Névtelen fenyegető leveleket kapott a dobozi Munkáspárt vezetője, Klimó Lajosné Békési Róza, amelyekben a levélírók három napot adtak neki arra, hogy eltávolítsa az általa gondozott virágokat és koszorúkat a dobozi szovjet hősi emlékműről. Egyben megígérték neki, hogy ha még egyszer koszorúzni merészel, meg fogja látni a csillagokat. Továbbá felszólították arra, hogy a kommunista "felszereléseket" (??? - a szerk.) távolítsa el a házából, mert azért külön kívánnak számolni vele. A három nap eltelt, természetesen nem történt semmi, a felszerelések, a virágok és a koszorúk maradtak a helyükön, az emlékművön elhelyezett vörös csillagot azonban már nem láthatja, mert azt vasárnap hajnalban ismeretlen tettesek eltávolították a helyéről. Internetes hálószemünk a helyszínen járt.
***
Szombat este a békéscsabai Jobbik "A Kossuth tér visszatér - Szabadságot a politikai foglyoknak!" címmel rendezvényt tartott Békéscsabán, a Kossuth téren, ezen jelen volt Hegedűs Loránt, "a nemzet lelkésze", és felesége, Hegedűsné Kovács Enikő jobbikos országgyűlési képviselő. A politikai foglyok alatt a szervezők természetesen Budaházy Györgyöt értették. A rendezvény este kilenc óráig tartott. Ezt követően, szombat éjjel és vasárnap hajnal környékén a községházával szemben lévő szovjet hősi emlékmű tetején lévő vörös csillag eltűnt a helyéről. Az emlékmű aljára pedig festékszóróval "Szabadságot Budaházynak" feliratokat helyeztek el. Az emlékművön lévő, a hős szovjet felszabadítókra emlékező magyar és orosz nyelvű szöveget szintén igyekeztek olvashatatlanná tenni. A rendőrség vasárnap jelezte a dobozi polgármesternek, mi történt. A csillag törmelékeit hajnalban összesöpörték, a Budaházyról szóló feliratokat eltávolították, és a szovjet katonákra vonatkozó szöveget is megtisztították. A rendőrség megkezdte a nyomozást.
A békéscsabai Jobbik nemzeti hírportálja, a www.sokkaljobb.hu azonnal megjelentetett egy közleményt ezzel kapcsolatban, amely így szól:
"Megsérült” a dobozi vörös csillag
Az úgynevezett rendszerváltozás óta rengeteg híradás, hatalmas sajtópolémia volt már a híres–hírhedt dobozi vörös csillagos emlékművel kapcsolatban.
Az 1956-os forradalmat követően Doboz bolsevik vezetése elhatározta, hogy felhívja magára a nagy Szovjetunió figyelmét, és megörökíti a „felszabadítók” emlékét. Azokét a felszabadítókét, akik maguk is megszállásként aposztrofálták azt a szégyenteljes eseményt, amikor letarolták Magyarországot és annak népét! Begyűjtötték az értékeket, főleg az órákra szakosodtak, és megerőszakolták a magyar lányokat és asszonyokat. Ezt az eseményt magyar iskolákban az átkosban felszabadulásnak tanították, és piros betűs ünnep volt április 4-e.
A szobor építése „közadakozásból” és „közmunkában” történt. Egy idős dobozi 56-os elmondta, hogy neki például egyhavi bérét kellett felajánlani erre a célra.
Szeretik azt hazudni az emlékmű pártolói, hogy szovjet áldozatok vannak az emlékmű alatt! Ha ez igaz lenne, akkor a temetőben a helye a csontoknak, nem egy szörny alatt! Ugyanez vonatkozik természetesen a budapesti Szabadság téren a válság ellenére sok millióért őrzött szörnyre is!
Elkövetkezett az úgynevezett rendszerváltozás. Doboz lakossága hosszú éveken keresztül polgármesterévé választotta a volt tanácselnököt, akinek - mint régi bolsevik motorosnak - persze, hogy szívügye volt ez a förmedvény.
Amikor végre fideszes polgármestere lett a nagyközségnek, azt hittük, változás történik, és végre elbontják Dobozon is a vörös csillagos „emlékművet”! Nem ez történt. Mindössze annyi változott, hogy átfestették egy árnyalattal világosabbra, narancsszínűre, így a mű maradt!
A hét végén, valószínűleg szeptember 17-éről 18-ára virradó éjszaka, a 2006-os Kossuth téri tüntetések 5. évfordulóján, eddig ismeretlen tettes vagy tettesek „sérülést” okoztak a dobozi vörös csillagos emlékművön. A nyomozás valószínűleg hetekig el fog tartani, ami lefoglalja majd a rendőri erőket! Addig is, amíg számos környékbeli hazafit fognak kifaggatni a történtekkel kapcsolatban, lehetősége lesz az illetékteleneknek arra, hogy zavartalanul végezzék a betakarítást a más termőföldjén, és fosztogassák a tanyákat!
Emlékeztető: „…Ami ezelőtt a tied volt, az most a másé. Ami ezelőtt jó volt, az most rossz. Ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami ezelőtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szocializmus.” (Wass Albert: Elvásik a veres csillag)
***
Hétfő délután van, Dobozon vagyunk, a Marx utcában. Aki Csabáról érkezik ide, arra kényszerül, hogy ezen az utcán haladjon végig. Aki pedig majd Sarkadra akar menni, a Vörös Hadsereg úton juthat el Képíró Sándor volt csendőr százados és jogász temetésére, amely szombaton lesz.
A Marx utca tehát Sarkad felé a Vörös Hadsereg úton folytatódik (közben van Kossuth utca is). Dobozon azonban egyéb utcanevek is vannak, amelyek - fogalmazzunk így - legalábbis vitatottak. Egyelőre azonban az emlékmű előtt állunk, amelynek tetejéről valóban hiányzik a vörös csillag. Az elmúlt húsz évben valóban rengetegen kísérleteztek azzal, hogy eltávolítsák: a MIÉP-től kezdve a Jobbikon át - de a csillag maradt. 2011 szeptemberéig.
Járjuk a falut, és ismerkedünk az utcanevekkel. Marx és a Vörös Hadsereg ugye már adott, a Kun Béla utcában azonban minden igyekezetünk ellenére nem lehet érdemi fotót készíteni, mert a körülbelül negyven ház közül kettő homlokzatán olvashatók a Kun B. betűk, de annyira aprók, hogy csak az alattuk lévő házszám látszik igazából. Sallai Imre és Fürst Sándor neve szintén megvan, de Ságvári Endréé, Kulich Gyuláé és Hámán Katóé is. A November 7. utca pedig éppen a Vörös Hadsereg útjába torkollik bele. Doboz 104 utcájának egytizede kommunisták nevét viseli. 2011-ben is.
A faluban a korábbi választásokon kiugróan jól szerepelt a Munkáspárt. 1990 és 1998 között rendre tíz százalék szavazatot kapott a megyei lista (1994-ben közel húszat, igaz, akkor a dobozi polgármester, Szatmári János indult egyéniben a párt színeiben, és az ő neve meghúzta a listát is), de még 2002 tavaszán is megvolt az öt százalék. 2002 őszétől már csak egy-két százaléknyi szavazat érkezett, a 2009-es brüsszeli választáson pedig mindössze hét darab. (Figyelmeztető jel volt, hogy a legutóbbi két parlamenti választáson a választókerületben nem sikerült jelöltet állítani, legutóbb pedig már megyei lista sem volt.) Szatmári Jánost háromszor választották meg polgármesternek, 2006 óta viszont fideszes vezetés van Dobozon.
Klimó Lajosné Békési Róza, a dobozi Munkáspárt elnöke, egyszerűen nem tudja megérteni, hogy akár ő, akár a vörös csillag kinek ártott. Ami őt illeti, kapott egy levelet, természetesen ismeretlen feladótól, amelyben arra szólítják fel, hogy még egyszer ne merje megkoszorúzni az emlékművet, mert megláthatja a csillagokat; másrészt felszólítják arra, hogy a lakásában lévő kommunista felszereléseket (valószínűleg a Kádár-képekről és a Munkáspárttól kapott kitüntetéséről lehet szó) három napon belül távolítsa el. A 76 éves asszony, aki már járni is igen nehezen tud, mert évtizedeket dolgozott a kórházban, és a megfeszített munka miatt a lábai már sokszor fájnak, különösebben nem izgatta magát emiatt, és jól tette, mert az ígéretekkel szemben senki nem kereste fel. A vörös csillag azonban, amely az emlékmű tetején volt, és amely emlékműhöz ő több mint tíz éve hordja a virágokat, vasárnap óta nincs a helyén. Április 4-én és november 7-én mindig megkoszorúzta az emlékművet, vagyis a vállalt feladatát teljesítette.
– Ma reggel tudtam meg, hogy a csillagot leverték. Nem tudom, hogyan csinálták, de nem egy ember volt, az biztos. És szerintem doboziak voltak – mondta internetes hálószemünknek. – Korábban az újságban azt olvastam, hogy ezt a förmedvényt el kell innen pakolni. Hát pakolják! Vigyék el a hátukon. Nem tudom, hányan lehettek, de még mosolyogtam is magamban, mert az emlékmű környéke tele volt egy csomó tyúktojás nagyságú csillagdarabbal. Nem tudom, miből volt a csillag, de biztos, hogy nem vasból, mert olyan volt, mint a habkő. Annak a leveréséhez nem volt szükség baltára vagy másra. Én csak azt kívánom nekik – azoknak, akik ott voltak –, hogy csak akkor tudjanak élvezni, amikor emlékműveket és síremlékeket gyaláznak meg. Több élvezete ne legyen az illetőnek az életében, csak ami ott volt.
– Én nem tagadom meg a pártomat, ebbe a pártba léptem be, máshova nem fogok senkinek a kedvéért belépni. Amíg élek, ez így lesz, a párttagkönyvemet pedig nyugodtan helyezzék el a koporsómba. Nem olyan kommunista vagyok, hogy engem bántani kelljen, mert én senkit nem bántok. Én éhező családokon is segítek, amikor tehetem. Állandóan veréssel fenyegetnek már évek óta, de azért én még nem félek. Azt még csak megértem, hogy aki valami rosszat tett, azt ítéljék el, ha bűnös, de én mit tettem? Kit bántottam? Ha rajtam múlna, az egész világot magamhoz szeretném ölelni, hogy ne legyen senkinek se baja. Ilyen telefonokat kapok, hogy úgy tudjuk, jól tudsz koszorút kötni, hát kösd meg a sajátodat is, mert hamarosan szükséged lesz rá.
– Már korábban is átjártak az emberek Csabára meg Gyulára dolgozni, de most már ott sincs semmi munkalehetőség, vagy csak keveseknek. Én még a nyugdíjamból úgy-ahogy meg tudok élni, mert addig nyújtózok, ameddig a takaróm ér. Korábban is szegény emberek voltunk, de én a kicsiből most is meg tudok élni valahogy. De azok a fiatalok, akiknek lakásuk van...
– Ami volt, az elmúlt. Azt nem lehet visszahozni. De azt, ami most van, azt nem lehet sokáig bírni. Hát rabszolgák vagyunk! Sajnálom az unokámat, mert elűzték ebből az országból. Itt nem tudott boldogulni. És a másik: elvették az emberekből azt az igyekezetet, hogy dolgozni kell. Nem szeretnek már dolgozni az emberek; de nem is akarnak. A régi rendszerben azért büntettek meg valakit, ha nem dolgozott. Be is zárták. Most meg azt büntetik meg, aki dolgozni mer. Inkább menjen haza, pusztuljon éhen – több jut az uraknak. Több jut a méltóságos uraknak.
