Popa Györgyöt képviselővé választották Magyarcsanádon

Fantasztikus sikert ért el a Munkáspárt jelöltje, Popa György a március 25- időközi önkormányzati választásokon Magyarcsanádon. Az MTI olyan hírt közölt, amelyhez hasonlót már régen nem olvastunk. A 73 éves, de korát meghazudtoló frissességgel és lendülettel dolgozó agrárvállalkozó, aki mellesleg a Munkáspárt Csongrád megyei alelnöke, 290 szavazattal jutott be a testületbe.

A siker több szempontból is kiemelkedő. Gyuri bácsi az egyetlen jelölt volt, aki nem függetlenként indult, hanem nyíltan megmondta, hogy ő a dolgozó embereket képviseli, ezért ő a Munkáspárt jelöltje. A képviselő jelöltek közül ő volt a legnépszerűbb, ő kapta a legtöbb szavazatot. A képviselőjelöltséghez 13 kopogtató cédula kellett, Popa György tehát közel 23-szor több szavazatot kapott. A politikai siker része az is, hogy polgármesternek ismét Guba Istvánt választották, akit a Munkáspárt eddig is támogatott.
Bagi Mária, a település jegyzője elmondta az MTI-nek, hogy a választásra jogosult mintegy 1200 lakos 47, 46 százaléka adta le voksát. Az új, hattagú képviselőtestületbe három korábbi képviselő is bejutott. Így a függetlenek mellett ismét bizalmat szavazott a község az egyetlen munkáspárti jelöltnek is. Ő kapta a legtöbb, 290 voksot. A másfélezer lakosú községben a választásra azért volt szükség, mert a képviselő-testület január közepén feloszlatta magát a polgármester és a testületi tagok közötti ellentét miatt.
Gratulálunk, Gyuri bácsi! A kitartó munka, a falu életében való mindennapos részvétel, az elvhűség, a Munkáspárt eszméinek bátor és őszinte képviselete meghozta gyümölcsét.

MSZF: azonnali követelések a lakosság rohamos elszegényedésének megállítására

A Népi Gyűlés életről és megélhetésről - határozati javaslatok
Erélyes követelésekkel készülnek a kormány elé állni azon a Népi Gyűlésen, amelyet a Magyar Szociális Fórum rendez vasárnap a fővárosban "az emberéletekbe kerülő politizálásról". Várható követeléseik között szerepel, hogy a kormány azonnal állítsa le azoknak a kilakoltatását, akiknek nincs hová menniük, és vonja vissza a végrehajtóknak adott engedélyt 5050 lakás elárverezéséről március végéig - tudatták a szervezők szombaton a sajtó érdeklődésére.
A határozati tervben szerepel az is, hogy a rendőröket ne vehessék igénybe a kilakoltatásoknál, hanem csak az állampolgárok életének és biztonságának védelmében használhassák fel. Továbbá tegyék a rendőrség kötelességévé olyan elővigyázatossági intézkedések meghozatalát, amelyekkel elkerülhető, hogy kilakoltatásuk közben öngyilkosok legyenek emberek. Követelni készülnek a legszigorúbb hatósági fellépés elrendelését azokkal szemben, akik felelőtlen magatartásukkal, vagy szándékosan embereket kergetnek a halálba - áll a vasárnapi tanácskozás határozat-tervezetéről szóló előzetes tájékoztatásban.
A tervezet javaslatot tartalmaz a hitelkárosultak helyzetének átfogó megoldására, és azonnali követelésekkel áll elő a lakosság rohamos elszegényedésének feltartóztatására, így az alapvető élelmiszerek és az életben maradáshoz szükséges szolgáltatások (villany, gáz, víz) árára vonatkozóan. Kitér a közmunkások helyzetére és a megváltozott munkaképességű személyek megélhetésére.
A szervezők javasolni fogják a gyűlés résztvevőinek, hogy követeljék az ország politikai vezetésétől az Emberi Jogok Egyetemes Törvényéből fakadó kötelezettségek maradéktalan teljesítését. Állandó bizottságot készülnek felállítani, hogy nyomon kövessék követeléseik teljesítését, és a kormánnyal tárgyaljanak.
Kiadta: MSZF SZK
Budapest, 2012. március 24. szombat

Nemzeti Eszközkezelő Alap: ki lesz a kiválasztott a devizahitelesek ügyében?

A Magyar Szociális Fórum csütörtökön arra kérte a kormányt, hogy nevezze meg azokat a személyeket, akik dönteni fognak, melyik devizahiteles maradhat lakbérlőként egykori saját lakásában, és melyik nem. A Szociális Fórum azért tartja szükségesnek a választ erre a kérdésre, mert a kormány keddi döntése alapján az idén mindössze nyolcezren részesülhetnek az eszközkezelő alapból, miközben a meghatározott kritériumoknak megfelelők tömege ennek több mint a tízszerese. Emiatt felmerül a kérdés: ki fogja eldönteni, ki maradhat és ki nem, ki lesz a kiválasztott.
Az MSZF szerint a program - az alap rendelkezésére bocsátott szűkös anyagi források miatt - lehetőséget ad arra, hogy a döntési helyzetben lévők az objektív feltételektől elvonatkoztató önkényes szubjektív szempontok szerint szelektáljanak a rászoruló családok között, azaz a döntéshozók visszaéljenek a helyzetükkel.
Az MSZF további kérdése: miért közpénzből finanszírozzák az idén nyolcezer, 2014-ig pedig további 17 ezer bérlakás állami megvételét, ahelyett, hogy a program költségeit magukkal a hitelezőkkel fizettetnék meg már realizált extraprofitjuk terhére. A Hitelkárosultak ugyanis sohasem tartottak igényt arra, hogy az adófizetők pénzéből orvosolják a bankok csalárd devizahitel-rendszeréből fakadó gondjukat, hanem arra tartottak igényt, hogy annyit kelljen visszafizetniük, amennyit ténylegesen felvettek, a tisztességes banki haszonnal kiegészítve.
Az MSZF arra is választ kért a kormánytól, mi lesz azokkal a közüzemi díjhátralékos családokkal, amelyeket önkormányzati lakásaikból készülnek kilakoltatni anélkül, hogy más lakhatást biztosítanának nekik. Ezeknek az embereknek a gondján csak úgy lehet segíteni, ha munkához juttatják őket és a megélhetésükhöz szükséges bérben részesülnek.
Ezzel kapcsolatban az MSZF azt kérdezi a kormánytól, milyen konkrét lépéseket tett annak érdekében, hogy a bankok végrehajtsák a kormány és a bankszövetség decemberi megállapodásában foglalt "növekedési paktumot". Hiszen a jelzett megállapodás szövege nem tartalmaz semmilyen kötelezettséget arra nézve, hogy a bankok növekedési pályára állítsák a magyar nemzetgazdaságot, kivegyék részüket a kormány egy millió új munkahely megteremtésére irányuló programjának megvalósításából, véget vessenek a megélhetési válságnak, és milliók elszegényedésének.
A decemberi megállapodásból - az MSZF szerint - inkább az olvasható ki, hogy a bankok többszörösen csökkenthetik adóbefizetéseiket, különböző jóváírásokkal és elszámolásokkal mentesülhetnek a rájuk rótt terhek nagy része alól.+++
Kiadta: MSZF SZK
Budapest, 2012. március 22. csütörtök

Magyarországon mélyül az egyenlőtlenség és növekszik a szegénység

Magyarországon mélyülnek a társadalmi egyenlőtlenségek, egyidejűleg növekszik a szegénység. Négymillió felé jár azoknak a száma, akik a létminimumnak számító 60 ezer Forint alatt élnek. A középosztálynak is mind nagyobb része küzd elemi megélhetési gondokkal - hívta fel a figyelmet a Magyar Szociális Fórum szerdán Ferge Zsuzsa szociológus egyik elemzésére.
A megélhetési válságról vasárnap Budapesten népi gyűlést tartó MSZF szerint az írásból kitűnik, hogy a legfőbb gond az alacsony foglalkoztatás és jövedelem. Ferge a "Márczius Tizenötödike - A nemzeti kiútkeresés" című alkalmi kiadványban közzé tett cikkében azt
írja, hogy a munkanélküliség a tanulatlanok, a cigányok, a kistelepüléseken élők, valamint a fiatalok között a legnagyobb. Az utóbbiaknak mindössze 20 százaléka tud elhelyezkedni.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai közül 2012-ben Magyarországon mérték a legszűkmarkúbban a munkanélküli járandóságot: három hónapig folyósítják és legfeljebb a minimálbér összegét érheti el. A segélyek összege 25-42 ezer forint között mozoghat. A közmunkások nettó bére teljes munkaidő esetén is 47 ezer forint lehet, a korábbi 60 ezer helyett - írja.
A szociológus szerint fokozódnak az iskolával összefüggő egyenlőtlenségek is. "Hosszú ideje minden korosztály mintegy 20 százaléka úgy hagyja el az iskolát, hogy semmilyen piacképes képzettsége nincs. Többségük funkcionális analfabéta, amikor kilép az életbe. Az új törvények, például a 16 éves korhatár, még távolabbra visznek a tudásalapú társadalom álmától. Az iskolarendszer tartósan képtelen arra, hogy tompítsa a gyerekek között induláskor tapasztalható társadalmi különbségeket. Az OECD-n belül messze nálunk a legerősebb a társadalmi indulás és iskolai eredmény kapcsolata. A tehetetlenség egyik oka az iskolai szegregáció és az ehhez kapcsolódó, nemzetközileg szokatlanul nagymérvű színvonalkülönbség az iskolák között. A hatékonyabb iskola két elengedhetetlen feltétele közül az egyik a kevésbé szelektív, kevésbé tagolt, a tanulók képességei, társadalmi háttere, származása szerint vegyesebb, integráló iskola, a másik feltétel pedig a társadalmilag és szakmailag megbecsült, szuverén és jól fizetett pedagógus. Ezeknek a feltételeknek a megteremtésétől is távolodni látszunk" - áll a cikkben.
Ferge Zuzsa végkövetkeztetése: "Tények alapján állítom, hogy a mélyszegénység és nyomor ma nagyobb Magyarországon, mint amit az ország forrásai indokolnának, a munkaerőpiac és az iskolarendszer torzulásai pedig a hozzánk hasonló fejlettségű és sorsú országoknál
súlyosabbak."  A kiutat a korrupció és a nem igazi prioritások miatt elherdálódó központi forrás előteremtésében, a politikai akaratban, és a polgárok szolidaritásában jelöli meg.
Máskülönben "fennáll a veszély, hogy alternatívák hiányában a globális gazdaság olyan lefelé menő spirálba kerül, amelynek motorja a protekcionizmus, a nacionalizmus és a populizmus" - írja véleményekre hivatkozva.+++
Kiadta: MSZFSZK
Budapest, 2012. március 21., szerda

Tanácsköztársasági megemlékezés Újpesten, 2012. március 20.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 276.

Pólóháború

Le a Che Guevara-pólókkal, illetve pólósokkal, győzzenek a Mansfeld-pólósok! Nagyjából ezt a hírt tette közzé Dömötör Csaba, a Fidelitas elnöke az európai konzervatív fiatalok budapesti tanácskozása után. Remek gondolat, csak éppen a valósághoz nincs köze. Che, a kapitalizmus ellen lázadó és a szocializmusért életét adó forradalmár képét jó félévszázada viselik fiatalok újabb és újabb nemzedékei. Lech Walesa, Václav Havel vagy éppenséggel Mansfeld Péter a szocializmus elleni harcban szereztek nevet, csak éppen nem kerültek a pólókra. A fiatalok ösztönösen érzik, mi az igaz és mi a hamis példakép.

A budapesti tanácskozás részvevői közül egyébként senkin sem volt póló. Se antikapitalista, se antiszocialista. Semmi laza póló, semmi szocliberál pulcsi! Európa konzervatív fiataljai szépen kiöltöztek a budapesti találkozójukra. Jól szabott öltönyök, kiskosztümök, meg ilyesmik. Látszott, hogy volt gyerekszobájuk. Az Európai Néppárt ifjúságának vezetői a harmincas éveikben járó polgárok. Ebben a körben az egyetemi végzettség magától értetődő, sőt vannak, aki London, Dublin, Maastricht jobb egyetemein kaptak diplomát. Az én szívembe azonban irodavezetőjük lopta be magát, aki életének eddigi 27 éve alatt nem csak neves egyetemekre járt, de volt archeológus és operaénekes is.

Nos, a konzervatív ifjúság Budapestre jött, hogy hallgatván miniszterelnökünk biztató szavára, megismerjék a magyar alkotmányt, mielőtt nyilatkoznának róla. A legjobb tanárokat kapták segítségül Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Martonyi János külügyminiszter személyében. Félretéve a humort, Orbán mellett ők azok a magyar vezetők, akik tényleg állták a sarat az elmúlt hónapok csatáiban. A fiatalokat sikerült is meggyőzniük, a záró nyilatkozatukban támogatták a magyar kormányt, elvárva persze, hogy az EU tanácsait is hajtsák végre. 

A magyar szervezők, ki tudja miért, a 4-es metró építéséhez is elcipelték a fiatalokat, akik zöme olyan helyről jött, ahol a metró pár száz évvel fejlettebb, mint a magyar. Nem mondom, Kádár is elvitte Brezsnyevet a metróba, ami azonban két dologban biztosan különbözött a 4-estől: szovjet kocsik jártak rajta, és főleg - már kész volt. Európa fiataljai viszont most páratlan élményben részesülhettek: megismerhették magát Vitézy Dávid urat, a Budapesti Közlekedési Központ 27 éves vezérigazgatóját, a polgári magyar ifjúság új jelképét. Vitézyt a pólókra! Előre magyar ifjúság! 

A Hadik-terv

Emlékszem, gyermekkoromban imádtam a Várban Hadik András szobrát. Nem tartozott az akkori kor idealizált hősei közé, de nem is tagadták történelmi nagyságát. Végül is, ő az egyetlen olyan magyar katonai vezető, aki elfoglalta Berlint. Igaz, mindez 1757-ben történt, mára elfelejtődött. Na, de most! A kormány új haditervvel állt elő, ezúttal a Hadik-tervvel. „Útjára indul a Hadik-terv, azaz a Hadfelszerelési Iparkorszerűsítési Terv, amelynek célja a magyar hadiipar újjáélesztése"-jelentette be a honvédelmi miniszter. Nagyon jó, okos gondolat. Olyannyira, hogy a Munkáspárt körülbelül húsz éve hirdeti. A hadiipar ugyanis a gyógyszeripar és kábítószer-kereskedelem mellett a legnagyobb biznisz a világban. A hadipar fejlesztéséhez azonban nem elég kardot rántani. Okos politikára és pénzre van szükség.

A szocializmus idején a magyar hadipar egyrészt a magyar hadsereg egyik fő szállítója volt, másrészt exportra gyártott. A Hadik-terv ugyan titkos, de könnyű kitalálni: ma sem lehet ez másként. Namármost, a szocializmus utolsó éveiben 120-130 ezer fős volt a hadseregünk. Most 15-20 ezer. A kettő nem ugyanaz. Ráadásul ma a magyar katonák jelentős része külföldön tejesít szolgálatot olyan eszközökkel, amelyeket a magyar ipar nem gyárt. A szocializmus idején a hadipar államközi gyártásszakosítási együttműködési egyezményekre épült. Mondjuk, mi gyártottunk löveget, páncélozott járműveket, híradástechnikai eszközöket, mások viszont harckocsikat, repülőket. Ma hol vannak ilyen egyezmények? A szocializmusban a hadiipar az általános nemzeti iparra, ráadásul állami tulajdonú nemzeti iparra épült. Ma nincs nemzeti ipar. A kormány most visszavette a Rábát, de ez még icinyke-picinyke ipar. A szocializmusban volt több olyan velünk bizalmas kapcsolatban álló állam, mely vásárolt a magyar termékekből. Ma hol vannak ezek a piacok? Végül, és nem utolsó sorban: a hadipar mindig állami beruházásokra épül. Hol vannak ezek a pénzek? Egyébként Hadik soha sem irányított nagy, összetett hadműveleteket, a hadigazdaság kérdéseivel pedig egyáltalán nem foglalkozott. Bátor, leleményes, robbanékony huszár volt. Bátorságra, leleményességre ma is szükség van, de főleg világos koncepciókra, és egyértelmű végrehajtásra.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 275.

Az igazi ellenfél

Rengeteg levelet kaptunk az elmúlt napokban. Az emberek, bár látszólag nem érdeklődnek a politika iránt, azért tudják, hogy mire megy ki a játék... „Ugye, nem mennek az MSZP-vel, elnök úr? Csalódnék Önökben" - irta valaki. „Mesterházy menjen a fenébe, látszik rajta a hataloméhség, de nem fog neki sikerülni. Az lehet a dologban, hogy igazi ellenfélnek tartják a Munkáspártot, és félnek tőle" - üzente egy másik kedves levélírónk.

Nos, ez az! Ki is az igazi ellenfél? 1990-ben úgy alkották meg a választási törvényt, hogy a vita lehetőségét belevették. A választásokon országos listát állító pártok vezetői mérkőzzenek meg egyszer egymással a nemzeti televízió képernyője előtt! Aztán lassan minden megváltozik. Az országos listát állító pártokat csoportokba állítják, aztán csak a két esélyes vitatkozik egymással, aztán senki senkivel. Minden párt meg van győződve arról, hogy neki van igaza, s csak neki. A másikkal nem vitatkozni kell, hanem szétrúgni, elhallgatni, megsemmisíteni. Kialakul az új magyar „úri osztály" íratlan szabálya: a kommunistákkal és a szélsőjobboldallal nem vitatkozunk. Az úri osztály azonban ebben sem következetes. A Fidesz annak idején beengedi a MIÉP-et a parlamentbe, majd később az MSZP engedi be a szentélybe a Jobbikot. Kiderül, hogy az alapkérdéseket illetően nincs különbség a polgári pártok között. Egy igazi ellenfél van: a Munkáspárt. Igen, a Munkáspárt, amely nem egyszerűen a kormányt akarja megváltoztatni, hanem a tőkés rendszert. Azt a rendszert, amely a pénzt helyezi mindenek fölé, és nem az embert.

Kiütéses győzelem

A Facebookon ezrek értesültek arról, hogy szerénységem és Vadai Ágnes, az egykori MSZP-s honvédelmi államtitkár, manapság pedig a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja fog vitatkozni az MTV1 reggeli műsorában. Ezért már érdemes bekapcsolni a televíziót. Egész este kaptam a biztatásokat a karcagi munkáspártiaktól, akiknek - és velük együtt az egész karcagi dolgozó népnek - rengeteg kárt okozott már Vadai asszony. Még édesapám is lelkemre kötötte, hogy ne udvariaskodjak, itt az első menetben kiütéssel kell az ügyet elintézni. Nos, valamit megsejtettek. Illetve, dehogyis! A Gyurcsány-féle párt pontosan tudta, hogy ezt a párviadalt nem nyerhetik meg. Ma minden nap egyre több nehézséget hoz. A magasabb minimálbérről kiderült, hogy az adóváltozás miatt tulajdonképpen kevesebbet kapunk. Európa legmagasabb ÁFÁ-ját rárakták az egyébként is felháborítóan magas lakásfenntartási, fűtési és egyéb rezsiköltségekre. Fuldoklunk, és akkor jön a Demokratikus Koalíció azzal, hogy kövessük az IMF és az EU tanácsait, és akkor minden jó lesz. A Munkáspárt viszont világosan kimondja, hogy mindezért a tőkések, köztük például Gyurcsány úr a felelős. Ha változást akarunk, ha jobb életet akarunk, őket kell elzavarni! Nos, a vita elmaradt, Vadai asszony nem vállalta. Az MSZP sem. Az MSZP még azt sem vállalta, hogy a Munkáspárttal együtt mutassák őket. A végén maradt az, amit a nézők láttak. Az MSZP elmondta véleményét, majd megkérdezték a Munkáspárt elnökét. Szóval, lehet, hogy nem volt kiütéses győzelem. De szerintem a sportban, ha valaki nem jelenik meg a ringben csak azért, mert nem tetszik a másik haja színe, nem öt nyilvánítják győztesnek. 

Amikor a munkások összeállnak

A Baloldali Kerekasztallal kapcsolatos hercehurca sokak idegeit felborzolta. Pedig a képlet egyszerű. Az MSZDP kezdettől fogva a kapitalizmus mellett van. Szép a neve, történelmi melegséget is áraszt, de csak ennyi. Az osztályharcot nem vállalták, másutt nem kellenek, ezért odaálltak az MSZP mellé. A Vajnai-féle társaság a 2006-os választások előtt, amikor minden baloldali szavazat kellett az MSZP-nek, meg akarták szerezni a Munkáspártot. Nem ment nekik, erre csináltak egy másik pártot, jelentősen meggyengítve a Munkáspártot, és megfosztva a magyar dolgozókat attól, hogy a Munkáspárt bejusson a parlamentbe. Később már az MSZP-nek se nagyon kellettek. Az MSZP most megint megijedt. Hiába öltözik vörösbe, hiába szervez álosztályharcos éhségmenetet, attól nem lesz nyerőbb a dolgozó emberek szemében. Közeledik ugyanis az az idő, amikor - Szabó Ervin szavaival élve - „a munkások összeállnak, hogy munkájuk termékének nagyobb része jusson nekik, s erre a célra utakban és módokban egyeznek meg, hogy munkaerejüket drágábbra tarthassák." Nos, a Munkáspártnak nem az MSZP-vel, nem MSZDP-vel, nem a Vajnai-féle társasággal kell szövetségre lépnie, hanem velük, a munkásokkal. És ezt meg is tesszük.