Élőlánccal meghiúsították a budaörsi árverezést

2011. augusztus 25. csütörtök, 11:43 | Írta: Simó Endre | | |

Budaörs, 2011. augusztus 25. csütörtök
Budaörsön csütörtökön civil élőlánccal meghiúsították azt az árverezést, amelyen Kovács István devizahiteles, a Magyar Szociális Fórum (MSZF) szervezőjének érdi otthonát akarták kalapács alá bocsájtani – közölte az MSZF.
Az MSZF szervezőjével szolidáris, köztük távolabbi településekről érkező emberek egymásba karolva elállták Schmör Ákos árverező irodájának bejáratát, majd a licitálás meghirdetésekor tömegesen benyomultak az irodába, kiszorítva onnan minden esetleges érdeklődőt, köztük a neppereket. Az árverező megkérdezte, van-e érdeklődő a lakás iránt, mire a jelenlévő kb. 60 civil kórusban felelte, hogy nincs. Ennek hatására az árverezést sikertelennek nyilvánította és fél évvel elnapolta.
Kovács István lakásának elárverezését május 26. óta immár másodszor hiúsították meg társadalmi összefogással. Az élőláncban otthonvédők, jogvédők, ügyvédek és kisebb pártok vezetői vettek részt, köztük Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke.
Az árverezés meghiúsulása nem jelenti, hogy végleg lekerült volna a napirendről az MSZF szervező otthonának értékesítése. A Szociális Fórum szerint megnyugtató megoldást csak az hozhat, ha megtiltják azoknak a családoknak a kilakoltatását, akik – mint Kovácsék - azért váltak fizetésképtelenné, mert kellő jövedelem híján nem tudtak eleget tenni a bankok tisztességtelen és törvénytelen követeléseinek.
A magyar civil társadalom két nap leforgása alatt a második eredményt könyvelhette el a Magyar Szociális Fórum mozgósításával: szerdán a 90 éves székesfehérvári Vincze Józsefnét és rokkant fiát sikerült megmenteni a kilakoltatástól.
Pénteken újabb kiállás következik: Élőlánccal veszik körül a Bankszövetség budapesti épületét a József Nádor téren tiltakozásul a kormány bankokkal kötött júniusi kiegyezése miatt, melynek legfőbb kárvallottjai a Hitelkárosultak. Az érintettek önszerveződő megmozdulását az MSZF teljes mértékben támogatja, mozgósít rá, képviselője pedig felszólal – áll a csütörtökön kiadott közleményben.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 248.

Él nemzet e hazán! De tényleg, nem hülyéskedek! Tudod, a nyár sok mindenre jó. Ilyenkor, a szabadság idején az ember egy kicsit olyan, mintha külföldi lenne. Sok mindenre felfigyel, amit a rohanásos hétköznapokon nem lát meg. Él nemzet e hazán! A tihanyi móló tele van emberekkel, s nem csak külföldiekkel, magyarokkal is. Lehet, hogy lángost esznek 260-ért és nem fogast 2000-ért, de azért esznek. Sőt, ahogyan elnézem a tihanyi dombra felfelé lihegő honfitársaimat, egyiküknek-másikuknak nem ártana a lángosról lemondani. A füredi hipermarket zsúfolásig tele, az emberek vásárolnak. Lehet, hogy az olcsóbb dolgokat keresik, megveszik a bóvlit, azt is, ami eleve annak készült, meg azt is, amit a kereskedő csúcsminőségként hirdet, miközben tudja, hogy nem az, de mindegy: az emberek vásárolnak. Él nemzet a hazán! A balatoni falvakban sok a virág, az emberek adnak a környezetükre. Lehet, hogy nem telik annyira, mint szeretnék, de erre is jut. Dolgoznak az emberek. Igaz, nem egyformán. A sajkodi pizzériában a pincérnő harminc vendéget szolgál ki egyedül, villámgyorsan és udvariasan. A többi helyen öt pincér se bírja tíz vendég kiszolgálását. Na ja, lassú munkához idő kell. Szépül Magyarország, s ezt mi gyakran nem vesszük észre, csak a külföldi. Él és szépül annak ellenére, hogy volt rendszerváltás, annak ellenére, hogy négyévente a kormányok újabb és újabb csodarecepttel állnak elő. A mostaniak nyilván nagy szakácskönyvet akarnak írni, mert havonta jönnek az új receptek. Szóval, él nemzet e hazán. Minden kormány úgy könyveli el, hogy ez csak az ő érdeme, de nem így van. Vörösmartynál maradva: „Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet." Magyarán, él a nemzet, mert mi élni akarunk.
Felcsút
Az amerikaiaknak ott van Camp David. Száz kilométerre Washingtontól, formálisan a haditengerészet objektuma, a valóságban az amerikai elnökök pihenő rezidenciája. Az oroszok sem maradnak le, bár ott bonyolultabb a helyzet. Mindenből kettő kell. Medvegyev mégse mehet ugyanoda, ahova Putyin. Hova is jutna a világ? Putyin vagy a Moszkva melletti Novo-Ogorevoban fogadja vendégeit, vagy Szocsiban, a Riviéra komplexumban. Medvegyev sem panaszkodhat. Őt szolgálja ki Gorki-9, a fővárostól 15 kilométerre, és még két dácsa Szocsiban és a novgorodi kormányzóságban. Magyarország miniszterelnöke Felcsútra vonul vissza, ha kormánya tagjaival a jövőt akarja kötetlenül megvitatni. Szép dolog a szerénység! Felcsút ugyan nem haditengerészeti bázis, de azért van futballakadémia, van Makovecz-ház, s ami a legfőbb vonzerő: itt van miniszterelnökünk háza. A hírek szerint tehetősebb emberek is bejelentkeztek Felcsútra, nem akarnak lemaradni a perspektivikusnak ígérkező szomszédságról. A dolog azért nem olyan egyszerű. Az EU-elnökség idejére kipofozták Gödöllőt, ami alkalmas külföldi vendégek intimebb fogadására. Nem kell félreérteni semmit! Igen, Orbán Viktor is akarhat kettesben sétálni, mondjuk Merkel kancellárral. Gödöllőnek ráadásul történelmi levegője van. Andrássy, Sissi és persze az utolsó hivatalos lakos, Horthy Miklós. Háború esetére irányító központot sem kell építeni, mert a Horthy-bunker megmaradt. Na jó, egy kicsit régi, kicsit savanyú, de a miénk, és amilyen nagy ma a magyar hadsereg, harcálláspontnak még nagy is.
A ramadán vége a háború kezdete?
Nem Líbia zavarja a nyugatot, hanem Szíria. Líbiában az olaj a fontos. A nyugat nem akarja, hogy az olaj jövőjébe Kína is beleszóljon, ezért kellene megdönteni Kadhafit, aki a kínaiakkal egyezkedett. Szíria azonban kulcsfontosságú terület. A térség feletti teljes amerikai-izraeli uralom akadálya Szíria. A palesztinok is elvesznének nélkülük. Izraellel szomszédosak, Izrael ráadásul szír földeket tart megszállás alatt. És nem utolsó sorban Szíria Irán szövetségese. A nyugat ennél kevesebbért is indított már háborút. A forgatókönyv világos. Az elmúlt hónapokban a nyugat tüntetéseket provokált Szíriában. Majd, amikor az Asszad-kormány fellép a túlontúl radikális tüntetőkkel szemben, a nyugat nyilatkozatban ítéli el az akciót. Ez ismétlődik újra és újra. Most azonban az események sűrűsödnek. Megkezdte felkészülését az izraeli hadsereg a palesztin államról szóló szeptemberi ENSZ- szavazást követő lehetséges konfliktusra Szíriával a Golán-fennsíkon - közölte a Háárec című izraeli lap augusztus 11-én. A sietség nem véletlen. Augusztus 29-én véget ér a Ramadán, az arabvilág nagy ünnepe. A legjobb pillanat egy háború kirobbantására. Damaszkuszban nem lehet Interneten megdönteni a rendszert, mint Kairóban. De bele lehet rángatni egy háborúba, aminek bizonytalan a vége. A szírek nem szeretik az izraelieket, de egy háború nem jönne jól nekik. Izrael és amerikai szövetségesei viszont kifejezetten örülnének egy új háborúnak. Két legyet ütni egy csapásra: megdönteni Asszad rendszerét és belerángatni egy háborúba Iránt.

Nyolc új tag a karcagi Munkáspártban

A Magyar Kommunista Munkáspárt karcagi alapszervezete 2011. július 27-én taggyűlést tartott a helyi Kossuth téri párthelyiségben. A napirend nyolc új tag felvételéről, illetve a Kádár János-megemlékezésről, az ott készült videófelvétel megtekintéséről, valamint a karcagi augusztus 20-ai munkáspárti ünnepségről szólt.
A taggyűlés határozatképes volt, hiszen alig hiányoztak néhányan. A nyolc új tagot Horváth Sándor karcagi pártelnök és Nagy József alelnök ajánlotta a tagság figyelmébe. A taggyűlés egyhangúan, ellenvélemény és tartózkodás nélkül határozott abban, hogy valamennyien az alapszervezet tagjai legyenek. Az egyik új tag felvételt nyert a Munkáspárt Szabó Ervin Akadémiájának hallgatói közé is.
A levezető elnök, Horváth Sándor ezután a két taggyűlés között eltelt időszakban végzett munkát taglalta. Az alapszervezet régi és új tagjai megtekintették a július 3-ai Kádár János megemlékezés videofilmjét (ez Thürmer Gyula országos elnök beszédét tartalmazta) és a Fiumei úti temetőben készült fényképeket is. Többen jelezték, hogy a 2012-es megemlékezésre külön gépkocsit kell indítani Karcagról. Ez azért lenne jó, mert azok, akik nem vehetik még igénybe a vasúti utazási kedvezményt, olcsóbban utazhassanak Pestre, mintha vonattal mennének. Ez elsősorban a fiatalokat érinti, különösen a most felvett új tagokat, akiknek azért lenne fontos, hogy jelen legyenek az ünnepségen, mert ott lehet átélni és megtapasztalni a Munkáspárt erejét és társadalmi fontosságát.
Az új tagok úgy gondolják, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a munkahelyek veszélyben vannak, folyamatosan bocsátanak el munkavállalókat, ideológiai szempontból egy megoldás van: tiltakozásként be kell lépni egy olyan szervezetbe, amely a fent említett visszásságok ellen (ide tartozik a nyugdíjasok juttatásainak kormányzati átgondolása, újramegállapítása és valószínűsíthetően csökkentése, továbbá a devizahitelesek, a kilakoltatás előtt állók helyzete is, elvégre Karcagon már van olyan párttag, akinek a hitelét a bank felmondta) érdemben képes harcolni. Ez a szervezet pedig a Munkáspárt.
– Mindenkit szeretettel várunk a karcagi alapszervezetben, akit becsaptak, megkárosítottak, megaláztak az elmúlt 21 évben – nyilatkozta internetes lapunknak Nagy József. – Senki nem született kommunistának, de a jelenlegi helyzet gyakorlatilag arra kényszeríti az embereket, hogy ha már az államtól nem várhatják el sorsuk javulását, akkor egy olyan szervezetben küzdjenek és harcoljanak a saját igazukért, amely teljes mértékben velük van, és amely nem része a jelenlegi hatalomnak. Pártunk elnökét nem az állam vagy a kormányzat fizeti, hanem a párt tagsága, ezért ő éppen a munkások érdekeiért harcol. Csak a marxizmus klasszikusait idézhetem: kizárólag azt kapjuk meg a tőkésektől, amit mi magunk harcolunk ki magunknak – és nem mások helyettünk.
Az utolsó napirendi pont az idei augusztus 20-ai karcagi munkáspárti megemlékezésről szólt. A tagság döntött abban, hogy a pártrendezvényen ismét főznek birkát, és az ünnepség résztvevői elfogyaszthatnak egy adag birkapörköltet. A következő taggyűlés augusztus 24-én, szerdán lesz, amelyen az újonnan felvett karcagi párttagoknak Thürmer Gyula személyesen adja át a tagkönyveket.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 247.

Él nemzet e hazán!

De tényleg, nem hülyéskedek! Tudod, a nyár sok mindenre jó. Ilyenkor, a szabadság
idején az ember egy kicsit olyan, mintha külföldi lenne. Sok mindenre felfigyel, amit
a rohanásos hétköznapokon nem lát meg. Él nemzet e hazán! A tihanyi móló tele van
emberekkel, s nem csak külföldiek, magyarok is. Lehet, hogy lángost esznek 260-ért
és nem fogast 2000-ért, de azért esznek. Sőt, ahogyan elnézem a tihanyi dombra
felfelé lihegő honfitársaimat, egyiküknek-másikuknak nem ártana a lángosról
lemondani. A füredi hipermarket zsúfolásig tele, az emberek vásárolnak. Lehet, hogy
az olcsóbb dolgokat keresik, megveszik a bóvlit, azt is, ami eleve annak készült, meg
azt is, amit a kereskedő csúcsminőségként hirdet, miközben tudja, hogy nem az, de
mindegy: az emberek vásárolnak. Él nemzet a hazán! A balatoni falvakban sok a
virág, az emberek adnak a környezetükre. Lehet, hogy nem telik annyira, mint
szeretnék, de erre is jut. Dolgoznak az emberek. Igaz, nem egy formán. A sajkodi
pizzériában a pincérnő harminc vendéget szolgál ki egyedül, villámgyorsan és
udvariasan. A többi helyen öt pincér se bírja tíz vendég kiszolgálását. Na ja, lassú
munkához idő kell. Szépül Magyarország, s ezt mi gyakran nem vesszük észre, csak a
külföldi. Él és szépül annak ellenére, hogy volt rendszerváltás, annak ellenére, hogy
négyévente a kormányok újabb és újabb csodarecepttel állnak elő. A mostaniak
nyilván nagy szakácskönyvet akarnak írni, mert havonta jönnek az új receptek.
Szóval, él nemzet e hazán. Minden kormány úgy könyveli el, hogy ez csak az ő
érdeme, de nem így van. Vörösmartynál maradva: „Naggyá csak fiaid szent akaratja
tehet.” Magyarán, él a nemzet, mert mi élni akarunk.

Felcsút

Az amerikaiaknak ott van Camp David. Száz kilométerre Washingtontól, formálisan
a haditengerészet objektuma, a valóságban az amerikai elnökök pihenő rezidenciája.
Az oroszok sem maradnak le, bár ott bonyolultabb a helyzet. Mindenből kettő kell.
Medvegyev mégse mehet ugyanoda, ahova Putyin. Hova is jutna a világ? Putyin vagy
a Moszkva melletti Novo-Ogorevoban fogadja vendégeit, vagy Szocsiban, a Riviéra
komplexumban. Medvegyev sem panaszkodhat. Őt szolgálja ki Gorki-9, a fővárostól
15 kilométerre, és még két dácsa Szocsiban és a novgorodi kormányzóságban.
Magyarország miniszterelnöke Felcsútra vonul vissza, ha kormánya tagjaival a
jövőt akarja kötetlenül megvitatni. Szép dolog a szerénység! Felcsút ugyan nem
haditengerészeti bázis, de azért van futballakadémia, van Makovecz-ház, s ami
a legfőbb vonzerő: itt van miniszterelnökünk háza. A hírek szerint tehetősebb
emberek is bejelentkeztek Felcsútra, nem akarnak lemaradni a perspektivikusnak
ígérkező szomszédságról. A dolog azért nem olyan egyszerű. Az EU-elnökség idejére
kipofozták Gödöllőt, ami alkalmas külföldi vendégek intimebb fogadására. Nem kell
félre érteni semmit! Igen, Orbán Viktor is akarhat kettesben sétálni, mondjuk Merkel
kancellárral. Gödöllőnek ráadásul történelmi levegője van. Andrássy, Sissi és persze
az utolsó hivatalos lakos, Horthy Miklós. Háború esetére irányító központot sem kell

2

építeni, mert a Horthy-bunker megmaradt. Na jó, egy kicsit régi, kicsit savanyú, de a
miénk, és amilyen nagy ma a magyar hadsereg, harcálláspontnak még nagy is.

Ramadán vége a háború kezdete?

Nem Líbia zavarja a nyugatot, hanem Szíria. Líbiában az olaj a fontos. A nyugat
nem akarja, hogy az olaj jövőjébe Kína is beleszóljon, ezért kellene megdönteni
Kadhafit, aki a kínaiakkal egyezkedett. Szíria azonban kulcsfontosságú terület.
A térség feletti teljes amerikai-izraeli uralom akadálya Szíria. A palesztinok is
elvesznének nélkülük. Izraellel szomszédosak, Izrael ráadásul szír földeket tart
megszállás alatt. És nem utolsó sorban Szíria Irán szövetségese. A nyugat ennél
kevesebbért is indított már háborút. A forgatókönyv világos. Az elmúlt hónapokban
a nyugat tüntetéseket provokált Szíriában. Majd, amikor az Asszad-kormány fellép
a túlon-túl radikális tüntetőkkel szemben, a nyugat nyilatkozatban ítéli el az akciót.
Ez ismétlődik újra és újra. Most azonban az események sűrűsödnek. Megkezdte
felkészülését az izraeli hadsereg a palesztin államról szóló szeptemberi ENSZ-
szavazást követő lehetséges konfliktusra Szíriával a Golán-fennsíkon – közölte a
Háárec című izraeli lap augusztus 11-én. A sietség nem véletlen. Augusztus 29-
én véget ér a ramadán, az arabvilág nagy ünnepe. A legjobb pillanat egy háború
kirobbantására. Damaszkuszban nem lehet Interneten megdönteni a rendszert, mint
Kairóban. De bele lehet rángatni egy háborúba, aminek bizonytalan a vége. A szírek
nem szeretik az izraelieket, de egy háború nem jönne jól nekik. Izrael és amerikai
szövetségesei viszont kifejezetten örülnének egy új háborúnak. Két legyet ütni egy
csapásra. Megdönteni Asszad rendszerét és belerángatni egy háborúba Iránt.

Győri szakszervezeti fórum az új Munka Törvénykönyvéről

http://www.youtube.com/watch?v=C0SQm7SEu2s&feature=player_embedded

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 246.

A kizsákmányolás törvénye

Ha azt hiszed, hogy az alkotmány a legfontosabb törvény, tévedsz! A törvények törvénye a Munka Törvénykönyve. Az alkotmány olyan dolgokkal van tele, amire nyugodtan mondhatod: nem érdekel! Végülis, se több, se kevesebb nem lesz a fizetésed attól, ha a Szent Koronát, a szent hitet, meg a szent akármit beleveszik az alkotmányba. A választási rendszerre is mondhatod, hogy tökmindegy, és tudod mit: igazad van, majdnem tökmindegy. Mindegy, hogy melyik tőkés párt jut be a parlamentbe, melyik alakít kormányt, úgysem a te érdekeidet fogják szolgálni, hanem a tőkésekét. A munkatörvény azonban más. Itt a bőrödön érezheted, hogy ki az úr a házban. A Munka Törvénykönyve a napnál világosabban mutatja meg a tőkés kizsákmányolást. Ezt a törvényt nem tudod kikerülni. Élned kell, ezért munkát vállalsz a tőkésnél. A tőkés és a tőkésállam viszont együtt eldönti, hogy hány órát kell dolgoznod, mikor és hogyan rúghatnak ki, mennyi a fizetésed. Vagyis ez a törvény arról szól, hogy a tőkés hogyan tudja elvenni tőled s leggyorsabban, legolcsóbban azt az értéktöbbletet, amelyet megtermelsz. A Munka Törvénykönyve ezért nem egyszerűen politikai törvény, ez osztálytörvény, a tőkésosztály törvénye ellened, a dolgozó ellen. A Fidesz törvénye is ilyen.

Internet-kori jobbágyság

Miről is van szó? Nos arról, hogy az európai tőke mindenütt az EU-ban csökkenteni akarja költségeit. Kevesebb pénzért többet és keményebben akar dolgoztatni veled. Azt akarja, hogy ne legyél évtizedeken át nyugdíjban, hanem dolgozz, fogyassz, vegyél fel hiteleket, és amikor már mindent kivettek belőled, nyugodtan meghalhatsz. A Fidesz korszerűsítés és hatékonyság címén most ilyen intézkedéseket akar keresztül verni. Nem magyar jelenség, de nálunk most a Fidesz vállalkozik erre. A Fidesz nyugodtan meríthetne ötleteket akár az egykori igazi jobbágyság történetéből. Példának okáért nem kellene minden egyes munkaóráért fizetni. A dolgozó igenis járuljon hozzá némi ingyen munkával is a vállalat, az ágazat, a haza, a nemzet, a világ felvirágoztatásához. Vagy például a munkaadó születésnapján a munkavállaló igazán kedveskedhetne gazdájának valamilyen kedves és értékes ajándékkal, végül is ő adja a munkát, a kenyeret. Aztán szabályozni kellene, hogy a munkavállaló milyen oldalakat kereshet fel az Interneten. Gondolj bele! Hova vezetne, ha a munkavállaló mindenféle lázító oldalakkal tömné tele a fejét, ahelyett hogy a „közös nemzeti felemelkedés" érdekében „tisztességes munkát" végezne?!

A farkas közös ellenség

Most fel vagy háborodva, hogy ilyen szemét, tisztességtelen törvényt, mint a Munka Törvénykönyve Fideszes tervezete, még nem látott a világ. Dúlsz-fúlsz, mondván, hogy egy éve nem ezt ígérték, nem erről volt szó. Tudom én, nehéz elfogadni, hogy átvertek, de minél előbb elismered, annál gyorsabban lehet cselekedni. Igen, be kell vallani, hogy a Fidesz baloldali jelszavakkal jutott hatalomra. Teljes foglalkoztatottság, a tisztességes munka megbecsülése, európai bérek, meg ilyesmi. Szép, dolgozói követelések, akár mi is mondhatnánk. Sőt, tudod mit, mondtuk is. A Fidesz is mondta, de Te nekik hitted el, mivel ők a nagyobbak, a hangosabbak. Elhitted, hogy egy jobboldali párt korlátozni fogja a tőkét, s mindjárt adtál is nekik kétharmadot a parlamentben. A Fidesz pedig a Te támogatásodra hivatkozva azt mondja: az ország, a nemzet boldogulása a tőkétől függ. Tehát a korszerűsítés azt jelenti, hogy csökkentem a tőke költségeit, megszabadítom azoktól a „terhektől", amelyeket az évtizedek során a tőkére erőltettek. Ezért számolják fel a nyugdíjkedvezményeket, ezért növelik a nyugdíjkorhatárt, ezért zárják be az üzemi étkezdéket. A tőkének azt kell, hogy Te szinte gépként kiszolgáld őt. Ezért nem Te döntőd el, hogy mikor mégy szabadságra, nem lázonghatsz, ha 12 órán át dolgoztatnak. A tőkés még azt is ellenőrizni akarja, hogy mit csinálsz a munkaidőn túl.

Mit lehet tenni? A szemét és a tisztességtelen erkölcsi kategória, és itt nem erkölcsökről van szó. A farkastól nem lehet erkölcsi alapon számon kérni, hogy ő a farkas, és megeszi az állataidat, sőt Téged magadat is. A farkas az farkas, a kapitalizmus az kapitalizmus. A Fidesz-kormány pedig a nagytőke kormánya. A farkast nem lehet háziasítani, lehet korlátozni, távol tartani a háztól, de ehhez erő kell. A környék minden lakójával össze kell fogni. Nem számít, milyen a vallásuk, nem érdekes, mit tettek eddig, ha a farkas nekik is árt, itt a helyük. A kormány csak akkor fog érdemben tárgyalni a szakszervezetekkel, ha azok erőt képesek felmutatni. Most már többre van szükség, mint autós tüntetésekre, „bohócforradalomra", egy-két órás sztrájkokra. A szakszervezetek, a civilszervezetek, a Munkáspárt és más politikai erők összehangolt akciójával kell választ adni a tőke összehangolt és könyörtelen támadására.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 245.

A rossz embereket nem egy nagy könyvben tartják nyilván, mint réges-régen. Erre van a Központi Hitelinformációs Rendszer, azaz a KHR. Aki ide bekerül, az már olyan, mint amikor a pápa kitagad valakit az egyházból. Te már leprás vagy, nem kapsz újabb pénzt, bárki agyon is üthet. Legfeljebb egy ingyenélővel kevesebb! Ma 806 ezer ember van Magyarországon a listán. Egy év alatt 124 ezer új nevet írtak hozzá. Nem azért, mert népszerű lenne a lista, hanem azért, mert egyre több ember van, aki 90 napon túl sem tudja az adósságát törleszteni. 2005-ben még csak 165 ezren voltak, bár az sem volt kevés. Ha valami van, ami lázmérőként jelzi társadalmunk bajait, akkor éppen ez az. Az emberek többsége nem azért kerül ilyen helyzetbe, mert trehány disznó, és nem akar fizetni. Nyilván van ilyen is. De a többség a tőkés társadalom miatt került ilyen helyzetbe. A tőkés bank átveri, amikor nagyon olcsó hitelekre rábeszéli. A tőkés munkaadó bármikor kiteheti az utcára, és akkor nincs miből fizetni a jobb jövő reményében felvett pénzt. A tőkés állam pedig segédkezik a banknak is, a munkaadónak is, csak a szerencsétlen nyolcszázezer adósnak nem. Hát akkor, kik is a rossz emberek?
Sajtószabadságot, de mindenkinek!
A múlt héten a Magyar Rádió előtt szervezett tüntetést a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsa a közmédiában zajló tömeges elbocsátások miatt, és a közmédiarendszer szétrombolása ellen tiltakozva. Ott volt szinte mindenki, aki a szocliberális oldalon számít: régi és új MSZP-elnökök, újságírók, Kulka Jánosról már nem is beszélve. Igazuk van! A Fidesz alatt kirúgták őket a munkahelyükről, adott esetben a rádióból vagy a TV-ből. Azért mondom, hogy a munkahelyükről, mert szerintem mindenkiért tüntetni kell, aki elveszíti a munkáját. Igazuk van, még akkor is, ha sok évvel ezelőtt a most kirúgottak nem ejtettek könnyet akkor, amikor kommunista újságíróknak mondtak fel. Igazuk van még akkor is, ha pár éve ők a konzervatív újságíróknak mondtak fel. Igazuk van, még akkor is, ha tudjuk: az úgynevezett közszolgálati média a hatalom intézménye, és aki ott volt, vagy akart lenni, annak nem lehet különösen meglepődnie azon, hogy folyik a hatalmi harc.
Jó ez a tüntetés, de kevés. A tőke most tönkreteszi azt, amit valaha maga teremtett, a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát. Kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás kellene, egyenlő médiaesélyeket kellene teremteni mindenki számára. A politikai hazugságokat tudatosan terjesztő médiumok ellen határozottan fel kellene lépni. A közjót és a közízlést sértő orgánumokat be kellene tiltani. Hozzáférés kell a közinformációkhoz, az állami életben teljes átláthatóságra van szükség. Sajtószabadságot! Mindenkinek! Az embereknek, a népnek!
Munkás, zavard el uraidat!
A PAME nem varázsszó, hanem egy görög szakszervezeti tömörülés neve. Híressé váltak a mostani görögországi utcai dolgozói küzdelmekben. Nálunk nem lehet róluk olvasni. Képzeld el, mi lenne, ha a magyar szakszervezetek kedvet kapnának igazi osztályharcra! Ahogyan Mr. Twelvetrees, az elhivatott és beképzelt lakáj mondja a Csengetett, Mylord?-ban: „Hova is vezetne ez?" Nos, a PAME abban különbözik a többi görög szakszervezettől, hogy nem csupán a mostani megszorító intézkedések megszüntetését követelik. Persze, ez sem kevés. A görög kormány 2011 és 2015 között a GDP 12 százalékának megfelelő összeggel akarja csökkenteni az állami kiadásokat, döntően a közszférában a bérek csökkentésével, az egészségügyi, kulturális, jóléti juttatások lefaragásával. A munkaidőt heti 37,5 óráról 40 órára emelik. A szerződéses alkalmazottak 50 százalékát utcára teszik, másokat bizonytalan időre fizetés nélküli szabadságra küldik. Vasszabályt vezetnek be: egy új munkaerő felvétele csak akkor lehetséges, ha 10 régit elbocsátanak. Az ÁFA-t 13 százalékról 23-ra emelik fel. Ezek ellen mások is küzdenek. A PAME azonban tovább megy. A megszorító intézkedéseket nem a görög kormány találta ki, ő csak az engedelmes végrehajtó, bár ez nem csökkenti felelősségét. Ez az európai nagytőke, és az ő érdekeiket védő Európai Unió politikája.
Hát akkor, gyerünk, harcra fel az EU ellen, a tőkés kizsákmányolás ellen! Nem elég azt kiabálni a Parlament előtt, hogy „Tolvajok!". Ez nem sokat jelent, mivel egy korrupt tőkés társadalomban odafent mindenki tolvaj. Görögországban, és - várjunk csak, tud valaki egy másik országot? A PAME jelszava más: Munkás, zavard el az uraidat! Mit szólnak hozzá, nem kéne nekünk is átvenni?

Thürmer: A Munka Törvénykönyve módosítása Mussolinira emlékeztet

"Fogjál kezet a főnököddel, ha már eljött Békéscsabára" - mondta a csabai piacon pénteken délelőtt az egyik árus a másiknak, és valóban: az érintett még a tagkártyáját is elővette, miután üdvözölte Thürmer Gyulát, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnökét.
Az elnök hét óra után érkezett meg Békéscsabára, majd a vasútállomás előtt a taxisokkal váltott szót. (Volt lehetőség a hosszabb eszmecserére, hiszen még a busszal és vonattal érkező utasok sem akartak taxival hazamenni.) A Békés megyei elnökség tagjai Gál Ferenc elnökkel együtt osztogatták A Szabadság példányait, amelyben a Munkáspárt programjának irányelvei, illetve a párt nyugdíjkoncepciója volt olvasható. Az újsághoz csatoltak egy cédulát, amelyben arra kérték az olvasókat, hogy amennyiben észrevételeik vannak a leírtakkal kapcsolatban, keressék a megyei szervezetet. A megszólított járókelők általában jól fogadták a szíves kínálást, így a megmaradt néhány példány már a piacon fogyott el.
A piacon Thürmer Gyula paradicsomvásárlással kezdett, illetve a házitej ára iránt érdeklődött. A bolti tej ára másfélszer-kétszer drágább az előbbinél a megyeszékhelyen, tehát a jó minőségű, termelői tejre lenne kereslet - már persze ha a minimálnyugdíj vagy annak környékén élő nyugdíjasok, munkanélküliek bevétele nem fogyna el a fűtés, a lakbér és a gyógyszerek kifizetése után. Az elnökkel beszélgető árusok nem tudtak sok biztatót mondani saját egyéni sorsukat, megélhetésüket illetően. Azok pedig, akik vásárolni indultak, eleve nem vastag pénztárcával érkeztek. Így aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a megélhetési szempontból a megyeszékhelyi rangsor utolsó helyén álló nagyváros, Békéscsaba, semmi biztatót nem tud felmutatni a vendégeknek. Néhány szociológus több kötetnyi tanulmányt írhatna össze arról, hova süllyedt a város és megye az elmúlt húsz évben: a megélhetés teljes mértékben bizonytalanná vált, az ország egykori éléskamrája pedig lassan már annak is örülhet, ha külföldi, erősen kétes minőségű élelmiszer jut el az itt élőkhöz (és ha azt képesek megvenni) - ahelyett, hogy az ennivalót maguk a békési emberek állítanák elő, úgy, mint az elmúlt évtizedekben.
A munkáspárti csapat Kiss György lángossütőnél (testvére, Kiss János az orosházi alapszervezet vezetője), is megállt, hogy tesztelje a terméket. A lángos ízlett, a vállalkozó mondatai, amelyeket Thürmer Gyulához intézett a feltett kérdésekre, már kevésbé. Különösebb meglepetés persze nem ért senkit, igaz, akiknek illene meghallaniuk a panaszokat, egy másik világban élnek, ahová a jelek szerint nem érnek fel senki gondjai.
A Korzó téri szökőkútnál az érdeklődő sajtó tájékoztatót kapott a Munkáspárt látogatásának céljáról, a párt elképzeléseiről, és kérdésre az elnök kifejthette, mi a véleménye a Munka törvénykönyve tervezett módosításáról (szerinte ez legfeljebb Mussolini Olaszországában lenne elfogadható, ami pedig a tervezett elbocsátási lehetőségeket és a szakszervezeti jogok megnyirbálását illeti, teljes mértékben elfogadhatatlan).
A munkáspárti csapat délelőtt Csorvás polgármesterével, Szilágyi Menyhérttel találkozott, délben pedig Vantara Gyulához, Békéscsaba parlamenti képviselőjéhez és polgármesteréhez voltak hivatalosak. Az elnök bőven találkozott választói rokonszenvvel az idősek között, de bizony mindettől függetlenül a tény tény marad: Békés megye öt sikeres listaállítás után hatodszorra már nem volt képes legalább két egyéni jelöltet állítani tavaly a parlamenti választásokon, ami a listaállítás feltétele lett volna. A 75 település egyharmadában jelen van alapszervezettel a párt, az orosházi választókerületben Orosházán, Pusztaföldváron, Tótkomlóson, Békéssámsonban és Csanádapácán dolgoznak a kommunisták, illetve Csorvás és Nagyszénás is tartja magát a párt ismertségét illetően, de az önkormányzati választásokon már csak Orosháza tudott kompenzációs listát állítani, és a megszerzett ajánlásokhoz nem tapadt valódi választói rokonszenv - az ajánlók vagy nem mentek el szavazni, esetleg más jelölteket támogattak.
A Békés megyei látogatáson az orosháziakon kívül Gyuláról és Elekről, valamint a megyeszékhelyről érkeztek érdeklődő párttagok.

A bohóctüntetés képei

Kép: halló...halló itt Róka beszél.....Hallasz engem Patkány...? Most indulnak föl a várba....

Kép: az alagút előtt indulnak föl a Szent György-tér felé,a tévék egyetlen képet nem mutattak erről és az ott elhangzott beszédekről is hallgattak

Kép: a tavalyi választás előtt a Fidesz a jelölőcédulák adatait és a szavazócímek adatait összegyűjtötte, ami törvényellenes volt, Kubatov fideszes pártigazgató intézte ezeket. A Fidesz idén két kipostázott kérdőív adaiat újból begyűjtötte magának és ezen adatokat kóddal rögzítették, amit az adatvédelmi biztos jogellenesnek minősített, mire meghazudtolták a jogbiztost


 

Kép: idézet az Aranybullából

Kép: Orbán hazug nyilatkozata, amelyet minden hivatalba közszemlére tetetett, de ez ma már szinte sehol sem látható

Kép: az első akasztófa

Kép: a második akasztófa, de gyanítható, hogy ilyen több is lehetett a tüntetésen

Nagy Judit: Ne féljetek ötleteni, segítsük a Munkáspártot, hogy majd egyszer mi lehessünk a Párt

2011. július 23-án a Baloldali Front-KISZ megtartotta XIII. Kongresszusát. A Kongresszusra meghívtuk eltávozott vezetőinket is, ám sajnálattal kellett értesülnünk róla, hogy nem tisztelnek meg minket jelenlétükkel. Ám tagságunk túlnyomó többsége így is megjelent az eseményen, melynek keretén belül megvitatásra került az új Szervezeti és Működési Szabályzat (Alapszabály). A korábbi, erősen centralizált alapszabállyal ellentétben az új szabályzat kifejezetten demokratikusabb működést engedélyez, nem csoportosul a szükségesnél több jogkör az Elnök kezében, és tagjaink jogai megnövekedtek. Az alapszabály megvitatásakor több, helyben született javaslatot is szavazásra bocsátottunk, és utólag felvettünk a dokumentumba. Egyik legfontosabb újdonságunk szerint a Baloldali Front mindig követi a Munkáspárt politikai irányvonalát. Amennyiben attól eltér, a párt elnöksége a Frontot feloszlathatja. Mi bízunk vezetőinkben, anyapártunkban, így nem félünk ezt a jogot a kezébe tenni.
A Kongresszus titkos szavazással döntött az új vezetők megválasztásáról is. Első körben elnöknek Nagy Judit, alelnököknek pedig Hosszu András és Semegi Richárd kaptak megfelelő mennyiségű szavazatot. Az etikai biztos pozíciójáért két induló versengett, Tóth Ádám és Thürmer Marianna között szavazategyenlőség alakult ki. A jelöltek kiegészítő beszéde után a Kongresszus újra szavazott. A szavazás eredményeképp végül Thürmer Marianna töltheti be egy évig az etikai biztos pozícióját.

Hétfőn reggel a Front 3 tagú küldöttsége elvitte és benyújtotta a Fővárosi Bíróság felé a Kongresszus résztvevőinek névsorát, jegyzőkönyvét, a Front alapszabályát, és a Kongresszust összehívó aláírások gyűjtőívét is. Így törvényben meghatározott feladatunknak, mint szervezet eleget tettünk, Kongresszusunkat érvényesítettük. Az velünk szemben való támadásokat visszautasítjuk, és kijelentjük, hogy mindenben a szabályoknak és Magyarország törvényeinek megfelelően jártunk el.

Nagy Judit beszéde a Baloldali Front 13. kongresszusán

Tisztelt Kongresszus! Kedves elvtársak!
Nehéz időszakot hagyunk most a hátunk mögött! Nehéz volt azért, mert újra szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk elég szervezettek ahhoz, hogy belső problémák generálása helyett építkezzünk, és minél több fiatalt csábítsunk sorainkba. És nehéz volt azért is, mert a bizalom, amit korábbi vezetőink kezébe helyeztünk, elhamarkodott volt, és nem kaptunk érte semmi mást, csak szidalmakat és nyilvános lejáratási kísérleteket.
De ez a helyzet mától megváltozik! Mondom ezt olyan nyugalommal, mely nem jellemző egy olyan szervezetre, amely történelmi mélypontjáról áll fel előbb csak óvatos, majd egyre magabiztosabb, határozottabb lépésekkel.
Nincs kiskapu, nincs megalkuvás, nincs lehetőség, sem esély arra, hogy ez az újjászületőben lévő szervezet bármely módon is együtt haladjon a számára rosszat akarókkal, a kapitalistákkal, vagy bármely más láthatatlan ellenségeivel.
A Front még mindig él, és élni is fog, ha mi ehhez mindannyian hozzáteszünk, ha nem csak azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük magunkat és egyéni vagy közös erkölcsi sikerünket, hanem azért, mert mindannyian ugyanoda tartozunk, ugyanazokat a terheket cipeljük, és ugyanúgy azt akarjuk, hogy egyre többen és többen ébredjenek rá az igazságra, és szimpatizánsok csoportjai csatlakozzanak hozzánk!
A közelmúlt csatározásai legyengítettek minket, de most újra felállunk, hogy tovább vigyük a tüzet.
A szervezet politikája a közelmúltban alig néhány, szűk kérdés köré összpontosult, és elveszett a hírek halmazában. Ha együtt megyünk tovább, javaslom, mindenképpen tisztázzuk, nézzük át, javítsuk ki saját felépítésünket, taglétszámunkat, megmaradt kapcsolatainkat. Túl nagy erőt koncentráltunk az elmúlt időszakban elnökünk kezébe, amivel vissza is élt. Azt mondom, osszuk meg feladatainkat, és együtt dolgozzunk, ne egymás ellen. A Front központja továbbra is Budapesten található, de ne hanyagoljuk el vidéki csoportjainkat, ne becsüljük alá a vidék erejét, hanem osszuk szét feladatainkat, szabjuk testre a végrehajtandókat. E kezdeményezésre meg is született új Alapszabály-módosításunk, amely egyetlen nagy szervezetként tekint a Frontra, melynek vidéken csoportjai működnek, helyi kapcsolattartóval. Szintén erős változtatási javaslat a tagsági viszony konkretizálása, megszűnésének konkretizálása, és a tiszteletbeli tagsági jogviszony kérdésének rendezése. De ez még mind nem elég ahhoz, hogy jól működő szervezet legyünk, csupán saját erőnk rendszerezésére szolgál. Ahhoz, hogy erősebbek legyünk, szükségünk van barátokra, támogatókra, ahogyan másoknak is szüksége van ránk, mint törvénytisztelő, a szegények és az elnyomottak mellett nyíltan kiálló fiatal szervezetre. Azt mondom hát, hogy keressük a kapcsolatot a civil szervezetekkel, diákszövetségekkel, a hazánk területén élő népi kisebbségekkel, közösségekkel, bárkivel, akivel együttműködhetünk, és akikkel kölcsönösen hasznos munkát végezhetünk, egyszóval: nyissunk! Az önmagunkkal való politizálás nem használ, túlélni és épülni csak az tud, aki kinyitja szemét és kezét a világ felé.
Rendezzük kapcsolatainkat külföldi barátainkkal, és mutatkozzunk be új szövetségeseinknek, keressük az ő barátságukat. Hívjuk meg a környező országok testvérszervezeteit nyári táborunkba, szervezzünk közös rendezvényeket, álljunk ki egymás igazáért, támogassuk egymást, hiszen a magányos harc ideje lejárt, előrelépni, a szellemiségünket messzebb és messzebb vinni csak közös erővel, összefogással lehet!
És mindeközben ne feledkezzünk meg szervezetünk nagy testvéréről, a Magyar Kommunista Munkáspártról sem. A párt mindig is kiállt a Front mellett, támogatta anyagilag és eszközökkel, ha kértük. Segített, adott, tett értünk, ha kértük. Háláljuk meg a sok kapott javakat, segítsük a pártot, és ezáltal segítsük önmagunkat is, hiszen mi vagyunk a legifjabb generáció, mi leszünk egyszer majd a párt, ezért hát ne szégyelljünk tanulni tőle. Rendkívül fontos, hogy mutassuk meg, nekünk igenis vannak közös vonásaink, céljaink, elképzeléseink. Ne mindig a múltat firtassuk, a jelenre de legfőképpen a jövőre koncentráljunk, mert a Front a pártért is van, ahogy a párt is nehezebb körülmények között lenne Front nélkül. Ezért azt kérem, a Baloldali Front a jövőben számoljon be a párt Központi Bizottságának a végzett munkáról, kövesse továbbra is a párt politikai irányvonalát, de legyen lendületes, tegye hozzá fiatalos erejét, elképzeléseit, életerejét. Cserébe a párt továbbra is támogatja a Frontot, beválasztja vezető testületeibe annak legérdemesebb tagjait, jogot ad neki, hogy beleszólhasson a pártéletbe, és tanuljon mindeközben, tapasztalatot szerezzen. A közös utunkra vonatkozó módosítások szintén megtalálhatóak az új Alapszabály módosítási javaslatai között, ne féljetek alaposan elolvasni, és megvitatni.
Végezetül ne szégyelljetek ötletekkel előállni, hiszen mindenki véleménye fontos, mindenkit meghallgatunk attól függetlenül, hogy egy javaslat végül formát ölt-e a cselekvés szintjén, avagy nem. A Front a közeljövőben megtartja immár hagyományos táborát, melyre szeretettel várja tagjait, majd kiveszi részét az elhanyagolt emlékművek takarításából. De számos már elképzelést vitára bocsát majd az előadássorozatok szervezésétől a fotográfiai kiállításon át egészen az új tipusú szórólapok megtervezéséig, és a szórási stratégia kidolgozásáig. Rendezni, és rendszeresen karban tartani, tölteni kell honlapunkat is, melyhez szakértelmet és ötleteket, képanyagot is várunk. Terveim szerint újra lehetne indítani a Frontoldal nevű havilapot is, melybe cikkeket, írásokat, visszaemlékezéseket, témákat és szintén képanyagot várunk. Sokan vannak köztetek, akik szeretnek írni, szeretnek mélyre ásni egy-egy téma kapcsán. Küldjék hát az írásaikat, hadd teljen csak meg az újság tartalommal, hasznos és érdekes tartalommal. Foglalkozunk a fiatalok problémáival, írjunk róla, hallassunk hangunkat, és ők is meg fognak hallani minket! Ne féljetek ötletelni.
Utcai akcióinkhoz több, jobb minőségű, leleményesebben elkészített, kivitelezett eszközökre lesz szükség, hogy a figyelem középpontjába kerülhessünk. Számoljunk le a megszokott asztalkázással, az évek óta nyúzott transzparenseinkkel. Ne egy elmúlt időszak emlékét cipeljük magunkkal unalomig, hanem közös erővel, anyagi ráfordítással, és energiával készítünk újakat, legyünk hatékonyabbak, és utcai megjelenésünk megítélése is hamarosan megváltozik. Az utcai munka már nem csak egy kedvetlen kötelesség lesz, hanem új tartalommal telítődik meg.
Kedves elvtársak! Amikor szavazatotokat leadjátok egy jelöltre, gondoljátok végig és vegyétek figyelembe, hogy az új vezetésnek olyan mértékű újrakezdéssel kell elindítania a szervezetet az úton, mely valóban hasonlatos egy újjászületéshez. Ez az út nem lesz könnyű és nem lesz akadálymentes, de ha megbíztok, képesek vagytok megbízni újra társaitokban, akkor engedjétek meg nekik, hogy próbálkozzanak, és bebizonyíthassák, hogy nem minden tisztségben eltöltött időnek kell feltétlenül kudarccal végződnie. lehet másképp is, tesszük is, ami erőnkből leginkább telik.
Számítok bizalmatokra, döntsük el együtt a Front jövőjét!

Belovitz Károly hozzászólása a Munkáspárt KB 2011. júliusi ülésén

Elvtársak!
Apám, aki 1945 óta a Magyar Kommunista Párt tagja volt, mindig hazahozta a politikát, Sztálin, Rákosi Mátyás, Mao Ce-tung, Csou En laj szeretett családtagnak számított, a világ népei testvérnek.
Mai meggyőződésemnek ezek az érzelmi alapjai. 
„Kínának sikerült” – irta  2007-es újságunk, s Mao képet is közölt, ez a munkáspárti  irattartómban van, Dudás Gyurka barátomnak  bekeretezve a falon, gondolom, mások is őriznek egyet-egyet, hogy ránézve erőt merítsenek belőle.
Ekkortól  Benyovszky Gábor elvtársamtól tudom a Kínai Nemzetközi Rádió elérhetőségét, innen tájékozódom azóta a világról, és kutatom, hogyan is sikerül Kínának megtartani és fejleszteni a kommunista vezetésű néphatalmat.
2009. évben az új Kína 60. évfordulóján 10 napot tölthettem Pekingben és Sanghajban a CRI vendégeként. Voltam a házban, ahol a KKP 90 éve megalakult. Láttam a gyarmatosítók palotáit is, és jó volt látni, hogy most mindegyiken egy- egy vörös zászló lobog.
A tizedik napon az MTI tudósítója arra kért, hogy egy mondatban foglaljam össze tapasztalatom lényegét. Azt mondtam neki: a látottak meggyőztek a szocialista rendszer fölényéről a kapitalista rendszerrel szemben. Ezt nem lehet leadni, mondta az MTI-s.
„Egy ember, akinek kisujjában van  Kína” - állította rólam egy másik riporter cikkcíme. Ezt ezúton is kikérem magamnak, mert  aki olyat állít magáról, hogy Kína a kisujjában van, az vagy őrült vagy gazember.  A föld egyik legnagyobb, a legnépesebb, egyik legrégibb kultúrájú és a legfejlettebb politikai rendszerű  országáról, Kínáról csak azt mondhatom, igyekszem minél jobban megismerni.
Azt vallom, amit Konfuciusz mond, Beszélgetések és mondások V/27-ben: „Még egy 10 háztartással rendelkező faluban is van olyan, aki épp annyira hűséges és szavahihető, mint én, de aligha akad, aki tanulni is annyira szeretne mint én.” És azt vallom, amit Mao mondott a KKP helye a nemzeti háborúban című beszédében 1938 októberében: „az önelégültség a tanulás ellensége, s ha valamit lelkiismeretesen el akarunk sajátítani, azon kell kezdenünk, hogy elégedetlenek vagyunk önmagunkkal”.
A CRI-ből sokat igyekszem tanulni. Idén lesz 70 éve, hogy japán nyelven kezdett sugározni a megszállóknak, ma 61 nyelven és 61 online honlapon közli híreit, és mára a világon a legtöbb nyelven sugárzó médiummá vált a CRI. A béke és az igazság védelmére törekszik, a különböző civilizációk értékeinek tiszteletét hirdeti. Közli, mi Kína álláspontja, milyen kilátásai vannak a világnak, hogyan fejezhetik ki az emberek, amit a szívük diktál. Naponta leadott gyorshíreinek száma bőséges, híranyaguk tárgyilagos, lényegre törő, tömör. A világ minden tájáról és minden lényeges eseményéről tudósítanak. A belföldi, azaz Kínáról szóló hírei a legérdekesebbek, mert rálátni segítségükkel az országépítésükre, gondolkodásukra, nemzetközi ténykedésükre. A honlapjuk gazdag témaválasztású, sokszínű, nincsenek benne tolakodó reklámok, a különféle cikkekhez megjegyzéseket lehet írni, ami aztán a cikkek után olvasható is lesz.
Tudósítottak 2008-ban a pekingi olimpiáról, aztán a shenzhou-7 űrhajó útjáról, és az űrsétáról 2009-ben a sanghaji expóról, a sivatagosodás visszafordításáról, az évi 4 millió hektárral növekvő kínai erdőterületről, Kínáról, mint Ázsia zöld nagyhatalmáról (mert az energiaforrások védelmében, az energiatakarékosságban, a károsanyag-kibocsátás csökkentésében, valamint a klímaváltozással szembeni lépések megtételében, élen járnak), a 202 kilométer mágnesvasútról, a Sanghaj –Peking gyorsvasútról, és számtalan érdekes dologról, olyasmiről is, amiről máshonnan nem sokat hallani.
A nagyszerű eredmények annak köszönhetők, hogy töretlen a társadalomfejlődés, és a 10 % körüli gazdaságnövekedés évtizedek óta.
Hogy lehetséges ez? Egy az oka: a KKP megfelelő politikát folytat, részérdekek nem írhatják felül az össznépi érdeket, ennek általánosítható jellemzőit is keresem a hírek mögött.
A Kínai Népköztársaság olyan munkás-paraszt szövetségen nyugvó szocialista ország, ahol a népi demokratikus diktatúra érvényesül. A szocialista rendszer a kínai társadalom alaprendszere. Ez azt jelenti, hogy a népköztársaság a gazdasági makrofolyamatokat irányítja, így tudta megtenni, hogy a válság alatt is fejlődött. Ma a világ második, hamarosan az első gazdasági hatalma.
A politika nem csak az állami szektort felügyeli, hanem a kollektív, a magán, az egyéni, a betéti, a részvényes, a, külföldi, a hongkongi, makaói, tajvani érdekeltségű szektorokat is. A tudományalapú fejlődés módszerével épülő szocializmus harmoniára törekszik, azaz összehangoltsára. A tőke munkavégző képesség, mely felett szektorfüggetlenül tud akaratot érvényesíteni a KKP. A Kínába bejövő tőkének vállalnia kell, hogy tevékenysége nem keresztezheti Kína érdekeit.
A 80 milliós KKP tagjai közül, mintegy 7 millió a munkás és körülbelül ugyanennyi a KKP alkalmazott, mégis össznépi érdeket érvényesít. Abban sem látok kivetnivalót, ha tőkéseket is felvesznek a pártba, nálunk is van Karacs Magdinak textilüzeme, Winkler Károlynak Tüzép-birodalma. Mindig vannak Széchenyik, akik túl tudják tenni magukat osztálykorlátaikon.
Kínában a politika ura a tőkének. Az USA-ban a tőke részérdekei irányítják a politikát. Ott például az aszpartam nevű édesítőszert, melyet először nem engedélyeztek, úgy engedélyeztettek aztán, hogy a gyártók megkeresték Bush elnököt, akivel kirúgatták az illetékes intézet igazgatóját, és olyat tetettek oda, aki engedélyezte ennek a szernek a használatát, annak ellenére, hogy ott ez felelős az élelmezéssel kapcsolatos egészségkárosodások 85 %-áért, mert formaldehidre, és metilalkoholra bomlik, persze olcsó és sok profitot hoz a gyártóknak..
Kínában ilyen elképzelhetetlen: „profitéhség fenyegeti az élelmiszerbiztonságot”, írja az egyik minapi CRI cikk, „Kína nyolc újabb élelmiszeradalékot tiltott be” írja a másik..
A népi demokratikus diktatúra azt is jelenti, hogy a társadalomra veszélyes korrupció ellen küzdenek. Nemrég másodfokon is halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték Hangcsou város volt alpolgármesterét csúszópénz és vesztegetés elfogadása, hatalommal való visszaélés miatt, a kábítószer terjesztők szintén hasonló ítéletekre számíthatnak.
Kínában a külföldi tőkével működő 280 ezer vállalat  a kínai ipari termelés 27, az export 57 %-át adja, a munkaerő 10 %-át foglalkoztatja, de eszébe nem jutna a KKP -nek legfőbb ellenséggé kikiáltani ezeket a multikat. Idén az első 5 hónapban 48 milliárd dolláros külföldi befektetést vett használatba Kína, ez 23,4%-os növekedés a tavalyi azonos időszakhoz képest. Ezek termelő beruházások, melyek hasznot hoznak a népköztársaságnak. Arra figyelnek, hogy a határokon átívelő tőkemozgás esetében megelőzzék a „forrópénzek” be és  kiáramlását.
Továbbra is a reform és nyitás politikája a párt irányvonala, és a szegénységcsökkentés fejlődés alapú módját kívánják a jövőben is alkalmazni. 1990-ben 85 millió szegény élt Kínában, 1999-ben már csak 35 millió.
A KKP által megvalósuló össznépi érdekérvényesítés Kína erősödésével nem csak az országon belül hat egy igazságosabb társadalom kialakulása felé, de a nemzetközi szervezetek átalakítási munkájával is. Egyre nagyobb a szava az ENSZ -ben is, például mikor azt mondja, hogy a nemzetközi közösségnek átfogó és kiegyensúlyozott kábítószer ellenes stratégiát kell végrehajtania, a kábítószer iránti keresletet is csökkenteni kell a világban. Ez a tevékenysége is az „Éljen a világ népeinek egysége!” elv megvalósulását segíti.
Idén írták a nemzetvédelmi politikáról „Kína soha sem tör egyeduralomra, a gazdaság fejlődése ellenére sem most, sem a jövőben nem fenyegeti más országok biztonságát. Kína határozottan kitart a békés fejlődési út mellett, harmonikus szocialista társadalmat akar építeni az országban, valamint segít egy olyan harmonikus világ kiépítésében, amelyet a hosszan tartó béke és a közös jólét jellemez. Kína határozottan kitart a reform és nyitás politikája, valamint a szocialista modernizáció mellett, és a békés nemzetközi környezetet gazdasági fejlődésre használja, mely fejlődés visszahat a világ békéjére is”.
Hu elnök visszautasította Obama  G2 csúcs létrehozására tett javaslatát, 2009 év végén azzal, hogy a világ ügyei nem két államra, hanem az összesre tartoznak. Ez és hasonló lépések bizalmat keltenek a fejlődő világ országaiban Kína iránt.
Nagy horderejű volt, hogy létrejött 2010 év elején a Kína és az ASEAN közti szabadkereskedelmi övezet, egy hatalmas szabadpiac. Az idén Kína exportja mintegy 25% al növekedett a korábbi év azonos időszakához képest., az importja várhatóan 12000 milliárd dollárt ér majd el, ezzel a világgazdaságot mozgató legfontosabb erő lett. Most, hogy már Kína sok piacon a legjobb, a korábbi neoliberális „fejlettek” kezdenek protekcionisták, globalizáció ellenesek lenni. Az álnok protekcionisták önmagukat zárják el a fejlődéstől, akik viszont Kínával fejlesztik kapcsolataikat, azok a fejlődés élvonalába kerülnek. Ezért érdeklődőtt Angela Merkel  2010-ben Pekingben a KKP gazdaságfejlesztő stratégiája iránt és ezt ismerte fel a Fidesz is, és 2009 decemberében felvette a KKP-vel a pártközi kapcsolatot. Idén a Magyar Kormány stratégiai kapcsolatépítésbe kezdett Kínával, a tervek remélhetőleg meg is fognak valósulni, ez a magyar nemzet elemi érdeke.
A magyarországi kapcsolatépítés egyik nehézsége hogy a cionista elkötelezettségű magyarországi antikommunista médialobbi és a nacionalista antikommunista média is, elhallgatta, elferdítette, barátságtalanul állította be a Kínával kapcsolatos híreket. Mindemellett vannak különbségek: Wen Jia Bao mostani látogatása előtti 10 napban a Magyar Nemzet 14 kisebb nagyobb cikket közölt Kínával kapcsolatban, a Népszabadság egyet.
Nekünk támogatnunk kell Kína minél nagyobb szerepvállalását a magyar gazdaságban, kultúrában, örülnünk kell a Wanhua miskolci jelenlétének, Berettyóujfalu leendő napelemgyárának, a szolnoki citromsavgyárnak, és más beruházásoknak, a magyar kortárs képzőművészekkel induló tárlatcseréknek, a Liszt-év nevében kibontakozó zeni együttműködésnek..
Alakítsuk meg a CRI hallgatói klubját, elősegítve ennek a kommunista szellemiségű médiának a magyarországi térnyerését.
Támogassuk a red-help.net honlapot, ahol Nagy József és más karcagi elvtársak lehetővé teszik a CRI magyarnyelvű híreinek hallgatását, sok CRI hírt átvesznek a honlapjukra.

Annak idején a szocializmus ellenségei a kádári Magyarországról azt állították, az nem szocializmus volt, hanem államkapitalizmus, ahol kizsákmányolták a dolgozókat. Ugyanúgy nem volt ezeknek igazuk, és ugyanúgy kártékonyak voltak, mint akik ma Kínára mondják ugyanezeket a vádakat.
A KKP sikere világméretekben visszahozza a kommunista szó becsületét a néptömegek előtt. Legyünk rá büszkék, hogy sok-sok kommunista párttag elvtársunk él a világban, Kínában mintegy 80 millió.
Ismerek a közeli városban fajgyűlölőket, baseball sapkájukon elől koponya, felette máltai kereszt, oldalt a csillagos sávos amerikai lobogó van. Ezek a fehérek, a keresztények felsőbbrendűségét hirdetik, a „sárgákkal”, a „feketékkel” , az arabokkal szemben.
Az aki „ősmagyarkodik”, az nem fajgyűlölő, mert rájön, hogy volt a magyaroknak rovásírása a latinbetűs előtt, hogy a magyarok keletről jöttek honfoglani, hogy korábban a magyarok ősei nem voltak keresztények, hogy a selyemúton, a népvándorlás útvonalán visszafelé haladva egy rokon népünk sincs, aki keresztény volna. A magyarság őseinek keleti eredete valóság, ennek a hagyománynak az ápolása nem lehet a jobboldal kiváltsága. Miért kell a magyar történelemtudatnak és kulturális örökségápolásnak megállni Szent Istvánnál. Ismerjük meg a selyemút népeinek kultúráját beleértve Kína népéét is. Ez gazdagít bennünket, közelebb hoz az igazsághoz, és a Kínával való barátság kialakulásához is.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 244.

Áder János, az első Fidesz-korszak parlamenti elnöke besétálhat a történelembe. Ő terjeszti majd be az új választási törvényt. A hírek szerint a Fidesz összes trükkje benne lesz. Végy valami olyasmit, amit a nép imád, támogat, lelkesedik érte, és cserébe hajlandó elnézni a disznóságaidat. Az Áder-javaslatban ilyen a 200 fős parlament. Zseniális, ezt imádni fogja az utca népe! Utáljuk a pénzszórást. Utáljuk, hogy a normális életben egyébként teljesen életképtelen emberek fontoskodnak, és baromságokat csinálnak. Le a parlamentarizmussal! Nagyszerű, ez már annyira baloldali, hogy pont jó egy Fidesz-tervezetbe. Miután szeretett népünk megkajálta a 200 főt, jöhet a lényeg! Ez pedig pofonegyszerű. Olyan rendszer kell, amely a parlamentből, a politikából, a társadalomból, az országból, és előbb-utóbb az életből is eltávolítja nagyszerű rendszerünk, a piacgazdaság és demokrácia minden ellenségét. Mivel ezek csak a kommunisták, akkor hát őket! De tegyünk rendet nagyszerű rendszerünk hívei között is, mert akármilyen posztkommunista szocialistát, liberális férget mégsem lehet beengedni a nemzet házába. A cigánygyűlölő, antiszemita mocskokat is csak azért, hogy jobbról is legyen kitől elhatárolódni. Éppen ezért a választás legyen egyfordulós, ne legyen kompenzációs lista. A pártokra vonatkozó ötszázalékos parlamenti bekerülési küszöb maradjon meg, az olyan EU-s. Mindenki csípni fogja Brüsszelben. Aki hülye, nyomorult, pénztelen, civil vagy kommunista, az pedig ne is indulhasson! Éppen ezért a jelenlegi 750 kopogtatócédula helyett gyűjtsenek csak össze 1500-at, mondjuk három hét alatt. Már persze, ha bárki is oda meri nekik adni. Aki nem nekünk adja a céduláját, az nem magyar, nem nemzeti, nem korszerű. Az országos lista is legyen jó kemény! Akinek nincs legalább kilenc megyében és Budapesten területi listája, az ne pofázzon bele a nemzet nemes ügyeibe. Mi van, mi a bajod? Demokrácia? Kisfiam, a demokrácia az, ami nekünk jó! Hadd érezze a többi mocsadék, hogy itt kétharmados forradalom volt!
Aki kétharmados forradalmár, az velünk van!
Te, én megmondom Neked őszintén, hogy ez nem jó! A magyar történelem annyi jó példát szolgáltat. Miért pont ilyen liberá­lis szagú törvény jut Áder eszébe? Ott volt példának okáért Bethlen István gróf. Na, ő aztán tudta, mit kell csinálni. Micsoda hülyeség, hogy mindenkinek legyen vá­lasztójoga, ráadásul titkosan? Jól mondta Bethlen: ez csak a „nyers tömegek ural­mához" vezet. Ahol pedig a „tömegek uralma válik úrrá az egész nemzet felett, a pusztulásnak van kitéve." Nyugi, nem a Jobbik mondta, még Bethlen! Ja, és lehet­ne korlátozni a nők szavazójogát, kezdve mondjuk a szőkékkel, vagy a vörösökkel inkább? És nagyon-nagyon helyeselném, hogy a szavazás legyen nyílt. Igen, nincs semmi takargatnivalónk! Mi, a nemzeti összefogásra, az összefogdosott, bocs', összefogott nemzetre szavazunk. Aki kétharmados forradalmár, az velünk van!
Munkáspártiak, előre, mentsük meg a polgári demokráciát!
Nem fura? A polgárság anno kitalálta a parlamentarizmust, a többpártrendszert, és most maga veri szét. 1988 márciusában a Bibó Szakkollégium ifjú jogászhallgatói életüket és vérüket adták volna az egypártrendszer megdöntéséért. Na ja, az vörös egypártrendszer volt. A mostani az ég és föld, ez már narancssárga. Ugye, nincs kétséged afelől, hogy errefelé megy a dolog? A szocialista múltnak van egy tapasztalata, amit lehet, hogy a Fidesz nem tanult az ELTE-n. Nevezetesen: sok baj származik abból, ha saját rendszerünk értékeit és önmagunk állította szabályait áthágjuk. Az új választási rendszerrel a Fidesz megnyerheti a következő egy-kettő-­három, vagy ki tudja hány választást. Viszont belefojtja a szót az emberekbe, nem enged teret a felszín alatt lappangó érdekeknek és érzéseknek. És akkor jön egy nagy, magyaros bumm! Azért magyaros, mert nálunk a bumm ritkán jön, de ha jön, akkor évtizedekre nyomot hagy. Szóval, jó lenne, ha elgondolkodna ezen a Fidesz. Vagy, ha nem akar gondolkodni, ami sajnos nagyon valószínű, segítsünk neki! Beszéljünk a törvényről! Fogjunk össze mindenkivel, akinek ez nem jó! Tudassuk a világgal, hogy ez nem a mi utunk. A polgári demokrácia a sokpártiságával színház, nem a mi álmunk, de mégis készek vagyunk védeni. Akármilyen rossz is, az önkénynél jobb. Nos, munkáspártiak, előre, mentsük meg a polgári demokráciát!

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 243.

Tom Lantostól nem szabadulunk. Itt volt a rendszerváltás idején, itt láttuk az MSZP- kormányok idején, és most megint itt van. Igaz, most már csak szelleme, és a neki szentelt alapítvány formájában. Emlékszem, 1988-89-ben majd mindennapos vendég volt Grósz Károlynál, az MSZMP utolsó főtitkáránál. Grósz tanácsadójaként volt alkalmam személyesen megismerni, és végigülni néhány megbeszélésüket. Lantos az Egyesült Államok Kongresszusának volt tagja akkor is, a magyar ellenzék megváltóként fogadta idehaza. Grósz nem dőlt be teljesen a demokráciáról, a világról, a reformról mondott kenetteljes szövegeinek, de Grósz is dörgölődzni próbált az amerikai és izraeli körökhöz. Grósznak hízelgett a gondolat, hogy Lantoson keresztül közvetlenül lobbizhat az idősebb Bushnál. Valójában nem így volt. Az amerikaiak hatottak rá. Lantos a tőkés rendszerváltás előkészítésének egyik fontos eleme volt. Lantos a rendszerváltás után a liberális és részben a szocialista körök fő lobbizó figurája volt az USA-ban. Az MSZP-SZDSZ-es miniszterelnökök az USA-ban járva két helyre többnyire elzarándokoltak: a New York-i zsinagógába és Tom Lantoshoz.
A konzervatív politikusok forrtak a dühtől, mert hiába mentek el az USA-ba, a szocialista-liberális baráti körbe nem tudtak betörni. Aki pedig nem jutott be, azt, ha nem is kezelték úgy, mint egykor a leprásokat, de úri társasági tagságra semmiképpen sem számíthatott. Első miniszterelnöksége idején Orbán - finoman szólva - nem volt az amerikaiak kedvence. A másodikra készülve Orbán rájött, hogy nem elég mindent megadni az amerikaiaknak, amit kérnek. Persze, menni kell Afganisztánba, FBI-rendőröket kell fogadni a cigány-magyar konfliktus kezelésére, mert a romakérdés Obama egyik dilije. De ez kevés, ez csak olyan kötelező gyakorlat: Közelebb kell kerülni az amerikai liberális világhoz. Hát, akkor szeressük Tom Lantost, rakjunk be fideszeseket is az alapítványba, ígérjünk meg mindent, és akkor talán, talán elnyerjük a liberális amerikai - és ki tudja még, milyen - körök rokonszenvét. Sose szabadulunk meg Tom Lantostól?
Nem kell Alkotmánybíróság
A fideszes parlament a múlt héten megválasztotta a hiányzó alkotmánybírókat. Mármint a kormánynak hiányzókat, mert nekem, speciel, egyik sem hiányzott. Emlékszem, a rendszerváltás után valaki nagyon ki akart tolni velük, mert székhelyükül Esztergomot jelölték ki. A beetető szöveg az volt, hogy Esztergom olyan tradicionális, királyi, meg elegáns, szóval ideális hely az alkotmánybíróknak. Egy valami nincs. Normális közlekedés. Esztergom felé a vonatok bevárják egymást, mivel egy vágány van. De az alkotmánybírók egyébkénrsem utazgatnak vonattal, kocsival pedig kínszenvedés. Próbáld ki egyszer a 10-es utat csúcsban! Az alkotmánybíróság persze furfangos dolog. Jó arra, hogy országgal-világgal, de főleg velünk elhitessék, hogy demokrácia van, mivel van valaki, aki mindenen felül áll, és őrködik jogainkon. Ha van, ami nem érdekli az alkotmánybíróságot, az éppen a mi sorsunk. Nem értünk van, hanem arra, hogy elrendezze, vagy legalább is csitítsa a tőkés pártok egymás közötti vitáit. Ha nem megy a parlamentben, akkor még mindig lehet az Alkotmánybíróságon. Na és jó még valamire. Arra, hogy megakadályozzák a népi kezdeményezéseket, és a függetlenség látszatát keltve „szuperpártbíróságként" érvényesítsék a tőkésosztály akaratát. Az új alkotmánybírók megválasztása semmit se segít, az intézményt kellene megszüntetni.
Remek
A salgótarjáni Trigon cég igencsak remek vállalkozás, és igazgatója, Simonyi úr, remek ember. Ilyennek kellene lennie minden magyar vállalkozásnak, sőt némi túlzással mindannak, amit gazdaságról, országról gondolunk. Ez jutott eszembe, amikor a múlt héten tájékoztatóját hallgattam. Sikere a magyar mérnökök leleményességére, szakmai felkészültségére, fantáziájára, és a magyar szakmunkások magas szakmai színvonalára épül. És persze az igazgató, a vállalkozó nagyszerű felismerésére, amellyel képes a magyar műszaki teljesítményt elhelyezni a világfejlődés elvárásaiba. A kérdés persze az, hogy meddig tartható mindez? Meddig engednek ki a magyar műszaki egyetemek felkészült, versenyképes szakembereket, s mikor következikbe a vég, ami már látszik a helyesírási hibáktól hemzsegő, szakmailag primitív diplomadolgozatokban? Meddig lesz Magyarországon szakmunkás, amikor a szakmunkásképzők lassanként pont szakmunkásokat nem nevelnek? És meddig élnek közöttünk azok, akik számára a tisztességes munka, a teljesítmény mindennél nagyobb érték, és mikor uralkodnak el végleg azok, akik számára minden a pénz? Meddig lehetnek közöttünk remek emberek remek ötletekkel, remek teljesítményekkel? Nos, meddig?

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 242.

Akármit is tesz a mostani kormány idehaza, a belpolitikában, amire joggal haragudhatunk, a múlt heti magyar-kínai miniszterelnöki találkozóra nem lehet mást mondani, mint hogy „szép volt, fiúk"! Kína fontosságát nem könnyű felismerni, mármint nem könnyű nekünk, magyaroknak. Mondjuk, a németek egy picivel előbb jutottak idáig. A magyar politika hagyományos földhözragadtsága, korlátoltsága mindig zavart bennünket abban, hogy az újat, az ígéreteset felismerjük. Aztán itt van a szövetségesi hűség, amit mi valamilyen oknál fogva iszonyúan komolyan veszünk. Nagy szövetségeseink már nem annyira, mert nekünk többnyire utólag szólnak, még akkor is, ha rólunk van szó. Ezúttal sem volt egyszerű eljutni odáig, hogy a magyar kormány nyisson Kína felé, sőt az ország fejlődését bizonyos mértékig Kínához kösse. De szerencsére túl vagyunk rajta. A Fidesz és a kormány vezetőinek többsége felismerte, hogy nincs más lehetőség. És meglépték. Lehetett volna korábban, elegánsabban, de mindegy, megvan, gratulálunk. Innen tovább az a feladat, hogy ne rontsák el. A Fideszben és a kormányban ugyanis nem kevesen vannak, akik nem szeretik a kínaiakat, vagy szívecskéjük egyszerűen Amerika felé húz. Na ja, van ez így! Ott jártak iskolába, a gyerekek is odajárnak, persze, hogy visszahúz az ember szíve. Vannak olyanok is, akik nem tudnak szabadulni a kommunisták iránti utálatuktól, előítéleteiktől. A mostani magyar-kínai megállapodás még nem az út vége; fontos állomása, de nem a vége. Talán megbocsátható egy profán megjegyzés: a kínai pénz még nincs itt, ez egy ígéret, egy lehetőség. S nem csupán a pillanatnyi pénzről van szó, hanem egy ígéretes történelmi lehetőségről, hogy csökkentsük függőségünket az EU-tól és kapcsolódjunk azokhoz a távlatokhoz, amelyeket Kína óriási fejlődése jelent. Éljünk vele, ne rontsuk el!

Kínai gesztus

A Kínai Népköztársaság vezetése fontos döntést hozott, amikor Magyarországot tette európai politikai és gazdasági előretörésének fontos országává. A döntés nem rólunk szól, illetve nem csupán rólunk. Ne becsüljük túl önmagunkat! Kína saját érdekeit érvényesíti Európában, s szerencsénkre Magyarország most illeszkedik a kínai tervekbe. Kínának szüksége van az Európai Unióra. De nem a mostani, gyengélkedő EU-ra, hanem egy olyan erőteljes közösségre, amely az európai értékeket, a kulturális és tudományos hagyományokat képes kreativitással, találékonysággal, megújulási készséggel megtölteni. Egy ilyen Európa magabiztosabban viselkedhetne, és jobban érvényesíthetné saját érdekeit a nagy szövetségessel, az Egyesült Államokkal szemben. Egy ilyen Európa vonzó partner Kína számára, amelyet érdemes a kínaiak mai - sokkal nagyobb - lendületével, s részben pénzével megsegíteni. Magyarország sok mindent tud, amit mások nem. A magyar kreatív, a jég hátán is megél, arról nem is beszélve, hogy rengeteg tudóst adott a világnak. Kínában persze azt is tudják, hogy Magyarországnak most nagyon elkel a kínai támogatás. Obama varsói útja jelezte, hogy nekik Lengyelország fontos. A csehek is inkább onnan remélnek támogatást. Az EU soros magyar elnökségét lehet így is, úgy is értékelni, de egy biztos: kicsik vagyunk az EU-ban. Szükségünk van más alternatívákra is. Szóval tudják Kínában, hogy mi a valóságos helyzet. De nem baj, a lényeg az, hogy Kínával most végre érdekközösséget találtunk, még egyszer azt mondom: kezeljük a helyén, de éljünk vele!

A külső veszély

Tudom, hogy manapság „nem illik" történelmi párhuzamokat húzni a szocializmus évtizedei és a ma között, hiszen nagyszerű korunk nagyszerű politikusainak nagyszerű tettei mellett eltörpül a múlt. De mivel A Szabadságot a parlamentben is olvassák, és mivel - ahogyan mondani szokás - politikusaink más korban szocializálódtak, engedtessék meg elmondani egy tanmesét. Ha hiszed, ha nem, Kína nem először segít ki bennünket. Mondjuk, ez történt 1957-ben, amikor Mao Cetung, Kína akkori vezetője, akinek ekkoriban óriási az ázsiója a világban, személyes tekintélyével is Kádár János mellé állt. Sőt, a pénzszűkében szenvedő magyar kormány komoly anyagi segítséget kapott Kínától. Kölcsönös volt az érdekeltség, tetszettünk egymásnak, minden adott volt arra, hogy ebből a viszonyból, ahogy ma mondják, stratégiai együttműködés legyen. De nem lett! Egy másik nagyhatalom, a Szovjetunió egyre inkább vetélytársat látott Kínában, és elkezdték lőni egymást. Előbb szavakkal, később fegyverekkel. Mondanom sem kell, hogy az örvendetesen induló magyar-kínai stratégiai viszonyból semmi se lett. Na már most, ugye itt van az USA. Mostanság ők is szeretik Kínát, de náluk ez gyakran változik. Lehet, hogy holnap olyan vezetés lesz, amely Kína erősödését az amerikai érdekeket sértő kihívásnak tekinti. Ha mi történetesen hozzájuk igazítjuk Kína-politikánkat, pontosan úgy járunk, mint annak idején a szovjetekkel. A nemzeti érdek mellett ki kell állni, még akkor is, ha nehéz és kockázatos.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 241.

Egy nap, amely nem rengette meg a világot

A „Bohócforradalom" nem rengette meg a világot. Sem a Kossuth tér, sem a Sándor-palota nem adta meg magát. Gyanítom, hogy a szervezők nem is várták. Kellett ez a rendezvény? Kellett! Lehet azon vitatkozni, hogy pont ez kellett-e, de abban semmiképpen sem kételkedhetünk, hogy nagyon sok rendezvényre van szükség. Nem elég bírálni a kormányt, nem elég szidni a kapitalizmust; a tiltakozást, az elégedetlenséget formába kell önteni.

Az utca a mi iskolánk, és persze az elégedetlen tömegek iskolája. Lehetett volna jobban szervezni? Igen, lehetett volna. Ennek a tüntetésnek nem volt világos célja, mondhatni, tüntetés volt a tüntetésért. A rendvédelmi dolgozók korábbi megmozdulásainak volt konkrét célja: rábírni a kormányt, hogy ne bántsa szerzett jogaikat, a nyugdíjkedvezményt. Mára már világos, hogy a szakszervezetek nem tudják teljes céljukat elérni, igaz, a kormány sem. A kormány kompromisz- szuma az, hogy a korai nyugdíjasok jöjjenek rendőrnek, katonának, megkapják a fizetésüket, akik pedig a gazdaságban helyezkednek el, megkapják nyugdíjukat is, 16 százalékos adólevonással. A kormány eddig hajlandó elmenni, innen tovább a szakszervezetek mindenféle atrocitásokra számíthatnak. A „Bohócforradalom" esetében nem volt ilyen cél. Ennek következtében kérdés volt az is, hogy kik állnak a rendezvény mellé. A tűzoltók, a katonák, a határőrök közül sokan ott voltak, és már ezért is érdemes volt elmennünk. Kiderült az is, hogy egyetlen parlamenti ellenzéki párt, egyetlen nagy szakszervezet vezetője sem jött el. Ott voltak a jobbikosok, és sokan mások, akik jobbról támadják a kormányt. A Munkáspárt - helyesen - egy szélesebb tüntetés keretében önálló sziget volt. Az emberek láttak bennünket, nyugtázták a jelenlétünket, belelapoztak anyagainkba. A média pedig kénytelen volt elismerni a tagadhatatlant: a Munkáspárt jelen van a politikában.

Lottó-házban lottó-lakást!

A hétfőt nagyon utálom, de egy jó pillanata van. Ilyenkor nézem meg a lottószelvényeimet. Szombat-vasárnap nem nézek híreket, nehogy elrontsák a kedvem. Két nap remény, két nap álmodozás. Persze, ezt is embere válogatja. Van, aki már a sorsolást is nézi a tévében, van, akinek sms-en jelzik az eredményt. Mennyi örömük lehet nekik? Egy perc alatt kiderül, hogy nem nyertek. Én legalább két napig gondolhattam a múlt héten, hogy enyém az ötös. Nagyon jó érzés, már átéled, hogy felvet a pénz, de még nincs a felelősség és gond, ami akkor jön, ha tényleg nyersz. Azt mondják, egyesek szinte beleőrülnek, mások nem csak szinte. Nos, hát ettől ezúttal sem kell félnem. Nem én nyertem. Szerintem nincs jól ezzel a lottóval. Miért kell egyeseket az őrület állapotába kergetni azzal, hogy milliárdokat nyernek? Miért egynek kell gazdagnak lenni, a többivel meg nem törődni? Miért ne lehetnének kisebbek a nyeremények, de többen a nyertesek? Miért ne lehetne tárgynyereményeket is kisorsolni azok között, akik nem nyertek a számokkal? Nem elég vonzó cél egy Lottó-lakás egy Lottó Házban? Vagy egy kocsi? Vagy ad abszurdum egy mosógép?

Terjesztjük a kapitalizmust

Nemzeti büszkeségtől dagadhatna keblem. A szomszédos országokban is tankolhatok a Mólnál, ott is mehetek az OTP-be. (Itt mondhatnék egy rímelő szót a reklámokból, de csak azért sem. Ilyen ocsmány nyelvi fordulatot évszázadok óta nem találtak ki.) Büszkén olvashatnám, hogy terjeszkedik a Danubius, a Richter, a CBA vagy éppenséggel a TriGránit. De nem vagyok büszke, s keblem se dagad. A német tőke megy Ausztriába, az osztrák tőke jön Magyarországra, a magyar tőke megy Romániába, Szlovákiába, a Balkánra. Az erősebb megy a gyengébbhez, a gyengébb lehetőségeit aknázza ki, magyarán a gyengébbet zsákmányolja ki. A magyar tőke magára talált. 2009 végén 1,8 milliárd euró magyar befektetés volt Szlovákiában, picivel kevesebb, 1,7 milliárd Horvátországban. További 1,5 milliárd Ukrajnában, Szerbiában, Romániában, és ezek a számok egyre nőnek. A tőke nem azért megy ezekbe az országokba, hogy a Duna-menti népek barátságát erősítse, azért meg főleg nem, hogy a külföldön élő magyarságot közelebb hozza a nemzethez. Ez a mese.

A magyar tőke azért megy külföldre, mert a nagy multik elvették előle a piacot idehaza, vagy egyszerűen azért, mert ott több a haszon. Miért örülnek ennek az EU-ban? Nos, azért, mert kis hazánk cégei nem egyszerűen pénzt exportálnak, hanem a tőkés viszonyokat is. Minden külföldön befektetetett magyar euró az ottani kapitalizmust erősíti. Persze, van ennek másik oldala is. Szlovákiában, Horvátországban, Magyarországon nem csak a benzinkút lesz közös a szlovák, horvát és magyar dolgozó számára, hanem az ellenség is. Közös ellenségünk pedig a tőke, amely öltözhet magyarnak, németnek, vagy akármilyennek, a lényege ugyanaz. A mi pénzünkből akar gazdagodni. És meg is teszi, mindaddig, amíg engedjük.