Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 277.

Kell-e Kádár-szobor a Fiumei úti temetőbe?

Ne kapkodjuk el a választ! Szobor állítása Kádár Jánosnak nyilván kifejezné tiszteletünket és történelmi értékelésünket Kádár János és a kádári életmű iránt. Éppen ezért nyilván sokan jó érzéssel fogadták a hírt, amelyet a három betűs liberális televízióban maga Moldova György jelentett be: „Kádár tisztelői" Kádár-­szobrot emelnek a Fiumei úti sírnál az idei centenárium alkalmából. 

Mi tévők legyünk mi, munkáspártiak? Örüljünk? Ne örüljünk? Gyűjtsünk mi is pénzt? Vagy ne gyűjtsünk? Igaz, senki sem hívott bennünket, hogy vegyünk részt az akcióban, de ettől még megtehetnénk. Még akkor is megtehetnénk, ha tudjuk, hogy „Kádár tisztelői" között olyanok is vannak, akik a mi pártunkat hagyták el, és Kádár nevével takarózva manapság lelkesen védik a tőkés Európai Uniót, a tőkés „Negyedik Köztársaságot" és hirdetik egy új MSZP-kormány eljövetelének mindent megváltó jellegét. Hát, ilyen a világ! Húsz év alatt megtanultuk, hogy Kádár neve nem mossa el a forradalmi Munkáspárt és a kapitalizmussal így vagy úgy egyezkedő baloldali csoportocskák közötti ellentéteket. 

Kell-e Kádár-szobor a Fiumei úti temetőbe? Tudunk-e a temetőben méltó emlékmüvet állítani Kádár Jánosnak? Nos, Kádár sírja önmagában a történelem. A vörös márvány csupán nevekkel és évszámokkal, szerény, egyszerű, mondhatni, olyan, amilyen ö volt. Sajnos, a törvény nem tiltja, hogy a síron változtatásokat végezzenek, így kerülhetett rá később egy emléktábla, amit lehet csúnyának, lehet szépnek nevezni, de egy biztos: szükségtelen, nem oda való. Fölöslegesen megbolygatja a sír egyszerűségét. 

Nem tudni, hogy milyen lesz az a szobor, amelyet „Kádár tisztelői" képzelnek a sírhoz. Annyit azért lehet sejteni, hogy manapság egy igényes szobor, amely méltó Kádárhoz, nagyon sokba kerül. Van ennyi pénz? Egy igénytelen szobor pedig kinek jó? 

Kell-e Kádár-szobor a Fiumei úti temetőbe? Nem, nem kell! Gondoljunk csak bele! Akarunk mi Kádár-szobrot? Igen, akarunk! Síremléket akarunk, ahova „imádkozni" járhatunk, vagy lelkesítő forradalmi emlékművet? Mi ez utóbbit akarjuk. A szobrok, eszméink köbe faragott vagy bronzba öntött megtestesítői Budapest utcáira és tereire valók, nem a temetőbe. A temetőben síremlékeket állítanak és nem szobrokat. 

Lehet-e ma remélni, hogy a főváros egy szoborral emlékezzen meg Kádár Jánosról? Nyilvánvalóan nem. És most nem csupán arra gondolok, hogy az ország jelenlegi konzervatív vezetése minden erővel igyekszik kimosni a nemzet emlékezetéből a szocialista kort. Mint tudjuk, nem volt ez jobb a szocialista-liberális vezetés idején sem. Ki ne emlékezne arra, hogy éppen ők tűrték el a Kádár-sír meggyalázását. A bűnösök - a kitervelők és a végrehajtók - ma is szabadlábon vannak. 

Álom és valóság

Másra gondolok, a budapestiek vélekedésére, a közhangulatra. Húsz éves történelmünk során mi is elkövettük azt a hibát, hogy a Kádár-korszak iránti nosztalgiát a ma lehetséges politikai tényezőjének tekintettük. Bíztunk abban, hogy a múlt egyre szépülő emléke a Munkáspárthoz hozza az embereket. Még aláírásokat is gyüjtöttünk egy köztéri Kádár-szobor létrehozására. Nem sikerült, és nem is sikerülhetett. Nagyon sok emberben él tisztelet Kádár személye és kora iránt. Talán még álmodnak is arról, hogy milyen jó lenne visszahozni. Álmodnak, de a jelenben élnek, és mindjárt megkérdezik: hogyan? Hogyan lehet korunk létező valóságát, a pénz mindenre kiterjedő uralmát megváltoztatni? I logyan lehet a felnövekvő nemzedéket meggyőzni, amikor sokszor saját gyermekeink sem követnek bennünket? 

Akarunk-e Kádárnak emléket állítani? Igen, akarunk! A kádári életművet, a 20. századi magyarországi szocializmus nagyszerű müvét védjük eszmeileg. Megtisztítjuk a rárakódásoktól, a misztikus elemektől, és a maga teljes, összetett igazságában igyekszünk az emberekkel láttatni. így védhetjük azokkal szemben, akik meggyalázni, hitelteleníteni, eltiporni akarják a szocialista múltat. 

Egy új közösségi társadalomért harcolunk, amely megoldja a dolgozó emberek alapvető gondjait. Munkát, tisztességes megélhetést, tényleges politikai és szociális jogokat ad minden dolgozónak. Tudjuk, hogy e célhoz hosszú út vezet. De tudjuk azt is, hogy egyre többen vannak olyanok, akik nem akarnak, nem tudnak a tőkés rendszerben élni. Egyre többen vannak Európában és Magyarországon is. Tudjuk, hogy a tőkét engedményekre lehet kényszeríteni, ha elég erősek, ha elég szervezettek v agyunk, ha van következetes, harcoló pártunk. El fogunk jutni a közösségi társadalom győzelméig. De addig még sok Szabadságot kell eladnunk, sokszor kell az utcára mennünk, sokszor kell a töke ellen küzdenünk. 

Kádár János a magyar történelem nagy személyiségei közé tartozik. Eljön az idő, amikor emlékét utcák, terek, szobrok fogják őrizni. A Munkáspárt él és küzd. Ez a legtöbb és legszebb, amit születésének 100. évfordulóján tehetünk, és tennünk kell.

Volt - nincs

VOLT! NINCS!

Karcagon ez lett a rendszerváltás „eredménye” –

az alábbi gazdasági egységek szűntek meg:

• Téglagyár                                                    • Rizshántoló üzem

• Őrlőmalom                                                 • Kenyérgyár

• SZIM gépgyár                                            • Állatkórház

• BHG gyáregysége                                       • Cipőipari Szövetkezet

• Ruhaipari Szövetkezet                               • Háziipari Szövetkezet

• Magyar–Bolgár Barátság TSZ                    • Vágóhíd

• Május 1. TSZ                                              • Állami Gazdaság

• TITÁSZ Karcagi Üzemigazgatóság          • Építőipari Szövetkezet

• TIGÁZ Karcagi Kirendeltség                   • Tejipari Vállalat

• ÁFÉSZ (Földműves Szövetkezet) • FÜSZÉRT Vállalat

Ez több ezer embernek volt a biztos munkahelye.

Akar egy jobb világot? VÁLASSZA A

MUNKÁSPÁRTOT!

"A mindannyiunkban benne rejlő Jó"

Böcskei Balázs| Népszabadság| 2012. május 15.

A közvélemény két éve kesztyűs kézzel bánik a baloldallal, mintha magától értődő lenne, hogy egy történelmi vereség után gyors talpra állásra lehet számítani. Egy személyi bázisában, szervezeti és szellemi kultúrájában megfáradt és erodálódó MSZP várta a fülkeforradalom után lerohanni akaró, konfliktuson, megosztáson szocializálódott politikai jobboldalt. Az MSZP ciklikusan visszatérő belső reformjai a felső és középvezetői szint ellenállásába vagy éppen a megakadt „Gyurcsány-gombóc” problémájába ütköztek. A korábban platformként létező Demokratikus Koalíció (DK) pártmegújítási kísérlete – a pártszavazás – és annak felemás eredménye egyértelművé tette, hogy az addigi úton a baloldali politika megújítása nem lehetséges az MSZP keretei között.
Az MSZP támogatottsága kiugróan azóta sem növekedett, a DK áttörése pedig – bár a parlamenti küszöb közelébe ért az elmúlt időszakban – továbbra is várat magára, és az elmúlt hetek történései árnyékában az mindennél nehezebb lesz. A kormányzás félidejében vagyunk, a társadalom többsége elégedetlen, a szociális válság mélyül, a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal befulladni látszik, és a pártok számára sem az összefogás, hanem egyelőre inkább az önálló politizálás lehetősége körvonalazódik. Ebben a helyzetben érdemes végiggondolni, miként mehet végbe egy baloldali „feltámadás”.
A baloldali politikai tartalmak és megszólalások egyrészt a Fidesz új „demokráciamodelljét” kritizálják, másrészt szociális témában fogalmazódnak meg. Utóbbiak szerint majdnem minden magyar polgár vesztese a Fidesz politikájának, és ha logikailag ezt a gondolatot folytatjuk, akkor egy esetleges baloldali fordulattal minden polgár nyertessé válhat. Az éhségmenet gyaloglója, a devizahitellel küszködő középosztálybeli vagy a kultúrharcban „érdekelt”, pályázati forrásoktól megfosztott nagyvárosi értelmiségi egyaránt.
Aki azonban mindenkinek ígér, az ott folytatja, ahol a korábban ígéretekben gazdag, populista Orbán Viktor abbahagyja. Aki mindenki jólétével kampányol, az a ténylegesen rászorulókon sem lesz képes segíteni. Az osztályönzés politikájával szemben ugyanis nem az osztályok önzése áll.
A globális válság közepette egyre inkább mélyül a magyar (szociális) válság is. A baloldal ígéretekben még akkor sem lehet könnyelmű, ha az elmúlt két évben honfitársaink sokasága esett ki a szociális és oktatási rendszerből, fordult a politikai apátia felé, keresi – nem is tehet mást – a társadalmonkívüliség napról napra szóló stratégiáit.
A Demokratikus Koalíció elnöke februári évértékelőjében meghökkentő tervvel állt elő: a párt a magyar baloldal vezető ereje lesz, a „szociális remény” pártja. Egyrészt a mondat első felében megfogalmazott pozícióra egyelőre nincs esélye, másrészt a „szociális remény” bőkezűségének a populizmus és a fiskális alkoholizmus vet gátat. Egy felelős baloldali párt esetében inkább kivitelezhető, hogy a „kevesek baloldali pártja” legyen, mint „mindenkié” – amit ma az MSZP sugall magáról. A kérdés, hogy kiket is takarnak a „kevesek”: a baloldal csak akkor lehet sikeres, ha első körben a 2010 utáni Fidesz-világ (szociális) veszteseit kívánja kompenzálni, és nem próbál úgy visszamenni 2010 elé, hogy azok is politikájuk fókuszában vannak, akiket a kormányváltásig nem tudott felzárkóztatni. Erre egyrészt aligha lenne képes, másrészt a társadalmi igazságtalanság újabb gyakorlatát indítaná el.
A Fidesz-világ szociális vesztesei számos társadalmi csoportba tartoznak, a kormány gazdaság- és társadalompolitikai intézkedései ugyanis csak a felső és középosztálytól felfelé jelentenek kedvező változást. A baloldali fókusznak azokon is kell lenni, akik mindennapjaik során eddig nem tapasztalt módon azzal szembesülnek, hogy a fülkeforradalom utáni Magyarország szegénységükre nem átokként, hanem bűnként és szégyenként tekint, akiket ezért büntetni kell, „akikre nincs szükség”. Ez ugyanis egy 2010 tavasza előtt nem ismert gyakorlat. Nehéz lesz viszont meghúzni a határt a kompenzálandók, illetve a társadalomba visszaintegrálandók tekintetében.
Magyarországon – a szélsőjobboldal miatt is – van romakérdés, viszont a baloldal akkor jár el előremutatóan, ha nem csak emberi jogi alapon közelíti meg a kérdést. Nehezen visszafordítható „erkölcsi romlásba” zuhan az ország, ha a baloldal még mindig nem gondolja úgy, hogy itt az ideje betiltani a Jobbikot, megakadályozni a párt belépését közintézményekbe, bojkottálni, ahol csak lehet, új, antirasszista (nem „csak” antifasiszta) politikát hirdetni. A baloldalnak romaügyben a pozitív diszkrimináció gyakorlatait kell 2014-re felvázolni, továbbá – és ezzel minden állampolgárnak üzennie kell – új államfelfogást kell hirdetnie. Utóbbi a „nincsenek jogok felelősség nélkül” hitvallásában áll, amely a jóléti szerződéselvűség kritériumaival írható körül. Ennek fényében az állam, illetve az állam mint a közösség és a társadalom megtestesítője az állampolgárokért vállalt felelőssége fejében az egyéntől is felelős magatartást vár el. Hangsúlyozom: ez minden egyes állampolgárra vonatkozik, és nem zárja ki a romák pozitív diszkriminációját. Bár a következetesség talaján állva a pozitív diszkrimináció felvállalása nem lehetne „megengedett”, de amíg ilyen mértékű az előítéletesség roma honfitársainkkal szemben, addig ettől el kell tekinteni.
A romakérdést egy általánosabb, új, antirasszista politika részévé kell tenni. Ennek tartalma minden politikai, nemi, kisebbségi, kulturális szubkultúra elismerése. Ezt a progresszív kultúra védelmébe kell ágyazni. A progresszív – és kortárs – kultúra védelme mindennapos feladat lesz, hiszen Magyarországon nem kultúrharc folyik, hanem a kultúra inflálódása. Ahogyan Radnóti Sándor fogalmazott: „A kormányváltás óta eltelt majd két év azzal a meglepő tanulsággal járt, hogy az új hatalom semmilyen formában nem keresi legitimációját a magaskultúrában, közömbös vele szemben, s ennek megfelelően az állami mecenatúra rendszerét radikálisan megnyirbálja.” „A feladat éppen az, hogy a mindannyiunkban ott rejtező Gonosz helyett éppenséggel a mindannyiunkban szintén megtalálható Jót szólítsuk meg” – írta Dessewffy Tibor pár hónappal korábban a Magyar Narancsban. Úgy tűnik, az intellektuális baloldal egy része már megértette, hogy kizárólag szociális válságkezeléssel nem lesz versenyképesebb – kultúraváltást kell sürgetnie, azt kell beláttatni az állampolgárokkal, hogy a demokrácia és a szociális felzárkózás kéz a kézben járnak, s hogy esélyteremtő oktatási rendszer és progresszív kultúra nélkül reménye sem lesz a sikerre Magyarországnak. A narratíva tehát adott, de érzelmi mozgósító elem nélkül megvalósíthatatlan lesz, csak egy bejelentett igény, szándék marad.
A szerző az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (Idea) igazgatója

Halálba küldték az Arany Alkony lakóit?

Szándékosan küldték a halálba a lakókat az Arany Alkony idősotthonok Bánkút utcai házában; mindezt az újabb és újabb, négy-öt millió forintos belépési díjakért – állította a Hír TV Célpont című műsorában két volt dolgozó. A Magyar Nemzet szombati számában azt írta, a csatorna szándékos emberölés gyanúja miatt feljelentést tett az ügyben ismeretlen tettesek ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányságon (BRFK).

NOL| 2012. május 12.

A napilap cikkében – idézve a Hír TV műsorában elhangzottakat – az olvasható, hogy a volt dolgozók elmondása szerint a rákospalotai otthonban például nem adtak gyógyszert a rászorulóknak, felfekvéseket, tüdőgyulladást sem kezeltek megfelelően, de előfordult az is, hogy rácsukták az ajtót egy 90 éves emberre, aki elesett, s csak napok múlva nyitották rá újra.

A legdurvább esetben egy áttétes rákosnak Algoflexszel, No-Spával kezelték a fájdalmát, de megesett olyan is, amikor az egyik betegnek, aki csak pépes ételt fogyaszthatott volna, egész vagy nagyobb darabokra vágott almát adtak, amitől megfulladt – emlékezett vissza az egyik egykori alkalmazott.
A volt dolgozó azt is állította, hogy ha valaki meghalt, bement hozzá a főnővér, a szociális asszisztens, és eltulajdonították az értékeit.
A Hír TV és a Magyar Nemzet is kereste Fülöp Róbert vezérigazgatót, aki a televízió által felkínált nyilatkozat lehetőségével nem kívánt élni, a lapnak pedig nem tudták adni őt – írják. A Hír TV információi szerint az ügyben a BRFK életvédelmi alosztálya eljárást indított.

 

Nem alkotmányos jog többé a társadalombiztosítás: vagy lesz, vagy nem

"Drága" kormányunk 365 törvényt fogadtat el évente, erőltetett menetben, követhetetlen,  EZ A KORMÁNY NAGY TAKTIKÁJA. Ha meghallgatjátok Juszt minapi műsorát, abból világosan kiderül, hogy MINDÖSSZE  10-15 ember tudta, amikor megszavazta az új alkotmányt, hogy KIVETTÉK BELŐLE A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS JOGÁT!!!! Ez azt jelenti, hogy bármikor csökkenthetik, tetszés szerint a nyugdíjadat, és az egészségügyi ellátáshoz sincs alkotmányos jogod. Ezért van az, hogy életmentő ultrahangos és egyéb vizsgálatokra IS hónapos előjegyzések vannak. Addig szenvedjen, és haljon meg a beteg, legalább kevesebb az éhes száj. Vagy mehetsz a méregdrága magánszektorba gyógyulni.
A lényege az, hogy az új Alaptörvényben, kivették az Alkotmányos jogok közül a Társadalombiztosítást, ami azt jelenti, hogy adó formájában fizetünk nyugdíjadót és egészségügyi adót és ezért cserben NEM JÁR semmi, sem nyugdíj, sem ingyenes egészségügyi ellátás, a kormány biztosít valamit, amennyit éppen kedve tartja és simán megvonhatja bármikor és hozzányúlhat az eddigi nyugdíjakhoz is. Nincs alkotmányos garancia semmire, nincs jogorvoslatért kihez fordulni, mert  törvénysértést nem követ el a kormány. Hiszen az Alaptörvényből kivették ezt a jogot. Ergo a teljes kiszolgáltatottság állapotában teljesen védtelenek az állampolgárok, különösen a 4,5 millió nyugdíjas.
NAGYON FONTOS!!!! Döbbenten néztem az ATV egyik műsorát. Ezt bizony nem elég látni, de terjeszteni kell. A műsor a honlapról megnézhető: http://atv.hu/videotar/20120430_mihalyi_peter_2_resz
A kijelző 10. percétől nézd a műsort! (a számláló hátralévő időt mutat, tehát az utolsó 10 percet keresd!) Ha felocsúdtál a döbbenetből, továbbítsd minél több embernek!

Ángyán: Mélyfúrást végeztem, döbbenetes az eredmény

Maga a rendszer a hibás, amely lehetővé teszi, hogy átláthatatlan viszonyok között, s olykor szubjektív szempontok alapján kapjanak több száz hektárnyi földterületet olyanok, akik jól láthatóan nem értenek a gazdálkodáshoz. Mi nem ezt akartuk, ez a szekér rossz irányba, Dél-Amerika felé vezet – mondta Mezőcsáton, a borsodi mezőségi földek bérbeadása kapcsán rendezett fórumon Ángyán József, a vidékfejlesztési minisztérium volt államtitkára, fideszes országgyűlési képviselő.

Doros Judit| NOL| 2012. május 11. 

Tudósítónkkal Ángyán József azt közölte: a gazdafórum előtt Egerben járt, a Bükki Nemzeti Park igazgatóságán, hogy a parlament mezőgazdasági bizottságának tagjaként betekintsen a természetvédelmi oltalom alatt álló, s az elmúlt hetekben sokat emlegetett mezőségi földekkel kapcsolatos pályázatokba, s azok értékelésébe, ehhez ugyanis országgyűlési képviselőként joga van.
– Mélyfúrást végeztem, s döbbenetes eredményre jutottam – mondta Ángyán. Szavai szerint a csaknem háromszáz pontos bírálati rendszerben száz körüli pontot „ért” a gazdálkodási terv kidolgozása, ami definiálhatatlan. A pályázatok elolvasásakor a volt államtitkár sokszor úgy érezte: olyanok írták a mondatokat, akiknek semmi közük nincs a földhöz. Talált két, gyakorlatilag szóról szóra megegyező gazdálkodási tervezetet, s igencsak meglepődött, amikor kiderült: a két konkurens pályázó közül ugyanarra a szövegre az egyik pályázó tíz, a másik viszont hatvan pontot kapott.
– Ez a szubjektív értékelési szempont eldöntötte, hogy ki nyeri a pályázatot. Nem ezt ígértük az embereknek, mielőtt megválasztottak bennünket. Mi azt mondtuk, hogy a helyben élő, ott gazdálkodó családoknak juttatunk majd az állami földterületekből, s nem az a cél, hogy tízezer hektárnyi birtokok jussanak nagytőkésekhez, vagy az őket képviselő strómanokhoz. Ez elfogadhatatlan – mondta Ángyán. Majd így folytatta: a Biblia azt írja, figyelmeztesd először a barátodat – vagy a hozzád tartozó szűk kört –, hogy rossz útra tévedt. Ha ennek nincs foganatja, állj nyilvánosság elé, s ott mondd el, nagy a baj. Én ezt teszem.
Az első „lépcső” sajnos kimaradt, hiába akartam figyelmeztetni az „én körömet”, hogy nem jó felé haladunk, nem ez a mi utunk, s nem ezt ígértük, süket fülekre találtam. Elmondtam volna, hogy nem szabad hülyéknek nézni az embereket – mi nem húsz-harminc hektárokat adunk oda a gazdálkodóknak, hogy minél több embernek jusson – ez csak a felszín. Hiszen Fejér megyében például van olyan gazdálkodói kör, amely huszonkilenc darab húsz-harminc hektáros birtokot szerzett meg. És itt van a lényeg! Én nem csináltam mást, csak ezeket a jól elbújtatott részadatokat összeraktam egy képpé. S egy számomra vállalhatatlan eredmény született. Szerettem volna erről a miniszterelnökkel közvetlenül is beszélni, elmondani, hogy ez az út járhatatlan, nem lehet néhány oligarcha kezében összpontosítani az állami földeket. Azt hittem, a felajánlott lemondásom ürügyén talán elmondhatom az érveimet – de ő csak Fazekas Sándor miniszterrel megüzente, hogy azt elfogadja – mondta Ángyán József.

 

18. Munkás Kupa kispályás labdarúgótorna, Túrkeve

XVIII. Munkás Kupa, 2012. június 09. (szombat) Túrkeve

Kilencedik alkalommal nőknek is.

Ismét Túrkeve ad otthont - immár tizennyolcadik alkalommal - a Munkáspárt által szervezett országos kispályás labdarúgó tornának. A csapatok regisztrálása és a kupa megnyitása a Városi Sportcsarnokban, illetve a mellette lévő kézilabdapályán lesz (a Kisújszállást, Mezőtúrt összekötő út mentén eligazító táblával jelezve).

Program: 

A csapatok regisztrálása, sorsolás.

8.30-9.00  Megnyitó.

9.00-9.30  A csapatok eligazítása.

9.30-13.30  Csoportmérkőzések /játékidő 2 x 15 perc/. Négy csapat jut tovább.

13.30-13.45 A továbbjutó csapatok regisztrálása, a csapatok párosítása.

13.45-15.15  Elődöntők. A vesztes csapatok – mint harmadik helyezettek – bronzérmet és (szerény) díjat vehetnek át. (Játékidő 2 x 15 perc.)

Döntő (játékidő 2 x 15 perc)

A program lezárása: eredményhirdetés.

Természetesen a nők és férfiak külön versenyeznek.

Amennyiben 16 csapatnál több résztvevő lesz (ez a férfiak esetén fordulhat elő), az eredményhirdetés egy órával eltolódik, a játékidő és a továbbjutó csapatok száma módosulhat.

Az első és második helyezettek arany-, illetve ezüstérmet és díjat vehetnek át.

Egy csapat maximum 10 főből állhat, maximum 10–10 érmet osztunk ki a dobogón végzők között.

Benevezési díj csapatonként:

• férfiak 5000 Ft.
• nők 3000 Ft.

Benevezési határidő: 2012. június 02.

A határidőn túli nevezés esetén a tornán való részvételt nem garantáljuk. A benevezési díjat az alábbi címre kérjük:

Csajbók Ferenc, 5420 Túrkeve Április 4. u. 12/B .

Érdeklődni  lehet:

- tel.: 06 56 361 929 vagy mobilon 06 30-286 64 74

- email: apaatok@freemail.hu

A benevezéshez a csapat és a település nevét valamint a csapat vezetőjének nevét, címét, telefonszámát és a benevezési díjat kérjük! A nevezési díjat személyesen a lakásomon vagy túrkevei ismerősökön keresztül - vagy postai úton kérem hozzám eljuttatni.

Milyen pályán lesznek a mérkőzések?

Férfiak

A döntő a sportcsarnok parkettás pályáján zajlik.

A csoportmérkőzések – a sorsolás „szeszélyéből” és a lehetőségekből fakadóan – parkettán, betonon, salakon és az is előfordulhat, hogy füves pályán lesznek. Lényeg, hogy tornacipőt /teremcipőt/ használjanak a játékosok.

Meghívót minden benevezett csapatnak eljuttatunk.

Túrkeve, 2012-05-06

Csajbók Ferenc

a torna szervezője

Thürmer: Hagyjátok békén Kádárt, és számoljatok el az elmúlt húsz évvel

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde (Budapest, 2012. május 1.)

Budapesti dolgozók! Munkáspártiak! Barátaim!

Május elsejét köszöntjük ma, a munka, a munkásosztály, a dolgozók ünnepét. Harcra és egymás támogatására hívunk ma titeket, Budapest és Magyarország dolgozói!

Május elsején nem azért jövünk össze, hogy megegyük a virslit és megigyuk a sört. A Fidesz-kormány és minden más tőkés kormány ezt akarja bemesélni nektek. Mulassatok, élvezzétek a meleget! Felejtsétek el, hogy nincs munkátok, és kevés a fizetésetek!

A valóság azonban nem ez! Ma már a virsli-evés sem olyan egyszerű dolog. Van jó virsli, ami drága. Van rossz virsli, ami olcsó. Drága és jó virsli a gazdagoknak, olcsó és rossz virsli a kutyáknak és a dolgozóknak. A külföldi minden szemetet idehoz nekünk. Mi meg megesszük, mert erre telik. Ha én lennék a miniszterelnök, haza küldeném a külföldieket, a kutya-virslijükkel, meg a többi szemetükkel együtt. Egyúttal elzavarnám azt is, aki engedte, hogy ide jöjjenek.

Május elsején nem a virsliért jövünk ide. Május elsején azért jövünk össze, hogy megmutassuk a tőkéseknek: itt vagyunk! Tudja meg minden tőkés, minden gazdag: még nem ébredtünk fel, de már ébredezünk!

Üzenjük a kormánynak, az összes parlamenti hatalmasságnak: ma már nem 1989-ben vagyunk! Már nem vagyunk naiv kiscserkészek. Már nem lehet bennünket olyan könnyen becsapni.

22 éve átvertetek bennünket a süket dumával. Mi meg elhittük, hogy úgy élünk majd, mint a nyugatiak, annyit keresünk, mint a németek, Európa lesz, demokrácia, vállalkozás, Kánaán.

Ma már 2012-t írunk. Ma már tudjuk, mit kaptunk a Kánaán helyett. Másfélmillió munkanélküli, szétvert nemzeti ipar, import-cukor, import-tej és import-minden. És mindehhez magyar szegénység és magyar nyomor.

Még nem ébredtünk fel, de már ébredezünk. Egyet biztosan megmondhatunk: ha egyszer felébredünk, ha egyszer összeszedjük magunkat, véget vetünk ennek a mocskos világnak, véget vetünk a tőkés Magyarországnak.

Urak és hölgyek, fideszesek, mszpések, és mindenki más! Ma mást sem csináltok, csak a múltat szidjátok. Pedig ha valakinek nincs erkölcsi alapja a múltat ócsárolni, akkor nektek nincs. Szerintetek a szocializmusban minden rossz volt. Szerintünk a szocializmusban volt jó is, volt rossz is, de összehasonlíthatatlanul több volt a jó.

A ti rendszeretekben sokkal több a rossz, mint a jó. Úgyhogy, hagyjátok békén Kádár Jánost! Az elmúlt húsz évvel számoljatok el! Van mivel.

Barátaim! Harcostársaim!

Május elsején azért is összejövünk, hogy erőt adjunk egymásnak. Szervezzük sorainkat, tegyük erőssé a gyengéket, hivővé a bizonytalankodókat! Hívjuk magunkkal azokat, akik egyelőre az út széléről vagy a házakból integetnek!

Fejezzük ki a szolidaritásunkat! Támogattuk és támogatjuk a dunaújvárosi vasmű dolgozóit, akiknek volt bátorságuk sztrájkolni.

Támogatjuk azokat a sorstársainkat, akik a kilakoltatás ellen harcolnak.

Támogatjuk azokat, akik védik a halálra ítélt vasútvonalakat, a privatizálás előtt álló kórházakat, akik fellépnek az általános fizetett parkolás bevezetése ellen, akik küzdenek a kommunális adók, és a tőkések újabb és újabb trükkjei ellen.

Szolidárisak vagyunk mindenkivel, akit megnyomorított a tőkés rendszer, akitől elvette a munkát, a kiszámítható jövőt, az életet.

Barátaim!

Megmondom, mi az igazság. Az igazság az, hogy rosszul élünk. Persze, nem mindenki. Pár százezer magyar rohadtul élvezi az életet, de ezek nem mi vagyunk. Az OTP 28 milliárd forintot oszt szét a részvényeseinek, miközben velünk fizettetnek meg mindent. Nem illik csúnyát mondani, de mégis azt mondom: a rohadt anyjukat! Mindegyiknek!

A tőkés rendszer nem jó a dolgozónak. A tőkésnek nem az az érdeke, hogy neked, a munkásnak több pénzt adjon. Ő azt akarja, hogy a lehető legkevesebb bérért a lehető legtöbb munkát végezd. Tudod, hogy mi nem jó neked ebben a rendszerben? Neked maga a rendszer a rossz.

Most megint etetnek téged. Nyugi, most nehéz, de lesz reform, és megint jó lesz! Ha azt hiszed, hogy jön majd a jobb kapitalizmus, és neked jobb lesz, tévedsz! A Te életed nem lesz jobb olyan rendszerben, ahol a pénz az úr.

Munkanélküliség volt, van és lesz! A tőke nem akkor teremt munkahelyet, amikor te dolgozni akarsz. Hanem akkor, amikor neki megéri. Ha nem éri, nem lesz munkahely.

Barátaim!

Magyarország válságban. Európa válságban van. A válság megoldásáért fizetni kell. Ki fizeti meg a válságot? Te vagy a gazdagok? Kinek a pénzét veszik el? A tiedet vagy a tőkésekét? Ez itt a kérdés.

De mielőtt válaszolnánk, kérdezzünk meg valami mást!

Ki okozta a válságot? Te okoztad, aki az elmúlt húsz évben lemondtál mindenről? Te, akitől elvették a munkáját? Te, aki ma örülsz, ha a gyereked legalább külföldön talál magának munkát?

A kormány most a szemedbe vágja, hogy te vagy a bűnös. Minek utazik a sok nyugdíjas ingyen? Miért mehet a rendőr, a tűzoltó, a katona előbb nyugdíjba? Te vagy a bűnös!

Azért van válság, mert te, a dolgozó, túl sokat ettél, túl sokat ittál, túl sokat fogyasztottál, túl jól élsz. Ergo, el kell tőled venni!

A tőkések most újabb áldozatot várnak tőled. Tőled, aki nem tehet a válságról. Tőled, aki 22 éven keresztül áldozatot áldozatra hozott.

Elég az áldozatokból! Egy fillérrel se többet a tőkés kormányoknak! Egy fillérrel se többet a bankoknak!

A válságot a bankárok okozták, fizessék meg ők az árát! Fizessenek a Csányik, a Demjánok, a Leisztingerek, a Várszegik! Tíz éve a magyar GDP-nek csak 2 százaléka volt az övék. Ma már 10 százalék! Fizessenek a gazdagok!

Barátaim!

Két éve milliók fűztek reményeket a Fidesz ígéreteihez. A szocliberális kupleráj után végre rend lesz. Rombolás helyett munkahelyteremtés. A gazdagok gazdagodása helyett a terhek egyenlő elosztása. Nem ez következett be!

Az Orbán-kormány megváltoztatta politikáját. A Széll Kálmán 2.0 az európai nagytőkének tett engedmények programja.

A kormány már nem akar 1,5 millió munkahelyet teremteni. A következő öt évben jó esetben 400 ezer munkahely lesz, s abból újabb öt év alatt sem lesz újabb egy millió.

A kormány már nem a bankokat és a gazdagokat adóztatja meg, hanem a dolgozókat, a szegényeket. A bankadót eltörlik, a lakosság adóit meg növelik. A magas ÁFA, a telefonadó, a kommunális adók és még sok minden más, a te zsebedből veszi ki a pénzt.

Éljenek a gazdagok, pusztuljanak a szegények! Ez a kormány megoldása. A kormány az emberekkel fizetteti meg a válság terheit.

A mi programunk, a Munkáspárt programja más.

Fizessenek a gazdagok, fizessenek a milliárdosok, fizessenek a külföldi cégek! Ebből a pénzből teremtsünk munkahelyeket, ebből segítsük a rászorulókat! Ez a Munkáspárt programja.

A kormányokat kell rákényszeríteni arra, hogy adóztassák meg a gazdagokat, a multikat, korlátozzák a tőke hatalmát.

Ma Magyarországon jó a gazdagoknak, a külföldieknek és a gazdag magyaroknak. Ha ez a fejlődés marad, akkor ők a mennyekbe mennek, mi meg a szakadékba.

Váltsunk fejlődési irányt! Ne az IMF-től kolduljunk, adóztassuk meg a multikat és a bankokat!

Ne tűrjük tovább a gazdagok uralmát, Magyarország a dolgozó embereké! Menjünk arra, amerre az embereknek, a dolgozóknak jó!

Barátaim!

Európa forrong. Görögországban a munkanélküliség már minden görög családot sújt. A görög kommunisták a tőkés kormány leváltására hívják az embereket a jövő heti előrehozott választásokon.

Pár napja Prágában 120 ezer dolgozó tüntetett a megszorító intézkedések ellen. A rendszerváltás óta először ment ki ennyi dolgozó az utcára.

26 kommunista és munkáspárt fordult a világhoz: nem vagyunk hajlandók több áldozatra! Nem kérünk a mi kárunk kötött kompromisszumokból! Váltsuk le a tőkés rendet, hatalmat a munkásosztálynak, hatalmat a dolgozóknak!

Egyre többen ismerjük fel, hogy az Európai Unió nem jó. Nyolc év alatt nem gazdagabbak lettünk, hanem szegényebbek. A magyar dolgozó még mindig egynegyedét keresi a német béreknek. Az EU dönti el, hogy melyik a jó törvény, és melyik a rossz. Az EU nem oldja meg a szegénységet és nem oldja meg a cigányság problémáját.

Barátaim!

Elég az illúziókból, elég a csodavárásból. Ebben a rendszerben csak az a miénk, amit kiharcolunk magunknak.

A tőkét lehet korlátozni, de csak a néptömegek, a dolgozók erejével. Ha erősek leszünk, szervezettek, a tőkések kénytelenek lesznek engedményeket tenni. Ha gyengék maradunk, megosztottak, újra és újra belénk rúgnak.

Hozzunk létre népi-dolgozói szövetséget! Tanuljunk meg együtt küzdeni a tőkések ellen! Kényszerítsük ki a fennálló kormányoktól a tőke hatalmának korlátozását! Küzdjünk a politikai szabadságért, a demokratikus jogokért!

Élhető Magyarországot, harmonikus közösségi társadalmat! Az ember az érték, nem a pénz! A dolgozó ember számára a tőkés társadalom soha sem lesz jó, mert lényege a pénz. A dolgozó ember gondjait egy új közösségi társadalom oldja meg, ahol a lényeg az ember. Élhető társadalmat, élhető Magyarországot akarunk.

Előre a harcba! Éljen május elseje! Éljenek a magyar munkások! Éljenek a magyar dolgozók!

Élhető Magyarország közmunkásoknak havi 47 ezerből?

Budapest, 2012. május 10. csütörtök
Élhető Magyarországot követel a kormánytól a Közmunka is munka csoport, mert nem lehet 47 ezer Forintból lakbért, közüzemi díjat fizetni, élelmiszert és ruhát venni egy családnak. A Magyar Szociális Fórumhoz csütörtökön eljuttatott üzenetükben tiltakozásuknak adnak hangot Selmeczi Gabriella FIDESZ-szóvívő sikerpropagandája miatt, miszerint 206 ezer közmunkás él több pénzből mint eddig.
A jelenlegi kormány 47 ezer Forintot ad napi 8 órai munkáért egy közmunkásnak a korábbi 60500 Forint helyett. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegét 22800 Ft-ra csökkentették 28500-ról.  A megígért áfa-csökkentés helyett 27 százalékra emelték fel az áfát, ezzel megdrágították az élelmiszert, a közlekedést, az alapvető létfenntartást és a lakhatást.
„Hol a beígért egy millió munkahely? Miért diszkriminálják a közmunkásokat a többiekkel szemben azzal, hogy nem adják meg nekik a minimálbért, hanem közmunkás bért fizetnek nekik? A közmunkások többségének ez az egyetlen lehetőségük a munkavállalásra, a család eltartására, a gyermekek iskoláztatására!” – szögezik le a nyilatkozatban.
Miért hagyja figyelmen kívül a kormány a március 25-i Népi Gyűlésnek azt a követelését, hogy a megélhetési válság enyhítése, és a lakossági terhek mérséklése érdekében 27 százalékról 9-re csökkentsék a legfontosabb élelmiszerek, az életmentő gyógyszerek és az egészségügyi segédeszközök áfáját? Miért nem csökkentik 12 százalékra a gáz, a víz, a csatorna és a villanyáram díját terhelő áfát! Miért nem érdekelt a kormány abban, hogy ezzel negyedével mérsékelje a családokat agyonpréselő rezsiköltségeket – szegezik a kérdést a FIDESZ-t képviselő Selmeczihez.
A Közmunka is munka csoport képviselői szerint a kormány nem törődik a lakhatáshoz való joggal sem, hiszen nem állította le azoknak a családoknak a kilakoltatását, amelyeknek nincs hová menniük, és nem vonta vissza a végrehajtóknak adott engedélyt 5050 lakás elárverezéséről 15 ezer ember feje fölül.
Az önök kormánya csak beszél a keresztény családalapítás fontosságáról anélkül, hogy tenne is érte, hiszen a mai bérek és élet nehézségek nem ösztönöznek gyermekvállalásra, sem tisztességes munkára – írják.
A Széll Kálmán terv által kilátásba helyezett 40 milliárd Ft gyógyszertámogatás-csökkentés az emberek egészségi állapotának romlását fogja előidézni, a nagyvárosi tömegközlekedés költségvetési támogatásának csökkentése miatt jövőre emelkedni fognak a viteldíjak. A jelenlegi politika erőltetése emberéletekbe kerül, tömeges öngyilkossághoz, fagyhalálhoz, az emberek egészségi és anyagi állapotának lepusztulásához vezet. Javasolják, hogy ennek a folyamatnak úgy vessenek véget, hogy nem csak a bankokkal ülnek le tárgyalni, hanem a társadalommal is párbeszédbe bocsátkoznak, és tiszteletben tartják az élethez való legalapvetőbb emberi jogot.
Vegyék komolyan a magyar társadalom megélhetési gondjait, hozzanak ennek megfelelő törvényeket, és teremtsék meg az élhető Magyarország alapjait megszorítások nélkül, igazságosságban – fejeződik be a Közmunka is munka csoport kormányhoz intézett tiltakozása, melyet a Magyar Szociális Fórum ismertetett.+++

Hiteles politikát, hiteles összefogást!

A Magyar Szolidaritás Mozgalom, mint a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) kezdeményezője mindenkivel egyetért, aki összefogást, együttműködést sürget az Orbán-kormány leváltása érdekében. Akik erről írnak-nyilatkoznak, általában szinte kizárólag a pártok szándékait szokták méricskélni. Sajnos e tekintetben mi sem látunk rózsás képet.

Dávid János| Népszabadság| 2012. május 7.

A mi érdeklődésünk központjában azonban nem a politikai elit majdani választásai és szövetségkeresése, illetve az oda törekvők csapatai, hanem a pártot választani nem tudók hallatlanul széles tömegei állnak. Azokra tekintünk, akik közül a tudatosabbak már követelik a demokratikus ellenzék összefogását, és arra a nagy többségre, amely helyzetének kilátástalansága, fásultsága és az eddigi választások győzteseiben való csalódások sorozata okán már semmit sem vár a pártoktól. Ezek a milliók csak azt látják, hogy az éppen hatalomra került pártok nem képesek vagy soha nem is akarták beváltani választási ígéreteiket. A kormánypolitikát egészen más szempontok vezérlik, olyanok, amelyek számukra átláthatatlanok, de annyi azért érzékelnek, hogy a politika középpontjában nem ők állnak.

A Fidesz nyolcévi ellenzéki időszakában minden aktuális lépésre nemet mondó, ugyanakkor közvetett ígéretekkel teli kommunikációjának következtében a mindennapi emberek – a választók – fejében sikerült tökéletes zűrzavart kialakítani a gazdasági és politikai fogalmak, az ország, a nemzetközi és világpiaci viszonyok és a saját sorsunkat meghatározó összefüggések ok-okozati kapcsolódásainak tekintetében. A Fidesz hatékony és eredményes volt a választók félrevezetésében. Az MSZP kommunikációs teljesítménye meg sem közelítette a Fideszét, politikája az ígéretek és azok megvalósíthatóságának csapdáiban vergődött. A tényleges kormányzati gazdaság- és társadalompolitika csomópontja, irányai elkerülték a gazdaság és a társadalom egyre feszítőbb problémáit, gyorsan feledve a nagyszabású reformpolitika ígéretét. Ez az alapja a két párt hitelvesztésének.
A demokratikus, szabad választás elvének már csak a látszatát megőrző új választási törvény ismeretében ellenzéki közírók, frissen színre lépő pártpolitikusok és választási szakemberek a hatalom megragadásának lehetőségeit elsősorban technikai-matematikai oldalról közelítik meg. Az új párt, a 4K! frissen megválasztott elnöke ennél tovább megy (Népszabadság, május 2.). Érzékeli az MSZP hitelének megfogyatkozását, érzi, hogy emiatt az aktivizálhatónak vélt mintegy kétmillió kiábrándult választó nehezen vehető rá az ellenzéki összefogás támogatására. Ennek feloldására naiv, életszerűtlen megoldást javasol: lépjen hátra az MSZP (és a DK) addig, amíg ők, a „tiszták” – a kormányzati hatalomban még nem lejáratódott LMP és 4K! – kialakítják az új köztársaság alapjait, majd csatlakozzanak „útitársként” az LMP–4K! választási szövetségéhez a „régiek” is.
A Magyar Szolidaritás Mozgalom már 2011. december 23-án is ennél jóval bonyolultabbnak látta a helyzetet, amikor az éppen politikai stratégiát váltani látszó LMP színpadáról meghirdette a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalt (DEKA). Minden ellenzéki erő, minden demokratikus párt valamiféle gyors „összeborulásra” való felszólítást olvasott ki ebből a felhívásból. Pedig az nem erről szólt. Azt javasoltuk, hogy a DEKA első – sok hónapot igénylő szakaszában – szakemberek és civil szervezetek dolgozzanak ki egy programot, amely alapul szolgálhat a demokratikus elveket valló pártok közötti programegyeztetéshez. S csak ezt követően találkozzanak egymással a demokratikus ellenzéki pártok, és kezdjenek tárgyalásokat a közös fellépésről egy közösen kialakított és elfogadott program alapján. Ebben a helyzetben már nem az „összeborulás” üzenete lesz a legfontosabb, hanem a demokratikus jogállam helyreállítása és az ország jövőbeli sorsa. Egyes pártok hitelességük, mások vezető szerepük elveszítésétől való félelmükben utasították el a javaslatot.
Április 25–26-án a Magyar Szolidaritás Mozgalom eredeti elképzelésének megfelelően, szakértők és civil szervezetek bevonásával, elkezdtük a programok kidolgozását. A stratégiai szintű programok érinteni fognak minden lényeges területet, minden fontos problémát, amely már hosszabb ideje – és újabban a Fidesz kormányzásának „eredményeképpen” csak még kiélezettebben – súlyos teherként nehezedik a hétköznapi emberekre, a választókra. Abból indulunk ki, hogy a választók a jövőben egyik pártnak vagy párttömörülésnek sem adhatnak biankó csekket. (2010 óta megtapasztalhattuk, hogy ez mivel járhat!) A programkészítési rész és eredményeinek széles körű ismertetésével, a nyilvánosság előtti bemutatásával el szeretnénk érni, hogy végre jelentősen növekedjék a választói tudatosság. Fontosnak tartjuk, hogy a választók valós képet kapjanak az alapvető társadalmi-gazdasági folyamatokról. Ennek a tudásnak a birtokában az ígérgetők elveszítik hitelességüket, sőt nevetség tárgyává válnak. Jelenjenek meg érthetően azok az elvek, amelyeket a következő kormány követni készül, s a világos cezúra mutassa meg a korábbi kormányzások és az új kormányzás közötti különbséget. Legyen egyértelmű az ország, az egyes társadalmi csoportok, a közintézmények, a nagy elosztórendszerek stb. válságos kiinduló helyzete. Legyen egyértelmű, hogy ilyen körülmények között meddig érhet a takaró. A választásokig tartó felkészülés folyamatában váljon világossá mindenkinek, hogy mely prioritások szerint érik össze a kormányzásra készülő szövetség. A gazdasági, szociális prioritások, a mélyszegénység elleni küzdelem mellett hangsúlyosan jelenjen meg a demokrácia, a jogállami szerkezet újrateremtése, a társadalmi szolidaritás, az emberi jogok egyenlő tiszteletben tartása és a politikai-ideológiai alapú kirekesztés elvetése.
A 4K! amiatt aggódik,hogy a korábban már kormányzó pártok hiteltelenné teszik. Közben tudja, hogy nélkülük nem lehet leváltani a jelenlegi kormányt. Mi úgy hisszük, az MSZP hitelességi deficitje (és a 4K! még megerősítendő hitele) csak akkor áll helyre, ha támogatja a civilek és szakemberek közös programalkotó munkáját, majd a DEKA második szakaszában együttesen részt vesznek – más pártok mellett – annak a kormányprogramnak a kialakításában, amelyhez támogatást szeretnének kérni a választóktól.
Egyetértünk mindazokkal, akik éles cezúrát kívánnak húzni a múlt és a jövő között. Nem mintha az elmúlt húsz év teljesen értéktelen lett volna, és nem mintha teljesen a magunkévá tennénk valamelyik párt egyoldalú narratíváját, hanem azért, mert a korrupció, a politikai fennhéjázás, a megosztottság, a tényleges és verbális kirekesztés tényei és tükröződései az elviselhetetlenségig felerősödtek. Nézzünk körül: reményt vesztett, szomorú arcok „ünnepelték” május elsején a várható új megszorításokat és a jogaikat csorbító új törvényeket. Ennek is véget kell vetni! Megvalósítható programokat kell az emberek elé tárni. Nem hiszünk a múlt eltörölhetőségében, nem is tartjuk jónak, de bármilyen rögös is az út, hiszünk a változtathatóságban.
A szerző a DEKA koordinátora, a Magyar Szolidaritás Mozgalom egyik alapítója

Oxigénhez juttatni az államot - francia szocialisták kezdeményezése

Párizs-Budapest, 2012. május 7. hétfő
Francia szocialista értelmiségiek szerint az állam úgy tudna jobban eleget tenni társadalmi kötelezettségeinek, ha jelentősen csökkentenék az állam által felvett hitelek kamatát, növelnék a vállalatok nyereségadóját, felszámolnák a nagy jövedelműek adókedvezményeit és megadóztatnák a tőke tranzakciókat. A "Roosevelt 2012" nevű dokumentumot ismertető a Magyar Szociális Fórum azért tartja érdekesnek javaslataikat, mert Francois Hollande személyében vasárnap szocialista politikust választottak meg Franciaország köztársasági elnökévé.
A 18 értelmiségi, köztük Susan George, a "Lugánói jelentés" szerzője, Gilbert Mitterrand, az egykori köztársasági elnök, Francois Mitterrand fia, Michel Rocard volt miniszterelnök, továbbá szociológusok, közgazdászok és szakszervezeti vezetők abban látják a kibontakozás útját, hogy megzabolázzák a pénzügyi szférát, és rákényszerítsék a társadalom iránti kötelességének teljesítésére. Szolidáris demokráciát akarnak a pénzügyi oligarchia uralma helyett, munkahelyteremtést, a foglalkoztatás növelését és valódi lakáspolitikát a folytonos megszorítások helyett.
Újra kell tárgyalni az európai szerződéseket, a maastrichti stabilitási paktumot, és a szociális Európa felé kell irányt venni, hogy ki lehessen lábalni az Európai Unió minden országát sújtó társadalmi válságból - írják. Sürgetik az EU intézményrendszerének radikális felülvizsgálását is. Mint írják, több demokráciára van szükség, mert a kormányok politikája alárendelődött a nagy pénzügyi csoportoknak, a finánctőke a neoliberális gazdaságpolitika jóvoltából akkora szabadságot nyert, hogy nem csak a fennálló demokratikus rendet sodorja veszélybe, hanem magát az emberiséget is. "A kapitalizmus az öngyilkosság válságos napjait éli" - fogalmaznak.
A szociális irányú kimozdulás érdekében kezdeményezik az eddig felvett állami hitelek után fizetendő kamatok lényeges csökkentését. Ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy az amerikai központi bank (FED) 1,2 billió (1200 milliárd) dollár hitelt nyújtott a bajba került bankoknak mindössze 0,01 százalékos kamat mellett. Az államok ennek a kamatnak a hatszázszorosa-

nyolcszázszorosa mellett juthatnak hitelhez - írják. A vállalati nyereségadót az EU 25 százalékos átlagáról fel kellene tornászni az USA 40 százalékos adószintjére - sürgetik. Ha
megszüntetnék a legmagasabb jövedelműek tíz éve élvezett adókedvezményeit, az állam akkora bevételhez jutna, hogy megszűnne a költségvetési hiány, és költségvetési többlet keletkezne - támasztják alá adatokkal. Az adóparadicsomok bojkottálására szólítanak fel, mert az országból adózatlanul kivitt tőke miatt csak Franciaország 1-1,5 százalékos gazdasági növekedéstől, 20-30 milliárd euró bevételtől esik el. Az elbocsátásokat a lehető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni, a szerződés nélkül dolgozóknak biztonságos
foglalkoztatási feltételeket kell biztosítani, harcot kell hirdetni a vállalatok kivonulása ellen - írják.
Végül kezdeményezik, hogy válasszák külön a kereskedelmi bankokat a takarékbankoktól, és ezzel tiltsák meg, hogy a bankok a betétesek megtakarított pénzéből spekuláljanak, azaz magukkal rántsák a lakosságot is a bankok által előidézett pénzügyi válságba.+++
Kiadta: MSZF SZK
+36 30 5927371
www.mszfszk.hu

A jelenlegi politika erőltetése emberéletekbe kerül - MSZF-levél Orbán Viktorhoz

Budapest, 2012. május 5. szombat
A jelenlegi politika erőltetése emberéletekbe kerül, tömeges öngyilkossághoz, fagyhalálhoz, az emberek egészségi és anyagi állapotának lepusztulásához vezet. Ennek a folyamatnak úgy kell véget vetni, hogy a kormány nem csak a bankokkal, hanem a társadalommal is párbeszédbe bocsátkozik, és tiszteletben tartja az élethez való legalapvetőbb emberi jogot - tudatta a Magyar Szociális Fórum Orbán Viktor miniszterelnöknek küldött levelében, melynek tartalmát szombaton hozták nyilvánosságra.
Simó Endre, az MSZF szervezője ebben arra kérte a kormányfőt, hogy "foglalkozzon súlyának megfelelő komolysággal" azokkal a társadalmi követelésekkel, amelyeket március 25-én küldtek el neki a Budapesten megtartott Népi Gyűlés. Nevezetesen, állítsák le azoknak az embereknek a kilakoltatását, akiknek nincs hová menniük, állítsák helyre a kilakoltatási moratóriumot, és vonják vissza azt az 5050 árverési engedélyt, amelynek alapján 15 ezer ember feje fölül vehetik el otthonát. Követelték a legalapvetőbb élelmiszerek, az életmentő gyógyszerek, az élet fenntartásához nélkülözhetetlen szolgáltatások (víz, gáz, villany) árát terhelő 27 százalékos áfa 9, ill. 12 százalékra mérséklését a lakosság terheinek mérsékléséért. A 60 ezer forintos minimálbér megadását a közmunkásoknak, és közérdekű per indítását a bankok devizahitelesekkel szembeni visszaélései miatt, hogy extraprofitjuk terhére kártalanítsák a megkárosítottakat.  A Népi Gyűlés követelte, hogy vonják vissza a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. december 29-i (CXCI.) törvényt, s függesszék fel az "új komplex minősítő vizsgálatok" néven elhíresült intézkedést, mert a rokkantak létét veszélyeztetik.
Simó levelében emlékeztetett arra, hogy követeléseikről eddig még senkivel sem tudtak érdemben tárgyalni, mert a dossziét ide-oda küldözgették, a miniszterelnökségről átkerült Soltész Miklós szociális ügyi államtitkárhoz, aki 13 pontja közül 12-őt tovább küldött a nemzetgazdasági minisztériumnak, illetékességre hivatkozva, és végül csak a rokkantak ügyéről bocsátkoztak tárgyalásba főosztályvezető szinten, de anélkül, hogy a kormány megbízottjának felhatalmazása lett volna érdemi tárgyalás folytatására a rokkant-ügy egészéről.
Simó arra kérte Orbánt, hogy ne kelljen külön-külön tárgyalgatniuk minden egyes osztály- és főosztályvezetővel, hogy azután ne történjen semmi, hanem nevezzenek ki tárgyaló partnernek olyan kompetens személyt, aki kellő felhatalmazással rendelkezik a kérdés átfogó megtárgyalására, felelős tárgyaló partnerként.
"A Népi Gyűlés eredetileg azért fordult Önhöz 13 pontos társadalmi követelésével, mert legfelső szintű intézkedések szükségesek a megélhetési válságból fakadó gondok mérséklésére. A tárgyalás lepasszolása technikai szintre, a jogos követelések ide-oda tologatása, az érdemi párbeszéd kerülése, a jelenlegi politikai további erőltetése emberéletekbe kerül. Ez az állapot ellentétes az élethez való legalapvetőbb emberi joggal, amelynek a tiszteletben tartásáról nem vagyunk hajlandóak lemondani semmilyen politika kedvéért sem" - írta a miniszterelnöknek, és újból elküldte neki a 13 pontból álló követelés listáját, arra kérve őt, hogy - ha személyesen nem tudja vállalni a tárgyalást az MSZF-fel -, akkor olyasvalakit bízzon meg maga helyett, akivel érdemi tárgyalást tudnak folytatni a követeléseikről.
"Őszintén remélem, hogy Önnel személyesen fogunk tudni szót érteni az emberek javára! Mi a magunk részéről készen állunk rá" - fejeződik be a kormányfőnek pénteken faxon továbbított levél.+++
Kiadta: MSZF SZK
+36 30 5927371
www.mszfszk.hu
www.hitelkarosultakert.hu

Rokkantak: eredménytelen volt a tárgyalás a kormány megbízottjával

Rokkantak: eredménytelen volt a tárgyalás a kormány megbízottjával
Budapest, 2012. május 2. szerda
Eredménytelen volt a Magyar Szociális Fórum és az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport képviselőinek szerdai tárgyalása a kormány megbízottjával. A rokkantakat képviselő Demeter Évának, és Güthné György Katalinnak, valamint Simó Endrének, az MSZF szervezőjének nem sikerült elérnie a törvény visszavonását, az új komplex minősítő vizsgálati rendszer végrehajtásának felfüggesztését, sem pedig ígéretet kapniuk az emberiességi normákat leginkább sértő rendelkezések megváltoztatására - jelentette az MSZF.
Dávid István, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának foglalkoztatási rehabilitációs főosztályának vezetője nem rendelkezett felhatalmazással, hogy tárgyalásba bocsátkozzon a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. december 29-i (CXCI.) törvény visszavonásáról, és az "új komplex minősítő vizsgálatok" néven elhíresült intézkedés felfüggesztéséről.
Demeter Éva és Güthné György Katalin írásban is átnyújtotta "Bűnös vagy áldozat a rokkant?" című 13 pontos  dokumentumot, melyben a legsúlyosabb következménynek a rokkantévek nyugdíjjogosító idejének elvesztését jelölték meg mind visszamenőlegesen, mind 2012-től. A rokkantévek nem számítanak be az öregségi nyugdíjba, így a fiatalabb korban megrokkant személy sohasem lesz jogosult öregségi nyugdíjra. Ezért a nyugdíjjogosultsági rokkantévek beszámításának visszaállítását sürgetik. Komoly gond a felülvizsgálaton visszaminősített betegre nézve, ha egészségi állapota 50 százalék feletti, mert őt nem illeti meg az állandó özvegyi nyugdíjjogosultság. A 40 százalékos egészségkárosodást el nem érők kiesnek az ellátórendszerből. A törvény korlátozza a felülvizsgálati jogot azzal, hogy a fellebbezés idejére nem jár ellátás, a perek viszont akár évekig is elhúzódhatnak. Így a beteg évekig ellátatlan marad. Komoly probléma az életkor szerinti diszkrimináció azonos társadalmi csoporton belül, hiszen míg a 62 év feletti rokkantak élvezhetik a nyugdíjrendszer minden előnyét, az 57 év felettieknek nem jár automatikusan az öregségi nyugdíj, hanem igényelniük kell, és félő, hogy a készülő új nyugdíjtörvény miatt kiszorulnak az öregségi nyugdíjra jogosultak köréből. Kb. 150 ezer 57 év alatti rokkanttól máris megvonták a kedvezményes utazási lehetőséget, emiatt a beteg nem tud orvoshoz járni. A feljegyzés szerint a rokkantak elvesztik pénzintézeti hitelképességüket is nyugdíjas státusuk megszűnése miatt, az új komplex minősítő rendszer pedig valósággal hippokratészi esküjük megszegésére buzdítja az orvosokat. Az új rendszer megalkotói olyan nemzetközi és hazai standardokra hivatkoznak, amelyekbe a betegeknek nem engednek betekintést, ezzel megsértik a tájékozódáshoz való jogukat.
Dávid István főosztályvezető "hatalmas előnynek" nevezte a jogszabály parlamenti megalkotását, emberi és szakmai szempontból  egyaránt helytállónak tartotta azt. Céljuk az volt vele, hogy minél több embert rehabilitáljanak és visszahelyezzenek a munka világába - mondta. A rokkantak képviselői esetekkel, példákkal mutatták ki, mennyire nem felel meg a törvény ennek a célnak. Dávid elismerte: egy jó jogszabályt is meg lehet tölteni rossz tartalommal.
Dávid Soltész Miklós szociális ügyi államtitkártól kapott megbízást a szerdai találkozó lebonyolítására, Soltész pedig Orbán Viktortól, akihez az MSZF március 25-én továbbította a Népi Gyűlés 13 pontos követelését, benne a rokkantakra vonatkozóval.
A megbeszélés eredménytelenségét kommentálva a három civil képviselő a sajtónak elmondta, hogy komolyabb tárgyalásra számítottak erről a 400 ezer embert érintő kérdésről. Tekintettel arra, hogy a rokkantak helyzete egyszerre egészségügyi, emberjogi és gazdasági kérdés, a témát nem lehet szétszabdalni, és mindegyikről külön-külön tárgyalni, hanem olyan vezető politikussal akarnak asztalhoz ülni, aki kompetens az egészben. Kitartanak követeléseik mellett, mert emberéleteket és sorsokat érint, készek a tárgyalásra, de ha az nem hoz eredményt, akkor más eszközökkel is készek kiállni a létében fenyegetett réteg emberi jogainak védelmében.+++
Kiadta: MSZF SZK
+36 30 5927371
www.mszfszk.hu

Tüntetés a Gárda ellen: 70 ezer forint bírság vagy 35 nap fogház a tüntetőknek

Dániel Péter, 2012. április 19., 10:32
A magyar rendőrség 70 ezer forint pénzbírság megfizetésére kötelezett, mivel a határozatuk indoklása szerint visszaéltem a gyülekezési joggal. Amennyiben a bírságot nem fizetem meg, úgy azt közmunkára vagy 35 nap elzárásra változtatják át. De miért is sújtottak engem ezzel a pénzbírsággal? Lássuk csak az előzményeket...
Magyarország, Budapest, Hősök tere... 2012. március 17. Egy Jobbik nevű párt támogatásával „gárdistákat”, azaz új-nyilas rohamosztagosokat avattak ott. Egy jogerősen betiltott, szélsőjobbos, félkatonai szervezet nevében. Mindannyiunk közös szégyenére, a Magyar Köztársaság, a jogállamiságunk gyalázatára. Egy Fidesz nevű, neohorthysta, azaz ma már inkább fasiszta párt cinkos támogatásával és a magyar rendőrség tétlen asszisztálása mellett.
Az a magyar gárda tartott avatást, amely a bíróság jogerős ítéletével már feloszlatásra került.
Tudom, mert az egyik felperesi beavatkozó jogi képviseletében, ügyvédként magam is részt vettem az eljárásban, a gárda betiltása érdekében. Akkor azt hittem, hogy sikerrel. De ezen a napon bebizonyosodott, hogy egy gárdistának elég leülni és már nem is számít gárdistának...
Egy betiltott szervezetnek elég felvenni még egy újabb jelzőt a nevébe és már nem is számít betiltott szervezetnek. Annak ellenére, hogy ugyanaz a szellemiség, a tagság, a vezetés, de még a ruházat, a külsőségek is. A magyar gárda betiltásra került, de az „új magyar gárda” vagy a „magyar nemzeti gárda” vígan működhet tovább?
Tehát ha mondjuk egy Kovács Béla nevű védencem jogerősen kap 3 év börtönbüntetést, akkor elég megváltoztatnia a nevét Új Kovács Bélára vagy Kovács Nemzeti Bélára és nem kell azt leülnie? Esetleg ennek érdekében időnként azért leül a földre vagy együtt kell majd szavaznia a kormányzó párttal? Vagy részt kell vennie egy törvénytelen puccskísérletben? Netán TV székházat is kell majd gyújtogatnia? Vagy elég lesz tiszaeszlári vérvád-beszédet mondania a Magyar Parlamentben? Hogy is van ez?
De térjünk vissza a jogsértő, felháborító és szégyenletes gárdista avatásra.
Maroknyian mentünk el erre a jogsértő, barbár rendezvényre. Voltunk tán húszan. Spontán, különösebb szervezés nélkül mentünk oda tiltakozni. Felálltunk és élőláncot képeztünk. Szembenéztünk a néhány száz új-nyilas brigantival. Akik egyben a mi „kedves” magyar honfitársaink. Megtévesztett, gyűlölettel fanatizált „nemzet testvéreink”... Akik ismét elfeledik, hogy „Dunának, Oltnak egy a hangja...” és elfeledik, hogy „Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az ...” Elfeledik ismét, hogy magyarok vagyunk mi itt mind. Mind a tízmilliónyian.
Persze mi harmincan ma ismét nem voltunk, nem lehettünk magyarok a saját hazánkban. Voltunk „mocskos zsidók”, „hazaáruló bitangok” és „zsidóbérencek”. Ahogyan az mostanában megint dukál ebben az ezerszer elátkozott, ezerszer nyomorult, ezerszer meggyalázott, kicsiny hazában. Ahogy azt az átkozott, bomlott elméjű diktátor... bocsánat, a mélyen tisztelt miniszterelnök úr is sugallja, minden gyalázatos, kódolt-zsidózós gyűlöletbeszédében. Ahogyan a másik, eszement, fasiszta briganti... bocsánat, a mélyen tisztelt házelnök úr is teszi minden gyalázatos gyűlöletbeszédében. Ahogy azt a Vona, Bayer és Bencsik-féle újnyilas veszett kutyák... bocsánat, a miniszterelnök úr legfőbb bizalmasai és stratégiai szövetségesei, a békemenetelő, igaz magyar hazafiak is teszik, amúgy mélymagyar módra. Ahogyan szellemi elődeik is tették a 20-as, 30-as években...
Ott voltunk mi harmincan és felemeltük a szavunkat ez ellen a gyalázat ellen. Ott voltunk és tiltakoztunk, „mert vétkesek közt cinkos, aki néma”. Ott voltunk, hogy megmutassuk a művelt és demokratikus világnak, élnek még józan demokraták ebben a hazában.
Ott voltunk és majdnem le is lettünk tartóztatva. Merthogy a magyar rendőrség helyi képviselője, parancsnoka közölte, hogy a mi rendezvényünk a jogellenes. Erre azt mondtam neki, hogy megtiszteltetésnek veszem, ha előállít ezért... Végül nem tette.
Kérdésemre, hogy miért nem lép fel a jogerős bírósági ítélettel betiltott és feloszlatott szervezet rendezvénye ellen, nem volt válasz. De manapság a hazánkban mind több a jogos kérdés és mind kevesebb a válasz... Ideje lesz tán hozzászokjunk. Megjegyzem, hogy ügyvédként én is részt vettem annak idején a gárda feloszlatását célzó eljárásban. Akkor úgy tűnt, hogy sikerrel. De ma már nem tudom biztosan...
Azaz nem. Nem fogunk hozzászokni. Újra és újra fel fogjuk tenni sürgető és követelő kérdéseinket. Nem hagyjuk magunkat és nem hagyjuk veszni a demokráciánkat. „Hiszen demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni.” Még akkor sem, ha 2006-ban a TV székház lángjainál megláttuk, hogy mire lehet felhasználni az árpádsávos csőcseléket..."
Mi harmincan nem féltünk ma ott. Bátran szembenéztünk az őrjöngő barbárokkal. Nem kértünk a cinkos rendőrség védelméből sem. Bár törvénytelenül körbevettek minket és szabad mozgásunkban korlátoztak. Lelkük rajta...
A magasba emeltük józan tábláinkat és emelt fővel válaszoltunk az újnyilas mocskolódásokra is. Végül pedig elénekeltük a magyar himnuszt. Az újnyilas brigantiknak pedig torkára forrt a rasszista, antiszemita mocskolódás...
Az árpádsávos újnyilasok azzal akartak megsérteni, hogy olyan vagyok, mint Kertész Ákos. Nos két dolgot is üzenek nekik. Ennél nagyobb dicséretet még soha nem kaptam. Egyébként pedig már ott és akkor is a szemükbe mondtam, hogy büszkén vállalom, Kertész Ákos vagyok én is. De én maradok itthon, mert ez az én hazám is. Mert „áldjon vagy verjen sors keze”, itt élnem, halnom kell... Ezen pedig nem változtathat senki és semmi. Legfőképpen nem változtathat egy ócska, fasiszta diktátor és a szánalmas operettnyilasai. Mindezek ellenére is jó volt a Hősök terén lenni. Jó volt megmutatni, hogy nem ért még teljesen véget a megtaposott, halálra sebzett köztársaság... jó volt európainak lenni a fehérek között.
‎A fasisztoid, orbáni diktatúra szerint nem a több száz, újnyilas gárdista sértett törvényt, hanem én. A pénzbírságot nem fizetem meg és közmunkát sem végzek ennek a fasisztoid, pártállami diktatúrának. Marad tehát a fogház. Leülöm.

Strasbourgi vöröscsillag-döntés: a kormány csak azért sem fizet a pernyertes Fratanolo Jánosnak

Vörös csillag – Nincs szankció, ha az állam elszabotálja a számára kedvezőtlen strasbourgi ítéletet

A nemzetközi szerződések, s ezzel együtt az egész jogrendszer iránti kötelező tiszteletet ássa alá, ha a kormány nem hajtja végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét. Egy ilyen lépés ma egyenesen önsorsrontó és meglehetősen abszurd, szankciója azonban nincs – hangsúlyozta a vörös csillag viselése miatt Magyarországon elmarasztalt Fratanoló János jogi képviseletét ellátó Magyar Gábor ügyvéd. 

Lencsés Károly| Népszabadság| 2012. május 5.

A strasbourgi fórum Fratanolónak kártérítés és ügyvédi költség címén négyezer plusz kétezer-négyszáz eurót ítélt meg, úgy tűnik azonban, hogy az állam – legalábbis az április 20-án Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter által jegyzett országgyűlési határozattervezet szerint – egyetlen fillért sem akar adni.

Fogcsikorgatva, de még Oroszország és Törökország is minden esetben kifizeti az emberi jogi bíróság verdiktjében meghatározott összeget – jelentette ki az ügyvéd. Az ítéletekből fakadó jogalkotási kötelezettségeknek többnyire viszont nem tesznek eleget, arra azonban eddig az Európa Tanács (ET) 47 tagállama közül egyik sem vette a bátorságot, hogy parlamenti határozatban deklarálja: esze ágában sincs egy strasbourgi döntést végrehajtani.
Ha az előterjesztést elfogadják, Magyarország kimondja, hogy a bíróság „marasztaló ítéletének végrehajtásával, továbbá a törvény módosításával nem ért egyet”. Egyébként a kormány olyannyira nem ért egyet, hogy az új Btk. szerint a vörös csillag viselését már nemcsak pénzbüntetéssel, hanem elzárással is lehetne szankcionálni – emelte ki Magyar Gábor. A büntető törvénykönyvet tehát tovább szigorítják, miközben a Vajnai-ügyben született első strasbourgi ítélet után a tényállást módosítani kellett volna.
A határozattervezet indoklása szerint az Alkotmánybíróság 2000-ben állást foglalt az önkényuralmi jelképek viselésének büntethetőségéről, és a szabályozást alkotmányosnak találta. Csakhogy – figyelmeztet Magyar Gábor – később a strasbourgi bíróság úgy döntött, hogy a kifogásolt rendelkezés sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, és ezért ellentétes az emberi jogi egyezménnyel. Ez új helyzet, s bár 2008-ban a vörös csillag ügyében alkotmánybírósági beadvány született, a testület nem döntött róla.
Egyelőre bizonytalan persze, hogy a határozattervezetnek milyen joghatása lehet – fogalmazott az ügyvéd. Az adott ügyben három feladat van: a kormánynak ki kell fizetnie a megítélt összeget, a Kúriának fel kell mentenie Fratanolót, és az Országgyűlésnek módosítania kell a Btk.-t. Az ítéletet akkor hajtják végre, ha mindhárom lépés megtörtént, s még nem tudni, hogy a parlament döntésének mi lesz a következménye: fizetnek, de nem lesz törvénymódosítás, esetleg a kártérítés is elmarad. A Kúria viszont a hatályos büntetőeljárási törvény szerint nem mérlegelhet: a Fratanolót elmarasztaló jogerős verdiktet meg kell változtatnia.
A helyzet azért is meglehetősen pikáns, mert a strasbourgi bíróság reformjáról április közepén Brightonban tanácskozást tartottak. Azon részt vett Navracsics Tibor is, s aláírta azt a nyilatkozatot, amely szerint az ET miniszteri bizottságának vizsgálnia kell, hogy a tagállamok egy-egy elmarasztaló ítélet után eleget tesznek-e jogalkotási kötelezettségeiknek. Vagyis: korrigálják-e azokat a törvényeket, amelyek az emberi jogok európai egyezményének megsértéséhez vezettek. Ha ezt megteszik, lényegesen kevesebb panasz érkezhet majd Strasbourgba.
Magyar Gábor szerint a kormány most éppen ennek ellenkezőjére készül. Az ügyvéd nem hagyott azonban kétséget afelől, hogy minden hasonló ügyben készek a végsőkig elmenni. A Zöld Baloldal és a Munkáspárt 2006 most vasárnap ugyancsak a vörös csillag viselése miatt előállított tagjai esetében is bírósághoz fordul, ha a BFRK az intézkedés miatt nem kér bocsánatot, illetve nem fizet megfelelő kártérítést. Ez igen valószínűtlen szcenárió – véli az ügyvéd –, így maga inkább perre számít, és ha az érintettek itthon nem kapnak elégtételt, az emberi jogi bírósághoz mennek.
Az ügyvéd egyébként nem érti, miért kell feleslegesen dolgoztatni a magyar és a strasbourgi bíróságot, hiszen 2008 óta egyértelmű, hogy az önkényuralmi jelkép viselése miatt folytatott eljárások csak felmentéssel végződhetnek. Ráadásul meglehetősen kínos lesz, ha – uniós fórumok után – az ET miniszteri bizottságának is egy „magyarkérdéssel” kell foglalkoznia. Igaz, szankció ugyan nincs, de Magyar szerint a kormány felesleges makacskodása felér egy újabb politikai öngyilkossági kísérlettel.
***

Németországban a horogkereszt tilos

Németországban 1945 óta tilos a horogkereszt használata. A törvényt még a szövetségesek hozták, de ezt átemelték a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányába 1947-ben. A horogkereszt nyilvános használata egytől három évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal sújtható. Van azonban kivétel: nem jár érte büntetés, ha használata a „polgárok felvilágosítását, művészeti, tudományos, kutatási vagy oktatási célokat szolgál, vagy történelmi eseményekről szóló tudósításban említik”. Lehet használni az áthúzott horogkeresztet, bár erről az utóbbi években nagy vita dúlt: több német bíróság is büntethetőnek nyilvánította – épp a fentiekre hivatkozva – azt.
Végül a szövetségi legfelsőbb bíróság 2007-ben úgy ítélkezett, amennyiben egyértelmű, hogy a horogkeresztet elutasító mozgalmakról van szó, vagyis a cél nem a nemzetiszocializmus támogatása, hanem épp ellenkezőleg, az azzal szembeni harc, akkor ez az alkalmazás sem büntethető. Németország 2007-ben kezdeményezte, hogy a horogkereszt alkalmazása legyen büntethető az egész Európai Unióban, de ezt a dánok és a britek a szólásszabadságra hivatkozva elutasították, a litvánok pedig azt követelték, hogy ebben az esetben a sztálinizmus jelképeit is tegyék tiltólistára. (I. E.)

 

 

Húsz megyei küldöttből hárman képviselik Karcagot a Munkáspárt 24. kongresszusán

Április 28-án tartotta meg kongresszusi küldöttválasztó értekezletét a Magyar Kommunista Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete. A megye húsz küldöttet delegál a párt 24. kongresszusára,amely május 26-án, szombaton lesz a Baross utcai központi székházban.
Az értekezleten, amely a szolnoki városi könyvtárban volt, a megyei tagság egynegyede volt jelen, s részt vett Thürmer Gyula országos elnök és Fogarasi Zsuzsanna országos alelnök. Thürmer Gyula a párt választási programjáról beszélt az értekezletet követő sajtótájékoztatón.
A megválasztott jelöltek névsora (amely automatikusan kiegészül Bencsik Mihály megyei elnökkel, országos elnökségi taggal (Szolnok), továbbá Gulyás László (Szolnok) és Sipos Sándor (Túrkeve) központi bizottsági tagokkal):
1. Csajbók Ferenc Túrkeve
2. Csányi László Jászárokszállás
3. Csomorkányi Andor Karcag
4. Donkó Jolán Szolnok
5. Dull Krisztián Norbert Tiszabura
6. Farkas Károlyné Kisújszállás
7. Herceg Antal Mezőtúr
8. Herczegh Klára Szolnok
9. Horváth Balázs Imre dr. Tiszabura
10. Horváth Sándor Karcag
11. Kun József Jászladány
12. Nagy József Karcag
13. Póta Lászlóné Nagykörű
14. Pozsonyi Péter Martfű
15. Simon István Túrkeve
16. Szarvas Géza Szolnok
17. Szijjártó Mihály Szászberek
18. Szilágyi András Törökszentmiklós
19. Szilágyi Sándor Szolnok
20. Vass László Törökszentmiklós

Kádár: Inkább munkáspárti rendszert, mint a kizsákmányolók országát (1957)

A rendszerváltás óta eltelt huszonkét év talán legsötétebb időszakát éli meg a magyar nemzet. A vihar már tombol és sajnos nyoma sincs időváltozásnak. A devizaalapú hiteleket felvevő, törleszteni  nem tudó és a kilakoltatástól rettegő tízezrek, a munkahelyek tömeges
megszűnése miatt utcára kerülő tízezrek, a kilátástalan helyzetük miatt az öngyilkosságba menekülő százak, ők mindannyian a kizsákmányoló, kapitalista rendszer áldozatai, amely rendszernek a hűséges katonái mind a parlament padsorait koptatják, pártállástól, világnézettől függetlenül. A parlamenti pártok nem a magyar munkásosztályt, a magyar munkást képviselik, hanem a hazai és a nemzetközi nagytőke akaratát és érdekeit védik és érvényesítik a munkásokkal szemben (lásd: a munka törvénykönyvének gyalázatos módosításai). Számukra a dolgozó nem egyéb, mint eszköz; például a négy évenkénti gyalázatos színjátékukhoz, ahol arról szavaznak a választók, hogy a következő négy évben ki lopja ki a szemüket.
Pedig volt olyan időszak a magyar történelemben (nem is olyan régen) amikor a dolgozó nép érdeke és akarata volt a fontos. Ezt az időszakot nevezik a parlamenti pártok (pártállástól, világnézettől függetlenül) átkos, gyilkos, kommunista rendszernek. Volt annak a rendszernek egy (általuk csak véreskezűként emlegetett) nagy alakja, úgy hívták Kádár János. (A középkorúak-idősebbek még biztos emlékeznek rá.) Neki volt egy emlékezetes beszéde 1957 augusztus 20-án Kisújszálláson, amiben többek között azt is mondta, hogy "inkább olyan rendszert védünk, tartunk és erősítünk, ami ötmillió felnőtt dolgozónak tetszik, mint olyat ami háromszázezer kizsákmányolónak és cselédjének tetszik."
Harminckét évig állt az ország élén és mindent megtett azért, hogy a fenti beszédének ezen részlete (és a beszéd többi része is) megvalósuljon. Ezek a nyikhajok pontosan ezért gyalázzák Kádárt és a rendszerét, mert mégis milyen dolog az ha a munkásnak van hol laknia, dolgoznia, van mit ennie neki is a családjának is, és nem kell rettegnie a postás által kézbesített csekkektől, mert a megélhetése biztosítva van. Nekik természetesen ez nem tetszik, hiszen ők is egytől-egyig beletartoznak abba a háromszázezer kizsákmányolóba, akikről Kádár János ötvenöt éve beszélt és akiktől egész rendszere alatt óva intett!
Idén május 26-án lesz születésének 100. évfordulója. Ez ismét alkalom lesz a "kizsákmányolóknak és cselédjeiknek" arra, hogy gyalázzák és mocskolják személyét és emlékét. Ne hagyjuk! Védjük meg Kádár elvtársat!