Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének felszólalása a Magyar Szociális Fórum „Az afganisztáni háború és Magyarország. Érvek és ellenérvek” című kerekasztaltanácskozásán
Hölgyeim és Uraim!
A Munkáspárt fontosnak tartja a mai Afganisztán-konferencia megtartását. Köszönjük a
Magyar Szociális Fórumnak a kezdeményezést és a szervezést.
Az Afganisztán-konferencia azt jelenti, hogy egy fontos külpolitikai kérdésben párbeszéd
indul el a különböző politikai és ideológiai nézetek hívei, illetve a hivatalos álláspontot valló
tényezők és a hivatalos álláspontot valamilyen mértékben vitató erők között. Ez önmagában
is nagyon fontos, hiszen eddig ez nem volt jellemző.
A konferencia egyszeri és megismételhetetlen, mégis helyes lenne arra törekedni, hogy ez a
párbeszéd ne egyszeri alkalomra szóljon.
A Munkáspárt ellenzi az afganisztáni háborút, ellenzi Magyarország katonai részvételét
akár harci erőkkel, akár harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erőkkel. A
Munkáspárt ellenzi hazánk NATO-tagságát is.
Miért?
1. A NATO hivatalos érvelése szerint azért kell sok ezer katonát harcba küldeni
Afganisztánban, hogy segítsük az ottani kormányt „befolyásának erősítésében, az újjáépítés és a hatékony kormányzás megteremtésében.”
Segíteni kell annak az országnak, ahol 30 millióan élnek, ahol az átlagéletkor 18 év, de
többségük nem éri meg 45 éves kort sem. Segíteni, de nem így!
Ez a háború nem erről szól. A terrorizmus elleni fellépés csak ürügy, de nem ok. Az afgán
háborún a mai világgazdaság három legjövedelmezőbb szektora jár jól. A hadiipar, amely
ellátja fegyverrel a NATO-t is, az afgánokat is. A gyógyszeripar, mely milliárdokat keres a
most vagy később kezelésre szoruló embereken. Végezetül a kábítószer-birodalom, amit nem kell külön magyarázni.
Mi szívesen elhinnénk a hivatalos érveléseket. De Irak esetében egyszer már becsaptak
bennünket. Irakban nem volt tömegpusztító fegyver, mégis háború indult ellenük. Arról nem
is beszélve, hogy mi maradt Irakból, az ősi kultúrából, az emberiség közös értékéből azután,
hogy az USA bevonult?
2. Ez a háború teljesen értelmetlen. Az USA katonai erővel nem tudja megnyerni, a
szövetségesei pedig vonakodnak emberanyagot adni. A jelenlegi rezsim abban a pillanatban
megbukik, ahogy a NATO kivonul. Ezt történt annak idején a szovjetekkel is
3. Nem fogadjuk el azt az érvelést, hogy a mi katonáink nem vesznek részt harci
cselekményekben. Ad egy, nincs harci erő harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erők
nélkül. Ha nincs orvos, ha nincs logisztika, nincs harc sem. A HM hivatalos anyaga szerint
a ”harci támogató és harci kiszolgáló-támogató képességek megléte előfeltétele a harci erők
alkalmazhatóságának.” Így van!
4. Ellenezzük az un. polgári újjáépítésben való részvételt is. Ez nem a béke kezdete, hanem
a háború folytatása. A Nemzeti Katonai Stratégia világosan beszél: „Korunkban a katonai
erő alkalmazása túlmutat a klasszikus értelemben vett fegyveres harcon. A konfliktusok
megelőzése, kezelése és az azt követő rendezés - stabilizáció és újjáépítés - civil feladatai,
továbbá a leszerelés, lefegyverzés és reintegráció, illetve a biztonsági szektor reformja hosszú ideig igényelhetik a katonai erők közreműködését és támogatását.”
5. Afganisztánban nincsenek magyar nemzeti érdekek. Nincsenek olyan érdekek, amelyekért
milliárdokat és emberi életeket lenne érdemes áldozni.
Az előbb említett dokumentum mondja a következőket is.
„Nemzeti érdekeink érvényesítésének egyik legfontosabb helyszíne a NATO... a katonai téren kivívott hitelesség nem kizárólag a kül- és biztonságpolitika szektorában kamatoztatható, az kihathat politikai és gazdasági érdekeink érvényesítésére is.”
Magyarország részt vett a Jugoszlávia, Irak elleni háborúban, egyik területen sem
részesültünk a nagy nemzetközi pénzek elosztásából. Azt pedig nem tartjuk politikai
haszonnak, hogy az amerikai nagykövet asszony szebben mosolyog a magyar vezetőkre.
6. Ellenezzük Magyarország NATO-tagságát, mert ennek egyenes következménye az, hogy mi is háborúzunk. Így történt Jugoszláviában, Irakban, most Afganisztánban, s holnap, ki tudja, hol.
Magyarországnak nincsenek olyan érdekei, amelyeket katonai eszközökkel tudna
megvalósítani. A túlzott elkötelezettség viszont megakadályoz bennünket abban, hogy sajátos
lehetőségeinket kihasználjuk.
Hölgyeim és Uraim!
Egyetértek a Nemzeti Katonai Stratégia gondolatával, miszerint „a közvélemény fokozottan
érzékeny a saját katonai, valamint a polgári áldozatokra, ezért egy konfliktust nem elég a
hadszíntéren megvívni és megnyerni. Fontos, hogy a közvélemény azt el is fogadja.”
Mi, munkáspártiak nem vagyunk katonák vagy diplomaták. Mi az egyszerű emberek között
mozgunk, és tudjuk, hogy ők mit gondolnak. Higgyék el! Az emberek egyre jobban félnek, és
egyre jobban nem akarnak idegen érdekekért dolgozni, netán meghalni.
2011. február 16., szerda
Forradalmi emlékmenet a NOSZF emlékére: egy tőkés sem aludhat nyugodtan, amíg létezik kommunista párt
Forradalmi emlékmenettel ünnepelt az 1917-es bolsevik hatalomátvétel évfordulóján a Baloldali Front Budapesten, 2010. november 7-én délelőtt. A Magyar Kommunista Munkáspárt ifjúsági szervezetének tagjai és szimpatizánsai vörös zászlókkal vonultak november 7-e alkalmából a Szabadság téri szovjet emlékműhöz, ahol elénekelték az egykori szovjet himnuszt.
A Baloldali Front budapesti elnöke beszédében elismerte: sokat kell még dolgozniuk ahhoz, hogy a magyar társadalom elismerje: nincs más út, csak a szocializmus. A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei a 2010. évi parlamenti választásokon mindössze 5 606 szavazatot kaptak. (Hír TV, 2010. november 7., Híradó 21)
A Baloldali Front budapesti elnöke helyesen: országos elnöke, neve: Cseh Miklós
A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei... 5 606 szavazatot kaptak helyesen: 5 668 szavazatot kaptak, az 5 606 szavazat a négy területi lista (Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) összesített eredménye
Ha azt mondom, 1917, Szentpétervár, bolsevik párt, a Föld minden kommunistájában ugyanazok a gondolatok ébrednek. 93 évvel ezelőtt a távoli Oroszországban, ahol a nép nyomora soha nem látott méreteket öltött, megcsillant egy reménysugár.
A háborús szenvedésektől, a cári önkényuralomtól meggyötört orosz dolgozók világtörténelmi jelentőségű tettet hajtottak végre. A bolsevik párt vezetésével kirobbantották a történelem első győztes szocialista forradalmát, amely örökre megváltoztatta a világot.
Oroszország dolgozói magasra emelték a vörös zászlót, amely immáron nemcsak az orosz munkásságnak, hanem a világ összes dolgozójának megmutatta: van más út, nem kell és nem is szabad beletörődni a kapitalista kizsákmányolásba, a társadalmi különbségekbe.
Nem csak utópia egy olyan országban élni, ahol a vérrontást és az úri dölyfösséget felváltja a békés építőmunka, ahol a dolgozók életszínvonalának növelése nem csak demagógia, hanem valós társadalmi cél. Az 1917-es Vörös Október egy ilyen állam megteremtéséért robbant ki, amely elsöpörte a milliók nyomorára épülő, korrupt és kegyetlen cári rendszert. Helyébe pedig megteremtette a munkások, parasztok és a haladó értelmiségiek országát, a Szovjetuniót.
Vörös Október győzelme egyszerre váltott ki félelmet és bizakodást az emberiségben.
Féltek a kapitalisták, a tőkések, akik oly sok éven át kilátástalanságba és szegénységbe taszították a munkásságot, majd belekergették az emberiséget az I. világháború vértengerébe.
Bizakodtak azonban a békére és munkára vágyó dolgozók, akiknek immáron valós alternatíva volt a szocialista út, a szabadság, fejlődés és jólét útja.
Elvtársaim!
Önmagában a szocializmus eszméje kevés lett volna ahhoz, hogy Vörös Október győztesen kerüljön ki a csatából. Szükséges volt, hogy a dolgozók saját bőrükön érezzék a kapitalizmus ellentmondásait. Az orosz dolgozóknak meg kell tapasztalnia a háború kegyetlenségét, a nélkülözést, az éhínséget, és meg kellett értenie, hogy mindez a kapitalizmus lényegéből fakad.
Ahhoz viszont, hogy a dolgozó tömegeknek felnyíljon a szeme, kellett egy ember, aki mögé felsorakoztak a szocializmus hívei. Ez az ember, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ideológusa és szervezője volt. Rendkívüli képességét, széles tudását felhasználva leleplezte a kapitalista rendszer ellentmondásait, és egyúttal harcba vezette a dolgozókat a szocializmusért vívott küzdelemben.
Ő volt Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin. Akik mögötte álltak, az pedig nen más, mint a bolsevik párt tagjai.
Kedves Elvtársak!
A kapitalistáknak több, mint 70 évébe került, hogy lerombolják Vörös Október nagy vívmányát, a Szovjetuniót. Árulással, cselszövéssel, de sikerült megdönteni a szovjetek hatalmát, és egyúttal a kommunista rendszereket szerte Európában. Azt hitték a rendszerváltók, és a velük szövetséges nyugati pénzemberek, hogy 70 évnyi kommunistaveszély után megnyugodhatnak, immáron nincs meg az az erő, amely veszélyeztetné az ő hatalmukat és vagyonunkat.
De mondjuk meg nekik! Egyetlen egy kapitalista sem aludhat nyugodtan, amíg létezik a kommunista párt! Márpedig amíg a Földön a tőkés rend milliókat zsákmányol ki és teszi tönkre az élővilágot, addig lesznek ellenállók is, lesznek kommunisták, akik szembeszállnak az igazságtalansággal, a tőke diktatúrájával!
Vörös Október eszméje, a szocializmusba vetett hitünk nem ér véget 1989-el!
Hisszük és tudjuk, hogy nem ez a harc lesz a végső! Sokat kell még dolgoznunk, hogy az emberek ismét rájöjjenek: nincs más út, csak a szocializmus!
Elvtársaim!
Ne hagyjátok magatokat megtörni! A hatalom ma mindent megtesz, hogy tönkretegye a Magyar Kommunista Munkáspártot! Higgyetek töretlen hittel a szocializmusban, legyetek hűségesek a Párthoz, mentsük meg közös erővel, a magyar kommunisták pártját! Csak együtt sikerülhet!
Előre hát elvtársaim, éljen a szocializmus, éljen Vörös Október!
A Baloldali Front budapesti elnöke beszédében elismerte: sokat kell még dolgozniuk ahhoz, hogy a magyar társadalom elismerje: nincs más út, csak a szocializmus. A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei a 2010. évi parlamenti választásokon mindössze 5 606 szavazatot kaptak. (Hír TV, 2010. november 7., Híradó 21)
***
Baloldali Front helyesen: Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági SzövetségA Baloldali Front budapesti elnöke helyesen: országos elnöke, neve: Cseh Miklós
A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei... 5 606 szavazatot kaptak helyesen: 5 668 szavazatot kaptak, az 5 606 szavazat a négy területi lista (Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) összesített eredménye
***
A Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági Szövetség országos elnökének (Cseh Miklós) beszéde a forradalmi emlékmeneten
Kedves Elvtársak, Barátaink!Ha azt mondom, 1917, Szentpétervár, bolsevik párt, a Föld minden kommunistájában ugyanazok a gondolatok ébrednek. 93 évvel ezelőtt a távoli Oroszországban, ahol a nép nyomora soha nem látott méreteket öltött, megcsillant egy reménysugár.
A háborús szenvedésektől, a cári önkényuralomtól meggyötört orosz dolgozók világtörténelmi jelentőségű tettet hajtottak végre. A bolsevik párt vezetésével kirobbantották a történelem első győztes szocialista forradalmát, amely örökre megváltoztatta a világot.
Oroszország dolgozói magasra emelték a vörös zászlót, amely immáron nemcsak az orosz munkásságnak, hanem a világ összes dolgozójának megmutatta: van más út, nem kell és nem is szabad beletörődni a kapitalista kizsákmányolásba, a társadalmi különbségekbe.
Nem csak utópia egy olyan országban élni, ahol a vérrontást és az úri dölyfösséget felváltja a békés építőmunka, ahol a dolgozók életszínvonalának növelése nem csak demagógia, hanem valós társadalmi cél. Az 1917-es Vörös Október egy ilyen állam megteremtéséért robbant ki, amely elsöpörte a milliók nyomorára épülő, korrupt és kegyetlen cári rendszert. Helyébe pedig megteremtette a munkások, parasztok és a haladó értelmiségiek országát, a Szovjetuniót.
Vörös Október győzelme egyszerre váltott ki félelmet és bizakodást az emberiségben.
Féltek a kapitalisták, a tőkések, akik oly sok éven át kilátástalanságba és szegénységbe taszították a munkásságot, majd belekergették az emberiséget az I. világháború vértengerébe.
Bizakodtak azonban a békére és munkára vágyó dolgozók, akiknek immáron valós alternatíva volt a szocialista út, a szabadság, fejlődés és jólét útja.
Elvtársaim!
Önmagában a szocializmus eszméje kevés lett volna ahhoz, hogy Vörös Október győztesen kerüljön ki a csatából. Szükséges volt, hogy a dolgozók saját bőrükön érezzék a kapitalizmus ellentmondásait. Az orosz dolgozóknak meg kell tapasztalnia a háború kegyetlenségét, a nélkülözést, az éhínséget, és meg kellett értenie, hogy mindez a kapitalizmus lényegéből fakad.
Ahhoz viszont, hogy a dolgozó tömegeknek felnyíljon a szeme, kellett egy ember, aki mögé felsorakoztak a szocializmus hívei. Ez az ember, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ideológusa és szervezője volt. Rendkívüli képességét, széles tudását felhasználva leleplezte a kapitalista rendszer ellentmondásait, és egyúttal harcba vezette a dolgozókat a szocializmusért vívott küzdelemben.
Ő volt Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin. Akik mögötte álltak, az pedig nen más, mint a bolsevik párt tagjai.
Kedves Elvtársak!
A kapitalistáknak több, mint 70 évébe került, hogy lerombolják Vörös Október nagy vívmányát, a Szovjetuniót. Árulással, cselszövéssel, de sikerült megdönteni a szovjetek hatalmát, és egyúttal a kommunista rendszereket szerte Európában. Azt hitték a rendszerváltók, és a velük szövetséges nyugati pénzemberek, hogy 70 évnyi kommunistaveszély után megnyugodhatnak, immáron nincs meg az az erő, amely veszélyeztetné az ő hatalmukat és vagyonunkat.
De mondjuk meg nekik! Egyetlen egy kapitalista sem aludhat nyugodtan, amíg létezik a kommunista párt! Márpedig amíg a Földön a tőkés rend milliókat zsákmányol ki és teszi tönkre az élővilágot, addig lesznek ellenállók is, lesznek kommunisták, akik szembeszállnak az igazságtalansággal, a tőke diktatúrájával!
Vörös Október eszméje, a szocializmusba vetett hitünk nem ér véget 1989-el!
Hisszük és tudjuk, hogy nem ez a harc lesz a végső! Sokat kell még dolgoznunk, hogy az emberek ismét rájöjjenek: nincs más út, csak a szocializmus!
Elvtársaim!
Ne hagyjátok magatokat megtörni! A hatalom ma mindent megtesz, hogy tönkretegye a Magyar Kommunista Munkáspártot! Higgyetek töretlen hittel a szocializmusban, legyetek hűségesek a Párthoz, mentsük meg közös erővel, a magyar kommunisták pártját! Csak együtt sikerülhet!
Előre hát elvtársaim, éljen a szocializmus, éljen Vörös Október!
Beavatkozás helyett kereskedjünk Kubával!
Beavatkozás helyett kereskedni Kubával!
A Munkáspárt Elnöksége követeli a Kuba elleni blokád azonnali megszüntetését. Az ENSZ Közgyűlése október 26-án ismételten tárgyalja a Kuba elleni gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád kérdését. E szégyenteljes intézkedés, amely 1962 óta van érvényben, mind a mai napig akadályozza a normális gazdasági kapcsolatok kiépítését Kuba és a világ országai között. Akadálya annak is, hogy a magyar vállalkozók éljenek a kubai változások adta lehetőségekkel és megjelenjenek a kubai piacon.
Követeljük, hogy a magyar kormány vonuljon ki minden olyan akcióból, amely a törvényes kubai kormány megdöntésére irányul. Magyarországnak nincsenek sem területi követelései, sem történelmi konfliktusai Kubával. Magyarországot becsülik Kubában. Magyarország nemzeti érdeke nem a kubai rendszer megdöntésében való részvétel, hanem a magyar-kubai kapcsolatok fejlesztése. Mutassuk meg, hogy nem vagyunk az amerikai politika vak kiszolgálói, hogy van önálló magyar külpolitika.
Követeljük, hogy a magyar kormány vizsgálja felül eddig álláspontját, szüntessen be minden fajta beavatkozást Kuba belügyeibe, kezdeményezze az EU hírhedt közös politikájának módosítását, a Kuba elleni embargó feloldását.
Budapest, 2010. október 26.
Követeljük, hogy a magyar kormány vonuljon ki minden olyan akcióból, amely a törvényes kubai kormány megdöntésére irányul. Magyarországnak nincsenek sem területi követelései, sem történelmi konfliktusai Kubával. Magyarországot becsülik Kubában. Magyarország nemzeti érdeke nem a kubai rendszer megdöntésében való részvétel, hanem a magyar-kubai kapcsolatok fejlesztése. Mutassuk meg, hogy nem vagyunk az amerikai politika vak kiszolgálói, hogy van önálló magyar külpolitika.
Követeljük, hogy a magyar kormány vizsgálja felül eddig álláspontját, szüntessen be minden fajta beavatkozást Kuba belügyeibe, kezdeményezze az EU hírhedt közös politikájának módosítását, a Kuba elleni embargó feloldását.
Budapest, 2010. október 26.
Magyar Kommunista Munkáspárt Elnöksége
Vörösiszap-katasztrófa Kúrcsánnyal súlyosbítva: na, ajkaiak, milyen a kapitalizmus?
Privatizáció - korrupció - katasztrófa
A vörösiszap-özönt a rendszerváltás, s az elmúlt húsz év piszkos mutyija hozta a devecseriekre és a kolontáriakra - fogalmazta meg a Munkáspárt.
Nézzük a tényeket: az 1997-ben 1,7 milliárd forintot érő ajkai timföldgyárat mindössze tízmillió (!) forintért privatizálták. Az MSZP-közeli befektetők cserébe hárommilliárdos környezetvédelmi korszerűsítést ígértek - most látjuk, hogy mi valósult meg belőle. Közben kézen-közön eltűntek a különböző hazai és uniós munkahelyteremtő támogatások is. Sem a szocialisták, sem a polgári kormány nem ellenőrizte érdemben, hogy mi folyik a gyárban a valóságban, túlterhelték-e a tározót, tart-e a gát? Egyszóval nem törődtek a közelgő katasztrófával, többet ért "a tulajdonosok szava". Most Orbán Viktor látványos intézkedéseket ígér. Kérdés, hogy el mer-e menni a tényleges felelősökig, hozzá mer-e nyúlni azok - az említett módszerekkel és következményekkel szerzett - magánvagyonához.
Őrizetbe vett vezérigazgató, vagyonzárlat és állami biztos a MAL (Magyar Alumínium) Zrt. élére - Orbán Viktor a hét elején a televízió élő közvetítésében "csapott szét" a bűnösök között. Mindhárom döntés helyes, ugyanakkor finoman szólva is elégtelennek tűnik. Bakonyi Zoltán vezérigazgató felelne egyedül? Mi van a gát helyzetében közvetetten érintett vezetőkkel, akik tényleg tudják, mi történt? A cégre helyezett vagyonzár mellett miért nem zárolják a tulajdonosok vagyonát? A határozatlan idejű állami irányítás-átvétel pedig éppen megfoghatatlansága miatt ad lehetőséget a további mutyikra.
Annak idején is így kezdődött.
A kilopott gyár
A magyar alumíniumipar eladását Horn Gyula kormánya vezényelte le. Az ajkai timföldgyárat - ez a mai MAL cégcsoport alapja - mindössze tízmillió forintért kapták meg 1997-ben új tulajdonosai. A ma Tolnay Lajos, Bakonyi Árpád - az ő fia a vezérigazgató - és Petrusz Béla fémjelezte befektetői csoport azért juthatott bagóért az 1,7 milliárd forintra értékelt céghez, mert hárommilliárd forintos környezetvédelmi korszerűsítést ígért a gyárban. A mostani katasztrófa ismeretében talán nem nehéz megbecsülni, hogy mennyi valósult meg ebből a vállalásából. Amelyet, a cégvezetők kitűnő szocialista, s a jelek szerint nem sokkal rosszabb fideszes kapcsolatainak köszönhetően azóta sem ellenőrzött senki. Vagy igen? Hát akkor róluk sem szól a fáma...
A fenti recept egyébként jellemző volt az egész magyar alumínium ágazat privatizációjára. Gyurcsány Ferenc például ötmillió forint készpénzt és hétszázmillió forint állami hitelt tett le a mosonmagyaróvári timföldgyárért, amely már a vásárlás évében milliárdos árbevételt hozott. Ki dönthetett az állami hitelről? A pénzügyminisztert ekkor Medgyessy Péternek hívták, az alumíniumipar magánosítását Horn kabinetfőnökeként Apró Piroska, Gyurcsány anyósa felügyelte... 1996-ban egyébként Gyurcsány, Tolnay és Bakonyi mindössze kilencvenmillió forintért szerezte meg az összes magyarországi bauxitbányát, holott csak a bauxit értékesítése 5,5 milliárdot hozott.
Ki figyel Devecserre?
A vörösiszap-tragédia megdöbbentő, félelmetes és felháborító.
Valakik hibájából többen meghaltak, Kolontár teljes mértékben lakhatatlanná vált, Devecser "csak" félig.
A miniszterelnök - helyesen - úgy vélekedik, Kolontárra ne költözzenek vissza az emberek, hiszen több tíz évnyi folyamat lesz, amíg a terület nem lesz mérgező, vagy legalábbis élhetővé válik.
Ez a kijelentés nem hangzott el Devecserrel kapcsolatban. Holott a tragédia őket is ugyanúgy érinti, sokakat még rosszabbul.
Igen, tisztelet, segítség és részvét illeti azokat, akik elvesztették rokonaikat, javaikat.
De ki gondol azokra, akik két méterrel "megúszták" a tragédiát?
Való igaz, nekik nem vitte el a házukat a mérgező ár. De otthonuktól pár méterre ott gőzölög, s ha kiszárad, már a levegőben ott vibrál az átkos permet.
Őket még senki nem nyilvánította károsultnak. Holott nagyon is azok!
Devecserre ugyanúgy figyelni kell, mint Kolontárra! Nincs különbség lakhatatlan települések között.
Rendben, aki megmenthette ingóságait, vigye magával, biztos vagyok benne, nem is kérnének a többiek számára életmentő adományokból.
De nekik is joguk van élhető életre! Mérgezés-mentes, tiszta lakóhelyre.
Mint tudjuk, a MAL Zrt. tulajdonosai akár magánvagyonukkal megoldhatnák ezt a kérdést, ha már tragédiát okoztak.
Tudjuk, hogy nem akarnak adni belőle.
Elveszik tőlük?
Félresöpört törvények
"Ezek az urak jelképei lettek a rendszerváltás után üzemeket olcsón megvásárló, majd meggazdagodó, de a létesítményeket az évek elteltével sem felújító korrupt üzletembereknek" - ez a sor nem kommunista újságírótól származik, a bécsi Profil írja. A polgári hetilap szerint Kolontáron sokan úgy vélik, hogy a gát már régóta eresztett, "nyílt titok volt", de a MAL vezetői a szőnyeg alá söpörték a problémát - idézte a cikk az egyik helyi lakost.
Hogyan lehetséges, hogy egy olyan országban, amely hat éve az Európai Unió tagja, biztonsági és környezeti előírásokat ilyen könnyen meg lehet kerülni? - tette fel a kérdést a lap. A trükk sokszor abban is rejlik - válaszolta meg a kérdést a szerző -, hogy munkahelyteremtő vagy környezetvédelmi támogatásokat vesznek fel, az elvárásokat papíron teljesítik és a támogatást "zsebre teszik". Hogy az "új alumíniummágnások" hanyagul kezelték a környezetvédelmi kérdéseket, arra az ajkai vállalkozás is példa. Szakértők szerint az egyes kazettákat túlterhelték, és hiányoztak a pótlólagos biztonsági intézkedések, minden egyetlen gáttól függött.
Miért nem tűnt fel ez senkinek? A Levegő Munkacsoport négy éve feljelentette a mosonmagyaróvári tározót fenntartó, a Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök tulajdonába tartozó MOTIM vállalatot a környezetvédelmi előírások be nem tartása címén, de a vádat ejtették. "Az ügyészséget az illetékes környezetvédelmi felügyelet politikai nyomásra félretájékoztatta" - ezt sem mi írjuk, hanem az MSZP-ellenességgel aligha vádolható Népszabadság.
Tolnay Lajosról azt írta, hogy a MAL társtulajdonosa Gyurcsány Ferenc bizalmasának számít, ugyanakkor "Orbán Viktorral sem ismeretlenek egymás számára", 2005-ben ugyanis meghívták a Fidesz által kezdeményezett gazdasági konzultációkra.
Így már érthető?
Tolnay Lajos hivatalos vagyonát ma 23 milliárd forintra, Bakonyi Árpádét és Petrusz Béláét egyaránt 16,5 milliárd forintra becslik.
A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája
A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.
A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.
A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.
A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.
A magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.
Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. Emiatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.
Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztítására nem adtak soha elegendő pénzt.
A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.
A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.
A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!
Budapest, 2010. október 7.
Munkáspárt Elnöksége
A vörösiszap-özönt a rendszerváltás, s az elmúlt húsz év piszkos mutyija hozta a devecseriekre és a kolontáriakra - fogalmazta meg a Munkáspárt.
Nézzük a tényeket: az 1997-ben 1,7 milliárd forintot érő ajkai timföldgyárat mindössze tízmillió (!) forintért privatizálták. Az MSZP-közeli befektetők cserébe hárommilliárdos környezetvédelmi korszerűsítést ígértek - most látjuk, hogy mi valósult meg belőle. Közben kézen-közön eltűntek a különböző hazai és uniós munkahelyteremtő támogatások is. Sem a szocialisták, sem a polgári kormány nem ellenőrizte érdemben, hogy mi folyik a gyárban a valóságban, túlterhelték-e a tározót, tart-e a gát? Egyszóval nem törődtek a közelgő katasztrófával, többet ért "a tulajdonosok szava". Most Orbán Viktor látványos intézkedéseket ígér. Kérdés, hogy el mer-e menni a tényleges felelősökig, hozzá mer-e nyúlni azok - az említett módszerekkel és következményekkel szerzett - magánvagyonához.
Őrizetbe vett vezérigazgató, vagyonzárlat és állami biztos a MAL (Magyar Alumínium) Zrt. élére - Orbán Viktor a hét elején a televízió élő közvetítésében "csapott szét" a bűnösök között. Mindhárom döntés helyes, ugyanakkor finoman szólva is elégtelennek tűnik. Bakonyi Zoltán vezérigazgató felelne egyedül? Mi van a gát helyzetében közvetetten érintett vezetőkkel, akik tényleg tudják, mi történt? A cégre helyezett vagyonzár mellett miért nem zárolják a tulajdonosok vagyonát? A határozatlan idejű állami irányítás-átvétel pedig éppen megfoghatatlansága miatt ad lehetőséget a további mutyikra.
Annak idején is így kezdődött.
A kilopott gyár
A magyar alumíniumipar eladását Horn Gyula kormánya vezényelte le. Az ajkai timföldgyárat - ez a mai MAL cégcsoport alapja - mindössze tízmillió forintért kapták meg 1997-ben új tulajdonosai. A ma Tolnay Lajos, Bakonyi Árpád - az ő fia a vezérigazgató - és Petrusz Béla fémjelezte befektetői csoport azért juthatott bagóért az 1,7 milliárd forintra értékelt céghez, mert hárommilliárd forintos környezetvédelmi korszerűsítést ígért a gyárban. A mostani katasztrófa ismeretében talán nem nehéz megbecsülni, hogy mennyi valósult meg ebből a vállalásából. Amelyet, a cégvezetők kitűnő szocialista, s a jelek szerint nem sokkal rosszabb fideszes kapcsolatainak köszönhetően azóta sem ellenőrzött senki. Vagy igen? Hát akkor róluk sem szól a fáma...
A fenti recept egyébként jellemző volt az egész magyar alumínium ágazat privatizációjára. Gyurcsány Ferenc például ötmillió forint készpénzt és hétszázmillió forint állami hitelt tett le a mosonmagyaróvári timföldgyárért, amely már a vásárlás évében milliárdos árbevételt hozott. Ki dönthetett az állami hitelről? A pénzügyminisztert ekkor Medgyessy Péternek hívták, az alumíniumipar magánosítását Horn kabinetfőnökeként Apró Piroska, Gyurcsány anyósa felügyelte... 1996-ban egyébként Gyurcsány, Tolnay és Bakonyi mindössze kilencvenmillió forintért szerezte meg az összes magyarországi bauxitbányát, holott csak a bauxit értékesítése 5,5 milliárdot hozott.
Ki figyel Devecserre?
A vörösiszap-tragédia megdöbbentő, félelmetes és felháborító.
Valakik hibájából többen meghaltak, Kolontár teljes mértékben lakhatatlanná vált, Devecser "csak" félig.
A miniszterelnök - helyesen - úgy vélekedik, Kolontárra ne költözzenek vissza az emberek, hiszen több tíz évnyi folyamat lesz, amíg a terület nem lesz mérgező, vagy legalábbis élhetővé válik.
Ez a kijelentés nem hangzott el Devecserrel kapcsolatban. Holott a tragédia őket is ugyanúgy érinti, sokakat még rosszabbul.
Igen, tisztelet, segítség és részvét illeti azokat, akik elvesztették rokonaikat, javaikat.
De ki gondol azokra, akik két méterrel "megúszták" a tragédiát?
Való igaz, nekik nem vitte el a házukat a mérgező ár. De otthonuktól pár méterre ott gőzölög, s ha kiszárad, már a levegőben ott vibrál az átkos permet.
Őket még senki nem nyilvánította károsultnak. Holott nagyon is azok!
Devecserre ugyanúgy figyelni kell, mint Kolontárra! Nincs különbség lakhatatlan települések között.
Rendben, aki megmenthette ingóságait, vigye magával, biztos vagyok benne, nem is kérnének a többiek számára életmentő adományokból.
De nekik is joguk van élhető életre! Mérgezés-mentes, tiszta lakóhelyre.
Mint tudjuk, a MAL Zrt. tulajdonosai akár magánvagyonukkal megoldhatnák ezt a kérdést, ha már tragédiát okoztak.
Tudjuk, hogy nem akarnak adni belőle.
Elveszik tőlük?
Félresöpört törvények
"Ezek az urak jelképei lettek a rendszerváltás után üzemeket olcsón megvásárló, majd meggazdagodó, de a létesítményeket az évek elteltével sem felújító korrupt üzletembereknek" - ez a sor nem kommunista újságírótól származik, a bécsi Profil írja. A polgári hetilap szerint Kolontáron sokan úgy vélik, hogy a gát már régóta eresztett, "nyílt titok volt", de a MAL vezetői a szőnyeg alá söpörték a problémát - idézte a cikk az egyik helyi lakost.
Hogyan lehetséges, hogy egy olyan országban, amely hat éve az Európai Unió tagja, biztonsági és környezeti előírásokat ilyen könnyen meg lehet kerülni? - tette fel a kérdést a lap. A trükk sokszor abban is rejlik - válaszolta meg a kérdést a szerző -, hogy munkahelyteremtő vagy környezetvédelmi támogatásokat vesznek fel, az elvárásokat papíron teljesítik és a támogatást "zsebre teszik". Hogy az "új alumíniummágnások" hanyagul kezelték a környezetvédelmi kérdéseket, arra az ajkai vállalkozás is példa. Szakértők szerint az egyes kazettákat túlterhelték, és hiányoztak a pótlólagos biztonsági intézkedések, minden egyetlen gáttól függött.
Miért nem tűnt fel ez senkinek? A Levegő Munkacsoport négy éve feljelentette a mosonmagyaróvári tározót fenntartó, a Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök tulajdonába tartozó MOTIM vállalatot a környezetvédelmi előírások be nem tartása címén, de a vádat ejtették. "Az ügyészséget az illetékes környezetvédelmi felügyelet politikai nyomásra félretájékoztatta" - ezt sem mi írjuk, hanem az MSZP-ellenességgel aligha vádolható Népszabadság.
Tolnay Lajosról azt írta, hogy a MAL társtulajdonosa Gyurcsány Ferenc bizalmasának számít, ugyanakkor "Orbán Viktorral sem ismeretlenek egymás számára", 2005-ben ugyanis meghívták a Fidesz által kezdeményezett gazdasági konzultációkra.
Így már érthető?
Tolnay Lajos hivatalos vagyonát ma 23 milliárd forintra, Bakonyi Árpádét és Petrusz Béláét egyaránt 16,5 milliárd forintra becslik.
A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája
A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.
A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.
A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.
A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.
A magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.
Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. Emiatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.
Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztítására nem adtak soha elegendő pénzt.
A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.
A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.
A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!
Budapest, 2010. október 7.
Munkáspárt Elnöksége
Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 225.
Egyiptom: még nincs vége!
Az ilyen dolgok intézésének megvan a maguk receptje. Az első világháború vége felé Oroszországban a népeknek már nagyon elegük volt a háborúból, a nyomorból, és a cárból is. Nem a cárt váltották le rögtön, csak a minisztereit. Az újak nagyon forradalmárok és nagyon népiesek voltak, legalább is szavakban. De ez sem volt elég. Akkor jött a vezéráldozat, amikor a cárnak is mennie kellett, csak azért, hogy ne a tömegeké legyen a Téli Palota. Nos, a trükk csak ideig-óráig jött be, mert a végén győzött a forradalom, az igazi forradalom. Miért mondom mindezt? Azért, hogy az egyiptomi ügyekben ne annak higgyünk, amit láttatni akarnak velünk, hanem annak, amit valóban látunk! Hetek óta nyilvánvaló volt, hogy Mubarak egyiptomi elnöknek távoznia kell. Tudta az utca népe, tudta az ellenzék, tudta ő maga is, és tudták az amerikaiak is. Miért húzódott mégis ennyi ideig? Nos, azért, mert az amerikaiaknak meg kellett találniuk az utódot. Képzeld el, hogy ha nem ők találják meg, hanem, mondjuk, a spontán utcai megmozdulások felszínre hoznak egy új karizmatikus, és nem utolsó sorban forradalmi vezetőt! Amerika ezt nyilván nem akarta. Omar Szulejman nem forradalmár, ő a titkosszolgálat főnöke, s mint ilyen nyilván az amerikaiak barátja. Az erős emberről, a hadügyminiszterről se lehet feltételezni, hogy más lenne. Ez az álforradalmárok időszaka. A vezéráldozat megvolt, de a forradalom még nem győzött. Még nincs vége! Legalább is reméljük, hogy nincs vége.
Megregulázott miniszterekApropó, erről jut eszembe! De azért, nagyon kérlek, ne találj semmilyen párhuzamot! Persze, az igaz, hogy az utca népe nálunk is nagyon elégedetlen, de az utcára még nem megy. Egyelőre! Hidd el, jól tudják ezt szeretett kormányunk köreiben is. Mindjárt léptek is, és az, amit tettek, jó. Elveszik Lázár János nagy Audiját. Persze, kap majd egy másik autót, más márkájút, mert ide-oda kell utazgatnia a főváros és Hódmezővásárhely között. Szerintem egyszerűbb lenne, ha egy valaki lenne a polgármester, és más valaki a frakcióvezető. Olvasom azt is, hogy Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter megregulázza a minisztereket. Felére csökkentik a politikai vezetők jelenleg évi 40 napos szabadságát. Ez is nagyszerű! Egy a baj ezekkel az intézkedésekkel: kevés ahhoz, hogy az egyelőre még lappangó, de hamarosan felszínre kerülő népi elégedetlenséget kezelje. Jobb, ha tőlem tudják, az embereket nem az Audi meg a miniszteri szabadság izgatja. Az viszont igen, hogy februárban ezrekkel csökkent az amúgy se nagy fizetés, drágább a gáz, jönnek a „Fidesz-reformok”.
A rántott hús
Nem is olyan régen volt. Húsz vagy huszonöt éve. A Baross utcai házban, ahol laktunk, vasárnap délelőtt mindig lehetett érezni, hogy hol főznek húslevest, hol sütnek rántott húst. Ez olyan szabványmenü volt, és jó is volt. Szerettük. Éreztük a húsleves és a rántott hús illatát. Nem a zsír szagát, amivel anyám is sütött, hanem a hús illatát. Akkoriban illata volt a húsnak. Ma nincs. Lehet, hogy az, amit eszünk, megfelel az EU-szabványoknak, de hogy íztelen, szagtalan, az hétszentség. Azért esszük, mert ezt lehet kapni. Nehogy azt gondold, hogy az, amit drágábban adnak drágább üzletekben, az jobb. Lehet, hogy sárgább a csirke, de az sem látott tanyát, arra mérget vehetsz. De már a liszt sem a régi, a túróból nem lehet túros lepényt sütni. A gázzal meg lassanként nem lehet sütni, mert ravaszul úgy emelik a gáz árát, hogy hígítva adják nekünk. Tudom, a régi rántott húst nem lehet visszahozni, talán nem is kell. De miért ne ehetnék ma is olyan húst, aminek íze és illata is van? Miért ne lehetne olyan jövőnk, amit nem a multik diktálnak?
A mi jövőnk
Sokan kérdeznek bennünket manapság: mi a ti jövőtök, van-e perspektívátok? Ez már jó jel. Sokan kíváncsiak ránk, még bizonytalanok, de kíváncsiak. Van perspektívánk rövidtávon is, és főleg hosszú távon. Ma Magyarországon a helyzet nagyon nehéz. A szegénység, a munkanélküliség, a kilátástalanság milliókat érint. A Fidesz azzal nyerte meg a választásokat, hogy azt mondta, amit az emberek hallani akartak. A többség egyelőre hisz a kormánynak, de sokan kezdik látni, hogy megint a kisember jár rosszul. A gazdagok nem akarnak fizetni, és kérdéses, hogy a Fidesz rá tudja-e őket kényszeríteni. A 16 százalékos személyi jövedelemadó a szegényebb rétegeknek rossz, és ez még csak a kezdet. Sokan értik már, hogy nem várhatnak baloldali programot egy jobboldali párttól. De ami ennél is fontosabb, s ez a jövőt illeti: az a társadalom, amely csak a pénzre, a profitra koncentrál, halálra van ítélve. A tőke miatt megoldhatatlan az emberiség, az emberi környezet megmentése. Olyan társadalomra van szükség, ahol nem a pénz, nem a profit a lényeg, hanem az ember, annak szükségletei. Ennek képviselői mi vagyunk. Ezért van jövőnk!
Az ilyen dolgok intézésének megvan a maguk receptje. Az első világháború vége felé Oroszországban a népeknek már nagyon elegük volt a háborúból, a nyomorból, és a cárból is. Nem a cárt váltották le rögtön, csak a minisztereit. Az újak nagyon forradalmárok és nagyon népiesek voltak, legalább is szavakban. De ez sem volt elég. Akkor jött a vezéráldozat, amikor a cárnak is mennie kellett, csak azért, hogy ne a tömegeké legyen a Téli Palota. Nos, a trükk csak ideig-óráig jött be, mert a végén győzött a forradalom, az igazi forradalom. Miért mondom mindezt? Azért, hogy az egyiptomi ügyekben ne annak higgyünk, amit láttatni akarnak velünk, hanem annak, amit valóban látunk! Hetek óta nyilvánvaló volt, hogy Mubarak egyiptomi elnöknek távoznia kell. Tudta az utca népe, tudta az ellenzék, tudta ő maga is, és tudták az amerikaiak is. Miért húzódott mégis ennyi ideig? Nos, azért, mert az amerikaiaknak meg kellett találniuk az utódot. Képzeld el, hogy ha nem ők találják meg, hanem, mondjuk, a spontán utcai megmozdulások felszínre hoznak egy új karizmatikus, és nem utolsó sorban forradalmi vezetőt! Amerika ezt nyilván nem akarta. Omar Szulejman nem forradalmár, ő a titkosszolgálat főnöke, s mint ilyen nyilván az amerikaiak barátja. Az erős emberről, a hadügyminiszterről se lehet feltételezni, hogy más lenne. Ez az álforradalmárok időszaka. A vezéráldozat megvolt, de a forradalom még nem győzött. Még nincs vége! Legalább is reméljük, hogy nincs vége.
Megregulázott miniszterekApropó, erről jut eszembe! De azért, nagyon kérlek, ne találj semmilyen párhuzamot! Persze, az igaz, hogy az utca népe nálunk is nagyon elégedetlen, de az utcára még nem megy. Egyelőre! Hidd el, jól tudják ezt szeretett kormányunk köreiben is. Mindjárt léptek is, és az, amit tettek, jó. Elveszik Lázár János nagy Audiját. Persze, kap majd egy másik autót, más márkájút, mert ide-oda kell utazgatnia a főváros és Hódmezővásárhely között. Szerintem egyszerűbb lenne, ha egy valaki lenne a polgármester, és más valaki a frakcióvezető. Olvasom azt is, hogy Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter megregulázza a minisztereket. Felére csökkentik a politikai vezetők jelenleg évi 40 napos szabadságát. Ez is nagyszerű! Egy a baj ezekkel az intézkedésekkel: kevés ahhoz, hogy az egyelőre még lappangó, de hamarosan felszínre kerülő népi elégedetlenséget kezelje. Jobb, ha tőlem tudják, az embereket nem az Audi meg a miniszteri szabadság izgatja. Az viszont igen, hogy februárban ezrekkel csökkent az amúgy se nagy fizetés, drágább a gáz, jönnek a „Fidesz-reformok”.
A rántott hús
Nem is olyan régen volt. Húsz vagy huszonöt éve. A Baross utcai házban, ahol laktunk, vasárnap délelőtt mindig lehetett érezni, hogy hol főznek húslevest, hol sütnek rántott húst. Ez olyan szabványmenü volt, és jó is volt. Szerettük. Éreztük a húsleves és a rántott hús illatát. Nem a zsír szagát, amivel anyám is sütött, hanem a hús illatát. Akkoriban illata volt a húsnak. Ma nincs. Lehet, hogy az, amit eszünk, megfelel az EU-szabványoknak, de hogy íztelen, szagtalan, az hétszentség. Azért esszük, mert ezt lehet kapni. Nehogy azt gondold, hogy az, amit drágábban adnak drágább üzletekben, az jobb. Lehet, hogy sárgább a csirke, de az sem látott tanyát, arra mérget vehetsz. De már a liszt sem a régi, a túróból nem lehet túros lepényt sütni. A gázzal meg lassanként nem lehet sütni, mert ravaszul úgy emelik a gáz árát, hogy hígítva adják nekünk. Tudom, a régi rántott húst nem lehet visszahozni, talán nem is kell. De miért ne ehetnék ma is olyan húst, aminek íze és illata is van? Miért ne lehetne olyan jövőnk, amit nem a multik diktálnak?
A mi jövőnk
Sokan kérdeznek bennünket manapság: mi a ti jövőtök, van-e perspektívátok? Ez már jó jel. Sokan kíváncsiak ránk, még bizonytalanok, de kíváncsiak. Van perspektívánk rövidtávon is, és főleg hosszú távon. Ma Magyarországon a helyzet nagyon nehéz. A szegénység, a munkanélküliség, a kilátástalanság milliókat érint. A Fidesz azzal nyerte meg a választásokat, hogy azt mondta, amit az emberek hallani akartak. A többség egyelőre hisz a kormánynak, de sokan kezdik látni, hogy megint a kisember jár rosszul. A gazdagok nem akarnak fizetni, és kérdéses, hogy a Fidesz rá tudja-e őket kényszeríteni. A 16 százalékos személyi jövedelemadó a szegényebb rétegeknek rossz, és ez még csak a kezdet. Sokan értik már, hogy nem várhatnak baloldali programot egy jobboldali párttól. De ami ennél is fontosabb, s ez a jövőt illeti: az a társadalom, amely csak a pénzre, a profitra koncentrál, halálra van ítélve. A tőke miatt megoldhatatlan az emberiség, az emberi környezet megmentése. Olyan társadalomra van szükség, ahol nem a pénz, nem a profit a lényeg, hanem az ember, annak szükségletei. Ennek képviselői mi vagyunk. Ezért van jövőnk!
2011. február 14., hétfő
Pártkongresszus decemberben; Bencsik Mihály az országos elnökség tagja
Pártkongresszus decemberben
A Központi Bizottság 2010. október 9-ei, szombati ülése december 11-ére összehívta a Munkáspárt 23. kongresszusát. A kongresszus két szakaszban végzi majd a munkáját. Adecemberi várhatóan nyilatkozatot fogad el a párt jövőjéről, dönt az új pártprogram
kidolgozásáról, és megválasztja a párt elnökét, Központi Bizottságát és a Pénzügyi
Ellenőrző Bizottságot. A második szakaszára 2011. február-március folyamán kerül
sor. A küldöttek ekkor vitatják meg az új pártprogram irányelveit, amely ezt követően
tagsági vitára kerül.
A Központi Bizottság a párt elnökének jelölésére jelölőbizottságot hozott létre a
Központi Bizottság tekintélyes személyiségeiből. A bizottság vezetője dr. Hajdú
József, a Központi Pártetikai Bizottság elnöke lett.
A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a kongresszusnak benyújtandó
beszámolóját. Meghallgatta, és tudomásul vette Karacs Lajosné alelnök tájékoztatását
a párt anyagi helyzetéről és Vajda János alelnök beszámolóját az önkormányzati
választásokról.
A Központi Bizottság új Elnökséget választott tekintettel arra, hogy párt eddigi
Elnöksége tekintettel a kongresszusra lemondott. A KB ezzel kapcsolatos határozatát
teljes terjedelemben közöljük.
A Központi Bizottság határozata a Munkáspárt 23. kongresszusának összehívásáról
1 . A Központi Bizottság 2010. december 11-én, szombatra összehívja a Magyar
Kommunista Munkáspárt 23. kongresszusát.
2 . A kongresszusra mintegy 200 küldöttet válasszunk. A Központi Bizottság és a
Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjai szavazati joggal vegyenek részt.
3 . A kongresszusra készüljön el a Központi Bizottság és Pénzügyi Ellenőrző Bizottság
beszámolója. A KB októberben tárgyalja meg.
4 . A Központi Bizottság javasolja, hogy a kongresszus két szakaszban végezze munkáját.
A kongresszus az első szakaszban fogadjon el nyilatkozatot a párt jövőjéről, döntsön
új pártprogram kidolgozásáról, és válassza meg a párt elnökét, Központi Bizottságát és
a Pénzügyi Ellenőrző Bizottságot.
5 . A második szakaszára 2011. február-március folyamán kerüljön sor, s vitassa meg az
új pártprogram irányelveit, amely ezt követően kerüljön tagsági vitára.
6 . A kongresszus első szakasza előtt a megyei és budapesti szervezetek vitassák meg a
párt jövőjéről szóló nyilatkozatot és a párt vezető szerveire tett személyi javaslatokat.
7 . Az alapszervezetek, a területi pártszervezetek új vezetőségeiket 2011. február végéig
válasszák meg.
Budapest, 2010. október 9.
Központi Bizottság
Kommunista Munkáspárt 23. kongresszusát.
2 . A kongresszusra mintegy 200 küldöttet válasszunk. A Központi Bizottság és a
Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjai szavazati joggal vegyenek részt.
3 . A kongresszusra készüljön el a Központi Bizottság és Pénzügyi Ellenőrző Bizottság
beszámolója. A KB októberben tárgyalja meg.
4 . A Központi Bizottság javasolja, hogy a kongresszus két szakaszban végezze munkáját.
A kongresszus az első szakaszban fogadjon el nyilatkozatot a párt jövőjéről, döntsön
új pártprogram kidolgozásáról, és válassza meg a párt elnökét, Központi Bizottságát és
a Pénzügyi Ellenőrző Bizottságot.
5 . A második szakaszára 2011. február-március folyamán kerüljön sor, s vitassa meg az
új pártprogram irányelveit, amely ezt követően kerüljön tagsági vitára.
6 . A kongresszus első szakasza előtt a megyei és budapesti szervezetek vitassák meg a
párt jövőjéről szóló nyilatkozatot és a párt vezető szerveire tett személyi javaslatokat.
7 . Az alapszervezetek, a területi pártszervezetek új vezetőségeiket 2011. február végéig
válasszák meg.
Budapest, 2010. október 9.
Központi Bizottság
Megújult vezetés
A Munkáspárt Központi Bizottsága október 9-én megválasztotta új Elnökségét.
Tagjainak 66 százaléka új ember, eddig nem volt tagja a vezetésnek. Az Elnökség 50
százaléka nő, és mindkét alelnöki tisztséget is nők töltik be. Az Elnökség decemberig
végzi munkáját, amikor a kongresszus dönt az új vezetőkről.
A párt elnöke továbbra is Thürmer Gyula, 57 éves, pártmunkás. Egyik alelnöke
Karacs Lajosné, vállalkozó, 61 éves. Az ő feladata a pártelnök helyettesítése külön
döntés alapján, a párt gazdasági munkájának irányítása, az Alapítványi Iroda
irányítása, a Központi Recepció felügyelete, a párt gazdaságpolitikai kérdéseivel való
foglalkozás. A másik alelnök Fogarasi Zsuzsanna, pártmunkás, 41 éves, feladata:
a pártelnök helyettesítése külön döntés alapján, pártszervezési ügyek, budapesti
pártmunka, A Szabadság kiadása.
Bekerült az Elnökségbe Bencsik Mihály, Jász-Szolnok-Nagykun megyei elnök,
67 éves, továbbá dr. Frankfurter Zsuzsanna, orvos, 57 éves, aki egyben a
Humánerőforrás Iroda vezetője. Az Elnökség tagja lett Kovács István, pártmunkás,
41 éves, aki vezeti az Elnöki Titkárságot és a Sajtóirodát, továbbá irányitja a
www.munkaspart.hu honlapját.
A párt új Elnöksége Elnökségi Kabinetet hozott létre. A kabinet tagjai részt vesznek
a vezetés ülésein. Cseh Katalin, vállalkozó, 33 éves, lett a Kommunikációs Iroda
vezetője, Nagy Judit, egyetemi hallgató, 25 éves, pedig Ifjúsági és Civilszervezeti
Iroda vezetője. Cseh Miklós, egyetemi hallgató, 21 éves, Politikai Elemző Iroda
helyettes vezetője, Gilicze Attila, postás, 37 éves, Szakszervezeti Iroda vezetője
lett. A Külügyi Iroda vezetésére, továbbá a párt képviseletére a Kommunista Szemle
nemzetközi folyóiratban, Pilajeva Marina, 61 éves, újságíró kapott megbízást.
A kabinet tagja dr. Hajdú József, ny. pedagógus, 61 éves, a Pártetikai Bizottság
elnöke, valamint A Szabadság mindenkori főszerkesztője, a Pénzügyi Ellenőrző
Bizottság mindenkori elnöke, a Baloldali Front mindenkori elnöke, a Nőtagozat
mindenkori elnöke.
A Központi Bizottság határozata a párt elnöke jelölésének rendjéről
A szervezeti szabályzat értelmében a párt elnökét a kongresszus választja. Az elnök
jelölésének rendjét a Központi Bizottság minden kongresszus előtt külön határozza
meg. A Központi Bizottság a 23. kongresszuson megválasztandó elnök jelölésének
rendjét az alábbiak szerint határozza meg.
A Központi Bizottság Jelölő Bizottságot hoz létre. Elnöke: dr. Hajdú József, tagjai:
Bánhegyi József, Sipőcz Sándor, Tóth István, Urbán Sándor, Belovitz Károly, Budai
Ferenc, Vajda János.
A Jelölő Bizottság a megyei elnökök november 8-i értekezletén ismertesse ajánlását.
Budapest, 2010. október 9.
Központi Bizottság
A Munkáspárt Elnökségének munkamegosztása 2010. október 9-től
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, 57 éves, pártmunkás, feladata: az elnöki
feladatból adódó minden kérdés, külkapcsolatok, belpolitikai elemző munka)
Karacs Lajosné, vállalkozó, 61 éves, feladata: a pártelnök helyettesítése külön döntés
alapján, a párt gazdasági munkájának irányítása, az Alapítványi Iroda irányítása, a
Központi Recepció felügyelete, a párt gazdaságpolitikai kérdései
Fogarasi Zsuzsanna, pártmunkás, 41 éves, feladata: a pártelnök helyettesítése külön
döntés alapján, pártszervezési ügyek, budapesti pártmunka, A Szabadság kiadása)
Bencsik Mihály, Jász-Szolnok-Nagykun megyei elnök, 67 éves, feladata: állandó
külön megbízatás nélkül
Dr. Frankfurter Zsuzsanna, orvos, 57 éves, feladata: Humánerőforrás Iroda
vezetése
Kovács István, pártmunkás, 41 éves, feladata: Elnöki Titkárság és a Sajtóiroda
vezetése, a www.munkaspart.hu honlap irányítása
***
Az Elnökségi Kabinet tagjai
(az Elnökség üléseinek meghívott résztvevői)
Cseh Katalin, vállalkozó, 33 éves, a Kommunikációs Iroda vezetője
Nagy Judit, egyetemi hallgató, 25 éves, Ifjúsági és Civilszervezeti Iroda vezetője
Kovács István, pártmunkás, 41 éves, az Elnöki Titkárság és a Sajtóiroda vezetője
Cseh Miklós, egyetemi hallgató, 21 éves, Politikai Elemző Iroda helyettes vezetője,
Gilicze Attila, postás, 37 éves, Szakszervezeti Iroda vezetője
Dr. Hajdú József, ny. pedagógus, 61 éves, a Pártetikai Bizottság elnöke
valamint
A Szabadság mindenkori főszerkesztője
a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság mindenkori elnöke
a Baloldali Front mindenkori elnöke
a Nőtagozat mindenkori elnöke
Tagjainak 66 százaléka új ember, eddig nem volt tagja a vezetésnek. Az Elnökség 50
százaléka nő, és mindkét alelnöki tisztséget is nők töltik be. Az Elnökség decemberig
végzi munkáját, amikor a kongresszus dönt az új vezetőkről.
A párt elnöke továbbra is Thürmer Gyula, 57 éves, pártmunkás. Egyik alelnöke
Karacs Lajosné, vállalkozó, 61 éves. Az ő feladata a pártelnök helyettesítése külön
döntés alapján, a párt gazdasági munkájának irányítása, az Alapítványi Iroda
irányítása, a Központi Recepció felügyelete, a párt gazdaságpolitikai kérdéseivel való
foglalkozás. A másik alelnök Fogarasi Zsuzsanna, pártmunkás, 41 éves, feladata:
a pártelnök helyettesítése külön döntés alapján, pártszervezési ügyek, budapesti
pártmunka, A Szabadság kiadása.
Bekerült az Elnökségbe Bencsik Mihály, Jász-Szolnok-Nagykun megyei elnök,
67 éves, továbbá dr. Frankfurter Zsuzsanna, orvos, 57 éves, aki egyben a
Humánerőforrás Iroda vezetője. Az Elnökség tagja lett Kovács István, pártmunkás,
41 éves, aki vezeti az Elnöki Titkárságot és a Sajtóirodát, továbbá irányitja a
www.munkaspart.hu honlapját.
A párt új Elnöksége Elnökségi Kabinetet hozott létre. A kabinet tagjai részt vesznek
a vezetés ülésein. Cseh Katalin, vállalkozó, 33 éves, lett a Kommunikációs Iroda
vezetője, Nagy Judit, egyetemi hallgató, 25 éves, pedig Ifjúsági és Civilszervezeti
Iroda vezetője. Cseh Miklós, egyetemi hallgató, 21 éves, Politikai Elemző Iroda
helyettes vezetője, Gilicze Attila, postás, 37 éves, Szakszervezeti Iroda vezetője
lett. A Külügyi Iroda vezetésére, továbbá a párt képviseletére a Kommunista Szemle
nemzetközi folyóiratban, Pilajeva Marina, 61 éves, újságíró kapott megbízást.
A kabinet tagja dr. Hajdú József, ny. pedagógus, 61 éves, a Pártetikai Bizottság
elnöke, valamint A Szabadság mindenkori főszerkesztője, a Pénzügyi Ellenőrző
Bizottság mindenkori elnöke, a Baloldali Front mindenkori elnöke, a Nőtagozat
mindenkori elnöke.
A Központi Bizottság határozata a párt elnöke jelölésének rendjéről
A szervezeti szabályzat értelmében a párt elnökét a kongresszus választja. Az elnök
jelölésének rendjét a Központi Bizottság minden kongresszus előtt külön határozza
meg. A Központi Bizottság a 23. kongresszuson megválasztandó elnök jelölésének
rendjét az alábbiak szerint határozza meg.
A Központi Bizottság Jelölő Bizottságot hoz létre. Elnöke: dr. Hajdú József, tagjai:
Bánhegyi József, Sipőcz Sándor, Tóth István, Urbán Sándor, Belovitz Károly, Budai
Ferenc, Vajda János.
A Jelölő Bizottság a megyei elnökök november 8-i értekezletén ismertesse ajánlását.
Budapest, 2010. október 9.
Központi Bizottság
A Munkáspárt Elnökségének munkamegosztása 2010. október 9-től
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, 57 éves, pártmunkás, feladata: az elnöki
feladatból adódó minden kérdés, külkapcsolatok, belpolitikai elemző munka)
Karacs Lajosné, vállalkozó, 61 éves, feladata: a pártelnök helyettesítése külön döntés
alapján, a párt gazdasági munkájának irányítása, az Alapítványi Iroda irányítása, a
Központi Recepció felügyelete, a párt gazdaságpolitikai kérdései
Fogarasi Zsuzsanna, pártmunkás, 41 éves, feladata: a pártelnök helyettesítése külön
döntés alapján, pártszervezési ügyek, budapesti pártmunka, A Szabadság kiadása)
Bencsik Mihály, Jász-Szolnok-Nagykun megyei elnök, 67 éves, feladata: állandó
külön megbízatás nélkül
Dr. Frankfurter Zsuzsanna, orvos, 57 éves, feladata: Humánerőforrás Iroda
vezetése
Kovács István, pártmunkás, 41 éves, feladata: Elnöki Titkárság és a Sajtóiroda
vezetése, a www.munkaspart.hu honlap irányítása
***
Az Elnökségi Kabinet tagjai
(az Elnökség üléseinek meghívott résztvevői)
Cseh Katalin, vállalkozó, 33 éves, a Kommunikációs Iroda vezetője
Nagy Judit, egyetemi hallgató, 25 éves, Ifjúsági és Civilszervezeti Iroda vezetője
Kovács István, pártmunkás, 41 éves, az Elnöki Titkárság és a Sajtóiroda vezetője
Cseh Miklós, egyetemi hallgató, 21 éves, Politikai Elemző Iroda helyettes vezetője,
Gilicze Attila, postás, 37 éves, Szakszervezeti Iroda vezetője
Dr. Hajdú József, ny. pedagógus, 61 éves, a Pártetikai Bizottság elnöke
valamint
A Szabadság mindenkori főszerkesztője
a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság mindenkori elnöke
a Baloldali Front mindenkori elnöke
a Nőtagozat mindenkori elnöke
Központi Irodák
1. Kommunikációs Iroda
(A Munkáspárt arculati elemeinek kidolgozása, az Internet és a médiumok átfogó
kezelése)
Vezető: Cseh Katalin
2. Alapítványi Iroda
(a Semleges Magyarország Alapítvány, a Szabadság Alapítvány és más alapítványok
működtetése)
Vezető: Karacs Lajosné
3. Központi Recepció
(Postaforgalom, kapcsolattartás helyi szervekkel, székházba érkező vendégek
fogadása)
Vezető: Urbán Istvánné
4. Politikai Elemző Iroda
( a napi események értékelése, a párt reagálásának előkészítése)
Vezető: Thürmer Gyula
Helyettes: Cseh Miklós
5. Humánerőforrás Iroda
(az egészségügyi, oktatási, kulturális témák gondozása)
Vezető: dr. Frankfurter Zsuzsanna
6. Ifjúsági és Civilszervezeti Iroda
(ifjúsági ügyek, kapcsolat a Fronttal, civilkapcsolatok)
Vezető: Nagy Judit
7. Szakszervezeti Iroda
(szakszervezeti mozgalom kérdései, kapcsolatépítés)
Vezető: Gilicze Attila
8. Sajtó Iroda
(sajtómunka irányítása)
Vezető: Kovács István
9. Külügyi Iroda
(A párt képviselete a Kommunista Szemle folyóiratban, napi külügyi kapcsolatok)
Vezető: Pilajeva Marina
(A Munkáspárt arculati elemeinek kidolgozása, az Internet és a médiumok átfogó
kezelése)
Vezető: Cseh Katalin
2. Alapítványi Iroda
(a Semleges Magyarország Alapítvány, a Szabadság Alapítvány és más alapítványok
működtetése)
Vezető: Karacs Lajosné
3. Központi Recepció
(Postaforgalom, kapcsolattartás helyi szervekkel, székházba érkező vendégek
fogadása)
Vezető: Urbán Istvánné
4. Politikai Elemző Iroda
( a napi események értékelése, a párt reagálásának előkészítése)
Vezető: Thürmer Gyula
Helyettes: Cseh Miklós
5. Humánerőforrás Iroda
(az egészségügyi, oktatási, kulturális témák gondozása)
Vezető: dr. Frankfurter Zsuzsanna
6. Ifjúsági és Civilszervezeti Iroda
(ifjúsági ügyek, kapcsolat a Fronttal, civilkapcsolatok)
Vezető: Nagy Judit
7. Szakszervezeti Iroda
(szakszervezeti mozgalom kérdései, kapcsolatépítés)
Vezető: Gilicze Attila
8. Sajtó Iroda
(sajtómunka irányítása)
Vezető: Kovács István
9. Külügyi Iroda
(A párt képviselete a Kommunista Szemle folyóiratban, napi külügyi kapcsolatok)
Vezető: Pilajeva Marina
Hol kapható a megyében az MKMP központi lapja, A Szabadság?
Mint köztudott, október elsejétől ismét kapható az újságárusoknál a Szabadság, a Magyar Kommunista Munkáspárt lapja. Azok számára, akik eddig valamilyen oknál fogva nem tudtak előfizetni a lapra, most itt a lehetőség, hogy megvásárolhassák. A lap a Relay és az Inmedio hálózatában érhető el országszerte, de a teljes Jász-Nagykun-Szolnok megyei lista az árusítóhelyekkel együtt itt olvasható.
Ady E. u. 15.Szolnok
Kossuth út 18.
Rozgonyi u. 1.
Szolnok Plaza
Tószegi u. 21.
Vasútállomás
Jászberény
Lehel vezér tér 31.
Tesco
Mezőtúr
Posta, Kossuth tér 10.Törökszentmiklós
Kossuth L. u. 123.Kunszentmárton
Kossuth út 32.Jászapáti
István király út 3.Jászárokszállás
Kossuth u. 3.Mesterszállás
Posta, Szabadság út 24/a.
Újabb négy évre dr. Thürmer Gyula a Munkáspárt elnöke
A Magyar Kommunista Munkáspárt 2010. december 11-én, szombaton tartotta meg a párt 23. kongresszusának első szakaszát Budapesten, a Baross utcai székházban (a másodikra 2011 februárjában kerül sor). A küldöttek újabb négy évre Thürmer Gyulát választották meg elnöknek, és döntöttek az új Központi Bizottság, továbbá a pénzügyi-ellenőrző bizottság személyi összetételéről. Felhatalmazták az új Központi Bizottságot, hogy határozatával elméletileg tegye lehetővé a pártból kizárt vagy a Magyarországi Munkáspárt 2006 nevű pártba eltávozott volt munkáspárti tagoknak, hogy visszatérhessenek eredeti pártjukba (erről, illetve ennek gyakorlati részleteiről a KB-nek kell döntenie).
A kongresszuson szavazati joggal vettek részt a megválasztott küldöttek, a Központi Bizottság és a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjai. Tanácskozási joguk volt a meghívóval rendelkező vendégeknek. A Munkáspárt más tagjai pedig hallgatóként vehettek részt.
A kongresszus kilenc órakor kezdődött. A jelenlévő hagyományőrzők magyar és munkásmozgalmi zászlókat hoztak be, majd a küldöttek elénekelték a Himnuszt.
A párt elnöke, dr. Thürmer Gyula szóbeli kiegészítést fűzött a Központi Bizottság írásos anyagához, amely a legutóbbi, 2006-os kongresszus óta eltelt négy évről számolt be. Ezután a küldöttek hozzászólásai következtek. A kétórás vitában sok érdemi hozzászólás jelezte a küldöttek aktivitását. A beszámolót végül látható többséggel elfogadta a kongresszus.
A küldöttek személyi kérdésekben is döntöttek. A párt elnökének az egyetlen jelöltet, doktor Thürmer Gyulát választották meg látható többséggel (mindössze kettő ellenszavazat és egy tartózkodás ellenében). Bebizonyosodott, hogy Magyarországon ő a legnépszerűbb kommunista politikus.
A Központi Bizottság 25 tagját is megválasztották a küldöttek. Mindössze egyetlen jelölt kapott két ellenszavazatot annál a szavazásnál, amely arról döntött, hogy felkerüljön-e a jelölőlistára. Ezután azonban ugyancsak egyhangúlag választották meg valamennyi jelöltet, illetve a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökét és két tagját is. A szavazás nyílt volt, erről maguk a küldöttek döntöttek előzőleg.
Egy fontos kérdésben szintén döntés született. Mint ismert, öt évvel ezelőtt a párt volt alelnöke és elnökségi tagja kezdeményezésére megalakult a Magyarországi Munkáspárt 2006 nevű, magát antiglobalistának és rendszerellenesnek nevező politikai párt. Azok a volt párttagok, akiket a Munkáspárt akkor kizárt, illetve azok, akik önszántukból távoztak el, és lettek tagjai ennek az új pártnak, politikai menedéket szereztek, és megkezdték munkájukat céljaik elérésének érdekében. Indultak a 2006-os és a 2010-es országgyűlési és önkormányzati választáson is (ahol igen csekély eredményeket értek el – még a Munkáspárthoz képest is). Látva azonban azt, hogy a párt iránt érdemi szavazói rokonszenv nincsen, illetve egyéb megfontolásból az évek során többen jelezték, hogy visszatérnének a Thürmer Gyula által vezetett Magyar Kommunista Munkáspártba. Ettől a párt – érthető okokból – eddig mereven elzárkózott. A kongresszusi küldöttek azonban most felhatalmazták az új összetételű Központi Bizottságot, hogy tegye lehetővé ezen személyek ismételt felvételét, visszatérését a Munkáspártba. Elméletileg tehát megtörténhet az, hogy most ismét eredeti pártjukban politizálhatnak tovább azok, akik jelentős erőket vonultattak fel az interneten és a Magyarországi Munkáspárt 2006 pártsajtójában, illetve egyéb helyeken annak érdekében, hogy lejárassák a Magyar Kommunista Munkáspártot, különösen annak elnökét. Ez azonban semmiképpen nem történhet meg automatikusan, minden egyes esetben. A gyakorlati részleteket a Központi Bizottságnak kell kidolgoznia jövőre.
A kongresszus végén, a délutáni órákban a küldöttek elénekelték az Internacionálét, és ezzel a küldöttek befejezték munkájukat. A kongresszus második szakasza 2011 februárjában lesz.
Személyi kérdések:
A párt országos elnöke: doktor Thürmer Gyula, 57 éves közgazdász.
A Központi Bizottság megválasztott tagjainak névsora:
| Sorszám | Név | Életkor | Foglalkozás | Párttisztség | Tagság az előző KB-ben |
| 1. | Belovitz Károly | 59 | erdész vállalkozó | Gy-M-S megyei elnök, önkormányzati képviselő | Igen |
| 2. | Benyovszky Gábor | 61 | mérnök | Budapesti aktivista | |
| 3. | Bencsik Mihály | 67 | nyugdíjas | Az országos elnökség tagja, J-N-Sz megyei elnök | Igen |
| 4. | Berényi Imre | 26 | egyetemi hallgató | Megyei aktivista | |
| 5. | Cseh Miklós | 21 | egyetemi hallgató | A Baloldali Front országos elnöke, a Politikai Elemző Iroda helyettes vezetője | |
| 6. | Espár István | 68 | nyugdíjas | Fejér megyei elnök (januárig) | Igen |
| 7. | Fléger Tamás | 57 | munkás | Budapesti régióelnök | Igen |
| 8. | Fogarasi Zsuanna | 41 | pártmunkás | Munkáspárt országos alelnöke | Igen |
| 9. | Frankfurter Zsuzsanna dr. | 57 | orvos | Az országos elnökség tagja | Igen |
| 10. | Gál Ferenc | 46 | önkorm. alkalmazott | Békés megyei elnök | Igen |
| 11. | Gulyás László | 55 | nyugdíjas | Szolnok városi elnök | Igen |
| 12. | Hajdú József dr. | 61 | nyugdíjas | A pártellenőrzési bizottság elnöke | Igen |
| 13. | Kalapos Mária | 55 | nyugdíjas | Bács-Kiskun megyei elnök | Igen |
| 14. | Karacs Lajosné | 61 | vállalkozó | A Munkáspárt országos alelnöke | Igen |
| 15. | Kónya Béla | 64 | nyugdíjas | | Igen |
| 16. | Kovács István | 41 | pártmunkás | Az országos elnökség tagja | |
| 17. | Kőszeginé Benedek Anna | 65 | nyugdíjas | Budapesti régióelnök | Igen |
| 18. | Meggyes Zoltán | 44 | raktáros | Helyi aktivista | |
| 19. | Nagy Judit | 25 | egyetemi hallgató | A Baloldali Front országos elnökségi tagja, az Ifjúsági és Civil Iroda vezetője | |
| 20. | Németh József | 63 | nyugdíjas | | Igen |
| 21. | Paulik Péter | 50 | biztonsági őr | Budapesti régióelnök | Igen |
| 22. | Pilajeva Marina | 62 | nyugdíjas | A Külügyi Iroda vezetője | |
| 23. | Szőke János | 48 | önkorm. alkalmazott | Önkormányzati képviselő | |
| 24. | Thürmer Gyula dr. | 57 | pártmunkás | A Munkáspárt országos elnöke | Igen |
| 25. | Tóth Péter | 67 | nyugdíjas | Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei régiós elnök | |
A Pénzügyi és Ellenőrző Bizottság összetétele:
Elnök: Kajli Béla, 66 éves, nyugdíjas
Tagok: Gombkötő Lajos, 74 éves, nyugdíjas és Szűcs István, 72 éves, nyugdíjas
További információ az ATV nevű tv-csatornáról:
Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 224.
Megkaptam a februári fizetésemet. Nem tudtam, hogy miként magyarázzam feleségemnek azt a szomorú tényt, hogy öt-hatezer forinttal kevesebbet viszek haza, miközben az eddigi fizetésem sem volt egetverően nagy. Pedig nem elköltöttem, csak rosszul jártam az új adórendszerrel. Olvasom az újságban, hogy parlamenti képviselőink viszont jól jártak. Ki 10 ezerrel, ki 400 ezerrel visz többet haza. Jól ki van ez találva! A magyar középosztály elkönyvelhette az első nagy anyagi nyereségét a tavalyi Fidesz-győzelem óta. Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, az ő pénzük több lett. A kormány is jól járt, mert egyelőre nem csökken a politikai támogatottságuk. A kérdés: meddig megy ez így? Lehet, hogy a februári borítékot még sokan nem is veszik komolyan. Mennek vitatkozni a bérszámfejtővel, hogy valami hiba történt. Igen ám, de márciusban sem lesz több a fizetés! Nem, barátaim! A középosztály kormánya megteszi azt, amit megígért: helyzetbe hozza önmagát és támogatóit. És ez mindaddig így lesz, ami végre nem ébredsz fel, nem ébredünk fel.
Teremtsünk munkahelyeket!
Munkát kell adni az embereknek! Ehhez nem férhet kétség. Mégis, mit látunk? Sajnálatosan azt, hogy a tőkés világ nem tud minden embernek munkát adni, s természetesen Magyarország sem. A kapitalizmus lényege nem az, hogy az embereknek munkát adjon. A tőke lényege az, hogy a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb hasznot, profitot hozza létre, azaz a lényeg a pénz. Az ilyen rendszer garanciája az, hogy a vállalatok a magántőke tulajdonában vannak. A szocializmusban a lényeg az ember. 1990 előtt kis hazánkban gyakorlatilag mindenki dolgozhatott. A gazdaságpolitika alapvető célja volt a teljes foglalkoztatottság. A fizetések nem voltak túl magasak, de az árak is ehhez igazodtak. Annak a rendszernek is volt garanciája: a vállalatok közösségi tulajdonban voltak. Ne tévesszenek meg a mai jelszavak! Ma kapitalizmusban élünk. Ma a munkahelyteremtés csak egyik eszköze a hazai tőke profitszerzésének, de nem fő célja.
Együtt a tőke ellen
Az EU kommunista és munkáspártjai ma nincsenek könnyű helyzetben, de jó hír az, hogy élnek és léteznek. Sőt, mintha valami elindulna. Persze, mindez nem véletlen. A tőke mindenütt támadásba indult a dolgozók ellen. Fokozatosan elveszi azokat a kedvezményeket, melyeket a dolgozó osztályok évtizedeken át kiharcoltak maguknak. Csökkenti a munkaerőre fordított kiadásokat, magyarán, kisebb fizetések a gyárakban, kisebb nyugdíjak, kevesebb szociális kiadás, nagyobb kizsákmányolás a társadalom méretében. Az EU kommunista és munkáspártjai kezdenek beletanulni abba, hogy mit
jelent a modern osztályharc. Mindenekelőtt azt, hogy a tőke egységes támadásával szemben csak közösen lehet védekezni. A 2009-es EP-választásokon 21 kommunista és munkáspárt fogadott el közös programot, köztük a Munkáspárt is. Az EU tavaly februári csúcstalálkozója ellen már 26 párt tiltakozott. A kommunista múlt büntetését szorgalmazó javaslattal szemben a közelmúltban már 45 párt emelte fel a hangját. Áprilisban Brüsszelben újra összejönnek a pártok vezetői. Együtt a tőke ellen!
Erőszakolt hagyományok
A Fidesz-kormány nem egyszerűen a jelent és a jövőt akarja a maga arcára formálni, de a múltat is. Hende Csaba előszedette a múzeumból az egykori 39-es Császári és Királyi Gyalogezred zászlaját, és neki ajándékozta a debreceni Bocskai Dandár egyik zászlóaljának. Ezentúl ők lesznek a 39. zászlóalj. Van azért ebben nagy adag ízlésficam. Tudomásul kellene venni, hogy a mi történelmünk nem egyenes vonalú, hanem töredezett. Gyakoriak a rendszerváltások, amikor az előző korok értékeit rendre kitagadják. Nálunk a hagyományoknak nincs idejük meggyökeresedni. Arról már nem is beszélve, hogy a magyar katonák sok sikeres csatában vettek részt, de az összes háborúból vesztesként kerültünk ki. Nehéz dicsőséges emlékként megélni azt, ami nem az. Ez a bizonyos 39. ezred 1756-ban jött létre, és kitartott a Monarchia végéig, 1918-ig. Mi a baj vele? Nos, Ferenc József idején létezett a Monarchia közös hadserege, és létezett az önálló magyar honvédség is, önálló magyar ezredekkel. A 39. ezred azonban közös, osztrák-magyar ezred volt. Vagyis a Monarchia hadügyminisztériumának volt alárendelve, és a parancsokat sem magyarul adták ki, hanem németül. De mondok valamit: ha Hende úr Ferenc Józseffel van, akkor én Petőfi Sándorral és Kossuth Lajossal!
Teremtsünk munkahelyeket!
Munkát kell adni az embereknek! Ehhez nem férhet kétség. Mégis, mit látunk? Sajnálatosan azt, hogy a tőkés világ nem tud minden embernek munkát adni, s természetesen Magyarország sem. A kapitalizmus lényege nem az, hogy az embereknek munkát adjon. A tőke lényege az, hogy a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb hasznot, profitot hozza létre, azaz a lényeg a pénz. Az ilyen rendszer garanciája az, hogy a vállalatok a magántőke tulajdonában vannak. A szocializmusban a lényeg az ember. 1990 előtt kis hazánkban gyakorlatilag mindenki dolgozhatott. A gazdaságpolitika alapvető célja volt a teljes foglalkoztatottság. A fizetések nem voltak túl magasak, de az árak is ehhez igazodtak. Annak a rendszernek is volt garanciája: a vállalatok közösségi tulajdonban voltak. Ne tévesszenek meg a mai jelszavak! Ma kapitalizmusban élünk. Ma a munkahelyteremtés csak egyik eszköze a hazai tőke profitszerzésének, de nem fő célja.
Együtt a tőke ellen
Az EU kommunista és munkáspártjai ma nincsenek könnyű helyzetben, de jó hír az, hogy élnek és léteznek. Sőt, mintha valami elindulna. Persze, mindez nem véletlen. A tőke mindenütt támadásba indult a dolgozók ellen. Fokozatosan elveszi azokat a kedvezményeket, melyeket a dolgozó osztályok évtizedeken át kiharcoltak maguknak. Csökkenti a munkaerőre fordított kiadásokat, magyarán, kisebb fizetések a gyárakban, kisebb nyugdíjak, kevesebb szociális kiadás, nagyobb kizsákmányolás a társadalom méretében. Az EU kommunista és munkáspártjai kezdenek beletanulni abba, hogy mit
jelent a modern osztályharc. Mindenekelőtt azt, hogy a tőke egységes támadásával szemben csak közösen lehet védekezni. A 2009-es EP-választásokon 21 kommunista és munkáspárt fogadott el közös programot, köztük a Munkáspárt is. Az EU tavaly februári csúcstalálkozója ellen már 26 párt tiltakozott. A kommunista múlt büntetését szorgalmazó javaslattal szemben a közelmúltban már 45 párt emelte fel a hangját. Áprilisban Brüsszelben újra összejönnek a pártok vezetői. Együtt a tőke ellen!
Erőszakolt hagyományok
A Fidesz-kormány nem egyszerűen a jelent és a jövőt akarja a maga arcára formálni, de a múltat is. Hende Csaba előszedette a múzeumból az egykori 39-es Császári és Királyi Gyalogezred zászlaját, és neki ajándékozta a debreceni Bocskai Dandár egyik zászlóaljának. Ezentúl ők lesznek a 39. zászlóalj. Van azért ebben nagy adag ízlésficam. Tudomásul kellene venni, hogy a mi történelmünk nem egyenes vonalú, hanem töredezett. Gyakoriak a rendszerváltások, amikor az előző korok értékeit rendre kitagadják. Nálunk a hagyományoknak nincs idejük meggyökeresedni. Arról már nem is beszélve, hogy a magyar katonák sok sikeres csatában vettek részt, de az összes háborúból vesztesként kerültünk ki. Nehéz dicsőséges emlékként megélni azt, ami nem az. Ez a bizonyos 39. ezred 1756-ban jött létre, és kitartott a Monarchia végéig, 1918-ig. Mi a baj vele? Nos, Ferenc József idején létezett a Monarchia közös hadserege, és létezett az önálló magyar honvédség is, önálló magyar ezredekkel. A 39. ezred azonban közös, osztrák-magyar ezred volt. Vagyis a Monarchia hadügyminisztériumának volt alárendelve, és a parancsokat sem magyarul adták ki, hanem németül. De mondok valamit: ha Hende úr Ferenc Józseffel van, akkor én Petőfi Sándorral és Kossuth Lajossal!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)