem beszélt a rádió, mert akkor erről nem lehetett… Úgyhogy biztos voltak akkor is, és akkor sem volt Magyarország egy olyan ország, ahol nem volt szegénység. Más kérdés, hogy kisebbek voltak a különbségek.

Barabás György: Igen. Tehát az életszínvonalat meg lehet nézni összehasonlításban az akkorival, a mostanival.

Bolgár György: Meg lehet nézni sok minden szempontból. Nem könnyű egyébként az összehasonlítás. Az biztos, hogy a társadalmi különbségek nagyon erőteljesen megnőttek. És erre lehet mondani… még hajlamos vagyok igazat is adni önnek: ez nem igazságos. Jobb volna egy igazságosabb, nagyobb egyenlőségen alapuló kapitalizmus. Csak az a baj, hogy a magántulajdonra épülő kapitalista rendszerben – ebbe bele van építve az, hogy nagyok a különbségek. Mert ha valakinek van képessége, tudása, szerencséje, tehetsége, szorgalma, akkor lehet, hogy irdatlan pénzeket fog keresni, és nagyon nehéz olyan rendszert teremteni, hogy ezt a sok pénzt elvegyék tőle, és odaadják annak, aki esetleg nem szorgalmas, nem is tehetséges, nem is jól dolgozik, viszont nagyon keveset keres. Ez se volna igazságos, de a különbségeket kéne valóban csökkenteni.

Barabás György: Jó. Hát akkor ebben megegyezhetünk. És én bízom a demokratikus választásokban.

Bolgár György: Hát abban én is. És abban is persze – és ez már mondjuk egy jó pont volna akár a Kommunista Munkáspártnak is –, hogy ha nyerne – ennek a valószínűsége jelenleg nulla – egy ilyen választáson, nem jelentené a demokrácia, a többpártrendszer felszámolását. Nem akarná egypártrendszer útján megváltoztatni az általa nem szeretett kapitalista társadalom…

Barabás György: Ön ilyet olvasott?

Bolgár György: Nem, csak a történelemben láttam ilyet.

Barabás György: Ja, a történelemben. Mert nem mindegyik követi ám azt, ami a Rákosi-rendszerben volt. Tehát nem tudnám azonosítani avval, az akkor elkövetett hibákkal a mostani pártot.

Bolgár György: Nézze. Még a sokak által mostanában nagyon dicsért kínai rendszer is, ahol a kommunista párt vezeti az országot, az sem viseli el a többpártrendszert. A kapitalizmust már többé-kevésbé beengedte, de az egypártrendszer nincs fellazítva. Nincsenek versengő pártok. Nincsenek versengő nézetek. És ez biztos, hogy nem jó, nem igazságos, nem emberi – ez egy elnyomó rendszer, tele nagyon sok rossz vonással. Annak ellenére, hogy Kína egy sikeres országgá vált.

Barabás György: Úgyhogy én úgy gondolom azért, hogy a Bakában ott van a helye a munkáspártoknak is. Ez az én véleményem…

Bolgár György: Hát ön úgy gondolja, de az MSZP meg nem így gondolja a kezdeti bizonytalankodás után.

Barabás György: Jó, hát az MSZP… jó, hát egyébként... jó. Köszönöm szépen akkor.

Bolgár György: Én is köszönöm. Viszonthallásra.

Barabás György: Viszonthallásra.