Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 274.

Nem minden a pénz

A belarusz diákok felkészültek, fegyelmezettek, udvariasak. Néhány éve ért a megtiszteltetés, hogy felkértek: tartsak előadásokat a Belarusz Állami Egyetemen Magyarországról, nemzetközi orientációnk tapasztalatairól. Az egyetem egyébként a világ ezer legjobb egyeteme között van, valahol az 500. és 550. hely között, nagyjából ott, ahol a magyar ELTE is van. Szép teljesítmény, különösen, hogy egyikünk se tartozik az angol nyelvterülethez. Na, de miért is tetszettek a diákok? Nos, rengeteget tudnak Magyarországról. Nem akarom bántani a magyar hallgatókat, de egy „Ki tud többet Fehéroroszországról?" versenyben aligha jeleskednének. A belarusz diákok nyitottak a másra, az újra. Rendszeresen hívnak meg különböző világnézetű előadókat. Hisznek abban, hogy saját életrendjük jó, ezért nem félnek a mástól. Fegyelmezettek a diákok. Senki sem késik el, nem csak a vizsga előtt tanulnak, évközben is. Persze, a rendszer is más. Az előadások mellett szemináriumok is vannak, ahol folyamatosan ellenőrzik a diákok munkáját. Belaruszban nincs bolognai rendszer. Nem is nagyon értik, hogy miként lehet öt tanulmányi évet két részre bontani. Az eredmény a fontos, a megszerezhető tudás. Előző nap egy neves programozó tartott előadást. Az Egyesült Államokban, a Szilícium Völgyben dolgozik. A belarusz programozói diplomával bárhol kaptam állást az USA- ban - mondta - matematikából, fizikából jobbak vagyunk, mint az amerikaiak. Ami jobb Amerikában, az a fizetés. De egy ismerettel ott is gazdagabb lett, amit a mai minszki diákok még egy kicsit kételkedve fogadtak: nem minden a pénz. Jön haza.

A kimaradt szó

A belaruszok értik a mi sorskérdéseinket. Két nemzet ugyanakkora lakossággal, hasonló történelmi múlttal. Mi a törökök és az osztrákok rabságában töltöttünk el évszázadokat, ők az orosz birodalom keretében. Mindkettőnknek két nagy csoportosulás, a Németország által vezetett Európai Unió és az Oroszország vezette Független Államok Közössége között kell boldogulnunk. A sorskérdések hasonlóak, a sorsválaszok - ha szabad egy új szót alkotni - már eltérőek. Sokan gondolják, hogy a sorskérdés az, hogy a nyugathoz vagy a kelethez tartozunk. Pedig ez csak egy választási lehetőség. Az alapvető kérdés az, hogy egy nemzet miként képes a leghatékonyabban kihasználni emberi erőforrásait. természeti adottságait, történelmi örökségét. Magyarország a kapitalizmus útjára lépett. A belaruszok nem akarják a kapitalizmust, de tudják, hogy tiszta formájában most a szocializmus sem menne. De működhet az állam értelmesen is, a többség érdekében. Nálunk a gyárakat privatizálták, ott megtartották állami tulajdonban. Nálunk a nemzeti ipar a múlté, ott erősödik. Nálunk a foglalkoztatottak száma 3,8 millió, Belaruszban 4.7 millió. Nálunk 462 ezer a munkanélküliek száma, ott 33 ezer. A reáljövedelem nálunk mínusz 3,5 százalék, és lefelé megy, a belaruszoknál plusz 9-10 százalék, és felfelé megy. Magyarországon a szegény és a gazdag közötti különbség, mint ég és föld. Belaruszban is vannak szegények, de a különbség összehasonlíthatatlanul kisebb. Budapesten megoldhatatlan gond hajléktalanság. Belaruszban segít az állam, mivel alkotmányában van egy szó, amelyet a magyarból kifelejtettek: „szociális jogállam". 

Nyelvi önvédelem

A minszki könyvesboltok kicsit szokatlanok egy budapesti érdeklődőnek. Nincsenek könyvpaloták, mint ahogyan hipermar­ketek sincsenek. A könyvesboltban köny­vet árulnak, s bármilyen furcsa, nem lehet bort, vodkát kapni, de még kávéház sem működik. Mármint a könyvesboltban. 

Könyv viszont van. Sok és jó könyv. Az ember itt szembesül azzal, hogy a belaruszoknak jóval nehezebb megőrizni függetlenségüket, mint nekünk. A magyar nyelv nem hasonlít egyik környező ország nyelvéhez sem, a nyelvi gyarmatosítás kizárt. A belarusz nyelv hasonlít az oroszra, sőt az évszázados kötődések miatt az emberek többsége oroszul beszél. Oroszul beszél, de belarusz. A szovjet idők sokat adtak a belarusz népnek, de igaz, ami igaz, a nemzeti nyelv visszaszorult. S, milyen érdekes! A Szovjetunió feloszlatása után a nemzeti nyelv igényét nem a nacionalisták vették zászlajukra, hanem egy mezőgazdasági állami gazdaság igazgatója. Akkor a 30-as éveiben járó Alekszandr Lukasenko ma Belarusz elnöke. 

A könyvesboltok pedig bőséggel kínálnak belarusz irodalmat. Köztük a 20. század klasszikusait, Janka Kupala és Jakub Kolasz müveit. De ott van a kortárs irodalom is. Vladimír Orlov történelmi témájú irodalmi esszéit meg is vettem. S, még valamit, amihez hasonlót még életemben nem láttam: egy mai belarusz krimit. A szerző, Viktor Pravdin nyomozó volt. ismeri a bűnözés világát. Ez azt jelenti, hogy ebben az országban tudatosan építik fel a nyelvi önvédelem vonalait, mert tudják, hogy ez a szellemi önvédelem része. 

A belarusz nép évszázadokon keresztül képes volt szellemét megvédeni mindenkivel szemben, legyen az lengyel, litván, orosz vagy német. Az USA és az EU vezetői ezért nem szeretik őket. Én pedig ezért szeretem és tisztelem e nagyszerű népet.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 273.

Diplomácia amerikai módra

Háromezer munkatársa volt a Német Birodalom magyarországi nagykövetségének a háború alatt - mondta el sokszor nagyszerű gimnáziumi történelemtanárom, Kottay Feri bácsi, annak ecsetelésére, hogy a németek miként is irányították a függetlennek mondott Horthy-Magyarországot. A birodalmak - úgy látszik - egyformák. Az amerikai külügyminisztérium a múlt héten jelentette be, hogy a bagdadi amerikai nagykövetség létszámát csökkentik. Hát ugye, válság van, takarékosodni kell. És most, kapaszkodj meg! A nagykövetségen 2 ezer diplomata és 14 ezer technikai és biztonsági munkatárs dolgozik, az eltartásuk évi 6 milliárd dollárba kerül. Törökország, amely Irak legjelentősebb kereskedelmi partnere, mindössze 55 embert alkalmaz a nagykövetségén, akik közül tíznél kevesebb a diplomata. 

Hogy hányan dolgoznak a budapesti amerikai nagykövetségen, nem kötik az orrunkra. Mindenesetre a nagykövetség állományában van a Külföldi Mezőgazdasági Szolgálat (FAS), az US Kereskedelmi Szolgálata, a konzulátus, a Katonai Attaséi Hivatal, a Humánerőforrás Hivatal, a Védelmi Együttműködési Hivatal, a Politikai és Gazdasági Részleg, a Közkapcsolatok Részlege, a Regionális Angolnyelvi Oktatási Hivatal, a Közép-Európai Környezet védelmi, Tudományos, Technológiai és Egészségügyi Hivatal, az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége, a Nemzetközi Rendészeti Akadémia, és akkor még nem beszéltünk a nyilvános listákon nem szereplő intézményekről, mint az FBI, a CIA, a speciális katonai és egyéb szervek. S, mindez a függetlennek mondott Magyarországon, amely - az amerikai nagykövet szavai szerint - osztozik az USA-val a „transzatlanti értékekben". 

Rossz helyen vannak a disznók

Kisfiam, ne haragudj, nem olyan a fasírt, mint amilyen lenni szokott. A hús már nem a régi - szabadkozik édesanyám, pedig nem ő tehet róla. A magyar üzletek tele vannak húsokkal, amelyek valahol a világban valamikor bizonyára frissek voltak, de mire mi fasírtnak valónak megvesszük, csak halvány rózsaszínű, véres vizet engedő valamit kapunk. A hús a magyar emberek többségének a disznóhússal egyenlő. Nos, valaha volt belőle elég. Az 1980-as években jó 10 millió sertést tartottak országszerte. A feledékenyek kedvéért mondom: akkor szocializmus volt. Voltak állami gazdaságok, szövetkezetek, volt háztáji, ja, és volt sertés, meg hús is. Mára ebből alig 3 millió maradt. Pusztított a rendszerváltás, elvitte a sertések majdnem felét. Pusztított az EU-csatlakozás, amikor egy év alatt újabb egymillióval csökkent az állomány. Pusztítottak a kormányok 2004 után is, véget vetve még egy milliónak. Ennyire kevés sertés 60 éve, a második világháború pusztítása után volt. Miért? A szakemberek sorolják az okokat. Drága a takarmány, alacsony a felvásárlási ár. 400 forintos kilónkénti önköltség mellett 300 forintot adnak a felvásárlók. A kereskedelem meg ezer fölött adja el nekünk. Igaz! Sőt, igaz az is, hogy a külföldi hús éppen ezért olcsóbb, így a magyar üzletekben árult disznóhús 30 százaléka külföldről jön, évi félmillió disznó. A német tökések áldják a nevünket, hiszen ezekben a válságos időkben is csak úgy dőlnek Magyarországra a német húskészítmények. 

Igaz az is, hogy az EU szabályozása nem kis mértékben felelős. A hús ára lényegében a gabonához van kötve. A gabona a nyugati termelőnek a nagy támogatás miatt olcsó, a magyarnak a kis támogatás miatt drága. Az EU-ban a német, a francia meg a többi paraszt a saját földjén termeli meg a takarmányt, amit aztán feletet az állataival. Nálunk a rendszerváltáskor a kettőt elválasztották. Akinek van disznaja, annak nincs földje. Akinek van földje, az meg nem kínlódik a disznókkal. Nemzeti eszközökkel beavatkozni nem lehet, mert azt tiltja az EU. Így jár jól a német, a francia, a spanyol termelő, és így jár rosszul a magyar. 

A szakmai okokat sorolhatnánk órákig, van belőlük bőséggel. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Magyarországon húsz éve tőkés rendszer van. Nem az számit, hogy mi jó nekünk, magyaroknak. Az számít, hogy miként lesz több haszna a tőkésnek. A falusi házakban ezért üresek az ólak. Ilyen árak mellett nem éri meg már disznót tartani. Az EU még azt is megmondja, hogy merre nézzen a malac, amikor levágják. Ráadásul munkánk sincs, a pénzünk is kevés. Megvesszük hát az olcsóbb húst, a külföldit, a rosszat, a gyenge minőségűt. Akaratlanul is tönkre tesszük önmagunkat, károsítjuk gyermekeink egészségét. 

Van itt disznó elég, mondta nekem egy öreg paraszt bácsi. A baj az, hogy rossz helyen vannak, nem az ólakban, hanem a parlamentben.

Hagyjatok minket élni! - kéri a Magyar Szociális Fórum a hatalomtól

"Hagyjatok minket élni!" címmel népi gyűlést szervez a Magyar Szociális Fórum a súlyosbodó megélhetési válság miatt, a létfenntartásukkal küszködő emberek érdekében - közölte Simó Endre, a fórum alapítószervezője szombaton.
A március 25-én (vasárnap) Budapesten tartandó megmozduláson azoknak akarnak szót adni, akiknek nincs miből megélniük, enniük, lakniuk, törleszteniük, emberhez méltóan élniük. Fel akarják emelni a hangjukat az élethez való legalapvetőbb emberi jog hazai folyamatos sérülése, a kilakoltatások és a fagyhalál, az otthonvesztés és az öngyilkosságok miatt.
Lakossági követelésekkel akarnak előállni a létfenntartásról, a foglalkoztatásról, az árakról és a bérekről, a közüzemi díjakról, az orvosi ellátásról, a közlekedésről, az iskoláról, a hitelek után fizetendő törlesztő részletekről, az otthonvesztésről és a lakhatásról.
A Magyar Szociális Fórum szerint Magyarországon több mint hárommillióan a létminimum szintje alatt élnek, egy-másfél millióan mélyszegénységben. További három millió ember pedig a létminimumot alig meghaladó szinteken tengődik mindennapi, tendenciájában súlyosbodó megélhetési gondokkal küszködik. A fórum azoknak a hangját akarja felerősíteni, akiket a politikai vezetés "roncstársadalomként" emleget, és akiknek a véleményét a "közszolgálati" média mellőzi a politikai vezetés számára kellemetlen szociális kicsengés miatt.
A tanácskozás nyitva áll minden olyan személy és szervezet előtt, aki és amely a demokratikus normák tiszteletben tartásával kész elősegíteni a 30-as évek óta Magyarországon példátlan megélhetési válság orvoslását. Bíznak benne, hogy a kormány is képviselteti magát.
A gyűlés végig nyitott a sajtó előtt is - tudatta közleményében az MSZF.
***
Időpont: 2012. március 25. (vasárnap) 11 óra
Helyszín: Budapest, VIII. ker. Baross u. 61. III. emelet
Tárgya: Lakossági követelések kormány elé terjesztése a létfenntartásról, árakról és bérekről, közüzemi díjakról, orvosi ellátásról, közlekedésről, iskoláról, a hitelek után fizetendő törlesztő részletekről, otthonvesztésről és lakhatásról.
Célja: Fórumot biztosítani a szabad véleménynyilvánításnak életről és megélhetésről, konkrét intézkedések követelése, hogy meg tudjunk élni.
Fel akarjuk emelni a hangunkat az élethez való legalapvetőbb emberi jog folyamatos sérülése (kilakoltatás-fagyhalál, otthonvesztés-öngyilkosság) miatt, az ellen, hogy a lakosság 60 százaléka minden eddiginél rosszabbul él. Konkrét kezdeményezéseket akarunk  megfogalmazni azok érdekében, akiknek nincs miből megélniük, enniük, lakniuk, törleszteniük, emberhez méltóan élniük.

Műholdat bocsát fel Észak-Korea

A lépéssel – amely az ENSZ BT 2009-es határozának megszegését jelenti – Kim Ir Szen születésének 100. évfordulóját ünnepli a kommunista rezsim.

NOL/MTI| 2012. március 16.

A KCNA hivatalos hírügynökség pénteki jelentése szerint a fellövést április 12. és 16. között hajtják végre. A phenjani hírügynökség hangsúlyozta: a műhold földmegfigyelő funkciót lát el, azaz teljes mértékben békés jellegű lesz, és arra is vigyáznak, hogy hordozórakétájának visszahulló darabjai véletlenül se csapódjanak be Észak-Koreán kívüli területre.
A nyugati hatalmak szerint azonban a kommunista állam a Kvangmjongszong-3 műhold felbocsátásával voltaképpen nagy hatótávolságú rakétát végez kísérletet. Így volt ez 2009 áprilisában is, amikor Észak-Koreából ugyancsak az útjára indítottak egy műholdat, de nyugati értékelés szerint valójában nukleáris robbanótöltet célba juttatására alkalmas rakétát tesztelt. Nyugati megfigyelők szerint a műhold nem érte el a világűrt, Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pedig kötelező határozatban tiltotta meg, hogy  a kommunista ország ballisztikus rakétákkal kísérleteket folytasson. Phenjan legnagyobb hatótávolágú rakétája, a Taepodong-2 az Egyesült Államok területét is eléri.
Dél-Korea a hír kapcsán provokációról beszélt, de aggályait fejezte ki Japán is. Az észak-koreai rezsim alig egy hónapja egyezett bele, hogy 240 ezer tonna amerikai élelmiszersegélyért cserébe felfüggeszti a nagy hatótávolságú rakétákkal folytatott kísérleteket.

Mit kíván a dolgozó ember ma? A Munkáspárt 12 pontja

Nácizás a Közgázon

http://nol.hu/redir/?url=http%3A%2F%2Fwww.noltv.hu%2Fvideo%2F4196.html

A nagy rendszerváltó pártok között (a Fidesz annak tartja magát) kell a bűnösöket keresni

Az 1990-es rendszerváltás nagyban különbözik az 1945-ös kommunista rendszerváltástól. Akkor sokkal könnyebb volt. Elvették a kevesek hatalmas vagyonát (földbirtokokra gondolok) és szétosztották a 80 % cselédsorban élő ember között. 4-5 hold föld jutott minden cselédnek, ahol tulajdonosnak érezhette magát és megtermelte a mindennapi betevőt.
A gyártulajdonosoktól elvették a gyárakat, így az ipari munkásság pedig a gyár tulajdonosának érezhette magát, hiszen a volt tulajdonost elzavarták és maguk közül választva vezetőt, dönthettek a gyár sorsáról.
Ennek bizony mindenki tapsolt! JOGOSAN!!! Hiszen a volt analfabéta cselédeket írni, olvasni tanították a szocializmusban, gyerekeiket főiskolákra, egyetemekre járathatták (valamikor ez csak a mágnások kiváltsága volt).
A nagy baj ott van, hogy a cselédszülő szégyellte a múltját! Elfelejtette elmondani gyermekének, hogy ha nincs szocializmus, soha nem lett volna pedagógus, jogász, közgazdász, mezőgazdász...stb.
Ebből adódik most, hogy ennyi elégedetlen ember van. Pedig semmi más nem történik, minthogy az emberek jó része visszakerül oda, ahonnan a kommunisták kihozták! A TEHÉN FARÁHOZ és AZ ÚJ TULAJDONOSOK CSELÉDJÉNEK!
Most ugyanis elvették a sokak tulajdonát és néhány ezer ember magántulajdonába adták. Erről szól a kapitalizmus. Ezt választotta a nép az 1989-es népszavazáskor. Felesleges tehát siránkozni.
Az elégedetlenség abból fakad, hogy a rendszerváltó pártok elfelejtették elmondani, hogy a rendszerváltás folyamatában a köztulajdont (legyen az mezőgazdasági vagy ipari jellegű) néhány ezer ember MAGÁNTULAJDONÁBA kell juttatni.
A valóság helyett tehát hiú ábrándot keltettek a társadalomban. Elhitették az emberekkel, hogy a szocializmus tönkretette őket azzal, hogy iskolai végzettséget, munkahelyet, betegségében ingyenes orvosi ellátást és táppénzt, öregségére nyugdíjat biztosított nekik.
Elhitették, hogy bűn volt az embereket saját lakáshoz juttatni, bűn volt biztonságot és soha nem látott közbiztonságot fenntartani.
(Jól emlékszem az akkori fórumokra: "nem engedik a piszkos kommunisták, hogy sztrájkoljatok a jogaitok védelme érdekében!" Vajon most engedik az újgazdagok?)
Ígéretet tettek a nagy rendszerváltók, hogy sokkal jobb soruk lesz majd az új rendszerben. Sokkal nagyobb szabadságuk. Mehetnek majd nyugatra! Csak azt nem mondták meg, hogy a széles néptömegnek erre nem lesz pénze. Nem, hogy nyugatra nem tud menni, de az ország másik felében élő gyerekét sem tudja majd meglátogatni!
A NAGY RENDSZERVÁLTÓK TEHÁT RENDESEN ÁTVERTÉK A NÉPET! SZERINTEM KÖZTÜK KELL A BŰNÖSÖKET KERESNI! A FIDESZ NAGY RENDSZERVÁLTÓ PÁRTNAK TARTJA MAGÁT.
Nagy Imre temetésén Viktor elmondta: " agyagba fogjuk döngölni a kommunistákat!"
Igen ez fontos volt ahhoz, hogy ő és egész családja komoly magántulajdont szerezhessen a közvagyonból. Apukának kőbánya, apósnak földek és komoly géppark, hiszen úgy is az övék lett a papa halála után. A piszkos kommunisták ezt nem engedték volna!
Mi is tehát akkor a bűn? Kit is kellene felelősségre vonni?
Meggyesit? Aki látta, hogy a FIDESZ törvényszegés árán is megkurtította a nyugdíjakat, a közalkalmazottakat teljesen leszegényítette? Őt kell felelősségre vonni, mert 50% béremelést adott nekik? Igaz, ők a pórnép kategória és nem a mágnások világa.
Gyurcsányt? aki felújította az iskolákat, óvodák, bölcsődék építését indította el (most folynak az átadások, új Széchenyi terv címszóval! hehehe), rendbe tetette a városközpontokat, aki megépítette az autópályákat....stb.???
Bajnait? Aki világ nagy politikusai által elismerten kezelte a válságot?
Vagy talán Viktorékat???
Akik bedöntötték a forintot, akik az adótörvényükkel milliókat károsítottak meg, akik felszámolják a demokráciát... stb.???
Igaz a földeket összeszedték és megalakították a tsz-eket, hiszen bebizonyosodott, hogy 5 hold föld nem biztosít 20. századhoz méltó megélhetést, hiszen 5 hold földhöz csak mázas padló jár és viharlámpa.
A tsz-ek viszont lehetővé tették a vidék fejlődését. Az egyszerű parasztemberek 3-4 szobás lakásokat tudtak építeni (jómagam is), autót tudtak venni, esetleg nyaralót építeni.
Engem így tett tönkre a múlt rendszer!!!
A gyermekeimet a mostani pedig úgy, hogy alig tudják fizetni a lakáshitelüket (éheznem, éheznünk kell, hogy ne veszítsék el a lakásukat). Ha nem segíteném őket a kommunista rendszerben megszerzett javaimból, bizony bajban lennének!
Ki is a hibás???
Szerintem az, aki a "ruszkik haza" és a "továrisi konyec" jelszavaikkal bedöntötték az orosz piacot, földönfutóvá téve a mezőgazdaságból élő vidéket! Az orosz piac elvesztésével ellehetetlenült a Magyar konzervipar, vele együtt a Magyar mezőgazdaság is.
Ki is hát a felelős???
Azok, akik a tsz-ek felszámolásával földönfutóvá tették a vidéki embereket. Akik miatt csődbe mentek a szirénhangoknak bizalmat szavazó mezőgazdasági vállalkozók. Akik miatt bedőltek a konzervgyárak, a háztáji állattartás, akik elindították a cukoripar felszámolását. És még sorolhatnám!!!
Ki is volt Antal József bizalmasa??? Kit hívatott halálos ágyához??? Viktort, Viktort, Viktort.
Kit is kellene lecsukni??? Antal Józsefet? Őt már lecsukta a teremtő.
A kérdés az, hogy Viktor azt hajtja-e végre, amit Antal mondott neki, vagy belevisz egy hatalmas egyénieskedést???
Mindenképpen bűnös!!! Cselekedetei ugyanis a Magyar nép megnyomorítását eredményezik!!!
Szívfájdalom nélkül hozatta meg az egykulcsos adótörvényt, amivel a társadalom 80 %-a rosszabbul járt. Az így okozott költségvetési hiány pótlására elvette a MNYP-akat a pórnéptől. Ezzel együtt veszélybe sodorta a széles néptömeg jövőbeni nyugdíj ellátását. Lecsökkentette a most nyugdíjba vonulók ellátását. Már csak 80%-a az elmúlt 23 év átlag keresetének. Megszüntette a Svájci indexálás lehetőségét. Már csak az infláció mértékével emelnek, ami sajnos a nyugdíjasok esetében reáljövedelem csökkenést eredményez. A mindennapi megélhetéshez szükséges dolgok, élelmiszer, energia...stb. 20-30%-al emelkedett, az átlagos infláció csak 4,5%-os.
(Minket nem érint, hogy a tartós fogyasztási cikkek ára csökken. Mi már ezeket nem vásároljuk. Enni és fűteni, vizet fogyasztani, néha az autónkba tankolni viszont szeretnénk).
Ugyanakkor a baráti körének, talpnyalóinak több milliós havi jövedelmet biztosít. (Forr a vérem, ha arra gondolok, hogy Szíjártó havi fizetése több mint az én 41 év megfeszített munka után járó egész éves nyugdíjam!!!)
A média tanács tagjai nem végkielégítést kapnak majd 9 év után, hanem 1 évi adómentes teljes fizetést!!! Micsoda galádság ez???
Akkor valóban Viktor a nemzet megmentője??? Aki 2 hét alatt rendbe tette a közbiztonságot, aki megteremtette a "jólétet"??? aki ellopta a Magán Nyugdíjpénztári megtakarításokat, hogy csökkentse az adósság állományt, ami nem nagyobb, mint az európai átlag és sokkal kisebb, mint a japán vagy az amerikai államadósság?
Persze, hogy nem ezért vette el. Mit érdekli őt az államadósság? Az csak szépen hangzik és alkalmas arra, hogy visszamutogasson az előző kormányokra. A célja az volt, hogy meghálálja környezetének a mellette való kiállást! A haverok és kegyeltek jól jártak az 1 kulcsos adóval. 300-500 ezer Ft-tal/hó. Viktor talán 480 ezerrel? Nem emlékszem már
pontosan. A pórnép meg haljon éhen!
Az ígéret az volt, hogy az 1 kulcsos adó munkahelyeket teremt és fellendíti a gazdaságot.
LÁTJA VALAKI BÁRMELYIKET IS???
Mikor is kezdték a devizahitelekre rábeszélni az embereket??? 2000-ben.
Ki is volt akkor hatalmon??? A FIDESZ.
Ki is volt akkor a miniszterelnök??? Orbán Viktor.
AKKOR MOST MIRŐL IS BESZÉLÜNK???
Szerintem arról, hogy ez a kormány, a miniszterelnökkel az élen nem is a kormányzásra készült 8 évig, hanem a bosszúállásra (2002-ben ugyan is a Millenárison felhalmozott ünnepi menüt ki kellett dobni. Ez iszonyatos érzés volt számukra! Nem akarták hinni, hogy a nép nem hitte el a hazugságaikat, nem hittek a megvalósíthatatlan ígéreteiknek.
Akkor talán megesküdtek, hogy bármi áron is, de megbosszulják a nagy vereséget?
Gyűlölték a szocikat, mert a nép nem hitte el, hogy rosszabbul él, mint 4 éve. Azt sem hitték az emberek, hogy lehet 14. havi nyugdíjat osztogatni.
2010-ben viszont hittek nekik!!! Kár volt!!!

A Szolidaritás tüntetése az Országház előtt, 2012. március 10.

Lakossági SOS jelzések - a kormány nem válaszol

Budapest, 2012. március 13. kedd
A Magyar Szociális Fórum kedden arra kérte a miniszterelnököt és a kormányt, hogy válaszoljon azoknak az állampolgároknak, akik hozzájuk fordulnak életbevágóan fontos ügyekben. Az utóbbi időben sokan fordultak az MSZF-hez panasszal, hogy válaszra sem méltatják őket - áll az MSZF közleményében. A levélírók többsége azért kért segítséget, hogy ne lakoltassák őket ki, munkát kapjanak, meg tudjanak élni. A Szociális Fórum csokorba gyűjtött néhányat a legjellemzőbb lakossági üzenetek közül, amelyeknek küldői nem kaptak választ:
- "Többször írtam már a Kormánynak, Orbán Viktornak levelet, egyszer sem válaszoltak rá! Nagyon félek a végrehajtástól, a kilakoltatástól. Inkább az öngyilkosságot választom, mint hogy hajléktalan legyek. Felhívtam a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy a moratórium feloldása után tömegesen lesznek öngyilkosságok, mert az embereket lelkileg teljesen meggyötörték, és nem hogy segítenének rajtunk, még rúgnak is belénk. Kérem, segítsenek abban, hogy ne kerüljünk az utcára a fiammal és a szüleimmel együtt. A bankok és a
kormány között kellene ezt megbeszélni, hogyan segítsenek azokon, akiknek nincs munkája és nem tudják fizetni a törlesztést" - áll az egyik üzenetben.
- Egy másik azért kért segítséget, mert a végrehajtó mostanában fogja lefoglalni az ingatlanjukat, ingóságaikat, és édesanyja teljes jövedelmét. "Nem akarom elhinni, hogy ezt szabadon meg lehet tenni ebben az országban: gyerekeket, tanulókat lehet kidobni az utcára" - írta neki.
- "Az eredeti hitelfelvétel óta egyetlen hónapban sem volt késedelmünk, mindig pontosan teljesítettük kötelezettségeinket a Bank felé. Mára már az erőnk elfogyott, a kamatok fizetése nehézségekbe ütközik. Úgy érezzük, hogy a FIDESZ támogatóit a végtörlesztési törvény korlátozásaival büntetik. Aki akar és tud fizetni a mai világban, azt miért nem támogatja a Kormány némi törvénymódosítással?" - kérdezte egyikük a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz írt levelében.
- "A rögzített árfolyam most nagyon jó, de utána megint csak vissza kell fizetni a fennmaradó részt. A fizetésünk akkor simán elbírta azt a terhet, de a bérek nem emelkedtek akkora mértékben (ha egyáltalán emelkedtek), mint a hitelünk. Segítséget szeretnék kérni: Mit tegyen az, aki fizet és dolgozik szorgalmasan, és belerokkan és reménytelen az egész élete? Mindketten 30 évesek vagyunk, három gyermekkel. Nincs hová mennünk, ha kiraknak nehezen fölépített házunkból".
- "2007-ben vettünk fel 6,5 millió Ft hitelt, svájci frankban, 38 ezres törlesztővel. Most 9 millió Ft a tartozásunk, 85 ezret fizetünk havonta. Három kiskorú gyermekünk van, a hitel miatt teljesen ellehetetlenül az életünk".
- "Jó adós vagyok, minden hónapban fizetve lett a tartozás, én teljesítettem a lehetetlen feltételeket, de amit művelnek velünk, az már jogtalan haszonszerzés".
- "Egy hónap múlva szül a feleségem, és nem tudom lesz e hova hazahozni a gyereket, ha nem hosszabbítják meg a moratóriumot".
- "Teremtsenek olyan feltételeket, amelyek teljesíthetők és vissza lehet fizetni, amit felhasználtunk. Mi nem tehetünk arról, hogy összeomlott a gazdaság. Miért kellene nekem és mindenki másnak a következő 30 év kamatait és kezelési költségét is ezen az irreális
árfolyamon visszatörleszteni?"
- "Rendesen fizettünk, kb. 2 éve nem kaptunk a banktól egyenleget, havi elszámolást, értesítőt, kivonatot, semmit. Furcsálltam, de azt gondoltuk, minden rendben lehet. Ezután ért minket 2 hete a nagy meglepetés: ajánlottan jött egy utolsó felszólítás, aminek nem volt semmi előzménye, hogy 15 napon belül fizessük be az elmaradásunkat, 1,8 millió Ft-ot, különben mehetünk az utcára".
- "A férjem munkanélküli, én dolgozom egyedül, és van két kiskorú gyermekünk! A fűtés számla miatt már a bíróságon van a papír, lassan a víz is oda kerül! Végrehajtással fenyegetnek, de nem tudok ekkor összegeket egyszerre kifizetni! Segítsenek! Nekünk a két gyerek a legfontosabb és, hogy nekik mindig legyen enni valójuk!" - írta egy anya a kormányfőnek.
- "Kérem, kézírásával biztosítsa az embereket arról, hogy munkát ad, amiből fizethetik a lakásukat, és többé nem kell egyetlen családot sem molesztálni amiatt, hogy nincs jövedelme, és nem tud fizetni".
- "Engem és rajtam kívül még több százezer embert átvertek, becsaptak és jelentős kárt okoztak. Olyan összeget követel rajtam a Faktoring, amit még részletekben sem tudok teljesíteni".
- "Nekem 50.000-ről 120.000 ezerre emelkedett a törlesztőm. Novemberben munkanélküli lettem. December óta nem fizetek. Munka nincs, szociális segély nem jár, mert magas az egy főre jutó 'jövedelmünk', ami most 25.775 Forint (GYES és a Családi pótlék). Ha csak 25.650 lenne, akkor jogosult lennék Aktív korúak támogatására, ami most 22.800 forint. Na persze abból sem tudnám a hitelemet fizetni, de legalább lenne miből ennünk! Kérem, tudassák velem, kb. mennyi idő alatt veszik el tőlem a lakásomat" - kérdezte egy asszony az egyik hivataltól.
- "Heten vagyunk, köztünk két kiskorú gyermek, és két idős szülő. A megélhetésre már nem jut".
- "Fagyunk, kínlódunk, éhen halunk, számkivetetten szégyenkezünk, öngyilkosok lesznek többen, amikor minden ember érték."
- "Miniszterelnök úr! El kellene gondolkozni azon, hogy mi a célja! Mert hiszen az nem lehet cél, hogy a megújult Magyarországon mindenki hajléktalan legyen. Hogyan tud büszke lenni magára, miközben emberek, gyerekek éheznek, az élelmiszer árak a fellegekben járnak, a fizetések szart sem érnek. Önök pedig meg azt mondják, 47 000-ből meg lehet élni. Valahol csak a rezsi ennyi. Mit tudnak Önök az életről? Miért nem próbálnak megélni Önök a 47 ezerből".
- "Rokkantnyugdíjas vagyok, és a kilakoltatás pallosa a fejem felett. Még fizetem a közüzemi számláimat, de a törlesztő részletet nem bírom, olyan magas lett. Miért engedik, hogy a bankok ilyen magas kamatot meg egyéb költségeket felszámoljanak? Csodálkoznak, ha sokan inkább önkezükkel vetnek véget ennek a kálváriának? Én is ezen az úton vagyok. Lehet, választ sem fogok kapni. Már mindegy, legalább kiírtam magamból" - tartalmazza a legújabb üzenet.
A panaszosok kormányhoz küldött üzeneteiből összeállított csokrot az MSZF kedden elküldte a Miniszterelnöknek is.+++
Kiadta: MSZF SZK

A szolnoki MÁV-kórház elfekvő intézmény lesz?

Kedves Kolléganők, Kollégák!
Amennyiben visszaemlékeztek a keddi MSZOSZ-es rendezvényünkre, beszéltünk róla, az erőnk az összefogásban van, időszerű megtanulnunk élni vele, használni a közös célok érdekében, ha kell, nyomásgyakorlásra. Akkor még nem gondoltam rá, hogy ilyen rövid időn belül szükségünk lesz az összefogásra, az egymás iránti szolidaritás bizonyítására.
Most keresett meg a MÁV kórház szb titkárnője, hogy bajban vannak. A MÁV kórház léte, a kormány tervezett összevonása miatt veszélyben került, a jövőben, mint elfekvő intézmény működne tovább, ezáltal sorsa, a dolgozók munkahelye, megélhetése, megítélésük szerint veszélyben kerül.
Jövő héten szerdán (14-én) 15 órára demonstrációt szerveznek a MÁV kórház munkahelyük megmentése érdekében (helyszíne a MÁV kórház, Szolnok, Verseghy út). Kérlek benneteket, segítsük a demonstráció sikeres megvalósulását, mozgósítsuk erőinket, ezzel is segítsük bajban jutott kollégáinkat, a kórházban dolgozó munkavállalókat.
Bízom megértésetekben, abban, hogy sokatokkal találkozom 14-én. Sajnos én keddig (13-ig) távol vagyok a megyétől, az e-mailos, avagy telefonos üzeneteitek, megkereséseitek azért eljutnak hozzám.
Várom válaszaitokat, a várható létszámot, előre is megköszönve segítségeteket.
Üdvözlettel: Pintér Ferenc MSZOSZ képviseletvezető

Óvakodjatok a politikai kereszténységtől!

Bábel Balázs kalocsai érsek soviniszta jelenségeket érzékel Szlovákiában. Ő bizony keményen szóvá tenné, ha Magyarországon bármely népcsoportot üldöznének. Fabiny Tamás evangélikus püspök ugyanakkor a politikai kereszténység veszélyeire figyelmeztetett.

Czene Gábor| Népszabadság| 2012. március 10. 

„Jogunkban áll Krisztus-követőnek lenni!” – a Keresztény Demokrata Fórum egyesület egyházi méltóságok és kormánypárti politikusok részvételével rendezett tanácskozást. Még mielőtt valaki félreértené: a címnek nincs aktuálpolitikai üzenete, és nem tartalmaz olyan rejtett állítást, hogy idehaza valamely erő megkérdőjelezné a keresztény hívek jogát Krisztus követéséhez. Ifjabb Szalma Botond, az egyesület elnökének tájékoztatása szerint a szervezők csupán a figyelmet akarták felkelteni, aktivizálni a keresztényeket. A konferenciát megnyitó beszéd azonban némiképp áthallásosra sikeredett, mintha a keresztényeket nemtelen támadások érnék Magyarországon. „Minden, amit mondunk, és azt is, amit nem, felhasználnak ellenünk” – vélekedett ifjabb Szalma.
Az első blokk a politikusoké volt. Rétvári Bence KDNP-s államtitkár annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az ateizmus soha nem fogja legyőzni a hitet. Európának nem a világnézeti semlegességgel vagy a vallásszabadság korlátozásával, hanem a keresztény gyökerek megerősítésével kell fellépnie a muzulmán térnyeréssel szemben.
A kereszténységnek az a „harcos, radikális” megélése, amely a konferencia címében tetten érhető, konfliktusokhoz vezet, és nem a megbékéléshez – jegyezte meg Ékes Ilona fideszes parlamenti képviselő. Elmondta, hogy sokat jelent számára az „imaháttér”, amely erőt ad az élet védelme érdekében, a prostitúció ellen folytatott küzdelméhez, valamint a nők, az anya- és bababarát szülészet támogatásához, vagy például ahhoz, hogy megmutathatta: „van kiút a melegbárból”.

A szintén fideszes Gulyás Gergely szerint a politikával szembeni eleve erős ellenállásnak a többszörösét váltja ki, ha valaki még kereszténységről is beszél. Javasolta: a keresztény politikusok cselekedjenek, de a lehető legritkábban hivatkozzanak a keresztény értékekre, mert a mostani közéleti viszonyok között ezek hiteltelenek.
A politikusok után egyházi vezetők következtek. A politika nem üdvözítő tudomány – állapította meg Bogárdi Szabó István református püspök. A XX. században eleget kaptunk üdvözítő politikusoktól, akik olyan programokat fogalmaztak meg, úgy gyűrtek maguk alá országokat és népeket, hogy közben üdvösséget ígértek. Megszámlálhatatlanul sok halott lett a vége. A politika – folytatta a református püspök – a gondviselés világába tartozik, arra való, hogy Isten teremtett rendjének fenntartása érdeké ben feltartóztassa a rosszat, előrébb vigye a jót. Ahol pártok, politikusok vagy mozgalmak üdvözítést ígérnek, ott „keresztény embernek nincs keresnivalója”. (A rend kedvéért: a konferencia protestáns felszólalói természetszerűleg a „keresztyén” kifejezést használták.)
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek egyike azoknak a katolikus vezetőknek, akik a közelmúltban kiálltak a kormány mellett, elítélték a „hazánk elleni támadásokat”. Felfogása szerint annak ellenére vállalni kell a médiaszereplést, hogy „roppant gyorsan kiforgatják az ember szavait”. Közéleti megnyilvánulásai szélsőséges reakciókat váltanak ki: „legújabban náci és fasiszta vagyok, mert azt mertem mondani, mi a rabtartóinknak a láncán úgy függünk, hogy adagolják a pénzt”.
A nemzeti tudat valamiképpen olyan, mint a só – fejtegette a katolikus érsek. Ha az ételben nincs só, akkor ízetlen. Ha egy országban nincs nemzettudat, akkor „tele vagyunk kozmopolita emberekkel, és attól rosszabb nincsen: akinek mindig ott van a hazája, ahol éppen jól megy a sora a kozmopolitizmusban”. Ha viszont nagyon sok só van az ételben, azaz borzasztóan sok a nemzettudat, akkor soviniszták leszünk. És akkor egy egyházat is képes megkörnyékezni az, ami például Szlovákiában látszik: „mindenben a szlovák gondolatot emelik ki”. Az érsek – feltehetően a felvidéki magyarság ügyére utalva – az ottani erőteljesebb egyházi fellépést hiányolta. „Ha Magyarországon bármely népcsoportot üldöznének, biztos, hogy szóvá tenném, keményen szóvá tenném” – közölte Bábel Balázs.
A rendszerváltáskor sokan őszinte szívvel keresték a kapcsolatot az egyházakkal, mások érdekből dörgölőztek – állapította meg Fabiny Tamás evangélikus püspök. A kompenzálási szándék és a túlbuzgalom, amely gyakran begyűrűzik a politikába, kontraproduktív a kereszténység számára. Ahogyan a politika számára is az. Pál apostol nem a győztesek, hanem a vesztesek, és nem az üldözők, hanem az üldözöttek oldalára állt – hangsúlyozta a „damaszkuszi útról” elmondott példázata kapcsán az evangélikus püspök. A keresztények helye nem a napos, hanem az árnyékos oldalon van. Együttérzést kell tanúsítaniuk az elesettekkel és bajbajutottakkal, nem pedig a hatalomban fürdőzniük.
Fabinyi Tamás felidézte, hogy a szocialisták kormányzása idején egy rádióinterjúban kijelentette: alig várja már, hogy egy konzervatív kormány kritikusa lehessen. Ezzel a mondatával – a politikai változások iránti igényén túl – a bírálat jogát is megfogalmazta. Hiszen ki mondjon kritikát egy keresztény-konzervatív színezetű kormánynak, ha nem az egyház embere?!
Európa újbóli evangelizálása lelki eszköz, sohasem járhat a politika és a vallás olyasfajta összekeverésével, amit a politikai kereszténység jelent. Az evangélikus püspök szerint a politikai és a közéleti kereszténység között óriási a különbség. A politikai kereszténységben – magyarázta – bizonyos mértékű intolerancia van, felsőbbrendűségi tudat és hódítási vágy, gyakori visszaélés a bibliai metaforákkal. Egészen a blaszfémiáig (istenkáromlásig) menően vissza lehet élni Isten nevével, az Istenre való hivatkozással.
„Ez a politikai kereszténység területe, amitől jobb óvakodni. De a közéleti kereszténység jogát senki nem veheti el az egyháztól sem, a politikusoktól sem” – mondta Fabinyi Tamás.

 

 

"Ébred a Vörös Holnap!" Thürmer Gyula előadása, 2012. március 10.

„Ébred a Vörös Holnap!” Szabó Ervin Akadémia, 5. előadás

Előadó: Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke

„Ébred a Vörös Holnap!” Az illegalitásban énekelték ezt a munkások az 1930. szeptember 1-i nagy tüntetés után. Ez a legnagyobb, s tegyük hozzá, szinte egyetlen nagy megmozdulás volt a két világháború között.

1930-ban súlyos válság, nyomor, munkanélküliség van. Akármi megtörténhet, akár forradalom is. De vajon bekövetkezik-e? Ekkor még senki sem tudhatja, hogy a világ előtt van egy nagy háború. Senki sem tudhatja, hogy eljön 1945, eljön a forradalom, eljön a vörös holnap. Hinni kell benne!

Még hátra van 18 év. Még meghal Sallai Imre és Fürst Sándor, Kun Béla és Karikás Frigyes, Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán, Hámán Kató és Ságvári Endre, Zalka Máté és Martos Flóra, Kulich Gyula és Kilián György, Martos Flóra és Bajcsy-Zsilinszky Endre és még nagyon sokan mások. De hinni kell a győzelemben, és azok, akik akkor küzdenek, hisznek benne.

Miért higgyünk ma, 2012-ben a győzelmünkben? Nos, azért, mert jó két évtizede élünk, és jó két évtizede tisztán élünk. Ez a két évtized nem egyszerűen a túlélésről szól. Ez a jövő erkölcsi tőkéjének megteremtése, a jövő alapjainak megvetése.

Higgyünk azért is, mert ma is válságban van a világ.  Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap, s főleg, nem tudhatjuk, hogy mikor következik be a holnap. De tudjuk, hogy ez a világ nem jó. Tudjuk, hogy iszonyú erők csapnak össze, s ebből a háborúból egy új világ születhetik. 

József Attila régen írta e sorokat, de mintha a máról szólna:

„Forgolódnak a tőkés birodalmak,

csattog világot szaggató foguk.”

Higgyünk azért, mert mi vagyunk a tőke igazi ellenfele! Mit gondoltok, miért támadott ránk az MSZP és a Demokratikus Koalíció ilyen iszonyú erővel a Baloldali Kerekasztal kapcsán?  Nincs jobb dolguk? De van! De tudják: ha sem a liberálisok, sem a szocdemek, sem a konzervatívok nem tudják megoldani az ország válságát, akkor jövünk mi!

Valahogyan úgy, ahogyan 1919-ben történt. Előbb a polgári Károlyi bukik meg, majd a szocdemek, és akkor, de csak akkor jön a Tanácsköztársaság.

Az MSZP tőkés vezetése pontosan tudja, hogy egy - az MSZP-től független - baloldali alternatíva létrejötte halálos csapás lenne az MSZP-re is, a Gyurcsány-féle pártra nézve is.

Tudjuk, hogy a tőkés világ urai fantasztikus erőfeszítéseket tesznek a régi rend megmentésére. Az elmúlt két évben az EU vezetői 14 válságtanácskozást tartottak. A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló minap aláirt egyezmény egy gigantikus kísérlet az euró, az Európai Unió, és ezzel együtt az európai kapitalizmus megmentésére.

De tudunk mást is. Az európai nagytőke saját gazdagodása érdekében eladósította az EU országait. Ma az EU-országok össztartozása mintegy 15 billió dollár. Az EU gazdagjainak vagyona pedig 40 billió dollár.

Bebizonyosodott, hogy a tőkés gazdasági növekedés önmagában nem oldja meg a dolgozó emberek gondjait, nem teremt sem munkahelyeket, sem szociális jólétet. Németországban például az elmúlt 15 évben a gazdaság átlagban évi 3 %-kal növekedett. A ráfordított munkaidő lényegesen csökkent, a vagyonok viszont évi 7%-kal nőttek meg.

Az Egyesült Államokban 1980-ban a társadalom leggazdagabb 5%-a birtokolta a megtermelt jövedelem 16.5%-át. 2008-ban már 21.5%-át. Ma az amerikai családok 50%-a nemzeti vagyon 2.5%-a felett rendelkezik, a családok 1, azaz 1%-a birtokolja a nemzeti vagyon 33.8%-át.

Egyre többen döbbenek rá, hogy a régi módon nem lehet élni. Ahogyan Ady írta:

„Megfojtódik Európa közepén
Egy szép népség, már álomban is pőre,
De élnek a kufárok s vett urak,
Forverc, előre.”

Igen, előre! Új életre van szükség, és ehhez az új élethez új programot kell adni.  Ezért dolgoztunk az elmúlt évben, ezért vagyunk ma itt, és ezért tűztük a 24. kongresszusunk napirendjére a Munkáspárt Új Programját.

Az új program minden eddiginél világosabban fogalmaz meg néhány alapvető tételt.

Az egyik mindjárt a múlt. Mi a 20. századi magyar szocializmust a magyar történelem egyik legértékesebb szakaszának tartjuk. 

Nem tartjuk „bűnök és hibák halmazának”, mint ahogyan a jobboldal teszi. Nem mondjuk azt, mint a szocialisták, hogy 1956 és Nagy Imre hagyományain össze kell keverni a kapitalizmussal, és akkor jó lesz. Nem tekintjük elvetendő „sztálinista államkapitalista rendszernek”, mint sokan a revizionisták közül.

De nem is idealizáljuk a 20. századi magyar szocializmust, mint ahogyan ezt még sorainkban sokan szeretnék. Egészen egyszerűen a tényeket rögzítjük:

„A 20. századi szocializmus, 1919, majd 1948-1989 időszaka nemzeti történelmünk kitörölhetetlen része. Volt benne jó, volt benne rossz. De sokkal több volt benne az, amit sikernek, eredménynek nevezhetünk. Ne dobjuk ki a szocializmus történetét az ablakon, hanem tanuljunk belőle! A rosszat, a gyengét el kell vetni, a jót hasznosítanunk kell a jövő közösségi társadalmában.”

A másik lényeges tétel a mai kapitalizmushoz való viszonyunk. Nem idealizáljuk, mint a tőkés pártok, legyen szó akármelyikükről is.  Nem gondoljuk, mint a mai konzervatív erők, hogy a nemzeti erőre való támaszkodással önmagában meg lehet oldani a tőkés rendszer válságát, és jobb életet teremteni az embereknek. Nem fogadjuk el a szocialisták és barátaik nézeteit sem az „új szociális piacgazdaságról.” Nem fogadjuk el azt sem, hogy a kapitalizmus viszonyait alapvetően meg lehet szépíteni, és olyan szervezeteket kiépíteni, ami a tömegek számára élhetővé teszi a kapitalizmust.

Mi azt mondjuk, amit az elmúlt évtizedekben tapasztaltunk.

„A dolgozók alapvető gondjait csak az új közösségi társadalom oldhatja meg. A tőkésnek nem érdeke, hogy mindenki dolgozhasson, de nekünk igen. A tőkést nem érdekli, hogy a többség hogyan él, neki elég, ha ő jól él. Nekünk érdekünk, hogy a többség, a dolgozók jól éljenek, hiszen a többség mi vagyunk.”

A harmadik lényeges, talán leglényegesebb elem, hogy világosan kimondunk három dolgot:

Az egyik:

„Az első lépés a közösségi társadalomhoz vezető úton a tőke korlátozása.  Ma és holnap még kapitalizmus van, de holnapután már talán nem.  Amíg létezik a kapitalizmus, az a dolgunk, hogy korlátozzuk a tőke uralmát, s egyre több területen érvényesítsük a dolgozók érdekeit a tőkésekéivel szemben.

A tőke korlátozása a dolgozók és szervezeteik folyamatos és tudatos küzdelme a tőke befolyásának gyengítéséért, és a dolgozók befolyásának erősítéséért a politika, a gazdaság, a szociális és szellemei élet, a külpolitika terén.”

A másik:

„A közösségi társadalom forradalom útján jön létre. A társadalmi forradalom politikai, gazdasági, szellemi átalakítások hosszú folyamatát jelenti. A tőkés rendszer nyilvánvaló hibáit nem lehet másként felszámolni, csak a tőkés termelési viszonyok, (azaz a magántőke felhalmozására és a dolgozók kizsákmányolására épülő viszonyok) felszámolásával. Aki azt állítja, hogy e nélkül is lehetséges, az félrevezeti a dolgozókat, és a tőke uralmát támogatja.”

A harmadik:

„Az új közösségi társadalom csak a dolgozók közös műve lehet.  A dolgozóknak saját élettapasztalatuk alapján kell rájönniük arra, hogy a tőkés rendszer rossz, s nincs más megoldás, mint a tőke, a pénz uralma elleni harc. E tanulási folyamat nélkül nem lehetséges az új közösségi társadalom győzelme.”

A Munkáspárt Új Programra tehát eszmei-politikai iránytű, amely világosan mutatja a fő irányunkat: a tőke korlátozása és a közösségi társadalom megteremtése a forradalom útján.

Kedves Elvtársak!

Az iránytűvel azonban két gond is van. Az egyik, hogy még a legjobb iránytű sem adja egészen pontosan az út koordinátáit. A másik, hogy egy mágnessel az iránytűt is el lehet téríteni.

Nagyon fontos, hogy világosan megkülönböztessünk egymástól négy dolgot: a polgári ideológiákat, a reformistákat, a revizionistákat és az utópistákat.

A polgári ideológiák a kapitalizmus értékeit vitathatatlannak tartják. A konfliktusokat felismerik, de azt mondják, hogy az a rendszeren belül megoldható. 

Zbigniew Brzezinski, Carter amerikai elnök egykori tanácsadója új könyvet írt Stratégiai Vízió címmel. Azt bizonygatja, hogy nem kell megijedni, Amerikának, értsd az amerikai kapitalizmusnak össze kell szednie magát, és a 21. század is az övé lesz. 1957-ben, amikor a szovjetek fellőtték az első szputnyikot, az USA megijedt, mondja Brzezinski. Az USA megijedt 1975-ben is, amikor elvesztette a vietnami háborút. De a végül is ő nyerte meg a hidegháborút. Brzezinski azt írja: „Csak egy dinamikus és stratégiailag gondolkodó Amerika képes - egy egyesülő Európával együtt – nagyobb és életképesebb Nyugatot teremteni.”[1]

Vegyük két másik példát! Putyin megnyerte az orosz elnökválasztást, mert megcsinálta a kapitalizmus sajátos reformját: rendet teremtett, erős Oroszországot akar, pénzt adott a nyugdíjasoknak, és kompromisszumot kötött a múlttal. Vagyis nincs szükség forradalomra, Zjuganovra vagy másra, mert a konzervatív rendszer maga elrendezi a problémákat.

A kapitalizmust fenyegető veszélyeket a tőke nálunk is felismerte. Ez az Orbán-jelenség lényege. Persze, mi Magyarország vagyunk, nem Oroszország, az egész vidékiesebb, porosabb, szegényesebb, de a lényeg azonos. Egy karizmatikus vezető, határozott fellépéssel, racionális intézkedésekkel, és lényegében baloldali ígéretekkel elejét veszi a szociális konfliktusok kiéleződésének, egy társadalmi forradalomnak. És az emberek ezt sok tekintetben elhiszik.

A tőke által manapság hasznát másik változat a „színes forradalmak” ügye. Ukrajnára valamennyien emlékezünk. Nagy felfordulás, nagy változások. De mi van ma Ukrajnában? Szocializmus vagy kapitalizmus? Természetesen kapitalizmus. Az emberekkel elhitették, hogy egy orosz-barát, úgymond „baloldali” Janukovics jobb, mint egy nyugat-barát, úgymond jobboldali Juscsenko.

Az arab világban megdöntötték az imperialista-barát tőkés rendszereket, hogy imperialista-barát tőkés rendszereket hozzanak létre. A néptömegek a statisztái és nem fő szereplői az eseményeknek.

Sem a polgári reformok, sem a forradalomnak álcázott reformok nem változtatják meg a kapitalizmus lényegét, nem oldják meg a dolgozó emberek alapvető problémáit.

Elvtársak!

A kapitalizmus sok évszázados története során ezért kialakultak azok a nézetek, amelyek lehetségesnek tartják, és ezért politikai célnak tekintik a kapitalizmus igen nagy mértékű átalakítását, belső reformját. Ezeket az erőket hívjuk reformistáknak. A reformizmus egyben megalkuvást is jelent a kapitalizmussal, hiszen ha a rendszer belülről megváltoztatható, akkor nincs szükség a tőke elleni harcra. A reformizmus ezért egyben opportunizmus is. 

Ha egykori kommunista erők írják át, azaz veszik revízió alá mindazt, amit Marx és Engels még A Kommunista Kiáltványban megfogalmazott a tőkések és a munkások közötti osztályharcról, úgy ezeket az erőket revizionistának nevezik.

Az utópista az, aki azt gondolja, hogy a kapitalizmusban alkalmazhatóak a tőkétől idegen megoldások, kialakítható népi kapitalizmus. Ez utóbbi már a revizionizmussal határos.

Ma Magyarországon a reformizmust számosan képviselik, így az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az MSZDP stb.

Az MSZP vágya például az „új szociális piacgazdaság”, amelynek „célja nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi fejlődés előmozdítása is. Mércéje nem pusztán a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem a társadalom harmóniájának és együttműködésének szintje, az ország fenntartható fejlődése, az egyének, családok, közösségek életminőségének javulása. A szociális piacgazdaság fejlődésének motorja a szabályozott piac és a normakövető, tisztességes verseny.”[2]

Az MSZP nem csupán elméletileg, de a gyakorlatban is félrevezeti az embereket:  „Feladatának a IV. Magyar Köztársaság közös felépítését tekinti. A IV. Magyar Köztársaság visszanyúl 1989 demokratikus hagyományaihoz és intézményrendszeréhez, de nem egyszerűen az 1989-es rendszer helyreállítására vállalkozik. Kiküszöböli 1989-nek azokat a hiányosságait amelyek miatt az sebezhetővé vált.”- hirdeti az MSZP.[3]

Mi is támogathatjuk a kapitalizmus reformjait, de eltérően a reformistáktól mi nem tekintjük célnak, csupán átmeneti engedménynek a tőke részéről. Lenin azt mondta:

„A reformok: az uralkodó osztálytól uralma fenntartása mellett kapott engedmények.”[4]

A reform az adott társadalmi rendszer belső módosítását, javítását, hatékonyságának növelését szolgáló intézkedések összessége. A reform jelentősen módosíthatja a tőkés rendszer működését, de nem változtatja meg az alapjait.

A mi programunkban nem a reform a cél, hanem a tőke korlátozása. A dolgozói osztály tőkeellenes küzdelme útján a tőkétől, illetve a tőkés hatalomtól kikényszeritett engedményeket nevezzük a tőke korlátozásának.

A tőke korlátozása a tőkés rendszeren belüli reform része, s mint ilyen soha sem változtathatja meg a rendszer lényegét, és nem teszi lehetővé, hogy a tőkés rendszer egy más társadalmi rendszerré, közösségi társadalommá alakuljon.

A tőke korlátozása nem valami ördögtől eredő dolog. A pénzügyi tranzakció adó, amelyet a francia elnök akar bevezetni, bizonyos korlátozást jelent. De ide tartozik Obama több elképzelése is.

Elvtársak!

A reformista, revizionista, utópista nézetek terjedését az emberi lélektan is segíti.  Az ő árujuk hasonlít a miénkre, de még sem az. Nagy előnye viszont, hogy könnyen megszerezhető.  A Bastille bevételének programja ugyanis nem túl népszerű. Legfeljebb később, a bevétele után.

Aki azt gondolná, hogy ezek csak elméleti viták, téved. Ezek a nézetek nagyon konkrét mai témákban jelennek meg. Vegyük például az EU kérdését!

Az EU úgy jelenik meg, mint valamilyen haladó demokratikus intézmény, és nem az európai nagytőke intézménye. A Vajnai-féle társaság például az alábbiakat mondja: „Olyan időszakban, amikor egyre erősebben lépnek fel a rasszista, idegengyűlölő, szélsőjobboldali szervezetek, gyűlöletre uszítva EU-s zászlót égetnek, fontos politikai üzenet, hogy az együttműködő baloldali szervezetek egy szociális Európában, az alapvető szociális és demokratikus jogokat garantáló Európai Unió keretei között keresik a megoldást a gazdasági válságra. Csak így lehet széleskörű baloldali összefogást szervezni, ami elengedhetetlen a jelenlegi kormány leváltásához.”

Megint mások azt mondják, hogy a jelenlegi időszakban a termelő eszközök, bankok, a tervezés feletti demokratikus és népi ellenőrzésre kell törekedni.  De vajon engedi-e a tőke, hogy az alapvető kérdést, a tulajdonviszonyokat bárki is ellenőrizze? Vajon lehet-e ilyen mértékű ellenőrzés úgy, hogy közben az államhatalom a tőke kezében van?

A válasz nyilvánvalóan az, hogy nem. A tőke ilyen mértékű változást nem enged. Ezért téves, káros, sőt bűnös dolog az embereket ebben a hitben éltetni.

Elvtársak!

S, végezetül a közösségi társadalomról.  A Munkáspárt Új Programja két fogalmat használ, szocializmus és közösségi társadalom. Szocializmusnak nevezzük azt a társadalmi rendszert, amely 1989 előtt Magyarországon és számos más szocialista országban létezett.

Közösségi társadalomnak nevezzük az a társadalmat, amelyet a jövő megoldásaként felvázolunk. A szocializmus és a közösségi társadalom alapvető osztálytartalmát tekintve azonosak. A különbség abban van, hogy a jövő közösségi társadalma hasznosítja a 20. századi szocializmus tapasztalatait, kijavítja annak hibáit és tévedéseit.

A közösségi társadalom ismérvéinek felvázolása fontos elméleti és gyakorlati kérdés. Az elmúlt évtizedekben nem egyszer mondták a svéd társadalomról, hogy ez már a szocializmus, nem is érdemes tovább menni. De vajon szocializmus-e a svéd modell? A mi megítélésünk szerint nem az. A közösségi társadalomnak három világos ismérve van.

A közösségi társadalom az emberek olyan közössége, amelyben a termelő eszközök a többség, a munkások, a dolgozók kezében vannak, ahol a dolgozó nép gyakorolja a politikai hatalmat, ahol átfogó tervgazdálkodás van, és az emberek munkájuk szerint részesednek a megtermelt javakból.

Elvtársak!

Mi a teendő? – tette fel a kérdést Lenin 1901 őszén. Az igazsághoz tartozik, hogy a kérdést először Nyikolaj Csernisevszkij tette fel 1863-ban, de ennyi plagizálást elnézhetünk Leninnek, és persze, magunknak is. A kérdés ma is ugyanez: mi a teendő? Что делать?

Alapvető feladatunk a kommunista párt megőrzése és erősítése. A magyar munkásmozgalom legnagyobb vívmánya 1990 óta a marxista kommunista párt, a Magyar Kommunista Munkáspárt újjászervezése volt. Nem véletlenül a tőkés erők ezt a pártot igyekeznek minden erővel szétzúzni. Hol betiltással fenyegetőznek és állambiztonsági zaklatással, mint a 90-es évek elején. Hol a pártot igyekeznek szétszakítani, mint az elmúlt években tették. Hol a jogi eszközökkel, bírósági perekkel igyekeznek megtörni, mint manapság.

Mi a teendő?

Türelmesen magyaráznunk kell a dolgozó embereknek, hogy a munkanélküliség, a szegénység, a bizonytalanság oka maga a tőkés rendszer. A tőkés rendszer pártjaitól nem várhatnak ajándékot, hiszen ők nem akarják megváltoztatni a kapitalizmust. Az a miénk, amiért megküzdünk.

Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy nem szabad felülni a hamis prófétáknak, a tőkés kormányokkal békét kötő szakszervezeti arisztokráciának, a Szolidaritás típusú mozgalmaknak és a szociális partnerséget hirdető más álbaloldali szervezeteknek.

Ott kell lennünk mindenütt, ahol dolgozó emberek vannak. Segítenünk kell nekik kis és nagy dolgokban. Megértetni velük, hogy számíthatnak ránk. A Munkáspártnak nincsenek a dolgozók érdekeitől eltérő érdekeik. Nekik akarunk jobb életet, és ennek csak egy útja van: a tőkésrendszer legyőzése, olyan rendszer teremtése, ahol az ember a fontos, és nem pénz.

Fel kell készülnünk politikailag, emberileg, szervezetileg arra a pillanatra, amikor a magyar dolgozók hozzánk fordulnak. Lehet, hogy ez holnap lesz, lehet, hogy holnapután, de be fog következni.

A közösségi társadalom számunkra nem ábrándkép, nem „az ígéret földje, melynek eléréséig nemcsak egy nemzedéknek kell elpusztulnia a proletárélet sivatagában”, ahogy Kun Béla  írta 1918-ban. A közösségi társadalomért való küzdelem a ma feladata.

Lenin bolsevikjai nem voltak sokan 1917-ben, de tudták, hogy mit kell tenni, amikor eljön a helyzet.

Mi sem vagyunk sokan, de tudjuk, mit kell tenni, amikor már sem a konzervatív polgári erők, sem a szociáldemokraták nem képesek választ adni a tőkés válság kérdéseire. Mi tudjuk, és cselekedni is fogunk.

---

[1] Zbigniew Brzezinski. Strategic Vision. America and the Crisis of Global Power. 4. old. Basic Books, New York, 2012.

[2] Új Iránytű. MSZP Programtanács vitairata. http://www.mszp.hu/dokumentumok

[3] U.o.

[4] V. I. Lenin. Összes Művei. 39. kötet. 109. oldal. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973.

Akadályozzuk meg a veszprémi kilakoltatást!

S O S KILAKOLTATÁSI FELHÍVÁS
A „Fehér Kéményseprők” Társadalmi Szervezetek Szövetsége akcióra hívja az otthonvédő csoportját, mert Ingatlan kiürítésre kerül sor a Korona Credit Jelzáloghitel Zrt. végrehajtást kérő alvállalkozója részére! Egyúttal birtokbaadás történik a Császti Ferenc Végrehajtói Kamara alelnök feleségének Szunics Ildikó végrehajtó közreműködésével Veszprémben
Baláca u. 26. szám alatt 2012. 03. 08. csütörtök 11. 00 órai időpontban.
Az eljárásra a végrehajtó rendőri erőt kért, valamint szükség esetén lakatos és szállítómunkások igénybevételével folytatja le!
A rendőri erő kirendeléséről hivatalból intézkedett a végrehajtó!
VÁRUNK MINDEN OTTHONVÉDŐT, DEVIZAHITELEST
Veszprémben a Baláca u. 26. szám alatt 2012. 03. 08. csütörtök egy órával előbb 10.00 órai időpontban, hogy jelenlétükkel segítsük a rablás megakadályozását.
Nagyon fontos információ:
A családdal él a két bottal közlekedő mozgássérült 82 édesanya, aki még cukorbeteg is.
Tudni kell azt is, hogy Debreczenyi János polgármesterrel közösen 2010. április 21-én a Fehér Kéményseprők szövetsége meghiúsította kilakoltatást, ahol személyesen jelent meg Horváth Zsolt, a hatos választókerület április 11-én újraválasztott Fidesz– KDNP-s országgyűlési képviselője és Debreczenyi János, Veszprém Fidesz–KDNP-s polgármestere is. Horváth azt mondta, jelenlétüket figyelmeztetésnek is szánják azoknak, akik szorult helyzetbe jutott állampolgárokat akarnak lehetetlen élethelyzetbe hozni. – Tapasztalataim szerint
pénzügyi szervezetek alakultak arra, hogy kihasználják ezeket, az állapotokat, s így gazdagodjanak meg mások rovására – közölte a képviselő.
Akkor sikerült a tulajdonosát megmenteni a kilakoltatás elől, mikor a hitelező képviselője végrehajtóval és rendőrökkel próbálta meg kilakoltatni a családot. Most is ebben bízva kérünk minden aktivistát, hogy segítsen megakadályozni a bűncselekménnyel elkövetett kilakoltatást!
Jelen pillanatban, megszámolhatatlan esetben folyik büntető eljárás a Korona Credit Jelzáloghitel Zrt. És társai ellen, akik szándékosan olyan előnytelen hitelszerződéseket kötöttek, ahol az ingatlan tulajdonszerzése volt a cél! Ennek ellenére a végrehajtó asszisztál a bűncselekményben, mert a végrehajtó a király, minden törvény felett áll!
GYERE, SEGÍTS! MERT MA Ő! HOLNAP TE LESZEL SORON!
Telefonon információ: 06-20-399-5821

Öttagú családot készülnek kilakoltatni Rákospalotán

2012. március 04. vasárnap, 06:24

Három kiskorú gyermekes családot készülnek kilakoltatni Budapest XV. kerületében, Rákospalotán – adta hírül vasárnap a Magyar Szociális Fórum az érintettek segítségkérése alapján.
Buti Ferencet, feleségét és gyermekeiket március 12-én 11.00 órakor akarják az utcára tenni Pozsony u. 17. fsz. 4. sz. alatti önkormányzati lakásukból, mert 169.500 forinttal tartoznak. A kilakoltatást ugyanaz a Palota Holding akarja végrehajtani, amely a 73 éves ugyancsak rákospalotai asszonyt lakoltatta volna ki, míg a XV. kerületi alpolgármester pénteken fel nem függesztette az eljárást, és belső vizsgálatot rendelt el.
Buti Ferencné több mint egy évig munkanélküli volt, és csak március 1-től sikerült újra elhelyezkednie. Férje szerény keresetéből tartották fenn magukat és segítenek férjének szülein is, mert őket már ki is lakoltatták a XV. kerületben.
„Kétségbe vagyunk esve, csak fenyegetőzést, lenézést, ellenszenvet tapasztalunk az önkormányzat részéről! Azt mondták, a postán olcsó a papírdoboz a költözéshez! De a legrosszabb, hogy el akarnak választani a gyermekeinktől” – írta az asszony az MSZF-nek küldött segítségkérő levelében.
Simó Endre, az MSZF szervezője vasárnap reggel e-mailes és fax-üzenetben kérte László Tamás polgármestertől (FIDESZ-KDNP), hogy – Laskáékhoz hasonlóan – a háromgyermekes Buti család kilakoltatását is vegyék le a napirendről, vagy pedig biztosítsanak nekik másik lakást. „Megint számítok az Ön humánus intézkedésére” – írta a szervező.+++

(Butiék telefonszámát az MSZF-től kérhetik az újságíró kollégák.)
A korábbi rákospalotai kilakoltatási ügy megtalálható: www.mszfszk.hu

Vajnai és társai-kerekasztal, Kapolyival és Mesterházyval súlyosbítva, leöntve uniós és NATO-mázzal: ehhez a "baloldalhoz" nincs közünk

Egy lépés balra, két lépés jobbra

Az elmúlt napokban a sajtó tele volt a Baloldali Kerekasztalról szóló hírekkel. Nyilatkozott az MSZP, hogy részt vesznek, majd gyorsan nyilatkoztak, hogy mégsem. Ugyancsak nyilatkoztak a Demokratikus Koalíció képviselői is, hogy ők sem. A Munkáspárt vitát javasolt e pártoknak, de azok nem kívánnak a Munkáspárttal egy asztalhoz ülni, mondván, hogy a Munkáspárt szélsőséges, ellenzi a kapitalizmust, a NATO-t, az EU-t, amit viszont ők szeretnek. A Munkáspárt azt javasolta: ne kapkodjunk, azt keressük, ami összeköt, és ne azt, ami elválaszt! A végén az MSZDP is és a többiek is megadták magukat az MSZP-nek. A baloldali együttműködés azelőtt ért véget, hogy elkezdődött volna. Nézzük, mi is történt!

Szülőatya az MSZDP

Az MSZDP január végén kezdeményezte, hogy az MSZDP, a Munkáspárt, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal képviselői üljenek össze egy tanácskozásra, hangsúlyozva, hogy az MSZDP „vár minden baloldali pártot és szervezetet, akik nyitottak az új megoldások és az együttműködés felé, hogy hatékonyan tudjunk együtt dolgozni egy új baloldali politika mentén.”

A Munkáspárt Elnöksége 2012. január 31-i ülésén úgy döntött, hogy a Munkáspárt vegyen részt, és Kovács István, az Elnökség tagja képviselje pártunkat. Mérlegeltük az elmúlt 20 év negatív tapasztalatait, az egyes pártok tőlünk eltérő politikáját, a Munkáspárttal szembeni fellépéseiket. Mérlegeltük azt is, hogy az MSZP vagy a Demokratikus Koalíció megjelenése ezen a fórumon problémát vethet fel, hiszen polgári pártokról van szó. Ennek ellenére azt mondtuk: próbáljuk meg!

2012. február 2-án, Budapesten sor került az első találkozóra.  Az MSZDP által készített jegyzőkönyv szerint a ”jelenlévők egyetértettek abban, hogy szükség van egy építkező jellegű baloldali párbeszédre. Ennek érdekében készek erre és kompromisszumkészségüket is kifejezték. Megegyezés jött létre a párbeszéd folytatására, és az alapelveket illetően.”

Vitáztunk, de nem álltunk fel

Az első találkozó nyomán felmerült több problémás kérdés, amit a Munkáspárt természetesnek tartott, tekintettel arra, hogy egy új folyamatról van szó.

Az egyik ilyen kérdés maga az időpont. Az első találkozón megállapodás született arról is, hogy a következő találkozóra február 13-án kerüljön sor. A Munkáspárt jelezte, hogy megítélésünk szerint az előrelépéshez időre, türelemre van szükség, ezért korainak tartottuk a februárt. Mivel a többiek ragaszkodtak hozzá, végül a Munkáspárt is tudomásul vette. Rajtunk ne múljon!

A másik ilyen probléma a napirend. A Munkáspárt 2006 számos olyan konkrét kérdést akart elfogadtatni, amelyek a saját politikájuk megjelenítését szolgálták. Ilyen ötlet volt, hogy működjünk együtt a munkatörvénykönyvével kapcsolatos népszavazásban. Utólag nézve már ez sem szolgálta az előrelépést, hiszen köztudott, hogy a Munkáspárt nem ért egyet ezzel. Javasoltuk, hogy olyan kérdésekről essék szó, amelyekben előzetesen egyetértünk. Ha ilyen egyetértés nincs, vitassunk meg mindent, amit az egyes pártok felvetnek. Az MSZDP körültekintően járt el ebben a kérdésben, és sikerült a napirendben megállapodni.

A harmadik kérdés a további részvevőket érintette. Az esetlegesen meghívandó szervezetek köréről február 2-án esett szó, de ebben nem született megállapodás. Magánszemélyek meghívásának gondolata is elhangzott, de ebben sem született megállapodás. A Munkáspárt itt is messzemenő kompromisszumra törekedett. Jeleztük: „Ha az MSZDP küldi ki a meghívásokat a saját nevében, úgy tisztelettel kérjük az előzetes tájékoztatást. Tekintettel arra, hogy eddig csupán egy találkozó volt, a Munkáspárt számára ez a megoldás elfogadható lenne. A Munkáspárt a jelenlegi szakaszban ellenzi magánszemélyek meghívását a szervezetekkel azonos minőségben.” Miért elleneztük a magánszemélyek meghívását? Nos, azon egyszerű oknál fogva, hogy mi komolyan gondoltuk a baloldali együttműködést. Készek voltunk szervezeti és anyagi erőinkkel részt venni e folyamatban. Bármennyire is fontos lehet egy-egy magánszemély, nem hasonlítható össze egy párttal vagy más szervezettel.

A második találkozóra végül is 2012. február 16-án került sor. Számunkra váratlanul megjelent az MSZP. Annál is inkább váratlanul, mert előtte, az MSZDP, mint szervező írásban közölte, hogy senki más nem lesz ott, csak azok, akik az elsőn is ott voltak. A Munkáspárt képviselője most sem állt fel, bár megtehette volna, hiszen a szervezők megszegték a megállapodást. A Munkáspárt tudomásul vette az MSZP megfigyelői jelenlétét.

Megszülettek az első megállapodások is. Döntöttünk a kerekasztal megalakulásáról. Döntöttünk a lehetséges vitapontokról, így a jövőbeli együttműködés stratégiai elméleti és politikai kérdései megvitatása, a demokratikus jogállam védelme, új szociális védőháló kiépítése, a baloldali és demokratikus pártok, nyomásgyakorló csoportok és személyek politikai fellépése (közös akciók, választási együttműködés).  A jegyzőkönyvbe bekerült egy csalóka pont is: „az integrációs folyamatok támogatása”. Ezt a Munkáspárt is el tudta fogadni, mivel nem a NATO-ról, nem az EU-ról volt kimondottan szó. Utóbb kiderült, hogy itt volt a kutya elásva.

Szocialista zsarolás

Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, aki megfigyelőként volt jelen, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy jelentést tesz az MSZP vezetésének, de elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZP valamilyen formában részt vegyen e munkában. És ekkor érdekes fordulat történt. Az MSZP vezetése, az elnöksége és a frakciója együttesen nagyon gyorsan kijelentette, hogy semmilyen baloldali fórumon nem vesz részt, ahol olyan párt van, aki nem fogadja el az EU-t és a NATO-t, és egy sor más dolgot, ami az MSZP-nek fontos. Magyarán az MSZP nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni a Munkáspárttal.

A Munkáspárt reagált az MSZP beavatkozására. Értetlenségünket fejeztük ki. Az MSZP olyan témákat kért számon, amelyek megítélésünk szerint nem tartoznak a baloldaliság fogalmához. Az EU és a NATO, az „euroatlanti értékek” elfogadása, amelyet az MSZP a Munkáspárttól kér számon, nem baloldali érték. Az „új Negyedik Köztársaság” felépítése sem általános baloldali érték, hanem egyes pártok, mondjuk az MSZP és a Vajnai-féle társaság politikai törekvése. Az MSZP beavatkozását visszautasítottuk.

Munkáspárt: ne adjuk fel!

Az MSZP zsarolását látva a Munkáspárt február 21-én levelet küldött minden pártnak, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy már is vannak jó tapasztalatok, ezek mentén kellene tovább menni, és nem az elválasztó elemeket keresni. Helyesnek bizonyult például, hogy igyekeztünk elválasztani azokat a kérdéseket, amelyekben lehetséges közös nevezőre jutni, azoktól, amelyekben a pártok sem ma, sem holnap nem fognak egyetérteni. Jelentős mértékben az MSZDP diplomáciai érzékének köszönhető az is, hogy a kapitalizmus általános elutasítása és a kormányváltás két eltérő koncepciója az első két találkozón megfért egymással.

Nem hallgattunk a negatívumokról sem. Az első két találkozón az is nyilvánvalóvá vált, hogy a viszonylag gyors ütemű munka mellett nagyon gyorsan eljutunk azokhoz a kérdésekhez, amely az elmúlt két évtizedben mindig megoldhatatlanok voltak. Ilyen kérdés az, hogy mit tekintünk baloldaliságnak. A Munkáspárt a Baloldali Kerekasztal esetében kész volt minden fél önértékelését tudomásul venni. Vagyis, ha valaki baloldalinak tekinti magát, jöjjön!  Az MSZP viszont csak azokat tekinti baloldali partnernek, akik lényegében az ő politikáját elfogadják.

A harmadik nagy kérdés, hogy létezhet-e az MSZP-től független baloldali együttműködés. A Munkáspárt meggyőződése az, hogy igen, létezhet. Ma egyre többen vannak Magyarországon olyanok, akiknek kárt és bajt okoz a kapitalizmus, és csalódtak minden parlamenti pártban, legyen az konzervatív, szocialista vagy liberális. Ezek az emberek változást akarnak. Sokan válnak a jobboldali radikalizmus követőivé, de messze nem mindenki. Az is tapasztalható, hogy sokan kezdik felismerni a jobboldali radikalizmus álságos arculatát.

A baloldali együttműködésnek nem arra kell épülnie, hogy egyik vagy másik pártot támogassa. A baloldali együttműködésnek szellemi, politikai és szervezeti kereteket kell adni mindazon erők közös fellépéséhez, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben a tőke, a pénz uralma ellen vannak.

Emlékeztettük a pártokat az elmúlt 20 év tapasztalataira. Az elmúlt 20 esztendőben az MSZP azokat tekintette baloldalinak, akik az MSZP politikáját hajlandóak voltak elfogadni, sőt, támogatni az MSZP-SZDSZ-kormányokat.  Egy koalíciós kormány politikájának támogatása messze túlmutat a baloldaliság követelményein.

Még egyszer kifejeztük készségünket a kompromisszumra. A Munkáspárt – felismerve a Baloldali Kerekasztal fontosságát –, minden fenntartását félretéve hajlandó volt tudomásul venni az MSZP jelenlétét a Baloldali Kerekasztalon. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy az MSZP részvételét olyan feltételek elfogadásához köti, amelyek nyilvánvalóan elfogadhatatlanok a Munkáspárt és sok más potenciális résztvevő számára.

Még valamire felhívtuk a pártok figyelmét. A Munkáspárt elnöke külön is találkozott ez ügyben Schmuck Andorral, az MSZDP főtitkárával. Jeleztük, hogy legyünk reálisak. A baloldali pártok, beleértve a Munkáspártot is, gyengék, és milliónyi gonddal küszködnek. A Munkáspárt azonban egy létező országos erő, amit nem mindenki mondhat el magáról. A legutóbbi választásokon a Munkáspárt egyedül ért el annyit, amennyit az összes többi baloldali szervezet együtt. Schmuck úr is jelezte, hogy tudják: a Munkáspártnak van tekintélye, erkölcsi tartása, és van szervezeti hálózata. Az MSZDP főtitkára elmondta, hogy nekik nagy terveik vannak a pártjuk bővítésére. Végül a Munkáspárt elnöke kijelentette: nekünk van világos elvi iránytűnk. A kerekasztal első találkozóinak iránya egybeesik a mi terveinkkel, s megyünk együtt mindaddig, amíg a fő irányok legalább hasonlóak. Nem engedjük magunkat zsarolni.

Felhívtuk a pártok figyelmét, hogy most az MSZP zsarolja a baloldali pártokat, kijelentve, hogy csak olyan fórumokon vesz részt, ahol nincs jelen a Munkáspárt. Ez a taktika az elmúlt 20 évben semmi jót nem hozott ezeknek a pártoknak. Az MSZP most megint a saját politikájának rendeli alá azokat a szervezeteket, amelyek ezt hajlandóak elfogadni. Ez sem fog semmi jóval kecsegtetni.

A levelünkben világosan leírtuk: „a Munkáspárt támogatta az MSZDP javaslatát a baloldali kerekasztal megteremtésére. A Munkáspárt minden előfeltétel nélkül, bárkivel kész erről tárgyalni a jövőben is. Ugyanakkor nem tárgyalunk senkivel, akik az embereket akarják félrevezetni és becsapni.”

Két lépés jobbra

Világossá vált, hogy az MSZP a tárgyalások minden rezdüléséről azonnal értesül. Az MSZP a Népszabadságon keresztül azonnal nyilvánosságra is hozta az új fejleményeket és a maga módján igyekezett az eseményeket befolyásolni.  A pártok között az MSZP szócsöve a Vajnai-féle párt volt, amely szinte szó szerint ismételgette az MSZP kijelentéseit.

A pártok abban állapodtak meg, hogy február 23-ig véglegesítik a következő találkozón aláírandó közös nyilatkozat szövegét. Az MSZDP elküldte a véglegesnek szánt tervezetet, amelyben az eredetileg csupán az integrációról szóló rész jelentősen kibővült: „Magyarország nemzetközi kötelezettség-vállalásainak tiszteletben tartása. A BAKA a szociális és demokratikus alapjogok védelmére alapozza az együttműködést, az európai integráció, a Szociális Európa híve. Nem vállal közösséget olyan szervezetekkel és személyekkel, amelyek közös céljaikkal ellentétes politikát folytat.”

Magyarul ez azt jelentette, hogy fogadjuk el az EU-t, a NATO-t, és minden mást, amit a Munkáspárt soha sem fogadott el.

A Munkáspárt Elnöksége február 23-án válaszolt: „A tervezetbe sajnálatos módon olyan elemek is kerültek, amelyek a jelenlegi helyzetben szükségtelenül élezik a vitát, és kérdőjelezhetik meg a további együttműködés lehetőségét. A Munkáspárt megítélése szerint nincs szükség arra, hogy baloldali pártok megerősítsék „nemzetközi kötelezettség-vállalásaink tiszteletben tartását.” Ez ugyanis egyaránt jelenti a NATO, az EU támogatását, sőt olyan magyar-amerikai biztonsági egyezmények „tiszteletben tartását”, amelyek éppen a demokráciát sértik.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az EU-t illetően eltérőek a véleményeink. Mi nem kérjük Önöktől, hogy fogadják el a mi álláspontunkat. Mi azt javasoljuk, hogy találjunk kompromisszumot.

Javaslatunk: hagyjuk el az első oldal utolsó bekezdését és helyére az alábbi mondat kerüljön, ami lehetővé tenné, hogy a Munkáspárt elfogadja az egész dokumentumot: A BAKA a szociális és demokratikus alapjogok védelmére alapozza az együttműködést Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt.”

Ha ez nem kompromisszum, akkor mi az? Nos, öt perc alatt kiderült, hogy sem az MSZDP, sem a Vajnai-féle társaság, sem a többiek nem akarnak megegyezést. Vajnai válaszlevele világosan tükrözte, hogy mi is érdekli őket: „Olyan időszakban, amikor egyre erősebben lépnek fel a rasszista, idegengyűlölő, szélsőjobboldali szervezetek, gyűlöletre uszítva EU-s zászlót égetnek, fontos politikai üzenet, hogy az együttműködő baloldali szervezetek egy szociális Európában, az alapvető szociális és demokratikus jogokat garantáló Európai Unió keretei között keresik a megoldást a gazdasági válságra. Csak így lehet széleskörű baloldali összefogást szervezni, ami elengedhetetlen a jelenlegi kormány leváltásához.”

A Munkáspárt Elnöksége nyilatkozatban zárta le az ügyet. „A Munkáspárt sajnálattal veszi tudomásul, hogy az említett pártok megadták magukat az MSZP-nek, és a mögötte álló tőkés köröknek. Ezzel ismét lehetetlenné tették a baloldali erők tőke-ellenes összefogását. Munkáspárt nélkül ugyanis nincs baloldali összefogás.”

Okosabbak és erősebbek lettünk. Először, az elmúlt napok megmutatták, hogy az emberek értékelik és becsülik a Munkáspárt következetes elvi politikáját. Nem azt várják, hogy mi is feküdjünk le az MSZP-nek és általában a tőkének, hanem azt, hogy küzdjünk ellenük. Másodszor, azok, akik a baloldali együttműködést sürgetik, láthatták, hogy a Munkáspárt akarta, a többiek nem akarták. Harmadszor, az MSZP és a Demokratikus Koalíció nagy erejű támadása jelezte, hogy tudják: a Munkáspárt lényeges politikai erő. Lehet, hogy nem vagyunk a parlamentben, lehet, hogy szegények vagyunk, de annak mértékében, ahogy a helyzet romlik, s sem a konzervatív, sem a szociáldemokrata-liberális pártok nem tudnak megoldást, úgy nő a Munkáspárt potenciális befolyása. Csak idő kérdése, hogy az emberek mikor bízzák a gondjaik megoldását a Munkáspártra.